Budapesti Hírlap, 1907. október(27. évfolyam, 233-258. szám)
1907-10-01 / 233. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP, (233. sz.) 1307. október 1. Beszédét tetszéssel fogadták. Mosonban Giesswein Sándor néppárti képviselő mondott tegnap beszámoló beszédet. Itt az ideje, mondotta a többi között, hogy a választóreform tervét lássuk. Nem kételkedik abban, hogy a kormány a legrövidebb idő alatt arra alkalmat is ad, hogy az általános, titkos és községenként való választás reformtervezetét a képviselőház elé fogja terjeszteni. Nem egyedüli feladata ez ugyan a mostani parlamentnek, mert e mellett számos egyéb reform, ezek között az adóreform, az ipartörvény és a munkásvédelem is megoldásra vár. De a választóreform nem jöhet meglepetésszerűleg, az ország népét erre elő kell készíteni, különben nagy veszedelmeket rejthet magában. Román mozgolódás. A Bratianu-ügy aktái még le sincsenek zárva s máris új román mozgolódásról értesítik lapunkat. Ezúttal azonban Karánsebesről, ahol pénteken reggel a falakról a következő román szövegű plakátokat kobozta el a rendőrség: Figyelmeztetés. A magyar soviniszta lap, a Budapesti Hírlap, hadat üzen Romániának. Mi részünkről esküszünk, hogy utolsó csepp vérünkig együtt érzünk Romániával és Ausztriával, továbbá, hogy a karánsebesi zsidókat a legrövidebb idő alatt le fogjuk mészárolni, Burdiával együtt. Éljen a nacionalizmus! Éljen a szocializmus! Éljen Ausztria! Le a zsidó kormánynyal! Le Kossuth-tal! ! A bizottság. A közös államadósság. Félhivatalosan jelentik Bécsből. A közös államadósságok ellenőrzésére kiküldött magyar bizottság ma tartotta Szalay László főtanácsos résztvételével a magyar minisztérium palotájában utolsó előtti érdemleges ülését. Ismeretes dolog, hogy az állami bankjegyek beváltására kitűzött határidő augusztus harmincegyedikén járt le. A bizottság megállapította, hogy az említett határidő óta 22.987 forint értékű bankjegyeket váltottak be és semmisítettek meg, a be nem váltott bankjegyek értéke 1.253.107 forint. Ezt az összeget az 1899. évi XXXI. törvénycikk értelmében a két állam javára írják. Magyarországra jut 30 százalék, vagyis 375.932 forint, Ausztriára 877.175 forint. A bizottság a törvényiben előirt jelentést a mai ülésről is elküldte a törvényhozásnak s ettől utasításokat kért az államjegyek lemezeinek és a levéltárnak kezeléséről. A jövő évi költségvetés. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter ma kora reggel a miniszterelnöki palotába ment, s ott Wereszle Sándor miniszterelnökkel és Popovics Sándor államtitkárral hosszabb ideig tárgyalt a kultuszminisztérium 1908. évi költségvetéséről. Értesülésünk szerint a kultuszminisztérium keretében tervezett reformok költségeiről vett szó. Holnap Andrássy Gyula gróf belügyminiszter harmincas évek idealizált asszonyai. Annak az öreg Duplaynek a leánya volt, a kinek házában Robespierre lakott. Robespierre kedvelte és pártfogolta Babetet s megáldotta Le Basval kötött házasságát, megjegyzendő: romantikus szerelmi házasságát. Le Bas a Robespierre bukását nem élte túl, termidor 9-én agyonlőtte magát. Babet egyedül éli át férje és társai bukását s így, mint Mimié, fia, Fülöp nevelésének szenteli életét, aki később az Institut tagja lesz. Sardou, mint gimnazista diák 1845-ben találkozott vele a hírné Boismont házi bálján, sőt meg is táncoltatta egy francia négyesben. Mikor a táncra fölkérte a fekete ruhás, már elvirágzott, de még mutatós hölgyet, az mosoly 0£va szabadkozott: Óh, régen volt az, mikor én táncoltam. — Sardou nem enged s a fekete ruhás hölgy végre kész a táncra, de csak úgy, ha figyelmeztetik a figurákra, négyes után a diák kérdezősködik a táncosnéja neve után. „Ez Le Bas Fülöpnek, az Institut tagjának az anyja“, mondja a háziasszony. „A konvent tagjának az özvegye, annak a Le Basnak, aki öngyilkos lett?“ rémüldözik Sardou. A háziaszszony elmondja e jelenetet Babelnek, ez magához inti a diákot s elragadtatással beszél neki a forradalomról, Robespierreről, megjegyezvén, hogy:„Ön is bizonyára megszerette volna őt, 8 oly jó volt és szerette a fiatalságot.“ A 400 lapra terjedő vaskos kötetben rengeteg sok érdekes részlet van abban összehordva a szerzőtől, mint levéltári hivatalnoktól fölkutatott sárgult papírok, hivatalos akták és magánlevelek, feljegyzések, sőt a régi idők divatos kupléi és árverési hirdetményei nyomán. Fölhasználja Lenotre még a régi festményeket és a karrikatúrákat is, amelyekből néhányat mellékel is a könyvéhez, s Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter mutatják be tárcájuk költségvetését, hogy a legközelebbi miniszteri tanácskozásban a kormány rövidesen végezhessen a még le nem tárgyalt tárcák költségvetésével. A miniszterelnök utazása. Szombaton, mint jelentettük, az a hír terjedt el, hogy Wercerle Sándor miniszterelnök Bécsbe utazott. A hír annál nagyobb feltűnést keltett, mert Popovics Sándor államtitkár sem volt a fővárosban. A politikai körök biztosra vették, hogy a miniszterelnök és a pénzügyi államtitkár a kiegyezés dolgában ment Bécsbe. Kitűnt azonban, hogy a hírből csak annyi igaz, hogy Wekerle és Popovics valóban együtt utazott el szombaton reggel Komárom megyébe, ahol Pfeiffer Nándor földbirtokos vendégei voltak. A két államférfi még szombaton éjjel visszajött Budapestre. A miniszterelnök a tegnapi napot már Dánoson töltötte. A katolikus lelkészek kongruája. Budapest, szept. 30. Közel tizenöt éve, hogy a latin, görög és örmény szertartású katolikus lelkészek jövedelmének (kongruájának) rendezéséhez hozzá fogtak. Legtöbb munkát adott a jövedelmek összeírása, mely bevallások és vizsgálatok alapján nyert befejezést. Ezek után a szükséglet meghatározásával foglalkoztak. Mindez alapvető munkálatokkal immár elkészültek. Az eddigi számítások szerint körülbelül 2.700.000 korona szükséges évenként a katolikus lelkészek javadalmazásának kiegészítéséhez. Ezt a kiegészítést pedig hármas pénzforrásból veszik és pedig több mint egyharmad a vallásalap évi jövedelmeiből kerül elő. A püspökök és nagyobb javadalmatok (káptalanok, apátságok, prépostságok) terhére évi 900.000 korona esik, a még fönmaradó összeget pedig az állampénztárból pótolják. Azállami hozzájárlást a legkisebb részre redukálják. A vallás- és közoktatásügyi miniszter átírt a püspöki karhoz és közölte, hogy évi 900.000 koronában állapíttatott meg az összeg, melylyel a nagyobb javadalmasok évenként a kongrua kiegészítéshez járulni tartoznak. Az előterjesztéssel az október első felében összehívandó püspöki konferencia foglalkozik. Elsősorban megállapítják, hogy a 900.000 korona követelés megfelel e a valóságnak. Ha ezt elfogadják, akkor a püspöki kar a fedezet módja iránt hoz határozatot. Az már elvégzett dolog, hogy a nagyobb javadalmazások tiszta jövedelmük arányában fedezik az évi szükséglet összegét. Arra nézve pedig, hogy ez miként állíttatik elő, kétféle terv van. Az egyik szerint a nagyobb javadalmasok ingatlanait egy amortizációs kölcsönnel megterhelik, mely tőkének évenként 900.000 korona évi kamat felel meg. Ezt a tőkét befizetik a középponti kongrua pénztárába. A kölcsön tőkét pedig ötven, esetleg száz év alatt törlesztik. A másik terv szerint a nagyobb egyházi javadalmakat örök időkre megterhelik az évi 900.000 korona kongrua-járulékkal, mely az egyenes adók módjára hajtandó be a mindenkori javadalmasoktól. Ha a püspöki kar döntött, akkor fölirnak ő felségéhez, mint főkegyurhoz és tőle engedelmet kérnek az egyházi javak ily irányú megterhelésére. Ő felsége hozzájárulásával ekként a nagyobb javadalmasokat terhelő eme hozzájárulás megállapíttatván, a kormány törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé és ezzel a kongruarendezés becikkelyeztetik. Mint értesülünk, a katolikus lelkészek csekély javadalmazásának kiegészítése és a nem katolikus lelkészek kongruájának kiegészítéséről alkotott 1898. évi XIV. törvénycikkben foglalt alapelvek szerint történik, vagyis 1600 koronáig vagy 600 koronáig terjed a kiegészítés, az szerint, amint az illető lelkész a hittudományt valamely hittani intézeten a hazai középiskola nyolc osztályának elvégzése után, nyilvánosan vagy magánúton legalább három évig tanulta, levizsgázott és szabályszerű képesítést nyert, vagy ennél kevesebb képesítéssel, például csak négy gimnáziális osztálylyal bír. (Ily eset főként a görög katolikusoknál fordul elő.) Ez idézett törvény szerint különben már ma is kapnak ideiglenes segítséget a legszűkebb anyagi viszonyok között lévő katolikus lelkészek is. Rakodczay bán a horvát helyzetről Budapest, szept. 30. Rakodczay Sándor dr. horvát bán Zágrábban járt egyik hírlaptudósító előtt következőleg nyilatkozott a horvát politikai helyzetről: " A horvát politikai helyzeten mindeddig nem állott be olyan lényeges változás, mely külsőleg is megnyilvánulna. Részint a nyári hónapok politikai szünetének, részint a horvát helyzet kritériumainak eredménye ez. Az adott szituációban nekem semmi esetre sem lehetett célom, hogy az eseményeknek elébe vágjak, hanem igenis a várakozás álláspontjára helyezkedve, szabad menetet hagytam az események folyásának. Főleg abban az értelemben értem ezt, hogy a rezolucionisták népgyűléseit nem tiltottam be, hanem egyfelől megóvtam a törvényadta gyülekezési szabadságot, másfelől pedig módot nyújtottam az elégedetlenkedőknek arra, hogy panaszaikat előadhassák és sérelmeikről nyíltan tudomást szerezhessek. A horvát-szerb lovalctő tehát legkevésbbé sem vádolhatott azzal, hogy működésüket mindeddig befolyásoltam, vagy megakadályoztam volna. És tettem ezt azért is, mert az események politikai természete is így kívánta. Most már körülbelül mindent elmondott a horvát-szerb koalíció s én tisztában vagyok a rezolucionisták hirtelen támadt panaszaival és sérelmeivel. Az agitácionális fórum tehát végezhetett a politikai munkával és elkövetkezett az egzigenciák fordulatának ideje. A rezolucionisták panaszait és sérelmeit figyelembe véve, előkészítettem, egy kormányprogramot, amelynek alapján egy föltétlenül szükséges új politikai érát fogok Horvátországban megteremteni. Programom már kész, de a közzétételét még eminenter politikai okok késleltetik. Míg a jogos és törvényes horvát érdekekért lehetőleg síkra szállok, bizonyos, hogy a magyar kormánynyal egyetértve, legfőbb politikai célom, hogy a horvát politika abba a mederbe tereltessék, melyet számára a kiegyezés előír s a mely mederből azonban, mint ismeretes, a rezolucionisták elég könnyelműen ki akarták vezetni a horvát politikát. A kiegyezési törvénynek ide vonatkozó rendelkezése az az alap, mely egyben politikám vezérelve. Nem igaz az, hogy kormányom egyedül áll és hogy azért nem töltöm be az osztályfőnöki állásokat, mert nem találok politikusokat, akik kormányommal egyetértenének. A valóság ez áldásokkal szemközt az, hogy válogathatnék a politikusok közt, ám egyelőre nem látom még szükségét az osztályfőnökségek betöltésének. Első azonban most már redesen az ideje, hogy ez, valamint programom közzététele meg fog történni meg vagyok győződve, hogy Horvátország nagy érdekében az általános józanodást nyomon fogja követni hamarosan a horvát bonyodalom automatikus megoldása. Minthogy a magyar kormány ez idő szerint jóformán teljesen a kiegyezéssel van elfoglalva, egyelőre nem állapítottam meg Budapestre való utazásom idejét. * Supilo Ferenc a Novi List mai számában vezércikkben foglalkozik a horvát-magyar konfliktus mai állásáról. Ami a magyarokkal szemben Horvátországban uralkodó kedvet illeti, itt----- Supila szerint — háromféle politikus jöhet számba. Az egyik kategória gyűlöli a magyarokat Bécs kommandójára. Bécs parancsára mindenben engedni fognak a magyaroknak, de adott alkalommal, ugyancsak Bécs parancsára hátba fogják támadni a magyarokat. A második kategória őszinte és lojális megértést akar a magyarokkal, mely Horvátország jogait ne csorbítsa, hanem támogassa, ők kívánják megértését a népnek a néppel, az egyenjjogosulnak az egyenjogával, de semmiképpen sem az inferioritás alapján, hanem mint egyenrangú elemek. Akik a harmadik kategóriába tartoznak, azok azt fogják követni, ki a hatalom birtokában van és a ki a legjobban fizet. A horvát-szerb koalíció becsületes feltételek alatt, Horvátország nemzeti individualitásának se-