Budapesti Hírlap, 1907. június(27. évfolyam, 130-155. szám)

1907-06-01 / 130. szám

é­ keivel és útjain kell elintézni. Másrészt azonban azt is kürtölik, hogy a magyarok bkvetetlenkedése nemzetközi jelentő­ségű, mert megrontja a monarkia nem­zetközi hatalmi pozícióját s megbontja a nemzetközi egyensúlyt. Vagyis az osz­trák politika a nemzetközi nyilvánosság előtt is olyan következetes, olyan őszinte és igazszavú, mint odahaza a saját sze­métdombján és az irántunk való viselke­désében. Ha az osztrák parlamentben és a politikai észjárásban mutatkozó zűr­zavarból valami megfogható magot aka­runk kikeresni és nem vagyunk annyira optimisták a talált dolgok kikeresésében, hogy valami ránk kedvezően csillogó üvegdarabot fogadjunk el az igazság gyöngyének, akkor a következőt találjuk. A mag héjára az van írva, hogy: a monarkia népeinek gazdasági boldogu­lása. A mag héja Ausztria. Összetöpörö­dött bele pedig: Magyarország. A héjat a máris összezsugorodott bélnek kell a sa­ját rovására táplálni. Mert nincs olyan osztrák politikus, a­ki azon az álláspon­ton lenne, hogy a mag teljesen egészséges lehetne, ha a bél is erőtől duzzadna. Ausztriában ugyanis a természet rend­jét sem ismerik el. A monarkia: Ausz­tria. Magyarország csak arra jó, hogy a rá vonatkozó statisztikai adatok összege­zésével a monarkia gazdasági és katonai­­hatalmáról lehessen regélni. Ezt az osztrák politikai bölcseséget :.,Össze kell törni. És az összetörés pro­cesszusát maga Ausztria sietteti. Az osz­trák általános szavazatjog egy velünk­­nyiltan ellenséges szélső pártot teremtett döntő tényezőül. A tulhegyes dolgok le­törnek s a bogár csak akkor zúzza magát .­össze a falon, ha vakon neki röpül. Az osztrák politikai bölcseséget is most már hamarosan el kell érnie a túlhegyes dol­gok, vagy a falnak menő bogarak sorsá­nak. Ez a dolgok természetes rendje. Nincs okunk megijedni a jövő ese­ményektől, de az óvatos és okos emberek ^y^*******^********^^*'*****l*^***^***^**'**^***^l***^*^^^*^******'**ll^*,**l***F,**',b­irnniax8BiBMBKI módjára elő kell rájuk készülnünk. Az osztrák kormány és parlament magatar­tása törésre fogja vinni Európa egyik legnagyobb nemzetközi kérdését: a Ma­gyarország és Ausztria között való vi­szony újabb rendezését. Természetes do­log, hogy ezt a kérdést magunknak kell elintézni és senki a világon nem intézheti el, nem is segít benne, mint saját ma­gunk. Az iránt legyen egészen tisztában az osztrák kormány és parlamenti több­ség, hogy ez a kérdés Magyarországot is egy táborban fogja egyesíteni s az osz­trák politika még megmaradó itthoni hazaáruló szövetségeivel, mihelyt akuttá lesz a szóban lévő küzdelem, úgy elbá­nunk, a mint már egynéhányszor tettük és a mint kell, egészségesebb és élvezetesebb a pörköléssel kiké­szített, mint a nyerstea forrázata. Sőt azt is ki­tapasztalták, hogy a tea legfőbb hatóanyaga a cserzősavas tavi, csakis pörköléssel keletkezik a levelekben. És ez nemcsak orvosságul szolgál, hanem egyúttal földeríti az embert. A teának kínai neve: csaj. Csajt iszik: a­­császár, a mandarin, a kuli; szóval Kínának ösz­­sezes lakossága. A nép nagy üstben forralja a vi­zet és kevés teát dob beléje. Ellátja magát egész napra tóéval. Víz helyett iszszák, mert vizük rossz és egészségtelen. De nem tesznek bele cuk­rot, sem rumot, hanem hidegen vagy melegen. Csak oly módon fogyasztják, mint nálunk a tiszta Vizet. Az ilyen téa nem lehet valami kellemes ital, de a kínaiak a téaivásban nem is annyira­­élvezetet keresnek, mint inkább preventív orvos­ságot. f. A tea hatása abban a rövid ideig tartó jól­érzésben nyilvánul, a­mely fölvidítja az embert, sőt az elmét is megélénkíti, de mivel ez izgatás eredménye, a jóleső érzést elbágyadás váltja föl. 1. Csak azt akarom még megemlíteni, hogy a zöld-tea forrázata károsabban hat a szervezetre, t mint a fekete-téáé. Mert a zöld-tea leveleinek mérges anyagai a kikészítés folytán alig vál­toztak. Kínában, Japánban a tea nemzeti ital. Azért náluk a jóneveléshez tartozik az, hogy az ember a teát főzni és ízlésesen fölszolgálni tudja. Erre a fiatalságot külön mesterek tanítják. Épp „úgy, mint nálunk: a táncra, vívásra stb. Azelőtt­­igen nagy becsben volt a karaván­­vágy ,orosz­ téa. De mióta a teát pléhdobozokba be­­forrasztva küldik szerte a világba, ez a megkü­lönböztetés minden jelentőségét elvesztette. |i i* i' BUDAPESTI HÍRLAP. (130. sz.) 1907. junius 1. Válságos napok. Budapest, máj. 31. (Saját tudósitónktól.­) Ha ma még nincs is kormányválság­, ma már maguk a kormány tagjai is nyíltan beszélnek a kormányválság es­hetőségéről. Már hetek óta nem titok, hogy a kormány nagy nehézségekkel küzd az alkotmány­­biztosítékok miatt, a­melyeket megígért a trón­beszéd és a­melyeket egyre hangosabban követel­nek már nemcsak a politikai pártkörök, de maga a közönség is; már akadt olyan választókerület is, mely elhatározta az adómegtagadást arra az esetre, ha még tovább is késnek az alkotmánybiz­­tosítékok. A késlekedésnek természetesen nem a kor­mány az oka. Andrássy Gyula gróf belügymi­niszter már régen ő felsége elé terjesztette az erre vonatkozó törvényjavaslatokat. A király a javas­latokhoz nem járult hozzá,­­ a­minek azonban nem voltak politikai következményei, mert ő fel­sége nem a javaslatok elveit, hanem csak a javas­latoknak egyes rendelkezései ellen tett kifogást és remélni lehetett, hogy akár ő felsége aggodal­mainak eloszlatásával, akár pedig a kifogás alá esett rendelkezéseknek az elvek sérelme nélkül való megváltoztatásával meg lehet szüntetni a differenciákat s az országgyűlés elé lehet terjesz­teni a javaslatokat. Andrássy Gyula gróf ismé­telt kihallgatásai alkalmával azonban a differen­ciák a helyett, hogy eloszlottak volna, azt lehet mondani, hogy megnövekedtek, sőt utóbb any­­nyira összebonyolódott ez a kérdés egy másik hg.üg­yel, hogy ma már nem egészen jogosulatlan az az aggodalom, hogy megegyezés nem fog létre­jönni s ismét súlyos válság elé kerül nem a kor­mány, de maga az országgyűlés, az egész nemzet. Értesülésünk szerint ő felségénél bizonyos befolyás érvényesült a tekintetben, hogy junku­­­mot kell létesíteni az alkotm­ánybiztosítékok és az általános választói jog között. Ehhez természe­tesen a magyar kormány is hozzájárulna, — de a törvényalkotás sorrendjét illetőleg van eltérés, ő felségének az az álláspontja, hogy előbb legyen törvénybe iktatva az általános választói jog és majd azután beszéljünk az alkotmánybiztosíté­­kokról, — esetleg csak akkor, a­mikor már meg­lesz a népparlament, — a kormány pedig akkép­pen vélekedik, hogy ám iktassuk törvénybe az általános választói jogot, de előbb szerezzünk garanciákat arra nézve, hogy a­mit majd az a népparlament határozni fog, érvényesíteni is tudjuk. E két fölfogás között, az­ ellentét sok, sok tanácskozás után, ma már szinte leküzdhetetlen­­nek látszik. Hogy a dolog mégis csak ma kerül nyilvánosságra, ennek az a magyarázata, hogy a kormány a lehető legmesszebbmenő lojalitást kí­vánta tanúsítani, s a­míg csak bármi csekély re­mény is van a kibontakozásra, meg akarta aka­dályozni a nemzet közvéleményének állásfog­lalását. Felhők a szemhatáron. Ma reggel a függetlenségi párt hivatalos lapja terelte rá a közfigyelmet arra, hogy a kormány az alkotmánybiztosítékok miatt nagy nehézségekkel küzd. Ez az újság, a­melynek főmunkatársa, és mi­nisztersége előtt csaknem mindennapi cikkírója volt Kossuth Ferenc, szigorúan tartja a pártfegyelmet, s el sem képzelhető, hogy egy ilyen vallomás napvi­lágot láthatott volna benne a párt vezéreinek, és talán Kossuth Ferencnek tudta nélkül; a függet­lenségi párti hivatalos lapnak a közleménye tehát bizonyos szenzációt keltett politikai körökben is, mert kétségtelen volt, hogy most már rövid idő alatt nyilvánosságra kerülnek a dolognak a részletei is. Már a mai napon egy német estilap is foglal­kozott a válsághírekkel, jelentve, hogy a pártnak több tagja a kormányból való kilépésre kapacitálta Kossuth Ferencet. Erre a közleményre ma este a következő energikus cáfolat jelent meg: Egy német nyelvű napilap mai esti száma azt a hírt közli, hogy a tegnapi nap folyamán Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter lakásán meg­jelent volna a függetlenségi párt több vezérférfia arra kérni Kossuthot, hogy abban az esetben, ha az alkotmánybiztosítékokat a kormány nem kapná meg, állásáról mondjon le. Ennek kapcsán azt a hírt is közölte, hogy a függetlenségi párt több vezérférfia a tegnapi nap folytán tanácskozást tartott abban az irányban, hogy a kormányt a függetlenségi párt­nak kellene átvennie. Illetékes helyről fölhatalmaz­ták a Magyar Tudósító­t annak kijelentésére, hogy Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter laká­sán sem tegnap, sem pedig ma semmiféle értekez­let nem volt; képviselők sem tegnap, sem ma őt meg nem látogatták; sem ily, sem hasonló ügyről tanácskozás egyáltalán nem folyt és így a szóban levő közlemény teljesen alaptalan. Éppen úgy nincs az illetékes köröknek semmi tudomásuk arról, hogy a függetlenségi párt körében olyan, vagy hasonló értekezlet tartatott volna, mint a minőről az emlí­tett lap megemlékezik. A valóság­­ mindössze csak annyi, hogy a függetlenségi párt több tagja föl­kérte Andrássy Gyula gróf belügyminisztert, hogy a pénteki szokásos vacsorájukon részt venni szíves­kedjék. A magunk részéről kénytelenek vagyunk a cá­folatot cáfolni. Értesülésünk szerint az alkotmány­­biztosí­takok ügyében a függetlenségi pártnak több régi 63 tekintélyes tagja tanácskozott Kossuth Fe­renccel, a­ki előtt föltették azt a kérdést is, hogy a függetlenségi párt jövője érdekében nem volna-e kí­vánatos, hogy most, a­mikor az alkotmánybiztosí­tékok ügye nyilván megfeneklett, Kossuth Ferenc lépjen ki a kormányból? Ezt az ötletet Kossuth Ferenc azonnal visszautasította, és mielőtt állás­pontját megokolta volna, ezt mondotta: — Meg kell engednetek, hogy én állapítsam meg és ne­ki, hogy elérkezett-e az ideje annak, hogy lemondjak? Természetes, hogy Kossuth Ferenc, a­ki meg­indította a nagy iparfejlesztési akciót, a közgazda­­sági beruházásokat, a­ki egészen új irányú vasúti politikát kezdett, a­kinek vasúti fizetésrendező és a szolgálati pragmatikát megállapító javaslata a Ház előtt van, a­ki most dolgozik az új ipari törvényen,­ és a­ki át van hatva attól a gondolattól, hogy az ország egész közgazdasági életét regenerálnia kell; valamennyi minisztertársa között a legkellemetlenebb helyzetben van ma, a válság küszöbén, és leginkább óhajtja a szerencsés kibontakozást. De hogy mily sötét felhők vannak ismét a politika egén, az is nyilvánvalóvá lett, ugyancsak még a mai nap fo­lyamán. Apponyi és Andrássy nyilatkozata. Egy függetlenségi párti képviselőkből álló asztaltársaság elszánta magát arra, hogy a kor­mány legilletékesebb tagját, magát Andrássy Gyula grófot nyilatkozatra kéri az alkotmány­­biztosítékok ügyében. A képviselőház mai ülése alatt meghívták a belügyminisztert a társaság ma esti vacsorájára; meghívták Apponyi Albert grófot is; mindketten meg­ígérték, hogy meg fognak jelenni. Este nyolc óra előtt gyűlt össze a társaság egy Andrássy­ úti vendéglőben; ott volt Szent­­iványi Árpád, Batthyány Tivadar gróf, Földes Béla, Zichy Vladimír gróf, Sighy Gyula, Holló Lajos, Leszkay Gyula és még a pártnak mintegy ötven képviselő tagja. Apponyi Albert gróf már

Next