Budapesti Hírlap, 1908. május (28. évfolyam, 106-131. szám)
1908-05-01 / 106. szám
z érdekelt felek részéről leghamarabb stigmatizálható tűrhetetlen hibának. De megvagyok győződve, hogy e hibájának fejlődési története is van. Ha meggondoljuk azt az erőszakos, konok, pökhendi, a bíróság tisztességét sem kímélő védő módszert, melyet példának okáért Eötvös Károly és éppen Polónyi honosítottak meg, s melyben legtanulékonyabb apostolaik éppen Vázsonyi Vilmos és Lengyel Zoltán: rémülve gondolunk arra, hogy hova fajulhatna egy éppen ilyen tárgyalás, mint a jelen poré, hogy menne ott rongyokba a védő, a vádlott, az ügyész és a bíró tisztessége, becsülete és tekintélye, a Zsitvay Leó — hibája nélkül. Óva intjük az embereket türelemre és tisztességre. Amit a képviselő urak meglátnak, az esküdt urak is meglátják, az egész világ meglátja s mindenki tudni fogja végül: pártos volt-e az elnök, vagy sem. És látni fogja a semmitőszék is. Bízzunk intézményeinkbe és becsüljük meg a mi csekély értékünk, emberünk és tisztességünk még vagyon. A képviselőház munkarendje. A Ház a jövő hétfőn délelőtt tizenegy órakor tartja legközelebbi ülését, amelyen a miniszterek és a bizottságok terjesztik be jelentéseiket. A jövő kedden lesz az első érdemleges ülés. Akkor Nagy György okolja meg indítványát, melyben március tizenötödikének nemzeti ünneppé való kimondását kéri, ezután a Ház a mentelmi ügyeket és a kérvényeket tárgyalja. Zichy Aladár gróf Bécsben. A Távirati Iroda jelenti Bécsből: Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter ma reggel Bécsbe érkezett. ( A román képviselők politikája. A Gazeta Transilvania vezércikkben., foglalkozik, a román..képviselők parlamenti tevékenységével, melylyel azért nincs megelégedve, mert a román képviselők a parlamentben nem fejtik ki a magyarországi román nemzeti párt programját. Az Ungaria, a magyarországi mérsékelt románok orgánuma erre a vezércikkre reflektálva azt írja, hogy a román képviselők azért nem adnak programot, mert nincsen programjuk. Negyven évvel ezelőtt csináltak ugyan aromán vezérférfiak egy programot, ennek a pontjai azonban olyanok, hogy azok ma egyszerűen kivihendéses vagyok. Csakugyan, mikor később a színház, gazdag díszítésű termes szalonjában sétáltunk, mindenfelől hallottam a halk megjegyzést: ,,regarde c’est le nouvel échevin!“ A polgármester, aki igen vidám ember, kihasználta a tréfás helyzetet és sokakat megkérdezett, hogy „hogyan tetszik az új tanácsos? Én persze elfogadtam a tréfát, s így megesett velem az a bolondság, hogy tömegesen meggratuláltak, mint gandi városi tanácsost, engem, aki még két órával azelőtt azon drukkoltam, hogy megismer-e a polgármester? Ilyen gyors előmenetelt aligha mutat föl a gandi magisztrátus történelme. A fölvonuló csapatok dobpergésére, s katona meg polgári bandák harsogó zenéjére ébredtem föl másnap. A kiállítás három hatalmas csarnok telületét borítja, s olyan gyönyörű látványt nyújt, amelyet nem felejtek el soha. Meg kell említenem, hogy ez a kiállítás nem pusztán parádé, hanem a nemzeti termelés nagy erejű föllendülésének fölemelő bizonyítéka. Ugyanis Gandban és környékén száz meg száz nagy arányú kertészeti telepen űzik a remekebbnél remekebb virágok hatalmas tömegekben való termelését, s innen viszik szét a vonatok Európa minden, tájékára az ezer meg ezer munkás családnak éltető kenyeret adó sokszínű bájos virágot. Összetalálkozom az előtte való esti ismerősökkel s akkor tudtam meg, hogy ez a kiállítás a gandi kertészeti társaság száz éves fönnállásának emlékére rendeztetik, s csodájára Német- és Franciaországból is tömegesen jöttek el a laptudósítók. Különösen értékes véletlen volt, hogy öszszeismerkedtem Herman Jonse úrral, a kertészeti akadémia jeles igazgatójával, aki az egész délelőttön át velem maradt, s órákon át kalauzolt végig a fényes tarkaság átláhhatatlan raggyogó labirintusában, tettének. Egyik pontja például Erdély autonómiáját kívánja, ami már azért is bolondság, mert hiszen a románok nagyobb része nem is Erdélyben, hanem a szorosabb Magyarországon lakik. Mindez bizonyítja, hogy a magyarországi román népnek jelenleg nincsen határozott és állandó programja, miért is a román képviselők nincsenek is abban a helyzetben, hogy a parlamentben programot adhassanak. A román képviselők tehát ne hallgassanak a Gazeta Transilvania tanácsára, hanem inkább csináljanak a parlamentben békés irányú opportunós politikát, mellyel sokkal többet használhatnak a román népnek, mint holmi nacionalista programok kifejtésével. A horvát jegyző, Popovics Dusán országgyűlési képviselő ügyével kapcsolatosan Medákovics Bogdán tegnap azt táviratozta Popovicsnak, hogy a horvátok nem jelölték őt, hanem a tisztelt magyarok maguk jártak el. Ebben a dologban Hoitsy Pál országgyűlési képviselő a következő nyilatkozatot teszi közzé. A horvát képviselő Urak föl lettek szólítva, nyilatkozzanak az iránt, kit óhajtanak maguk közül képviselőházi jegyzőnek megválasztani és kiket jelölnek az egyes képviselőházi bizottságokba. E fölszólításra tegnapelőtt estig nem jött válasz. Ennek következtében tegnap reggel az ülés megkezdése előtt bejelentettem Justh Gyula elnök úrnak, hogy indítványozni fogom, miszerint csak nyolc jegyzői állást töltsünk be, a kilencediket pedig hagyjuk nyitva, míg a horvátok megnevezik a maguk jelöltjét. Kijőve az elnöki szobából, Pallag Sándor úr, a függetlenségi párt titkára közölte velem, hogy beszélt Supiló Ferenc képviselő úrral, aki oda nyilatkozott, hogy a horvátok a prezídiumban nem óhajtják magukat képviseltetni és jegyzői állást nem igényelnek. Közvetetlenül ezután jelentette Jakab Sándor úr, a párt másodtitkára, hogy Medákovics, a horvátok elnöke, aki időközben érkezett a Házba, azt közölte vele, hogy ők — a horvátok — Popovics Dusán urnak jegyzővé való megválasztását óhajtják. Személyesen megkérdeztem erre Medákovics úrtól, hogy Popovics Dusán urat válasszuk-e meg tehát jegyzőnek. Azt válaszolta: Válasszák meg! Hozzátette azt is, hogy itten majd lemondhat, ha olyanok lennének a körülmények, amelyek között állását nem tarthatná meg. Ennek folytán kértem meg képviselőtársaimat, hogy Popovics úrra szavazzanak és igy történt intézkedés az iránt is, hogy nevéta nyomtatott szavazólapokra az irodában ráírják. Budapest, 1908. évi április hónap 30-án. Hoitsy Pál, a függetlenségi és 48-as párt" ügyvezető albínóké. novits János főrendiházi tagot, társelnökökké Latinovits Pál nyugalmazott főispánt és Dungyerszky István nagybirtokost, jegyzővé Pasztrovics János zombori ügyvédet választotta meg. Azután megalakult a végrehajtó bizottság, amelynek tagjai lettek Molnár Károly dr., Lelbach László, Dungyerszky Gedeon, Récsey Ede dr., ifjabb Szemző Gyula és legifjabb Szemző István. Végül megalakult a tizennyolc tagból álló választmány és az ötven tagból álló nagybizottság. A nagy-bereznai mandátum. Nagy-Bereznáról táviratoztak: Rohonczy Lőrincet, alkotmánypárti programmal, ma egyhangúlag képviselővé választották. A horvát gyorsírók ügye. "A horvát képviselők nevében Medákovics Bogdán elnök ma Justh Gyula képviselőházi elnökhöz azt a kéréstintézte, hogy a költségvetési vita idejére a kellő számú horvát gyorsíró alkalmazásáról gondoskodjék. A horvát képviselőkugyanis a költségvetési vitában részt akarnak venni és kívánják, hogy beszédeiket a hivatalos naplóban közzétegyék. A legutóbbi ülésszakban a horvát gyorsírókat egyéb okokon kívül főleg a jelentékeny költségek miatt nem alkalmazták újra. Amennyiben a költségtöbblet lenne az akadálya annak, hogy a horvát gyorsírókat a vita idejére ismét alkalmazzák, a horvát képviselők kijelentették, hogy a költségekhez szükség esetére önszántukból hozzájárulnak. Justh Gyula képviselőházi elnök Medakovics e kérésére azzal válaszolt, hogy ma nem ér rá az üggyel foglalkozni, hanem hogy kedden meg fogja vitatni az ügyet a horvát képviselőkkel. BUDAPESTI HÍRLAP. (106. sz.) Szabadelvüpárti szervezkedés. Zomborbó! táviratozzál?: Tegnap a volt szabadelvüpárt számos tagja értekezletet tartott, amelyen elhatározták, hogy a régi szervezetet továbbra is főntartják és hogy a megyei ügyek intézésében tevékeny részt vesznek. Az egybegyűlt értekezlet-a párt elnökévé Lati-Mialatt a társaság, a királyra várakozott, kaptam az én direktoromtól a világügyből egy kis elméletet is, mialatt együtt ketten végigjárták a kiállítást: „Itt méltóztatik látni száz és száz formájú, ezer meg ezer szinű pazar orhideát, ezek között remek laeliákat,scattleyát, Odonto glassomot, cypridumot, miltoniát, epidendront, ezek mellett gyönyörű araleakat százféle színváltozatban, impozáns rhododendronokat, elivákat, medinellát, kaméliát, krizantémot, liliomot, tulipánt, caladiumot, gloxinát, amarillist, hortensiát, mimózát, meg ki tudná még elmondani, hogy hány ezerféle változatban pompázó mennyi más virágot. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ezeket ilyen ragyogóan szépnek, ilyen nagynak, ilyen sokféle színben játszónak teremtette az Úristen. Szó sincs róla! A természet mindezt a virágot egyszerűnek, s kevésszínváltozatúnak teremtette, s amit itt méltóztatik látni, pompában és ragyogásban, az mind a kertészeti tudomány fáradságos munkájának a gyümölcse. A kertészeti tudomány főleg abban áll, hogy hosszú tapasztalattal, ízléssel, aprólékos odaadással, óriási kitartással ki kellett tanulmányozni minden virágnak az összes élettani sajátságait, hogy melyik virágot, melyik másik virággal lehet akként összepárosítani, hogy a kettő egyesüléséből egy harmadik szebb példány szülessen. Ezen a megfelelő összeházasításon fordul meg a kertészeti.. tudomány. De ez nem könnyű dolog! Mert nem megy ám ez minden virággal! Van virág, amely engesztelhetetlen gyűlölettel viseltetik egy másik iránt. Ezeket hiába párosítjuk. Mindkettő elszárad, elsorvad, de utódot nem hagynak maguk után. Hogy két virágot párosítani lehessen, ehhez az szükséges, hogy a kettő között valami A nemzetiségi kérdésről. A nemzetiségi kérdés veszedelmeit fejtegeti (pszichológiai alapon) egy füzet, amelynek szerzője Kaposi M. L. dr.-nak nevezi magát. A füzet szerzője sok oldalról világítja meg a nemzetiségi viszonyokat. Magyarországon, mégis azt gondoljuk, hogy bár nagy vonásokban helyesen rajzolja a nemzetiségi törekvéseket, nem a praktikus élet tapasztalatai, hanem elmélet alapján írta meg tanulmányát. Egységes vezérlő gondolata csak egy van, az, hogy a nemzetiségi néppel jól kell bánni s vigyázni kell, hogy elkeseredés ne támadjon a lelkében. Ez helyes, de várjon ki iránt itt valakit azért, mert tótajku, avagy román? A szerző helyesen ítél, amidőn hangoztatja a választási reformnak a magyar államiságra való súlyos jelentőséget. De csak a veszedelmeket festi,a baj elhárításának módját megjelölni nem tudja. De bizonyos, hogy az íróját jóindulat és őszinte aggodalom, mély hazafias érzés vezérli, s a tanulmány alkalmas arra, hogy gondolatokat ébresszen, a nemzetiségi kérdés tekintetében, minden irányban. Ez érdeme a füzetnek, a belső harmónia, mélyen lappangó rokonérzés legyen. Méltóztatik tudni, hogy minden virág nyíló Pelyhe magába zárja faja föntartásának csiráit is: a himport meg a nőport. Ha szüntelen csak ugyanazon, virágkehely porai egyesülnek, akkor századokon át megtartja az a virág ugyanazt a szint és ugyanazt a formát. A kertészeti tudománynak az a föladata tehát, hogy egy-egy virág helyéből kiválassza a himport, s egy más virág himporát tegye helyébe, ami a színek és formák végtelen sorozatát nyitja meg. De ez nem könnyű föladat! A legtöbb himpor görcsösen ragaszkodik gyermekkori játszótársához, akivel együtt született künn a virágágyban vagy bent a virágház meleg légkörében. Van olyan, amelyiket csak társa élete árán lehet fészkéből kiszakítani. Másik virágnál meg a nőport alig lehet megtalálni. Nézzen ide, ilyen például ez a remek cipridum, másként Vénusz papucsai amit ezerféle színváltozatban talál.“ Megnéztem a Vénusz papucsát. Érdekes egy virág. Kifogástalan, papucs alakja van, s a papucs fölött, két hosszú ,lelógó bajusz. Íme a papucshősök virága, kardos menyecskék , tarka színpompában játszó harci szimbóluma! Direktorom folytatta az előadást: „Nézze, meg ezt azanturiunot. Kerek szirma van, ami ,egyúttal , levele is,é s e fölött kunkorodik a virág. Ennél a himport csak akképpen lehet elválasztani, hogy először vízben meg kell fojtani. De mindez kivétel. Ha az ember föllelte az egymással rokonszenvező virágokat, a mesés sokaságú színek és formák továbbképzése máregymásból folyó mesterség. De azért arra mindegyik virágnál vigyázni kell, hogy a kertészeti műveletet a nap mely szakában végezze a kertész. A legtöbb virág fényes nappal fogékony. 1908. május 1.