Budapesti Hírlap, 1907. május (27. évfolyam, 104-129. szám)

1907-05-01 / 104. szám

« 1907. május 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (104. sz.) Igazán megvolna. De a legkevesebb, a mit elvárha­tunk, az, hogy a Horvátországban élő magyarok meg­maradhassanak magyaroknak s hogy Horvátország­ban mint magyarok is jól érezhessék magukat. Az egyházi ügyekről szólva, Tisza megemlítette az adó­reform szükségességét is; nemcsak az állam segít­ségére számít, hanem szükségesnek tartja azt is, hogy a vagyonos hívek többet áldozzanak az egyház­nak. A papi fizetés rendezését égetően sürgősnek tartja; a papok követelése teljesen jogosult, de a rendezést nem kell kizárólag az államtól várni. Az oktatásügy terén nem hive az államosításnak; e te­kintetben tökéletesen egyetért Apponyi Albert gróf­fal. A tudománynak és a vallásnak egymástól való szétválasztása veszedelmes; ez egyik forrása a szo­­cialista és anarkista tanítások terjedésének; meg kell akadályozni azt, hogy legyenek művelt emberek, a­kik vallástalanok, és vallásos emberek, a­kik mű­veletlenek. Végezetül a keresztény erkölcsökről be­szélt Tisza; elítélte a fényűző hajlandóságot, az osz­­tálygyűlöletet és a türelmetlenséget; az egyházért való harcnak soha sem szabad felekezeti harccá sü­­lyednie, hanem a többi felekezettel szemben is meg kell tartani Jézus tanítását a szeretetről. A Tisza beszédét az egész gyülekezet nagy tetszéssel fogadta. Délben tisztelgő küldöttségeket fogadott az itj főgondnok, a­kinek tiszteletére délután két óra­kor nagy lakoma volt a Griff-szállóban. Az első felköszöntőt Antal Gábor püspök mondta a ki­rályra. Czike Lajos pápai főiskolai gondnok, Di­­csőfi József tiszántúli egyházkerületi főgondnok Ti­szára mondottak felköszöntőt. Tisza István a du­nántúli református egyházkerületre mondott fel­köszöntőt. Felköszöntőt mondott még Sárközy Aurél, Scholtz Gusztáv, Balcsay Sándor, Feli Lő­rinc, Beöthy Zsolt, Degenfeld József gróf és még többen. Tisza István még kétszer szólt. Első teszt­­jában Erdélynek jelentőségét méltatta a magyar­ság szempontjából. Második tesztjában felköszön­­tötte a szép számban megjelent más vallásúakat. Elmaradt interpelláció. Visontai Soma or­szággyűlési képviselő a hágai békekonferencia dolgá­ban interpellációt akart a miniszterelnökhöz intézni. Minthogy azonban a miniszterelnök ebben az ügyben kimerítő fölvilágosítást adott neki s azt is kijelen­tette, hogy a legközelebbi kínálkozó alkalommal ebben az ügyben nyilatkozni fog, megnyugodott s egyelőre nem interpellál. A szerb pátriárka ügye. Brank­ovics György szerb pátriárka dolgában Wek­erle Sándor minisz­természetet, melyek az első súlyosabb megpró­báltatás nyomása alatt szétváltak egymástól, miután már fenékig kiürítették a kölcsönösen nyújtott méregpoharat. A vőlegény — a­mint hiteles följegyzésből tudjuk — a válás után szer­zetesnek ment és kolostorban is végezte életét. A menyasszony új férj karjába kapaszkodva lebbent tovább— az addig el nem ért boldogság után. A kudarcot vallott gyűrű pedig beállott közönséges árucikknek, de itt sem volt valami nagy szerencséje, mert sok kézen kellett meg­fordulnia addig, a­míg valódi értékét fölismer­ték. S hol történt ez ? A tudósok műhelyében. Egész pályája alatt csakis itt becsülték meg a gyűrűt igazán, itt vették annak legnagyobb hasz­nát. A boldogtalan jegygyűrűből egyszerre diadalmas fegyvert kovácsoltak az emberi tudás kiszélesítésére, a kalmárbódék zugában meg­lapuló ócska portékából hatalmas fénykévéket szórtak régen, nagyon régzen elporladt emberek gondolataira és tetteire, régen lecsukódott ajkak zengzetes beszédére s a múltnak egy darabját támasztották föl előttünk. A gyűrű majdnem hét­­száz év lepergése után visszaadta az embereknek mindazt az érzést, mindazt a gondolatot és csele­kedetet, melyet az emberek egykor beléje lehel­tek és vele véghez vittek. És pedig visszaadta kamatostul — a tudomány által. Ez a tény viszont mindennél ékesszólóbban domborítja ki a tudomány célját és jelentőségét, mely ebben áll: Megmenteni a múltat a jelen és a jövő szá­mára, korlátokat szabni a világ legtelhetetlenebb démonának, a múlandóságnak s halhatatlanná tenni mindazt, a­mi az életben igazán értékes és hasznos. A gyűrű hányattatásainak is vége van már. Boldogan pihenhet tulajdonosának szerető őrizete alatt. Elérte, a­mivel nagyon kevés társa dicsekedhetik, hogy egyszerre munkája és részese lett az örökkévalóságnak. Jerelnök ma délben a horvátországi önálló szerb párt képviselőivel, közöttük Medakovics Bogdánnal a horvát országgyűlés elnökével is tanácskozott. Küldöttség Kossuth Ferencnél. Szabolcs vármegye, Nyíregyháza város és több érdekelt szabolcsvármegyei község küldöttsége tisztelgett ma délelőtt Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisz­ternél. A küldöttséget Meskó László igazságügyi és Mezőssy Béla földmivelésügyi államtitkárok vezették. A küldöttségben résztvettek Mikecz Dezső, Szabolcs vármegye alispánja és Majerszky Béla, Nyíregyháza város polgármestere is. Majerszky Béla arra kérte a minisztert, hogy a nyíregyháza-nagykálló-nyiradony­­érmihályfalvai vonal kiépítése dolgában adja meg az előmunkálati engedelmet. Kossuth Ferenc keres­kedelemügyi miniszter kijelentette, hogy az előépí­­tési engedelem megadásának semmi sem áll útjában. Az 1903. évi zárószámadás. A zárószámadás­vizsgáló bizottság most tette közzé az 1903. évi állami zárószámadásról szóló jelentését. A jelentés hangoztatja, hogy a bizottság figye­lemmel az 1903. év óta lefolyt hosszú időre, csak a jelentősebb kérdésekre tette meg észrevételeit és csak a fontosabbaknak talált szabályellenességek dolgában tett kifogást. Ezek összegezéséből a bizottság meg­állapította, hogy az 1897. évi XX. törvénycikket és az arra vonatkozó Utasítás rendelkezéseit az 1903. év során számos esetben megsértették s a törvényho­zás költségvetési jogát nem respektálták. A bizottság azonban figyelembe vette, hogy az illető kormányok egy hosszú, helytelen gyakorlat által inaugurált szokást jóhiszeműen folytattak és figyelembe vette azt is, hogy ezt a gazdálkodást az akkor uralmon volt parlamenti többség folytonos hozzájárulásával foly­tatták. Erre való tekintettel a bizottság az 1903. évi zárószámadás tárgyában a következő indítványt ter­jeszti a képviselőház elé: A képviselőház az 1903. évi zárószámadásokat s az állami számvevőszéknek ezekre vonatkozó jelentéseit tudomásul veszi s azok tárgyá­ban a fölmentést megadja. A zárószámadásból kitűnő szabálytalanságok és visszásságok megszüntetését és a számvitelre vonatkozó szabályok reformját sürgős szükségnek tartja s utasítja a kormányt, hogy ez irányban alkalmas időben előterjesztést tegyen. Farkasházy Zsigmond, a bizottság előadója ez indítványnyal szemben különvéleményt jelentett be s a maga részéről azt a határozati javaslatot terjeszti a képviselőház elé, hogy a képviselőház az előirány­zat nélkül való közösügyi költségeknek törvényes föl­hatalmazás nélkül való utalványozását általában tör­vénytelennek tartja s az 1903-ban történt uj utalvá­nyozásokat helyteleníti. A pozsony-bécsi villamos vasut. A kép­viselőház közgazdasági bizottságának ma délután kel­lett volna tárgyalnia a pozsony-bécsi határszéli vasút­ról szóló törvényjavaslatot. Mivel azonban­­ Wekerle Sándor miniszterelnök a bizottság elnökét, Batthyány Tivadar grófot meghívta a horvátok ma délutáni tanácskozására, a közgazdasági bizottság ülését csü­törtökre halasztották. Ekkor hitelesíti a bizottság az autonóm vámtarifáról való jelentését is. A főrendiházból. A főrendiház a jövő hét elején tartja legközelebbi ülését, a­melyen a kép­viselőházban legutóbb elfogadott törvényjavaslato­kat tárgyalja. A főrendiház egyesült pénzügyi, közgazdasági és közlekedési bizottsága szerdán délután ülést tart, a­melyen a marokkói sáskairtásról, a beruházások­ról, az országos közlekedési tanácsról és a sopron­­kőszegi vasútról szóló törvényjavaslatok, meg több helyiérdekű vasút engedélyezésére, a mesterséges borokra és végül a vasárnapi munkaszünetre vonat­kozó többrendbeli miniszteri jelentést tárgyalja. Május másodikán, csütörtökön délelőtt tíz órakor előbb a pénzügyi bizottság tárgyalja a közösügyi kér­désekre vonatkozó törvényjavaslatot, utána pedig az egyesült pénzügyi és közjogi bizottságok az állami és nem állami tanítók fizetésére vonatkozó törvény­­javaslatokat. Értekezlet Zárában, Zágrábból táviratoz­tak. Ma délután a Hrvatska, a horvát jogpárt lapja külön kiadást rendezett, a­mely jelenti, hogy a lap teljesen megbízható bécsi forrásból arról értesült, hogy Frank József dr., Krsnyavi dr. és Heilenbach báró Starcsevics-párti politikusokat meghívták egy május 3-án Zárában tartandó értekezletre. A kon­ferencián állítólag részt vesz Benkó báró, boszniai chk­ladiátus és Stadler dr. érsek is. Perccel Dezső anyagi felelőssége. A kép­viselőház igazságügyi bizottsága május elsején, dél­után hat órakor ülést tart. Az ülés napirendjén több kérvény, továbbá a képviselőház 1905 június ötödikén hozott határozatával kimondott anyagi felelősség­ e­ k (Perczel Dezső és Csávossy Béla ellen) miként való végrehajtása, illetőleg ebben az irányban javaslat­tétel és azután az ország szent koronája egyik őré­nek megválasztásáról szóló törvényjavaslat van ki­tűzve. A külügyminiszter Berlinben, Berlin, ápr. 30. (Saját tudósítónktól.) A magyar és osz­trák külügyminiszter Berlinbe érkezik,, azzal a bevallott céllal, hogy bemutatkozzék a német császárnak. Minden félhivatalos hang arról szól, hogy az utazás terve már régi keletű s tulajdon­képpen már az őszszel kellett volna megtör­ténnie, a­mikor Aehrenthal báró hivatalba lé­pett, de akkor a delegációk határideje oly közel esett, hogy a magyar-osztrák kettős­­birodalom új külügyminisztere csak Bülow kancellárt láto­gathatta meg. A német birodalom legfőbb poli­tikai irányítója, a német császár előtt, való tisz­telgés későbbre halasztódott s a holnapi napon fog végbe menni. Ez alkalommal Berlinben erősen hangoztatják a két nagyhatalom benső barátságának nagy értékét s nagy érdemét a béke megóvásában. Hangoztatják továbbá, hogy Németország mily nagyra becsüli a magyar nemzetet is és Magyarország önállóságát óhajtja a bismarcki hagyományok szellemében. Annyi bizonyos, hogy Aehrenthal báró berlini utazásá­nak fő célja az, hogy demonstrálja, mily nagy súlyt vet a magyar-osztrák monarkia német szö­vetségesével való jó viszony külső tartozékainak ápolására is. Aehrenthal báró a nyár folyamán ellátogat majd Olaszországba is, a­mi szintén tüntetés lesz a hármas­ szövetség mellett. Két­ségtelennek kell tartanunk, hogy Aehrenthal báró berlini útja voltaképpen előkészítője akar lenni elkövetkezendő olaszországi útjának. Bülow kancellár ezúttal fog elszámolni az olasz külügyminiszterrel, Tib­onival folytatott tanács­kozásán szerzett benyomásairól. Voltaképpen tehát ugy látszik, hogy Bülow készíti elő Aehrenthal számára az olaszországi kirándulást s a mi külügyminiszterünk most szerzi be Ber­linben a végső útmutatásokat, a­melyek alapján meg lehet drótozni a hármas­ szövetség repedt fazekát s hozzá lehet békíteni továbbra is az olasz politika elhajló érdekeit. A legközelebbi kérdések egyikének, a leszerelés dolgában való állásfoglalásnak eldön­tése, kétségtelenül a berlini találkozás alkalmá­val fog megtörténni. Bülow nyilatkozatai, vala­mint Wekerle és Tittoni körülbelül egy időre várható beszédei kellőleg tájékoztatják az euró­pai közvéleményt arról, hogy a hármas­ szövetség képviselői Hágában mily álláspontra fognak helyezkedni. Berlin, ápr. 30. (Saját tudósítónktól.) Már a legközelebbi napokban a világpolitikai helyzet jelentős javu­lásáról fog értesülni az európai közvélemény. Az a feszültség, a­mely Németország és Anglia közt az utóbbi hetekben ismét veszedelmes ala­kot öltött, a diplomáciát buzgóbb tevékenységre serkentette. A fáradozás első eredménye az el­múlt héten London, Bécs és Berlin közt folyta­tott őszinte, jóakaratú eszmecsere volt, a­mely­nek megvolt a várt üdvös hatása. Konstatálták, hogy London és Berlin közt semmi oly vitás kérdés nincs, a­mely komoly ellentétet okoz­hatna és megokolttá tenné a két ország sajtójá­nak idegességét. Ez örvendetes eredményt jelzi a kancellár mai beszédében, a­melyben hangoz­tatta a vitás kérdés teljes hiányát és megállapí­totta az angol király látogatásának valódi jelen­tőségét. Kétségtelen, hogy ez a Londonnal foly­tatott érintkezés alapján történt. Azt mondják, hogy legközelebb barátságos küldetéssel egy ifjú h­oburgi herceg jön Londonból Berlinbe, így a személyi momentumokban is kifejezésre jutna a világpolitikai helyzet megkönnyebbülése és ha

Next