Budapesti Hírlap, 1908. február (28. évfolyam, 28-53. szám)
1908-02-01 / 28. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP, (28. sz.) 1908. február 1. Az elnök figyelmezteti, hogy a címről beszéljen. Nagy György előrebocsátja, hogy indítványt nyújt be, amely azonban nem vonatkozik a címre... Az elnök: A címnél nem lehet ilyen indítványt tenni. Nagy György: A cím ellen nincs kifogása. (Derültség.) De arra kéri a Házat, engedje meg, hogy a tárgytól eltérjen. A Ház ezt nem engedte meg. Nagy György: Sajnálja, hogy a Ház olyan kevés érzéket mutat (Zaj. Mozgás.) a székely dolgok iránt. Az elnök: Ne tessék gyanúsítani. Az első szakasznál Hinleder Ernő módosítást adott be, amelyeta Ház nem fogadott el. A második szakasznál Zakariás János és Papp-Csicsó István stiláris módosításokat adott be. Nagy György hoszszabban beszél a szakasz ellen és új szöveg elfogadását kéri. Hinleder Ernő és Bozóky Árpád módosításokat adnak be. Az elnök a vitát bezárja. Günther Antal igazságügyminiszter Zakariás aggodalmai miatt némi változtatást tesz a szövegen. Nagy György ellenvetéseit méltányolja, mert humanitárius és költészeti szempontból meghatották. (Derültség.) De a módosítás gyakorlati szempontból nem fogadható el. A többi módosítást sem fogadja el, de ő maga Zakariás kívánságának megfelelő módosítást tesz. Az elnök: Bocsánatot kérek, módosítást a vita bezárása után benyújtani nem lehet, azért az igazságügyminiszter úr módosítását most már el nem fogadhatom. Bozóky árpád: Nem tudja a házszabályokat! (Zaj. Ellenmondás.) Günther Antal igazságügyminiszter: Azt hittem, nincs bezárva a vita. Az elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítottam. Egy hang (a baloldalon): A törvényt nem szabad hibásan elfogadni! Olay Lajos: Az előadónak sincs joga? Adja be ez előadó. (Zaj.) Az elnök (csenget): Az előadó úr sem adhatja be. Bocsánatot kérek, hogy lehessen a vita bezárása után beadni módosítást? Hisz a módosítást vita tárgyává kell tenne a Háznak és ha a vita bezárása után nyújtanának be módosításokat a képviselőház egyes tagjai, ahhoz hozzá nem szólhatnának. Ez lehetetlen, ellenkezik a gyakorlattal, ellenkezik a házszabályokkal, én azt meg nem engedhetem, hogy módosítások nyújtassanak be a vita bezárása után. A tanácskozást azonban én az előbb befejezettnek nyilvánítottam. Ez annyiban hibás volt, mert azt hittem, ha az előadó úr az imént kijelentette, hogy pgju ,ki van szólani, annál fogva tehát méltóztassék hozzászólani, a zárószó joga megilleti. • • • Olay Lajos: Kossuth beadta a pragmatikánál!Az elnök: Soha sem adta be! Olay Lajos: Én emlékezem rá. Bocsánatot kérek. (Zaj és fölkiáltások a baloldalon: A vita bezárása előtt adta be!) Az elnök (csenget): Ne méltóztassék vitatkozni. Rosszul emlékezik a t. képviselő úr. A vita bezárása előtt adta be! Hogy gondolja a képviselő úr és micsoda eljárás lenne az? Ezzel olyan meglepetéseket csinálhatna a kormány a képviselőháznak, hogy a képviselőház és az ország arról koldulna évtizedeken keresztül. (Igaz! Úgy van a baloldalon.) Ferenczy Géza előadó a módosításokat nem fogadhatja el. Günther Antal igazságügyminiszter: Félreértések kikerülése végett kijelenti, hogy Zakariás módosítását nem azért fogadja el, mintha az eredeti javaslattal nem volna megelégedve, hanem csak jutalmazni akarta Zakariás törekvéseit. (Helyeslés.) A Ház a szakaszt Zakariás második módosításával fogadta el. Az elnök az ülést öt percre fölfüggeszti. Szünet után a harmadik szakasztól a kilencedikig Zakariás János, Bozóky Árpád, Pap Cs. István, Hinleder Ernő, Nagy György és Schuller Rezső adtak be módosítást, de a Ház Ferenczy Géza előadó és Günther Antal igazságügyminiszter felszólalásai után csupán egy kisebb módosítást fogadott el. A tizedik szakasznál Bozóky Árpád pótlást ajánl az utolsóelőtti bekezdéshez. Mezőssy Béla államtitkár szerint Bozóky észrevételei nem felelnek meg a valóságnak. Sajnálja, hogy a dolgok ismerete nélkül ilyen módosítást nyújt be. Az indítvány mellőzését kéri. Pop-Csicsó István a topánfalvai erdőknél szerzett tapasztalatokról számol be, ahol az állam a kezelési költségek behajtása céljából végrehajtást vezetett a közbirtokosság ellen. Mezőssy Béla államtitkár nem biztosítja Pop-Csicsót arról, hogy jövőben ilyesmi nem fordul elő. A községek okai ennek, akik a csekély költségeket nem térítik meg. A módosítás mellőzését kéri. (Helyeslés.) Sümegi Vilmos módosítást adott be arról, hogy az új törvény szerint csak a megkezdett tagosítások hátralévő részét végezzék. A szakaszt Sümegi Vilmos módosításával fogadták el. A tizenharmadik szakasznál Zakariás János , az egyholdas gazdák érdekében ad be módosítást. Vlad Aurél a szakasz utolsó bekezdése ellen tett ki-fogást. Nagy György abszurd dolognak tartja jogállamban, hogy azok, akiknek káruk van a tagosításból, viseljék a költségeket. (Zaj. Ellentmondások.) Új szöveget ajánl. Ha az eredeti szöveget fogadják el, ő nem vesz részt tovább a tárgyalásokban! (Élénk derültség és tetszés.) Ferenczy Géza előadó ellenzi Zakariás és Nagy módosításának elfogadását. A szakaszt változatlanul fogadják el. Nagy György: Akkor én nem veszek részt tovább a tárgyalásokban! (Kimegy a teremből, ami nagy derültséget keltett.) A többi szakaszt a Ház változatlanul fogadta el. Az elnök jelenti, hogy a Ház a javaslatot részleteiben is elfogadta. A holnapi napirend megállapítása után az ülés délután két órakor véget ért. A delegációk, Bécs, jan. 31. (Saját munkatársunktól.)" A magyar delegáció hadügyi albizottsága ma letárgyalta, néhány tétel kivételével, a közös hadsereg összes rendes és rendkívüli szükségleteit s megszavazta a hadügyi kormány által kért póthiteleket is. A mai tárgyalás inkább hosszadalmas volt, mint érdekes, noha csakis azoknál a tételeknél volt vita, melyeknél eltérés van a múlt évi költségvetéstől. A fölszólalások olyan tárgyak körül forogtak, melyek évről-évre szóba kerülnek a delegációban. Szabó István szóvá tette a katonai becsületügyi eljárás reformját; a hadügyminiszter kijelentette, hogy még nem tudja bizonyosan, meglesz-e már ebben az esztendőben ez a sokat emlegetett és követelt reform Ma jutott szerephez a delegációknak egyik legrégibb törzsvendége, Krobatin altábornagy, akinek az a hivatása, hogy a delegátusoknak a hadügyi költségvetés tárgyalása alkalmával brilliáns előadásokat tartson arról a témáról, hogy a tüzérség világszerte rohamosan fejlődik és hogy a rettenetes hadigépekre évről-évre több pénz kell. Más esztendőkben Krobatinnak az előadásához csak egy fekete tábla kellett s egy darab kréta, meg egy spongya,r— az idén azonban jobban fölfegyverkezve jelent meg a delegációban: mindjárt ágyukat, szerkocsikat és lafettákat is hozott magával, — az igaz, hogy csak bádogból s csak olyan nagyságban, hogy az ágyúját, egy ember könnyem elbírta. A szemléltető előadás nagy tetszésben részesült. Nagyon sokat beszéltek a katona-lovakról is. Általános a delegátusok között az a kívánság, hogy a hadügyi kormány minél jobb árat adjon a katona-lovakért s a katonák között általános a panasz, hogy a magyar lótenyésztőktől nem tudnak vásárolni, csak a kereskedőktől. Hiába hirdetik ki, hogy ebben vagy abban a községben lóasszentálás lesz, a kisgazdák rendesen nem jelentkeznek a lovaikkal, vagy a legjobb esetben jelentkezik egy vagy két ember, mennyiért pedig nem érdemes a lóavató bizottságra költeni. A gazdáknak is érdeke volna, meg a hadügyi kormánynak is, hogy a lótenyésztők valami módon szervezkedjenek, mert másként a lóavatási mizériákat nem lehet megszüntetni. A lóügyekkel kapcsolatban Ugron Gábornak is volt egy érdekes indítványa, amelyről azonban nem hiszszük, hogy népszerűségre jutna. Ugronnak az jutott eszébe, hogy háború esetén bajba juthat a hadsereg, ha sok katona alól kilövik a lovát. Szerinte lótartalékot kellene szervezni, katonailag idomított és képzett lovakból, hogy ez a tartalék háború esetén a hadseregnek rendelkezésére álljon. Ez a reform mindenesetre nagyon érdekes volna, de hogy mibe kerülne, azt Ugrón még nem számította ki. A lovak után az altisztekre került a sor, akiknek ügyével ezúttal igen sokat foglalkoztak. A hadügyi kormány nagyon óhajtaná, hogy az altisztek a rendes szolgálati idő után is megmaradjanak a katonaságnál, legalább is nyolc-tíz esztendeig. Az altisztek azonban inkább a polgári életben keresik a boldogulást azért, mert a katonaságnál a tovább szolgáló altiszt fizetése igen kicsiny. Ma az altiszti fizetés javításának kivételével mindenféle módszert ajánlottak az altiszti kérdés megoldására s végül a legrosszabb módot fogadták el. Az egyik szónok azt ajánlotta, hogy az altisztekből neveljenek tiszteket, a másik javasolta, hogy adjanak nekik végkielégítést, a harmadiknak az az ötlete támadt, hogy az altiszteket biztosítsák valamely életbiztosító-társaságnál. Végül abban állapodtak meg, hogy módosítani kell a kiszolgált altiszteknek állami alkalmazásáról szóló törvényt s a kiszolgált altiszteknek a jobb hivatali állásokat is megnyitni. Ez a határozat igen időszerű most, amikor a diploma már jóformán csak csomagoló papirosnak jó és a napidíjas doktorok és más diplomás emberek száma tömérdek. A hadsereg elhelyezésére és élelmezésére vonatkozó tételeket csak a jövő kedden tárgyalja a hadügyi bizottság, ezeket a kérdéseket ugyanis előbb egy külön bizottság tárgyalja. A hadügyi bizottság jelentését, melyet a delegáció teljes ülése elé terjesztenek, kedden este fogják megállapítani. * Az osztrák delegáció ma folytatta a külpolitikai kérdések tárgyalását. A vita egyik érdekessége Kramarz beszéde volt, aki ezúttal is a hármas szövetséggel szemben szkepszisét fejezte ki, amin a szláv vezérnél nem kell csodálkozni. Nem lepett meg az sem, hogy Kramarz a külföldi sajtó támadásait Magyarország ellen szívesen látja, hiszen ő és a nagy szláv eszméknek dolgozó társai a legszorgalmasabb szítei e hajszának. Kramarz a címerkérdésről is tett némely gyanús kijelentést, amelyre még magyar részről kell majd megadni a választ. A többi szónok közül Pittoni olasz az apennini félszigettel való barátság szükségét hangoztatta, Urban és Latour gróf pedig a hármas szövetség mellett nyilatkozott. Drexel keresztényszocialista a Magyarország és Ausztria között való közösség fentartásának érdekében beszélt. Ezután Aehrenthal báró külügyminiszter mondott nagy beszédet, reflektált a szónokok fejtegetéseire a gazdasági kérdésekről, részletesen foglalkozott a macedóniai kérdéssel és a balkáni gazdasági programmal, hangoztatta a hármas szövetség föntartásának szükségét, mert ez a szövetség a jelenlegi európai csoportosulás alapja. Azután utalt arra, hogy már egyszer tiltakozott az ellen, hogy idegen államok belső ügyeit szóvá tegyék és ennek kapcsán a poroszlengyel kérdésről való fejtegetéseket visszautasította. Azután részletesen szólt Olaszországgal való viszonyunkról, amelynek szíves, barátságos alakulását ismételve kiemelte. A macedóniai reformakció ismertetésénél azt a reményét fejezte ki, hogy a reformszervezet megbízottainak mandátumát meg fogják újítani. Azután látort a külügyminiszter az osztrák delegátusoknak a belső kérdésekre vonatkozó fejtegetéseire. Visszautasította Vukovicsnak a horvát kérdésről tett nyilatkozatait, mégpedig azzal a megokolással, hogy azok nem tartoznak a delegáció elé. A külföldi sajtó helyesebb tájékozása ellen tett kifogásokkal szemben Aehrenthal báró azt hangoztatta, hogy a külügyminiszternek épp úgy kötelessége a Magyarország viszonyairól való téves fölfogások korrektúrája, mint ahogy adott esetben Ausztria belső viszonyainak elferdített képe ellen is föl kellene lépnie. Beszédének második és nagyobb részében a külügyminiszter a kiegyezéssel foglalkozott, megfelelve azokra a kérdésekre, amelyekben az osztrák konzervatív delegátusok az iránt érdeklődtek, hogy Ausztria és Magyarország a jövőben a külfölddel szemben miképpen lépnek föl szerződések megkötésénél. A kulturyminisz