Budapesti Hírlap, 1907. december (27. évfolyam, 285-309. szám)

1907-12-01 / 285. szám

Budapest, 1907. XXVII. évfolyam, 285. szám. Vasárnap, december 1 megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Kirdietés- és h­irdetés-föltétel: Ugyanő ház József-körut 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések ára : Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Nemzetiségi békeakció. Irta Jancsó Benedek. Budapest, nov. 30. Körülbelül abban az időben, mikor e lapok hasábjain Politika a folyosón című cikkem megjelent, a hazai román sajtóban igen érdekes és figyelemreméltó eszmecsere indult meg, a­melynek zaja még máig sem csendesült el. Az elég széles mederben hullámzó vitatkozás ar­ról folyik, hogy kívánatos és lehetséges lenne-e a magyarság és a románok kö­zött politikailag a mainál békésebb vi­szonyt teremteni? És ha lehetséges, mik lehetnének a föltételei? Az eszmecsere megindítója Babes Emil fővárosi ügyvéd volt. A maga nevé­ben indította meg, de nem áll egyedül. A hazai románság komolyabb és tekinté­lyesebb elemei között többen vannak, a­kik vele együtt azt hiszik, hogy a román nemzetiségi politikában fordulatnak kell elkövetkeznie, mert a jelenlegi állapot egyformán káros úgy a magyar államra, mint magára a román nemzetiségre. A társadalmi és faji harc jellegét öltő poli­tikai küzdelemnek nem szabad állandó­sulnia és ez állandósulás következtében forrásává lennie annak a kölcsönös gyű­löletnek, m­iár mely az állam polgárainak szívébe nem az államföntartás gondola­tát, hanem a bomlásét viszi be. Babes Emilt, hogy a béke gondola­tát fölvesse, a függetlenségi párt egyik oszlopos emberével folytatott eszme­csere bírta rá. Miután meggyőződött, hogy magyar részről egy békés irányú politikai akciót senki sem gáncsol, állás­pontját a Telegraful Román hasábjain igyekezett kifejteni. A magyar közvéleménynek és a kor­mánynak — Babes fejtegetései­ szerint­­— mindenekelőtt be kell látnia, hogy a románság elégedetlensége nem csupán a túlzó román politikai szóvivők izgatásai­nak eredménye, hanem hatása is annak a magyarosító politikának, a­melyet a sovén magyar közvélemény folyton sür­get és a­melyet a különböző magyar kor­mányok állandóan követtek. A­mi aztán a románság lelkében azt a gondolatot gyökereztette meg, hogy a magyar állam hivatalos politikája állandó veszedelem­mel fenyegeti nemzeti kultúrájával egye­temben nyelvét és faji egzisztenciáját is. Ha a magyar kormányzat e tétel igazsá­gát belátja és a románsággal szemben kezdője lesz egy szelidebb és méltányo­­sabb politikának, ha rááll a nemzetiségi törvényre, mint alapra s azt legalább ama pontjaiban, a­melyek a magyar állam egységével és nemzeti jellegével nem ellentétesek, végrehajtja, akkor a románság jogos és érthető izgatottsága­­magától megszűnik s a magyarsággal való békés együttélést óhajtó mérsékelt gondolkozásul román politikusoknak könnyebb lesz leszerelni a túlzó nemzeti­ségi politikusok izgatásait s azt a több követelést, a­melynek teljesítését a ma­gyar közvélemény ellentétesnek tartja a magyar nemzeti állam gondolatával. De hogy a magyar kormányzati po­litika erre a belátásra jusson, föltétele, hogy a mérsékelt gondolkozású román politikusok e minimális követelések kö­rül csoportosulva, akcióba lépjenek. Igyekezzenek meggyőzni úgy a román, mint a m­agyar közvéleményt, hogy ezen az alapon igen­is lehet olyan státuszkvót teremteni, a­melynek eredménye annak belátása lesz mindkét fél részéről, hogy az egységes magyar állam eszméje és a románság kívánságainak teljesítése nem inkompatibilis dolgok. A románság a m­aga nemzeti kultúrájának és nemzeti egyéniségének kifejlesztését nem azért köti ki föltételül, hogy vele az állam egy­ségét szétfeszítse, hanem azért, hogy a maga erejét és képességeit egyenesen az állam megerősítésére­­ használhassa föl szabadon és önként. Viszont, az állam a románság kulturális, egyházi és nemzeti intézményeit úgy tekinti, mint eszközeit a románság amaz értelmi és gazdasági erői kifejlesztésének, a­melyek nem az állami egység megbontását, hanem ellen­kezően, megerősítését vannak hivatva elősegíteni. Babes Emil ez akciója, bár élénk, sőt zajos eszmecsere tárgya lett, a ro­mán sajtó és a román nemzetiségi poli­tikai körök részéről különböző megíté­lésben részesült. Az egyetértés és a béke gondolatát elvben senki sem utasította vissza, de feltételeit és eszközeit jófor­mán mindenik színárnyalat másként szabta meg. A parlamenti román nemze­tiségi párt részéről Vlad Aurél nyilatko­zott, kijelentve, hogy a békét ők is óhajtják, de annak egy feltétele van: a teljes nemzeti egyenjogúság. A mérsé­kelt román nemzetiségi politikusok egyik típusaként emlegetett Mocsonyi Sándor pedig a Drágoiul-ban azt írta, hogy egy ilyen kibékülési akció román részről való indítványozása a jelenlegi körülmé­nyek között nem időszerű és különben is ez irányban a kezdőlépések megtétele a magyar kormányférfiak kötelessége. A román nemzetiségi lapok többsége pedig tiltakozott minden békekísérlet ellen, mert szerintük a magyar politika nem akar más célt ismerni, mint a románság tűzzel-vassal való elmagyarosítását. A magyar közvélemény a kormány jelen­legi magyarosító politikájával sincs meg­elégedve. Nem hogy békét akarna, ha­nem még erélyesebb, sőt erőszakosabb nemzetiségi politikát sürget. Nyilván­való bizonyíték erre a Politika a folyosón című cikk, a­mely e lapoknak, a magyar­­sovinizmus e sajtóorgánumának hasáb­jain jelent meg. Ez utóbbi gondolatból kiindulva, a Telegraful Román vasárnapi száma azt kérdezi: váljon a szóban forgó cikk Ba­bes békeakciójának visszautasítását, vagy csak félreértését jelenti-e? A maga részéről lehetetlennek tartja, hogy akár a cikk írója, akár pedig e lapok főszer­kesztője mereven ellenezzék a békes­ségre való komoly és őszinte törekvést, hiszen a lap hasábjain többször adták komoly jelét annak, hogy nem viseltet­nek ellenséges indulattal sem a román­ság méltányos kívánságaival, sem pedig jogos nemzeti törekvéseivel szemben. A történeti igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó cikk semmi vonatkozásban sem volt Babes békeakciójával. Egyszerűen, kiindulva az Ugron Gábor és a Lukács László kö­zött folyt beszélgetésből, csak rá akart mutatni, hogy a nemzetiségi törvény végrehajtásának követelése alapján sem­miféle őszinte és komolyan vett békél­tető akcióba sem lehet kezdeni, ha előbb tisztába nem hozzák az alkudozó felek, hogy ezt a törvényt melyik értelmezésé­ben akarják végrehajtani? Ennél fogva, ez a cikk sem félreértése, sem visszauta­sítása nem lehetett a béke érdekében megindított eszmecserének. Konstatálni akarta továbbá azt is, hogy békéről olyan értelemben és olyan áron, mint a­hogy a parlamenti nemze­tiségi párt tagjai és a nemzetiségi sajtó akarják, szó sem lehet. A teljes nemzeti egyenjogúság nem lehet alapja ennek a békének, mert az egy jelentésű lenne az egységes magyar állam nemzetiségi föderatív állammá való átalakításával. A kormány tagjainak, mint az állami hata­lom képviselőinek sem lehet kezdő aján­lattétellel megindítani ezt a mozgalmat, mint Mocsonyi kívánja, mert egyetlen állam sem alkudozhatik a maga létének föltételeiről a maga alattvalóival, mint egyenrangú közjogi faktorokkal. H Hozzáteszszük, hogy a jelenlegi kö­rülmények között az ily békeajánlat­­a kormány részéről méltán vétetnék a nemzetiségi politikusok által gyönge­­ségnek. E kormány nemzetiségi politi­kája pedig a tapasztalható jelenségekkel szemben csak az energia és a határozott­ság politikája lehet. Megmutatni nem­csak szóval, hanem cselekedettel is, hogy a magyar állam egysége és nemzeti jel­lege fölüláll minden kétségen, sőt még a vitatás lehetőségén is. Megmutatni, hogy ha valaki, akár társadalmi osztály, akár faj vagy nemzetiség ellene harcot indít, e harcban cs­ak a támadó lehet egyedül vesztes és soha sem a magyar állam. Megmutatni következetes és habozást Mai számunk 60 oldal

Next