Budapesti Hírlap, 1908. február (28. évfolyam, 28-53. szám)

1908-02-01 / 28. szám

Budapest, 1968. XXVIII. évfolyam, 28. szám. Szombat, február 1. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54­—63, kiadók: 56—96, igazg. 55—53.________ Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Hökk Szilárd-utca 4. sz. Kiff­zetés- és türdetés-fölTétel: Ugyan­­hál József-köri­i 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetései ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. A hadsereg lapja. Budapest, jan. 31. A Budapesti Hírlap közlései nyo­mán, a­melyekben ismételten rámutatott azokra a támadásokra, a­melyeket osz­trák katonai lapok folytatnak Magyaror­szág ellen, sűrűn szó esett erről a jelen­ségről a képviselőházban és utóbb a dele­gációban is. A honvédelmi miniszter itt, a hadügyminiszter ott védekezett , vé­dekezett úgy, a­hogy éppen tudott. Az eredmény azonban azt mutatja, hogy ez a védekezés éppen csak arra való, hogy a megszorult miniszterek valamit mondja­nak. Mert a gyűlölködés a hadsereg lap­jaiban zavartalanul tovább folyik, sőt a kínos hatás nyomán, a­melyet Magyaror­szágon tesz, még hatványozódik is vak­merőségében. A képviselőházban folyt újoncvita során, Lengyel Zoltán fölemlítette a Danzer-féle Armeezeitung magyarellenes támadásait. Erre Jekelfalussy honvé­delmi miniszter közbeszólt, hogy a ka­tonatiszteknek megtiltották, hogy ebbe a lapba írjanak. Ez a közbevetett nyilatko­zat jó hatást tett. De most jön a Dan­ger's Armeezeitung és múlt heti számá­ban arrogáns, fitymáló és gúnyos hangon megcáfolja Jekelfalussy kijelentését. Azt írja: „Meg kell vallanunk, hogy mi ilyen tila­lomról eddig még semmit sem tudunk s föl kell tennünk, hogy ő excel­lege­iája a vita hevében tévedésbe esett, olyformán, mint a­hogy valami hasonló esett meg rajta néhány pillanattal előbb, a­midőn kijelentette, hogy Galgótzy már hetvenöt éves. Az általán tisztelt, távozó csapatfőfelügyelő tudvalevőleg csak néhány hónappal ezelőtt ünne­pelte, általános részvétel mellett, hetvenedik születésenapj­át." Ekképpen figurázza ki a bécsi kato­nai újság a magyar honvédelmi minisz­ternek a tilalomra vonatkozó megjegy­zését. A Danzers Armeezeitung magyar­­gyűlölettől csepegő cikkeit — mint meg­írtuk — a hadi levéltár tisztjei írták, a­kiken a magyar miniszternek, úgy lát­szik, hatalma nincsen. Az a lap — és a mozgatók, a­kik mögötte állnak — erő­sebbek Jekelfalussy generálisnál, erő­sebbek még, úgy lehet, a táborszernagy közös hadügyminiszternél is. Mert a magyar delegáció hadügyi albizottságában, a­hol szintén szóvá tet­ték az Armeezeitung­ot, Schönaich had­ügyminiszter megtagadott minden kö­zösséget ezzel a lappal, a­melynek gya­lázkodó cikkeiről nyíltan kijelentette helytelenítő véleményét. Az ember ezek­­ után ugyebár azt hihetné, hogy a hatás valamennyire mutatkozni fog a katonai szaklapon. De szó sincs róla. Az csak oly vadul, csak oly nyersen ír, mint azelőtt, s Magyarországot, a magyar nemzeti tö­rekvéseket és a magyar állam nemzeti hivatását ugyanolyan mocskos hangon támadja s a magyarországi destruktiv tendenciákat, összes ellenségeinket csak úgy biztatja és bátorítja, mint eddig — mintha a hadügyminiszter a világon sem volna. Az Armeezeitung tegnap megjelent számában ismét közöl egy gyűlölködő politikai cikket a kormány, a koalíció és a magyar nemzeti törekvések ellen. Fölpanaszolja, hogy Ausztria me­gint azon az úton van, hogy súlyos hibát kövessen el. Nevezetesen arról volna szó, — azt írja — hogy a katonatisztek fize­tésrendezése s ezzel együtt az összes többi katonai kérdés elintéződjék, az idei májusban, vagy júniusban, még­pedig a magyarországi választási reform megol­dása előtt. Ez ellen pedig kifogása van a magyarfaló katonai lapnak, mert azt tartja, hogy a koalícióval való tárgyalás­ból — a választási reform előtt — nem várhat eléggé kedvező megoldást a lét­számemelés, a hadsereg közössége és szolgálati nyelve szempontjából. „Wekerlének gondolata az, — írja — hogy már most kell keresni a katonai kérdés megoldá­sát, hogy a koalíció és a korona között kötött paktum a katonai kérdés végleges rendezését ki­fejezetten a jövő, az általnnos szavazati jog alap­ján megalkotott parlamentnek tartotta fönn. Wekerle homloktérbe állítja a katonatisztek fize­tését s mi engedjük, hogy bolonddá tegyen ben­nünket. Egészen megfeledkezünk arról, hogy nekünk alapos okunk van arra, hogy a mai koalí­cióval lehetőleg keveset tárgyaljunk, ellenben lehetőleg elősegítszik, hogy a koalíció minél ha­marább végezzen a vállára súlyosodó program­mal. Mert bármennyire fogják is meghamisítani a választói jogot Magyarországon, annyi kétség­telen, hogy a jövő magyar országgyűlésen meg­törik a Kossuthisták mindenhatósága. A Kos­­suthistáknak legalább is egy erős nemzetiségi ellenzékkel kell majd számolniok, s ilyen háttér­rel mégis csak egészen másmilyen lesz a Becsesel folytatandó tárgyalás, mint ma. Akkor is majd bizonyára szívós harcot kell folytatnunk, hogy még megmentsünk valamit a hadsereg és szolgá­lati nyelvének közösségéből, de akkor bizonyára jobb kilátásaink lesznek, mint ma, a­mikor a Wekerle és Kossuth körül lévő klikk diktátori mindenhatóságot követel magának.“ A cikk azzal végződik, hogy „a koalíció már az utolsó nótáját fújja, azért akar mindent megkaparintani, a­mit csak lehet. Persze, ha­sonlóképpen mi is megragadhatnék az alkalmat és a végéhez közeledő koalíciótól kicsikarhatnék azt, a­mit akarunk. De ehhez nagyobbfokú energia kellene, mint a­mennyit a közös és az osztrák kormányok valaha is fölhalaszolni tudtak.“ Látni való, hogy ez a katonai szak­lap, a­mely címlapja szerint (és minden egyes számának tanúsága szerint is) főbb tisztek közreműködésével készül, ma is, mint az előtt, a legvakmerőbb mérték­ben beleártja magát a politikába, a­mit pedig a hadseregnek tennie tudvalevőleg nem volna szabad. Igen ám, de a magya­rok ellen való gyűlölséget szabad hir­detni és Magyarország romlására nyíltan és kifejezetten törekedni: szabad a had­seregnek és szabad dédelgetett lapjuk­nak is. Mert ne mondja nekünk senki, hogy a hadügyi felső hatalmak ezt a gyü­­lölséges hangot el nem tudnák hallgat­tatni, ha komolyan akarnák. Egy komoly tilalom, a­mely a hivatalos közlönyben látna napvilágot, hamarosan szárnyát szegné az ilyen ádáz kirohanásoknak, a­melyek a magyar nemzetet föllázítják, az ellentéteket és a disharmóniát szolgál­ják és végső eredményükben az ármádiá­nak és a nagyhatalmi érdeknek sem tesz­nek jó szolgálatot. De a hadvezetőség ezt a tilalmat ki nem adja: miért? Mert az a szellem, a­mely a Danzers Armeezeitung-ban kife­jezésre jut, a hadsereg szelleme, a­mely erősebb a hadügyminiszternél és hatal­masabb minden hivatalos személynél. Az a szellem oly védelmet talál és — úgy látszik — olyan forrásból táplálkozik, a­melylyel szemben Schönaiehok és Jekel­­falussyak minden (talán őszintén jó) haj­landósága, kijelentése, avagy elitélő szava üres malaszt marad, a­melynek foganatja nincsen. Sőt a Danzer­s Armee­­zeitung nyíltan fütyül a miniszterekre, meg is támadja őket a gúnynak és meg­­szólásnak fegyverével. Még együtt van a delegáció, a­mely teendőinek még a felét sem végezte el. Követelnünk kell, hogy tessék komoly energiával föllépni az idézett katonai lap szemtelensége ellen s tessék a leghatáro­zottabb elszántsággal és súlylyal köve­telni ama gyűlölködés megtorlását, a­me­lyet aktív tisztek űznek Magyarország — a hadsereg egyik föntartója ellen, a­mely­től mind újabb és újabb áldozatokat is követelnek ennek az ekképpen gyűlöl­ködő hadseregnek föntartására és fej­lesztésére.* A közönség köréből a Danzers Armeezeitung üzelmeiről a következő figyelemreméltó sorokat kaptuk. Schönaich hadügyminiszter Zichy Miklós gróf január 29-iki felszólalására válaszolva, a hadügyi albizottság "tegnapi vitája alkalmával teljes­­határozottsággal kijelentette, hogy a ma­gyarellenes politikai izgatásairól immár általá­nosan ismert Danzers Armeezeitung-gal semmi néven nevezendő összeköttetésben nem áll, hogy ez a lap sem nem hivatalos, sem nem félhivatalos orgánum és hogy a Zichy Miklós gróf delegátus által említett cikk tartalmát nem helyesli, sőt határozottan elitéli. A hadügyminiszter kijelentését a delegáció tetszéssel fogadta és ezzel a kérdés látszólag le­került a napirendről. Nekünk azonban volna­­még néhány sza­vunk hozzá, mert a Danzer lapjában folytatott rendszeres és határozottan tervszerű izgatást olyan érdekes mellékkörülmények kísérik, me­lyek fontosságukból a hadügyminiszter kijelen­tésével semmit sem veszítenek. Elhiszsziük Schönaich táborszernagynak, hogy ő maga e lappal semmi néven nevezendő összeköttetésben nem áll, sőt azt is elhiszszük neki, hogy a cikk tartalmát nem helyesli, de nél­ Mai számunk 28 oldal. IHHAKHIH

Next