Budapesti Hírlap, 1908. február (28. évfolyam, 28-53. szám)
1908-02-01 / 28. szám
Budapest, 1968. XXVIII. évfolyam, 28. szám. Szombat, február 1. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 56—96, igazg. 55—53.________ Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Hökk Szilárd-utca 4. sz. Kiffzetés- és türdetés-fölTétel: Ugyanhál József-körii 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetései ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. A hadsereg lapja. Budapest, jan. 31. A Budapesti Hírlap közlései nyomán, amelyekben ismételten rámutatott azokra a támadásokra, amelyeket osztrák katonai lapok folytatnak Magyarország ellen, sűrűn szó esett erről a jelenségről a képviselőházban és utóbb a delegációban is. A honvédelmi miniszter itt, a hadügyminiszter ott védekezett , védekezett úgy, ahogy éppen tudott. Az eredmény azonban azt mutatja, hogy ez a védekezés éppen csak arra való, hogy a megszorult miniszterek valamit mondjanak. Mert a gyűlölködés a hadsereg lapjaiban zavartalanul tovább folyik, sőt a kínos hatás nyomán, amelyet Magyarországon tesz, még hatványozódik is vakmerőségében. A képviselőházban folyt újoncvita során, Lengyel Zoltán fölemlítette a Danzer-féle Armeezeitung magyarellenes támadásait. Erre Jekelfalussy honvédelmi miniszter közbeszólt, hogy a katonatiszteknek megtiltották, hogy ebbe a lapba írjanak. Ez a közbevetett nyilatkozat jó hatást tett. De most jön a Danger's Armeezeitung és múlt heti számában arrogáns, fitymáló és gúnyos hangon megcáfolja Jekelfalussy kijelentését. Azt írja: „Meg kell vallanunk, hogy mi ilyen tilalomról eddig még semmit sem tudunk s föl kell tennünk, hogy ő excellegeiája a vita hevében tévedésbe esett, olyformán, mint ahogy valami hasonló esett meg rajta néhány pillanattal előbb, amidőn kijelentette, hogy Galgótzy már hetvenöt éves. Az általán tisztelt, távozó csapatfőfelügyelő tudvalevőleg csak néhány hónappal ezelőtt ünnepelte, általános részvétel mellett, hetvenedik születésenapját." Ekképpen figurázza ki a bécsi katonai újság a magyar honvédelmi miniszternek a tilalomra vonatkozó megjegyzését. A Danzers Armeezeitung magyargyűlölettől csepegő cikkeit — mint megírtuk — a hadi levéltár tisztjei írták, akiken a magyar miniszternek, úgy látszik, hatalma nincsen. Az a lap — és a mozgatók, akik mögötte állnak — erősebbek Jekelfalussy generálisnál, erősebbek még, úgy lehet, a táborszernagy közös hadügyminiszternél is. Mert a magyar delegáció hadügyi albizottságában, ahol szintén szóvá tették az Armeezeitungot, Schönaich hadügyminiszter megtagadott minden közösséget ezzel a lappal, amelynek gyalázkodó cikkeiről nyíltan kijelentette helytelenítő véleményét. Az ember ezek után ugyebár azt hihetné, hogy a hatás valamennyire mutatkozni fog a katonai szaklapon. De szó sincs róla. Az csak oly vadul, csak oly nyersen ír, mint azelőtt, s Magyarországot, a magyar nemzeti törekvéseket és a magyar állam nemzeti hivatását ugyanolyan mocskos hangon támadja s a magyarországi destruktiv tendenciákat, összes ellenségeinket csak úgy biztatja és bátorítja, mint eddig — mintha a hadügyminiszter a világon sem volna. Az Armeezeitung tegnap megjelent számában ismét közöl egy gyűlölködő politikai cikket a kormány, a koalíció és a magyar nemzeti törekvések ellen. Fölpanaszolja, hogy Ausztria megint azon az úton van, hogy súlyos hibát kövessen el. Nevezetesen arról volna szó, — azt írja — hogy a katonatisztek fizetésrendezése s ezzel együtt az összes többi katonai kérdés elintéződjék, az idei májusban, vagy júniusban, mégpedig a magyarországi választási reform megoldása előtt. Ez ellen pedig kifogása van a magyarfaló katonai lapnak, mert azt tartja, hogy a koalícióval való tárgyalásból — a választási reform előtt — nem várhat eléggé kedvező megoldást a létszámemelés, a hadsereg közössége és szolgálati nyelve szempontjából. „Wekerlének gondolata az, — írja — hogy már most kell keresni a katonai kérdés megoldását, hogy a koalíció és a korona között kötött paktum a katonai kérdés végleges rendezését kifejezetten a jövő, az általnnos szavazati jog alapján megalkotott parlamentnek tartotta fönn. Wekerle homloktérbe állítja a katonatisztek fizetését s mi engedjük, hogy bolonddá tegyen bennünket. Egészen megfeledkezünk arról, hogy nekünk alapos okunk van arra, hogy a mai koalícióval lehetőleg keveset tárgyaljunk, ellenben lehetőleg elősegítszik, hogy a koalíció minél hamarább végezzen a vállára súlyosodó programmal. Mert bármennyire fogják is meghamisítani a választói jogot Magyarországon, annyi kétségtelen, hogy a jövő magyar országgyűlésen megtörik a Kossuthisták mindenhatósága. A Kossuthistáknak legalább is egy erős nemzetiségi ellenzékkel kell majd számolniok, s ilyen háttérrel mégis csak egészen másmilyen lesz a Becsesel folytatandó tárgyalás, mint ma. Akkor is majd bizonyára szívós harcot kell folytatnunk, hogy még megmentsünk valamit a hadsereg és szolgálati nyelvének közösségéből, de akkor bizonyára jobb kilátásaink lesznek, mint ma, amikor a Wekerle és Kossuth körül lévő klikk diktátori mindenhatóságot követel magának.“ A cikk azzal végződik, hogy „a koalíció már az utolsó nótáját fújja, azért akar mindent megkaparintani, amit csak lehet. Persze, hasonlóképpen mi is megragadhatnék az alkalmat és a végéhez közeledő koalíciótól kicsikarhatnék azt, amit akarunk. De ehhez nagyobbfokú energia kellene, mint amennyit a közös és az osztrák kormányok valaha is fölhalaszolni tudtak.“ Látni való, hogy ez a katonai szaklap, amely címlapja szerint (és minden egyes számának tanúsága szerint is) főbb tisztek közreműködésével készül, ma is, mint az előtt, a legvakmerőbb mértékben beleártja magát a politikába, amit pedig a hadseregnek tennie tudvalevőleg nem volna szabad. Igen ám, de a magyarok ellen való gyűlölséget szabad hirdetni és Magyarország romlására nyíltan és kifejezetten törekedni: szabad a hadseregnek és szabad dédelgetett lapjuknak is. Mert ne mondja nekünk senki, hogy a hadügyi felső hatalmak ezt a gyülölséges hangot el nem tudnák hallgattatni, ha komolyan akarnák. Egy komoly tilalom, amely a hivatalos közlönyben látna napvilágot, hamarosan szárnyát szegné az ilyen ádáz kirohanásoknak, amelyek a magyar nemzetet föllázítják, az ellentéteket és a disharmóniát szolgálják és végső eredményükben az ármádiának és a nagyhatalmi érdeknek sem tesznek jó szolgálatot. De a hadvezetőség ezt a tilalmat ki nem adja: miért? Mert az a szellem, amely a Danzers Armeezeitung-ban kifejezésre jut, a hadsereg szelleme, amely erősebb a hadügyminiszternél és hatalmasabb minden hivatalos személynél. Az a szellem oly védelmet talál és — úgy látszik — olyan forrásból táplálkozik, amelylyel szemben Schönaiehok és Jekelfalussyak minden (talán őszintén jó) hajlandósága, kijelentése, avagy elitélő szava üres malaszt marad, amelynek foganatja nincsen. Sőt a Danzers Armeezeitung nyíltan fütyül a miniszterekre, meg is támadja őket a gúnynak és megszólásnak fegyverével. Még együtt van a delegáció, amely teendőinek még a felét sem végezte el. Követelnünk kell, hogy tessék komoly energiával föllépni az idézett katonai lap szemtelensége ellen s tessék a leghatározottabb elszántsággal és súlylyal követelni ama gyűlölködés megtorlását, amelyet aktív tisztek űznek Magyarország — a hadsereg egyik föntartója ellen, amelytől mind újabb és újabb áldozatokat is követelnek ennek az ekképpen gyűlölködő hadseregnek föntartására és fejlesztésére.* A közönség köréből a Danzers Armeezeitung üzelmeiről a következő figyelemreméltó sorokat kaptuk. Schönaich hadügyminiszter Zichy Miklós gróf január 29-iki felszólalására válaszolva, a hadügyi albizottság "tegnapi vitája alkalmával teljeshatározottsággal kijelentette, hogy a magyarellenes politikai izgatásairól immár általánosan ismert Danzers Armeezeitung-gal semmi néven nevezendő összeköttetésben nem áll, hogy ez a lap sem nem hivatalos, sem nem félhivatalos orgánum és hogy a Zichy Miklós gróf delegátus által említett cikk tartalmát nem helyesli, sőt határozottan elitéli. A hadügyminiszter kijelentését a delegáció tetszéssel fogadta és ezzel a kérdés látszólag lekerült a napirendről. Nekünk azonban volnamég néhány szavunk hozzá, mert a Danzer lapjában folytatott rendszeres és határozottan tervszerű izgatást olyan érdekes mellékkörülmények kísérik, melyek fontosságukból a hadügyminiszter kijelentésével semmit sem veszítenek. Elhiszsziük Schönaich táborszernagynak, hogy ő maga e lappal semmi néven nevezendő összeköttetésben nem áll, sőt azt is elhiszszük neki, hogy a cikk tartalmát nem helyesli, de nél Mai számunk 28 oldal. IHHAKHIH