Budapesti Hírlap, 1907. augusztus (27. évfolyam, 182-207. szám)
1907-08-01 / 182. szám
Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fii. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fii. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 55—95, igazg. 55—53. XXVII. évfolyam, 182. szám. Csütörtök, augusztus 1. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-töte: Ugyan ház József-körút 5. sz. a. odalán. Jpró hirdetések ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 ül. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. 48-07. Budapest, júl. 31. A politikai pártélet forrongásban van. Uj pártok keletkezéséről beszélnek,a meglévő pártok, jobban mondva: a pártok keretében a politikai aprószentek féltékenykednek egymásra. A függetlenségi pártot belső nyugtalanság háborgatja. Nem látni még semmit sem tisztán, sem a mozgolódás célját, sem a szereplőket. Egyelőre annyira jelentéktelenek a tünetek, hogy nem is érdekesek. De általános az érzés és a hihedelem, hogy a közeljövő, a közeledő új helyzet változásokat követel a pártoktól. Ezzel a kilátással érdemes foglalkozni. Nem pártszempontból, nem egyik, vagy másik párt mellett, vagy ellenállást foglalva, nem is sugalmazott szavakat hallatva, vagy rejtett célokat követve. Mindezt hagyjuk az ármánykodóknak a mi alábbi elmélkedésünk a gondolkozó politikusoknak szól. Ha van egészséges magva gondolatainknak, talán ki is fog csírázni. * Hosszú évtizedeken keresztül a szabadelvű párt az intranzigens függetlenségi politikából élt. A függetlenségi program volt az, a perszonális unió, amelynek ellenében a 67-es szabadelvű pártot tartotta a király ésaz országnak a nagy konfliktusoktól irtózó többsége. A népszerű és agresszív függetlenségi politikával szemben a védekezés lejtőjére csúszott a szabadelvű párt és ebben a védekező politikában: lelkiismeretlenség, korrupció, aulikusság volt az eszköze; a 67-es Deák-politika visszafelé fejlődött, nem haladhatott nemzeti irányban előre: azok az elemek, amelyek a helyes átmeneti politika képviselői voltak, nem érvényesülhettek a két szélsőség közt: a roszszul informált király és a rosszul és hamisan informáló szabadelvű párt egyfelől, másfelől a függetlenségi párt a maga szabatosan soha meg nem fogalmazott programjával. Mint két malomkő közt őrlődött le az a politika, amely mint középső, az átmenetre lett volna és lenne hivatott. Innen volt és ebben van a helyzet fonáksága. Széll Kálmán akart rendszertváltozást a szabadelvű párttal, ő át akarta alakítani a szabadelvű pártot azzá, hogy átmenet lehessen. A szélsők megbuktatták. Ma, az úgynevezett függetlenségi programról az a kérdés, hogy megérett-e ? Csakhogy nem is tudni igazában, mi a program és mennyi. Mert szabatos programot soha sem csináltak. Az ismeretes, 48-as program nem az, ma már nem is lehet az, sok részében elavult és meghaladott. Az úgynevezett vörös könyv, egy töredéknek írásos programja volt, utána pártszakadások is következtek. Soha tehát a függetlenségi programot igazában meg nem csinálták és mindenki a maga ízlése szerint képzeli. De az ország és főképpen az ország nagy intelligenciája ma is még — ha másképp nem lehet — megnyugszik egy tiszta erkölcsű, nemzeti irányú, úgynevezett 67-es Deák-politikával. Példa rá a Széll Kálmán többsége, kormányának és pártjának egykori népszerűsége. Hogy a függetlenségi párt most nagy többséggel került ki a választásból, az a nemzeti reakció eredménye volt, a Tisza István és a haladó kormány erőszakos és alkotmányellenes politikája ellen való föllépés és tüntetés. Széll Kálmánnal szemben — pedig az övé elég tiszta választás volt — nem érvényesülhetett túlnyomólag a függetlenségi párt, a maga szigorúan meg nem állapított és meg nem tartott politikájával és ma is az a helyzet, hogy a tisztességes és nemzeti irányú, úgynevezett 67-es politikának meg van a vonzó ereje az országban, ha konfliktus nélkül tovább nem mehetünk. De hogy a 67-es politika ma még kielégítheti a hazafias önérzetet és tisztességes kormányzati alapot ad, példa rá a jelenlegi helyzet, amikor a függetlenségi párt vezéremberei benne vannak a 67-es felelős kormányzatban s a párt ezt az alapot a maga egészében, támogatja. „Elvei fentartásával“, — de támogatja. Sőt sokan vannak a függetlenségi pártban is, akik, a soha hivatalosan és egyértelműleg ki nem nyilatkoztatott perszonáluniót nem tartják programjuknak, sőt az a véleményük és az az igazság és a helyes politika, hogy amíg a Deák politikája a maga legteljesebb formáját el nem érhette és a szerint nem érvényesülhet, addig tovább menni, addig, az eddig ismeretes és ismeretlen függetlenségi politikára áttérni nem célszerű. A függetlenségi politikának és a függetlenségi taktikának tehát az a helyesebb hivatása, hogy akár közvetetlen részvétellel, (ez a jelenlegi helyzet), akár ellenzéken, törekedjék egy oly alakulás elérésére és megvalósítására, mely a 67-et a maga teljességében megvalósítsa, megállapított programmal és azzal szerzendő többséggel. Ez a teljes, helyesebben: teljesebb program, állapíttassék meg a királylyal egyetértésben és nagyon üdvös volna, ha a függetlenségi pártnak az emberei is bent lennének a kabinetben, ellenőrzésére és garanciájára annak, hogy valóban nemzeti tartalmú kormányzat vizetik-e ? De tovább megyünk. A politikai vitatkozás mai alapjától el kell térnünk, ha tisztán akarunk látni és szabadon akarunk mozogni, mert az eddigi alapon ködben vagyunk, kezünk és lábunk öszsze van bogozva. A gordiusi csomókat föl kell oldani. Nagy tévedés például az, ami minduntalan fölhangzik, hogy a 67-es pártok és a függetlenségi párt a versenytársak. Ez téves fölfogás. Nemcsak azért, mert a koalíció természete nem tűri valamelyik pártnak a kizárólagos hegemóniáját és uralmát, de azért is, mert ha a koalíció megszűnnék, akkor sem lehetnek versenytársak az alkotmánypárt és a függetlenségi párt..Ezek a közjogi pártok, fokozatot jelentenek. Nem olyan pártok ezek, mint más pártok, amelyeknek pártpropagandával kell híveket toborozni és amelyek a közjogi alapon kívül, programjuk egyéb részeiben is eltérnek. Ha a függetlenségi politika egyszer megérik és érvényesülhetni fog a maga, ma még ismeretlen teljességében és terjedelmében, nem lesz senki, aki a kevesebbet követelje és egyéb különbség hijján, föntartsa a politikáját és mondjuk, az alkotmánypárti zászlót, tovább is föntlobogtassa. De ha ez a politika, a függetlenségi program végső fokozatáig, ma még meg nem valósítható, mert ha erőszakoljuk, jönnek a konfliktusok, jön Tisza és Fejérváry a maguk nemzetellenes, kíméletlen és tekintet nélkül való aulikus politikájukkal, akkor a jó,okos és hazafias politikusnak be kell érnie az, elérhető legtöbbel, az arany középúttal, amelyen haladva, az ország szellemi, erkölcsi és anyagi ereje fejlődhetik, erősödhetik és előre mehet fokozatosan, a nemzeti állam teljes megépülése felé. Mert ha a függetlenségi párt makacsul ragaszkodik meg -nemállapított és mondvacsinált álláspontjához és nem tér arra az útra, vagy annak az irányára, melyhez ma a legközelebb az alkotmánypárt áll a maga fölfogásával, álláspontjával, törekvéseivel és embereivel , fölidézheti ismét a konfliktusokat és a nem rég múlt idők rémeit és utálatos politikusait, akik az országot megint visszarántják a szegénység, megalázás és gyalázat örvényébe. A hívő nép szívében élő legszélsőbb politikájuk föntartásával csatlakozhatnak ehhez a mondjuk átmeneti középpárthoz, amelyet most alkotmánypártnak neveznek, de nevezhetnének másként is, mint ahogy most is a koalícióban, elveik föntartásával vállaltak tárcákat és támogatják a 67-es kormányt. De nem is kell „csatlakozniok.“ Nem kell fuzionálnia a 48-nak a 67-et. Ez is egyik joga a helyzetnek. Csak állást kell foglalniok. És ezt bátran, minden álszemérem nélkül tehetik, mert mi a Deák-párti, mi az igazi 67-es politika, mi az alkotmánypárt politikája? Semmi egyéb, mint egy tisztességes, lehetséges, nemzeti kormányzás Magyarország szuverenitásának és függetlenségének elvi alapján és határozott föntartásával. Deák semmit sem adott föl Magyarország évezredes jogaiból, de Mai számunk 24 oldal.