Budapesti Hírlap, 1907. december (27. évfolyam, 285-309. szám)
1907-12-01 / 285. szám
Budapest, 1907. XXVII. évfolyam, 285. szám. Vasárnap, december 1 megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Kirdietés- és hirdetés-föltétel: Ugyanő ház József-körut 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések ára : Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Nemzetiségi békeakció. Irta Jancsó Benedek. Budapest, nov. 30. Körülbelül abban az időben, mikor e lapok hasábjain Politika a folyosón című cikkem megjelent, a hazai román sajtóban igen érdekes és figyelemreméltó eszmecsere indult meg, amelynek zaja még máig sem csendesült el. Az elég széles mederben hullámzó vitatkozás arról folyik, hogy kívánatos és lehetséges lenne-e a magyarság és a románok között politikailag a mainál békésebb viszonyt teremteni? És ha lehetséges, mik lehetnének a föltételei? Az eszmecsere megindítója Babes Emil fővárosi ügyvéd volt. A maga nevében indította meg, de nem áll egyedül. A hazai románság komolyabb és tekintélyesebb elemei között többen vannak, akik vele együtt azt hiszik, hogy a román nemzetiségi politikában fordulatnak kell elkövetkeznie, mert a jelenlegi állapot egyformán káros úgy a magyar államra, mint magára a román nemzetiségre. A társadalmi és faji harc jellegét öltő politikai küzdelemnek nem szabad állandósulnia és ez állandósulás következtében forrásává lennie annak a kölcsönös gyűlöletnek, miár mely az állam polgárainak szívébe nem az államföntartás gondolatát, hanem a bomlásét viszi be. Babes Emilt, hogy a béke gondolatát fölvesse, a függetlenségi párt egyik oszlopos emberével folytatott eszmecsere bírta rá. Miután meggyőződött, hogy magyar részről egy békés irányú politikai akciót senki sem gáncsol, álláspontját a Telegraful Román hasábjain igyekezett kifejteni. A magyar közvéleménynek és a kormánynak — Babes fejtegetései szerint— mindenekelőtt be kell látnia, hogy a románság elégedetlensége nem csupán a túlzó román politikai szóvivők izgatásainak eredménye, hanem hatása is annak a magyarosító politikának, amelyet a sovén magyar közvélemény folyton sürget és amelyet a különböző magyar kormányok állandóan követtek. Ami aztán a románság lelkében azt a gondolatot gyökereztette meg, hogy a magyar állam hivatalos politikája állandó veszedelemmel fenyegeti nemzeti kultúrájával egyetemben nyelvét és faji egzisztenciáját is. Ha a magyar kormányzat e tétel igazságát belátja és a románsággal szemben kezdője lesz egy szelidebb és méltányosabb politikának, ha rááll a nemzetiségi törvényre, mint alapra s azt legalább ama pontjaiban, amelyek a magyar állam egységével és nemzeti jellegével nem ellentétesek, végrehajtja, akkor a románság jogos és érthető izgatottságamagától megszűnik s a magyarsággal való békés együttélést óhajtó mérsékelt gondolkozásul román politikusoknak könnyebb lesz leszerelni a túlzó nemzetiségi politikusok izgatásait s azt a több követelést, amelynek teljesítését a magyar közvélemény ellentétesnek tartja a magyar nemzeti állam gondolatával. De hogy a magyar kormányzati politika erre a belátásra jusson, föltétele, hogy a mérsékelt gondolkozású román politikusok e minimális követelések körül csoportosulva, akcióba lépjenek. Igyekezzenek meggyőzni úgy a román, mint a magyar közvéleményt, hogy ezen az alapon igenis lehet olyan státuszkvót teremteni, amelynek eredménye annak belátása lesz mindkét fél részéről, hogy az egységes magyar állam eszméje és a románság kívánságainak teljesítése nem inkompatibilis dolgok. A románság a maga nemzeti kultúrájának és nemzeti egyéniségének kifejlesztését nem azért köti ki föltételül, hogy vele az állam egységét szétfeszítse, hanem azért, hogy a maga erejét és képességeit egyenesen az állam megerősítésére használhassa föl szabadon és önként. Viszont, az állam a románság kulturális, egyházi és nemzeti intézményeit úgy tekinti, mint eszközeit a románság amaz értelmi és gazdasági erői kifejlesztésének, amelyek nem az állami egység megbontását, hanem ellenkezően, megerősítését vannak hivatva elősegíteni. Babes Emil ez akciója, bár élénk, sőt zajos eszmecsere tárgya lett, a román sajtó és a román nemzetiségi politikai körök részéről különböző megítélésben részesült. Az egyetértés és a béke gondolatát elvben senki sem utasította vissza, de feltételeit és eszközeit jóformán mindenik színárnyalat másként szabta meg. A parlamenti román nemzetiségi párt részéről Vlad Aurél nyilatkozott, kijelentve, hogy a békét ők is óhajtják, de annak egy feltétele van: a teljes nemzeti egyenjogúság. A mérsékelt román nemzetiségi politikusok egyik típusaként emlegetett Mocsonyi Sándor pedig a Drágoiul-ban azt írta, hogy egy ilyen kibékülési akció román részről való indítványozása a jelenlegi körülmények között nem időszerű és különben is ez irányban a kezdőlépések megtétele a magyar kormányférfiak kötelessége. A román nemzetiségi lapok többsége pedig tiltakozott minden békekísérlet ellen, mert szerintük a magyar politika nem akar más célt ismerni, mint a románság tűzzel-vassal való elmagyarosítását. A magyar közvélemény a kormány jelenlegi magyarosító politikájával sincs megelégedve. Nem hogy békét akarna, hanem még erélyesebb, sőt erőszakosabb nemzetiségi politikát sürget. Nyilvánvaló bizonyíték erre a Politika a folyosón című cikk, amely e lapoknak, a magyarsovinizmus e sajtóorgánumának hasábjain jelent meg. Ez utóbbi gondolatból kiindulva, a Telegraful Román vasárnapi száma azt kérdezi: váljon a szóban forgó cikk Babes békeakciójának visszautasítását, vagy csak félreértését jelenti-e? A maga részéről lehetetlennek tartja, hogy akár a cikk írója, akár pedig e lapok főszerkesztője mereven ellenezzék a békességre való komoly és őszinte törekvést, hiszen a lap hasábjain többször adták komoly jelét annak, hogy nem viseltetnek ellenséges indulattal sem a románság méltányos kívánságaival, sem pedig jogos nemzeti törekvéseivel szemben. A történeti igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó cikk semmi vonatkozásban sem volt Babes békeakciójával. Egyszerűen, kiindulva az Ugron Gábor és a Lukács László között folyt beszélgetésből, csak rá akart mutatni, hogy a nemzetiségi törvény végrehajtásának követelése alapján semmiféle őszinte és komolyan vett békéltető akcióba sem lehet kezdeni, ha előbb tisztába nem hozzák az alkudozó felek, hogy ezt a törvényt melyik értelmezésében akarják végrehajtani? Ennél fogva, ez a cikk sem félreértése, sem visszautasítása nem lehetett a béke érdekében megindított eszmecserének. Konstatálni akarta továbbá azt is, hogy békéről olyan értelemben és olyan áron, mint ahogy a parlamenti nemzetiségi párt tagjai és a nemzetiségi sajtó akarják, szó sem lehet. A teljes nemzeti egyenjogúság nem lehet alapja ennek a békének, mert az egy jelentésű lenne az egységes magyar állam nemzetiségi föderatív állammá való átalakításával. A kormány tagjainak, mint az állami hatalom képviselőinek sem lehet kezdő ajánlattétellel megindítani ezt a mozgalmat, mint Mocsonyi kívánja, mert egyetlen állam sem alkudozhatik a maga létének föltételeiről a maga alattvalóival, mint egyenrangú közjogi faktorokkal. H Hozzáteszszük, hogy a jelenlegi körülmények között az ily békeajánlata kormány részéről méltán vétetnék a nemzetiségi politikusok által gyöngeségnek. E kormány nemzetiségi politikája pedig a tapasztalható jelenségekkel szemben csak az energia és a határozottság politikája lehet. Megmutatni nemcsak szóval, hanem cselekedettel is, hogy a magyar állam egysége és nemzeti jellege fölüláll minden kétségen, sőt még a vitatás lehetőségén is. Megmutatni, hogy ha valaki, akár társadalmi osztály, akár faj vagy nemzetiség ellene harcot indít, e harcban csak a támadó lehet egyedül vesztes és soha sem a magyar állam. Megmutatni következetes és habozást Mai számunk 60 oldal