Budapesti Hírlap, 1907. augusztus (27. évfolyam, 182-207. szám)
1907-08-01 / 182. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (12. sz.) 1907. augusztus 1. egy oly kiegyezési alapot teremtett, mely rázkódások nélkül,a jogfolytonosság föntartásával, egzisztenciális támasztékul szolgálhatott a nemzeti fejlődésnek. A függetlenségi politikát, az országra nézve üdvös és célirányos függetlenségi politikát mindenki akarja Magyarországon, de ha meg nem csinálhatjuk a teljeset, az ismeretlen teljeset, ha ki nem vívhatjuk a többet, vagy éppen a legtöbbet, meg kell a kisebb jóval elégednünk a nagyobb rosszal szemben. Tehát — és itt rátérünk meghatározásaink nagy és végzetes konfúziójára — nemcsak azok a függetlenségi politikusok, akik tagjai a Kossuth Ferenc elnöklete alatti pártnak a Royalban, hanem Deák Ferenc is az volt, az alkotmánypárt is az. Deák csinálta meg az első posszibilis és politikailag lehetséges függetlenségi programot, Magyarország szuverenitásának alapján, Ausztriával kapcsolatban, a paritás szem előtt tartásával. És most mondjuk ki nyíltan: e Deákféle függetlenségi program alapján, miniszter ma Kossuth Ferenc, , ennek a programnak nemzeti tartalommal való megtöltése, és kiszélesítése,— feladata a jelenlegi kormánynak és a koalíciónak. Itt van az új program, a jövő programja és politikája. Ez a gordiusi csomó megoldása. A perszonális unió nem programja a függetlenségi pártnak, nem is végcél, hanem teóriában is, végső állomása közjogi politikánknak. De nemcsak a Kossuth Ferencének, hanem, a Deák Ferencének is az volt. És Kossuth Ferenc is csak akképp, tud kormányozni, ha posszibilis program alapján áll, vagy olyat csinál ma, — a mai haladásnak megfelelőt, — mint Deák csinált 67-ben.. Kossuth sem tud másképp programot csinálni, mint Deák csinált a függetlenségi politikából. Csak többet csinálhat, csak tovább mehet. Csak egyet nem szabad: visszafejlődni, mint a szabadelvű párt alatt és a jogfolytonosságot cserben hagyni, mint a haladópárti uralom idejében. Minden politika hazafias és függetlenségi politika, ami előre viszi az országot azon az úton, amely a magyar nemzeti államiság teljességéhez, visz. . Ne játszunk tehát, a szavakkal és ne bolondítsuk egymást az elnevezések évtizedes konfúziójával! A közjogi téren nem szabad licitálni és versenyezni a pártoknak, mert ezzel csak útját álljuk a fejlődésnek és megbénítjuk erőinket. Az alkotmányos éra 67 óta bebizonyította, hogy amikor a közjogi alapon licitáltunk és versenyeztünk, nem fejlődhettünk, sőt visszafejlődtünk, amikor pedig megszüntettük a licitációt és egy közjogi alapra helyezkedtünk, megállítottuk a reakció lavináját s most ezen az alapon eléggé szilárdan állunk és teszünk néhány lépést.— előre. A jelenlegi koalíció: koalíció a közjogi alapon. A legkülönbözőbb pártárnyalatoknak és tendenciáknak egyesülése egy közjogi alapon. Ebből ennek meg is kell maradnia mindig. Azvolt eddig az egészségtelen, dolog, hogy nem volt egységes közjogi alap. Ez a közjogi alap pedig, se a 48, se a 67. Szembeállítva, e számok végzetesek; a magyar közélet konfúzióját idézték elő mindenkoron s pedig senki sem tudja e számokról pontosan, hogy mit tartalmaznak, mert mindenki mást magyarázott bele, többet, kevesebbet, ahogy jött. Kiegyezniük mindig kell az egyes, tényezőknek. A nélkül nem lehet semmi- A királyijai is, Ausztriával is meg kell egyeznünk. De jobban egyezünk meg a mi javunkra, ha mi magyarok együtt vagyunk és ha erősek vagyunk, mintha egymással harcban, gyűlölködésben élünk közjogi téren is. A pártok feladata tehát a következő: Közjogi egység köztünk, egyetértés köztünk, magyarok közt, Becsesel szemben. . Ez a helyes politika. Ezen kívül azután más tereken pártoskodjunk-e, harcoljunk egymás közt is, egymás ellen is, a fölfogások, temperamentumok különbözősége szerint. De ne felejtsük el: közjogilag mindnyájan függetlenségiek vagyunk és nemcsak azok, akik a Kossuth Ferenc pártjában vannak. Ez legyen a novum a jövő politikájában. Ez a gordiusi csomó megoldása. Ebben az irányban elmélkedjenek azok a vezérek, akik a koalícióból való helyes és nemzeti irányú, kibontakozás nehéz problémájával foglalkoznak. Károlyi István gróf: 1845-1907. Ki hitte volna, hogy a kaszás zsarnok olyan atléta alakkal, olyan acélideggel, aminő Károlyi István gróf volt, olyan könnyűszerrel fog elbánni?! ■Deresedé, délceg legény volt István gróf, testbenlélekben jóval fiatalabb éveinek számánál. És e kemény tölgygyökereit aránytalanul rövid idő alatt őrölte meg a kór. Pár nappal ezelőtt, amikor megtudtuk, hogy betegsége komolyabb természetű, egyúttal azt hallottuk, hogy hatalmas szervezete diadalmasan birkózott meg a gyilkos kórral s hogy fölgyógyulása már csak napok kérdése. A javulás azonban — sajnos — utolsó föllobbanása volt a szívós életnek. Néhai Károlyi György gróf és Zichy Antónia grófnő legifjabb fia, Károlyi István gróf örök álomra hunyta szemét és elköltözött örökös szállásra ősei közé, a kaplyoni sírboltba. Károlyi István gróf Pistának hivatta magát egész életén át, a mint megszokta gyerekkorában. Mintha az István nevét igen súlyosnak, igen méltóságosnak találta volna. PedigKárolyi Istvánban csak a külső kéreg, a megjelenés vallott viveurre, alapjában igen komoly, sőt kissé pesszimisztikus lélek volt. Nem szerette a banalitást, az olcsó ellágyulást, a siránkozásra hajló érzékenységet s inkább akart ridegnek, megközelíthetetlennek, ha úgy tetszik, dölyfösnek látszani. Népszerű ember volt, bár nem kereste a népszerűséget, sőt szívesen helyezkedett szemközt azutcai közvéleménynyel. Fogásaiban, életmódjánakberendezésében kissé emlékeztetett a középkori loovagra, s ezért nem is nagyon szimpatizáltak vele azok, akik csak régi család ivadékai, csak nagy vagyon és dicső hagyományok örökösei, egyébként pedig nyárspolgárok. Károlyi István gróf egy ma már ritka és egyre jobban gyérülő fajhoz tartozott; igazi nagyur volt minden izében. Az volt az apja is, de az igazi nagyur nemesebb alakjából az öt Károlyi-fiu közül, a legifjabb, István gróf kapta a legnagyobb örökséget. Gyönyörű legény volt még hajlott korában is; olyan alak és olyan arc, a minőnek Árpád leventéit képzeljük. Fiatalabb korában pedig bátran mintát állhatott volna a férfi-szépség és erő szobrához. Az izzó remények és sóvár vágyak korában, 1845 telén született fővárosunkban, a Károlyi-nemzetség egyetem utcai palotájában. Még csak három éves volt, a midőn beköszöntött a nagy idők hajnala. Apja nem lobogó vérű, de igaz, sajátja hazáját fanatikusan szerető magyar volt. Károlyi György gróf Széchenyi István gróffal volt a legbizalmasabb barátságban, a Széchenyi politikájára esküdött és Széchenyi után neki van a legnagyobb érdeme tudományos akadémiánk, amint akkor nevezték, tudós társaságunk megalapításában. Tudott áldozni nemzetéért, de a szabadságharc nem ragadta úgy magával, mint testvérbátyját, Károlyi István grófot, aki egész huszárezredet állított ki a maga zsebéből és nem kecsegtette magát azzal, hogy az egyenlőtlen harcban győzni fogunk. Anyja hevesebb lelkű volt, vérmesebben reménykedett, ahogy ma mondanék, toakacsabb kuruc volt az uránál. Svárelyi István apjától, anyjától egyaránt örökölte véralkatát. Makacs kuruc volt, igen józan, hideg megfontolással. Mint a Károlyi György fiai mindannyian, egészenmagyaros és igen gondos nevelést kapott. A kor is kezére játszott a szülőknek, hogy a Károlyi-fiúk törzsökös magyar típusokká fejlődjenek. Károlyi István legkorábbi emlékei közé tartozott az a gyászos epizód, hogy anyai nagybátyját, Batthyány Lajos grófot, Magyarország első felelős miniszterelnökét, apja palotájában elfogták, aztán tíz hónapi fogság A békegyár valóban dolgozik. Négy bizottság, nyolc albizottság, számos szűkebb és külön kiküldöttség vette kezébe a hozzájuk utalt kérdéseket. Javaslat, indítvány, módosítás pedig minden oldalról annyiféle és oly tömeggel érkezik, hogy ekkora termékenységre, munkakedvre és a felelősségviselés ily fokú bátorságára úgy a delegáltak, mint kormányaik részéről a nemzetközi jog kényes területén senki sem számíthatott. Távol, állóknak, elsőben is tán az fog szemébe ijtleni, hogy, ez az értekezlet aránytalanul többet foglalkozik a hadviselő felek megrendszabályozásával s a semleges felek érdekeinek védelmével, mint a békéltető s a békeföntartó után kivégezték. "Halálos ítéletet Haynau Károlyi István gróf apja palotájában írta alá és apja palotájából pacifikálta az eltiprott magyart kötéllel és golyóval. Ebben a palotában serdült ifjúvá Károlyi István. Apja az abszolutizmus esztendei alatt csöndes, lemondó magyar volt, aki várta, sötétebb óráiban azonban nem remélte a hajnalodást. Anyja, a vérmesebb természet, nem tudott olyan könnyen beletörődni a sors intézkedéseibe. Károlyi Györgyné, a Vörösmarty által megénekelt Zichy Antónia, az autokratizmus legvadabb dühöngése közben is, mindenét kockára dobva, szakadatlan érintkezésben volt a magyar emigrációval. A benrekedteknek segített, hogy kiszökhessenek, maga kapocs volt az idegenbeszakadt s az itthoni magyarság között. A mikor Itáliából vártuk a hajnalodást, a midőn a szárd király megindította francia segítséggel Ausztria ellen azt a háborút, amiből megszületett az egységes olasz királyság, Károlyi Györgyné Firenzébe költözött, hogy közelében legyen azoknak, akik Magyarországot fegyverrel akarták a szolgaságtól megváltani. Így került Károlyi István is, amint iskoláit végezte, olasz földre, a honnan akkor a szabadságot várták. Két bátyja, Tiborics Gábor gróf már előbb kiment, harcoltak Garibaldi alatt az olasz egységért. Károlyi István 1866-ban, a háború kitörésekor Klapka magyar légiójába állott, a melynek Bismarck, ha a porosz érdek úgy kívánná, azt a szerepet szánta, hogy törjön, Magyarországba. Tudjuk, hogy a légió még az ország határáig sem jutott el, amidőn Ausztria Königgrätznél elvérzett s Bismarcknak többé nem állott érdekében Magyarország füllázítása. A föloszlott légió hajavándorló tagjait Károlyi Tibor és István vezették a magyar határra, • abból mind"a"kettőjüket “elfogták. Talán nagyon is drágán fizetnek Szert, hogy a magyar A békegyár működésben. Budapest, júl. 31. Közel két hónapja, hogy a hágai békeértekezlet nekiindult a munkának. Elég sok távirat érkezik róla naponkint, nyilvántartani a dolgok folyását s ébren tartani a művelt világ jogos érdeklődését. De annyi összefüggéstelen, gyakran homályos, itt-ott ellentmondó részlet torlódott így föl a nagyközönség előtt a félhivatalos tudósítók s a hivatalos cenzúra jóvoltából, hogy nem lesz fölösleges, ha e kusza anyagot rendezzük s az eredményekről lehetőleg számot adunk olvasóinknak. . •