Budapesti Hírlap, 1907. március (27. évfolyam, 52-78. szám)
1907-03-01 / 52. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (52. sz.) 1907. március 1. közreműködése s legfőképpen az egész magyar társadalom és politikai élet erkölcsi megtisztulása révén remélhető és várható. Nevezetes beszédet mondott ma a képviselőházban Andrássy Gyula gróf. Teljes elfogulatlansággal szólt, a munkások és a gazdák érdekéről egyaránt, egyformán védve mindeniket s gondosan óvakodva attól, hogy valamelyiknek kedvezzen a másik rovására. Az országgyűlés, a magyar törvényhozás szentélye a nemzet összeségét szolgálja, ezt tudnia és éreznie kell e haza mindég fiának. Ez a legjobb, a legbölcsebb nemzeti politika. Bejelentette a belügyminiszter, hogy föl fogja oszlatni mindazokat a szakszervezeteket, amelyek hatáskörüket túllépik, amelyek törvények áthágására izgatnak s amelyek terrorizmáus kifejtése által másokat szabadságukban (mondjuk, ha munkások szerződni és dolgozni akarnak) korlátoznak. Jogosultnak tartja a bérharcot, jogosultnak, ha a munkások jobb életföltételek elérésére törekszenek s nem gátolja őket, ha e célra szakszervezeteket alkotnak. E részben, tiszteli ,a munkások szabadságát, de nem töri, hogy a szabadság jelszavával terrorizáljanak s másokat meggátoljanak szabad elhatározásukban. A társadalmi kiegyenlítés processzusának kell beállania a munkásmozgalmak terén is. A szakszervezetek hatalmi megszüntetésével semmit el nem érhetünk, mert az izgató ezzel csak érvet kap kárhozatos tevékenységének folytatására, ellenőrizetlenül, suttyomban, a korcsmában és a magánházaknál. Az álprófétát, csak olyképpen lehet ellensúlyozni és leleplezni, ha kiderül, hogy túlságba vitte az izgatást s túlzásra ragadta a népet. Haerőszakkal fojtogatjuk a szakszervezeteket, ezzel csak az izgató malmára hajtjuk a vizet; nem szüntetjük meg a bajokat és nem segítünk a gazdán, sőt hátráltatjuk és késleltetjük az orvoslás és a normális viszonyok elkövetkezésének folyamatát. A rendkívüli izgalmat, amelyet a munkásnép körében ma észlelhetünk, a Fejérváry-kormány uralma idézte elő. Erre Andrássy ma nyíltan rámutatott. Ha egy kormány fölbiztatja az alsó néposztályokat, azt mondván nekik, eddig kiszipolyoztak benneteket, de ezentúl másképp lesz, ha kormányhatalmi biztatásra megy végbe egy országos izgatás s ha hatósági erők csigázzák föl a küzködő sokaság reményeit, akkor bizony nagyon bajos visszatéríteni a népet a reális élet medrébe. A vérmes remény füstbe megy s az elbolonditott nép csalódottnak érzi magát. A nép nagyfokú elégedetlensége innen magyarázható. Annál kevésbbé szabad nyers erőszakkal ellene hatni", mert ezzel csak fokozni lehet az elkeseredést. A kivándorlás erőszakos korlátozását sem tartja a belügyminiszter sem helyesnek, sem okosnak avagy célravezetőnek. Véget kell vetni a kivándorlási ügynökrendszernek, amelyet a hajósvállalatok konkurrenciája iszonyúan kihasznált hazánkban. Legföljebb a hadkötelest lehet visszatartani hatalmi beavatkozással, de a kivándorlást korlátozni voltaképpen csak oly formán lehetséges, ha a nép megtalálja a hazában tisztes megélhetésének és boldogulásának föltételeit. A gazdasági föllendülés volna a legjobb orvosszer. De erőszakkal, rendőri beavatkozással valójában semmit sem lehet elérni, sőt kevesebbet a semminél,mert kárt okozhat épp azokban a javakban, amelyeket megóvni akarunk. És milyen színben állna a világ előtt ez a kormány és ez a többség, amely egyfelől a szabadság és a népjogok nagyarányú kiterjesztésére készül a választási reformban, másfelől pedig megokolatlan, erőszakos intézkedésekkel zaklatná ugyanazokat a néptömegeket, akiket be akar fogadni az alkotmány sáncaiba? A szabadság ideális tisztelete, igazság és becsületes szándék, humanizmus és bölcseség sugárzik Andrássy fejtegetéséből, amely közvetetlenségével, keresetlen hangjával és érveinek ritka gazdagságával rendkívüli hatást tesz s alkalmas arra, hogy megnyugtassa az aggódó gazdákat, a mellett, hogy kicsavarja a lelketlen izgatók kezéből a fegyvert, amelylyel elkeseredett harcra tüzelik a tömeget az állítólagos osztályuralom, a kormány, a koalíció és a birtokos osztály ellen. A belügyminiszter mai beszéde szét fogja oszlatni az osztályuralomról szőtt rémregényt, mint a napsugár a téli ködött. Andrássy gróf mai beszédéből meggyőződhetik a munkás sokaság, hogy az uj korszakban elnyomásról beszélni komolyan nem lehet, mert a kormány szerető gonddal karolja föl a munkásnép érdekeit — és senkiét sem jobban, mint éppen, a népéit. . . , ' - .. ..........—-------------------- . - - _ ,ji vét s Wellesley miniszterelnökhöz utasította. A miniszterelnök is kapott az ajánlaton, de írásban kérte Kolli bárótól a tervet. Kölli báró erre írásban fejtette ki, hol és hogyan kötne ki pár angol hajó a francia parton, minél közelebb Valencayhez; hogyan fog ő bejutni a várkastélyba ; hogyan nyeri meg a spanyol hercegek bizalmát és mint fogja őket megszöktetni. A miniszterelnök elfogadta a tervet s Kolli mellé, az angol hajók parancsnokául, Cockburn kapitányt, azt a hajóstisztet rendelte, aki pár évvel utóbb Napóleont Szent Ilona szigetére vitte. Gyorsan elkészültek minden szükségessel. Hamis rendeleteket és parancsokat gyártottak a francia tengerészeti és hadügyminiszter nevében, meghamisították a két miniszter, pecsétjét. A vállalat költségeire az angol kormány gyémántban körülbelül kétszázezer frankot sejt. Ferdinand nevére egy párisi bankárhoz kitöltetlen utalványt adott. Pár hét alatt az expedíció egészen elkészült útjára s öt knebb-nagyobb angol hajó megindult a francia partok felé. Miután körülnéztek Valencay környékén, Kolli és Saint-Bonnet külön utakon Párisba mentek, hogy teljesen elkészüljenek vállalatukra. Kollit útközben egy kis baj is érte, elbukott vele a ló s összezúzta magát. Amíg Kolli a vincennesi erdőben bérelt lakásában feküdt, Eikárd, az egykori trappista végezte a szükséges vásárlásokat. Szüksége volt kocsira, lóra, ruhára. Eikárdnak gyanús volt ez a készülődés. Minthogy nem tudott semmit a Kolli tervéről, az a gyanúja támadt, hogy talán Napóleon élete ellen tör. A báró úgy védekezett a gyanú ellen, hogy még gyanúsabbá tette magát. Pár nap múltán már indulni akart Valencaybe, amidőn egy reggel lakásán megjelent a rendőrség s Fouché rendőrminiszter parancsára elfogta. A pénz, a gyémántok s a hamis oklevelek és pecsétek is a rendőrség kezébe kerültek. Kollival és Rikárddal egy időben elfogták Saint-Bonnet-t, Desjardins abbét és Bonnevalné asszonyt is. Kollit ésaint-Bonnet-t a vallatás után elcsukták a vincennesi erősségbeDesjardhns abbét és Bonnevalné asszonyt szabadon bocsátották. Rikárddal terve volt Fouchénak. Fouché Compiégneben tett jelentést Napóleonnak, aki épp akkor vette feleségül Mária Lujzát. Épp akkor érkezett VII. Ferdinándtól is levél, amelyben, szerencsét kíván a császárnak házasságához és ismét biztosítja hódolatáról. Napóleonban kíváncsiság támadt, meggyőződni arról, hogy őszinte-e VII. Ferdinand is módjában volt meggyőződni róla, ha valakivel eljátszatja a Lolli szerepét. Erre a szerepre, nyilván a Fouché tanácsára, Rikárdot szánták. Miután Valencay , parancsnokát kellően informálták, mint műkereskedőt Rikárdot Valencayba küldték, hogy férkőzzék a spanyol hercegek közelébe s tanácsolja nekik a szökést. Az ál-Kolli azonban csak a spanyol hercegek udvarmesteréig juthatott el. Amint d’Amezaga, az udvarmester, meghallotta a tervet, halálra rémült, Rikárdnak tőrrel , kellett kényszeríteni, hogy jelentse be VII. Ferdinándnál. Azonban nem VII. Ferdinándnak jelentette be, hanem a parancsnokhoz jutott azzal a kéréssel, hogy azt a veszedelmes embert azonnal fogassa el. Napóleon így is meggyőződhetett arról, hogy VII.Ferdinánd gondol minden egyébre, csupán a szökésre nem , hogy az angol kormány a spanyol trónörökös megszabadításával nem okozhat neki bajt Spanyolországban. Eikárd, bár vállalata nem sikerült, a kísérletért tízezer frank honoráriumot kapott. Kolli fogságban maradt, Napóleon első bukásáig. Egy ízben átfúrta börtöne falát, de az erősség udvarából nem tudott kijutni s így ismét börtönbe került. A mikor a szövetségesek először bevonultak Párisba, kiszabadult börtöneiből, s Párisban termett. Támogatásért folyamodott Castelreagh lordhoz, Wellesley utódához, az azonban elutasította. Aztán él az alkalommal s mert a rendőrminisztérium üresen maradt a szövetségesek bevonulásakor, a minisztérium levéltárából ellopta okmányait, a melyek elfogásakor kerültek a rendőrség kezébe. XVII. Lajoshoz is folyamodott, hogy adják vissza gyémántjait ; de csaktizenötezer frankot kapott. Folyamodványára azt kapta válaszul a király aláírásával, hogy a gyémánt a kincstárt illeti, mert olyan hatalomtól kapta, amely hatalom akkor a háborúban állott Franciaországgal. Hogy szerencsét próbáljon, átment Londonba s jelentést tett az angol kormánynak missziójáról és követelte költségei megtérítését. Az angol kormány, hogy lerázza a nyakáról, néhány levéllel Madridba küldte a spanyol királyhoz. VII. Ferdinánd elég tisztességgel fogadta, megajándékozta egy rendjellel is, amelylyel nemesség járt, háború esetére kinevezte ezredesnek s tizenhat éves nagyobbik fiát megtette lovagnak. Amikor visszatért Franciaországba, Napóleon ült a trónon ismét, miután Elbából megszökött. A száznapos uralom alatt Kolli rövid időre fogságba került Bayonneban. A restaurált királyság alatt szakadatlanul abban fáradt, hogy a francia kincstár kárpótolja azokért a gyémántokért, a melyeket elfogatásakor lefoglaltak s a melyeket Fouché százötezer frankért adott el egy ékszerésznek. Fáradsága kárba veszett. Aztán a becsületrendet akarta megszerezni minden áron, kérésével elutasították. Emlékiratait, amely tele van hazugsággal és feszengéssel, 1823-ban adta ki. Élete utolsó éveiről nem tudunk semmit. Lassankinte megcsendesedett s elvonult a világból. Bár igen közönséges kalandor volt, valamikor igen előkelő, helyeken is el tudta magáról hitetni, hogy„nemes veretű, emelkedett lelkű hős.“ Az angol kormány legalább így ajánlja VII. Ferdinándnak, a midőn arra vállalkozott, hogy a, francia fogságból megszökteti. A képviselőház mai ülésén az O. M. G. E. kérvényéről való hosszas tárgyalás miatt nem fejezhette be a kérvények tárgyalását, sőt a szavazás is holnapra maradt. Holnap is lesz tehát ülés s a képviselőház szünete csak aztán kezdődik. Kossuth rágalmazói ellen. Mátészalkáról jelentik: A mátészalkai függetlenségi párt ama támadások dolgában, amelyekkel Kossuth Ferencet, az országos függetlenségi párt elnökét az utóbbi időben illették, népes gyűlést tartott, amelyen a következő határozatot hozta: A mátészalkai választókerület függetlenségi és 48-as pártja megbotránkozással utasítja vissza szeretett vezére, Kossuth Ferenc ellen intézett aljas indokú ocsmány támadásokat, s bár meg van győződve arról, hogy Kossuth Ferenc köztiszteletben és közszeretetben álló személye minden gyanúsításon és mindenféle rágalmon felül áll, biztosítja őt ren