Budapesti Hírlap, 1907. augusztus (27. évfolyam, 182-207. szám)

1907-08-01 / 182. szám

Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fii. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fii. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 55—95, igazg. 55—53. XXVII. évfolyam, 182. szám. Csütörtök, augusztus 1. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-tö­te­: Ugyan­ ház József-körút 5. sz. a. odalán. J­pró hirdetések ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 ül. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. 48-07. Budapest, júl. 31. A politikai pártélet forrongásban van. Uj pártok keletkezéséről beszélnek,­­a meglévő pártok, jobban mondva: a pár­tok keretében a politikai aprószentek fél­­tékenykednek egymásra. A függetlenségi pártot belső nyugtalanság háborgatja. Nem látni még semmit sem tisztán, sem a mozgolódás célját, sem a szereplőket. Egyelőre annyira jelentéktelenek a tüne­tek, hogy nem is érdekesek. De általános az érzés és a hihedelem, hogy a közel­jövő, a közeledő új helyzet változásokat követel a pártoktól. Ezzel a kilátással ér­demes foglalkozni. Nem pártszempont­ból, nem egyik, vagy másik párt mellett, vagy ellen­állást foglalva, nem is sugal­mazott szavakat hallatva, vagy rejtett cé­lokat követve. Mindezt hagyjuk az ár­­mánykodóknak a mi alábbi elmélkedé­sünk a gondolkozó politikusoknak szól. Ha van egészséges magva gondolataink­nak, talán ki is fog csírázni. * Hosszú évtizedeken keresztül a sza­badelvű párt az intranzigens független­ségi politikából élt. A függetlenségi pro­gram volt az, a perszonális unió, a­mely­nek ellenében a 67-es szabadelvű pártot tartotta a király és­­az országnak a nagy konfliktusoktól irtózó többsége. A nép­szerű és agresszív függetlenségi politiká­val szemben a védekezés lejtőjére csú­szott a szabadelvű párt és ebben a véde­kező politikában: lelkiismeretlenség, korrupció, aulikusság volt az eszköze; a 67-es Deák-politika visszafelé fejlődött, nem haladhatott nemzeti irányban előre: azok az elemek, a­melyek a helyes átme­neti politika képviselői voltak, nem érvé­nyesülhettek a két szélsőség közt: a rosz­­szul informált király és a rosszul és ha­misan informáló szabadelvű párt egy­felől,­­ másfelől a függetlenségi párt a maga­ szabatosan soha meg nem fogal­mazott programjával. Mint két malomkő közt őrlődött le az a politika, a­mely mint középső, az átmenetre lett volna és lenne hivatott. Innen volt és ebben van a hely­zet fonáksága. Széll Kálmán akart rend­­szertváltozást a szabadelvű párttal, ő át akarta alakítani a szabadelvű pártot azzá, hogy átmenet lehessen. A szélsők megbuktatták.­­ Ma, az úgynevezett függetlenségi programról az a kérdés, hogy megérett-e ? Csakhogy nem is tudni igazában, mi a program és mennyi. Mert szabatos pro­gramot soha sem csináltak. Az ismeretes, 48-as program nem az, ma már nem is le­het az, sok részében elavult és meghala­dott. Az úgynevezett vörös könyv, egy töredéknek írásos programja volt, utána pártszakadások is következtek. Soha te­hát a függetlenségi programot igazában meg nem csinálták és mindenki a maga ízlése szerint képzeli. De az ország és fő­képpen az ország nagy intelligenciája ma is még — ha másképp nem lehet —­ meg­nyugszik egy tiszta erkölcsű, nemzeti irányú, úgynevezett 67-es Deák-politiká­val. Példa rá a Széll Kálmán többsége, kormányának és pártjának egykori nép­szerűsége. Hogy a függetlenségi párt most nagy többséggel került ki a válasz­tásból, az a nemzeti reakció eredménye volt, a Tisza István és a haladó­ kormány erőszakos és alkotmányellenes politikája ellen való föllépés és tüntetés. Széll Kál­mánnal szemben — pedig az övé elég tiszta választás volt — nem érvényesül­hetett túlnyomólag a függetlenségi párt, a maga szigorúan meg nem állapított és meg nem tartott politikájával és ma is az a helyzet, hogy a tisztességes és nemzeti irányú, úgynevezett 67-es politikának meg van a vonzó ereje az országban, ha konfliktus nélkül tovább nem mehetünk. De hogy a 67-es politika ma még kielégít­heti a hazafias önérzetet és tisztességes kormányzati alapot ad, példa rá a jelen­legi helyzet, a­mikor a függetlenségi párt vezéremberei benne vannak a 67-es fele­lős kormányzatban s a párt ezt az alapot a maga egészében, támogatja. „Elvei fen­­tartásával“, — de támogatja. Sőt sokan vannak a függetlenségi pártban is, a­kik, a soha hivatalosan és egyértelműleg ki nem nyilatkoztatott perszonál­uniót nem tartják programjuknak, sőt az a vélemé­nyük és az az igazság és a helyes politika, hogy a­míg a Deák politikája a maga leg­teljesebb formáját el nem érhette és a szerint nem érvényesülhet, addig tovább menni, addig, az eddig ismeretes és isme­retlen függetlenségi politikára áttérni nem célszerű. A függetlenségi politikának és a függetlenségi taktikának tehát az a helyesebb hivatása, hogy akár közve­­tetlen részvétellel, (ez a jelenlegi helyzet), akár ellenzéken, törekedjék egy oly ala­kulás elérésére és megvalósítására, mely a 67-et a maga teljességében megvaló­sítsa, megállapított programmal és azzal szerzendő többséggel. Ez a teljes, helye­sebben: teljesebb program, állapíttassék meg a királylyal egyetértésben és nagyon üdvös volna, ha a függetlenségi pártnak az emberei is bent lennének a kabinetben, ellenőrzésére és garanciájára annak, hogy valóban nemzeti tartalmú kormány­zat vizetik-e ? De tovább megyünk. A politikai vi­tatkozás mai alapjától el kell térnünk, ha tisztán akarunk látni és szabadon aka­runk mozogni, mert az eddigi alapon ködben vagyunk, kezünk­ és lábunk ösz­­sze van bogozva. A gordiusi csomókat föl kell oldani. Nagy tévedés például az, a­mi mind­untalan fölhangzik­, hogy a 67-es pártok és a függetlenségi párt a versenytár­sak. Ez téves fölfogás. Nemcsak azért, mert a koalíció természete nem tűri vala­melyik pártnak a kizárólagos hegemó­niáját és uralmát, de azért is, mert ha a koalíció megszűnnék, akkor sem lehetnek versenytársak az alkotmánypárt és a füg­getlenségi párt..Ezek a közjogi pártok, fo­kozatot jelentenek. Nem olyan pártok ezek, mint más pártok, a­melyeknek párt­­propagandával kell híveket toborozni és a­melyek a közjogi alapon kívül, pro­gramjuk egyéb részeiben is eltérnek. Ha a függetlenségi politika egyszer megérik és érvényesülhetni fog a maga, ma még ismeretlen teljességében és terjedelmé­ben, nem lesz senki, a­ki a kevesebbet követelje és egyéb különbség hijján, fön­­tartsa a politikáját és mondjuk, az alkot­mánypárti zászlót, tovább is föntlobog­­tassa. De ha ez a politika, a függetlenségi program végső fokozatáig, ma még meg nem valósítható, mert ha erőszakoljuk, jönnek a konfliktusok, jön Tisza és Fe­­jérváry a maguk nemzetellenes, kímélet­len és tekintet nélkül való aulikus politi­kájukkal, akkor a jó,­­okos és hazafias politikusnak be kell érnie az, elérhető leg­többel, az arany középúttal, a­melyen ha­ladva,­­ az ország szellemi, erkölcsi és anyagi ereje fejlődhetik, erősödhetik és előre mehet fokozatosan, a nemzeti állam teljes megépülése felé. Mert ha a függetlenségi párt makacsul ragaszkodik meg -nem­­állapított és mondva­csinált álláspontjához és nem tér arra az útra, vagy annak az irányára, melyhez ma a legközelebb az alkotmánypárt áll a maga fölfogásával, álláspontjával, törekvéseivel és emberei­vel , fölidézheti ismét a konfliktusokat és a nem rég múlt idők rémeit és utálatos politikusait, a­kik az országot megint visszarántják a szegénység, megalázás és gyalázat örvényébe. A hívő nép szívében élő legszélsőbb politikájuk föntartásával csatlakozhat­nak ehhez a mondjuk átmeneti közép­­párthoz, a­melyet most alkotmánypárt­nak neveznek, de nevezhetnének másként is, mint a­hogy most is a koalícióban, el­veik föntartásával vállaltak tárcákat és támogatják a 67-es kormányt. De nem is kell „csatlakozniok.“ Nem kell fuzionál­nia a 48-nak a 67-et. Ez is egyik joga a helyzetnek. Csak állást kell foglalniok. És ezt bátran, minden álszemérem nélkül tehetik, mert mi a Deák-párti, mi az igazi 67-es politika, mi az alkotmánypárt po­litikája? Semmi egyéb, mint egy tisztes­séges, lehetséges, nemzeti kormányzás Magyarország szuverenitásának és füg­getlenségének elvi alapján és határozott föntartásával. Deák semmit sem adott föl Magyarország évezredes jogaiból, de Mai számunk 24 oldal.

Next