Budapesti Hírlap, 1908. június(28. évfolyam, 132-156. szám)

1908-06-02 / 132. szám

Budapest, 1908. XXVIII. évfolyam, 132. szám. Kedd, junius 2. megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 38 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 3 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 56—96, igazg. 56—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Előfi­ílét- ét hirdetés-jólléte]: l'gyane hál Jénef-körti 5. il­l oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 ilL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Szociális kultúrpolitika, Budapest, jan. 1. Apponyi Albert gróf a képviselőház meleg rokonszenve és lelkesedése mel­lett tette a Ház asztalára a nemzet egyik leghőbb óhajának megfelelően: az elemi népoktatásnak ingyenességéről és a gaz­dasági népoktatásról szóló törvényjavas­latokat. Mind a két törvényjavaslat oly nagy gazdasági és kultúrás erőt rejt ma­gában, a­mely bizton előmozdítja ál­lami egységünk szilárdságát. Az ingyenes népoktatás nemcsak szociális kötelességet fog teljesíteni, a­mellyel minden kulturállam az iskola­kötelezettségből kifolyólag tartozik az ő népének, hanem hathatósan ki fogja egészíteni a nemzeti garanciáknak a rendszerét, melyet az 1907. évi XXVII. t.-c. foglal magában és a tanfelügyelet szempontjából is nagyfontosságú, mert egy csomó lélekölő bürokratikus munká­nak elvégzése alól menti föl a tanítókat. A gazdasági népoktatásnak törvényes rendezése pedig a magyar földművelő népnél meg fogja nyitni azokat az erő­forrásokat, a­melyek a nemzeti munka­­szervezetnek tápláló élet­nedvei és meg fogja erősíteni az elemi népiskola min­dennapi tanfolamában nyert nemzeti népművelődést, mert a gazdasági népis­kolákban mindenütt tisztán magyar­ja, tanítás nyelve. Az állam teherviselési képességéhez mérten a jövő iskolaévtől kezdve minden­­állami, két év múlva pedig vala­mennyi községi és hitfelekezeti népisko­lának úgy a mindennapi, mint ismétlő tanfolyamában a tanítás teljesen ingye­nes lesz, úgy, hogy a tanulók semmiféle címen sem készpénzben, sem természet­ben tanítási díjat nem fognak fizetni. De nem szedik azontúl a tanulóktól a har­minc filléres tanítói nyugdíjjárulékokat sem és fölmentik azokat a községeket a tandíj átalány befizetése alól, a­melyek az állami népiskola szervezésekor szerződé­sileg kötelezték magukat, hogy a tandíj­­váltság címen évenként bizonyos átalány­­összegeket fizetnek a közoktatási tárca javára. Csupán azt engedi meg a javas­lat, hogy a népiskolai ifjúsági és tanítói szak­könyvtár céljaira a tehetősebb gyer­mekektől egyenként ötven fillér beiratási díj szedessék. De mert az ingyenes népoktatás a községi, de különösen a hitfelekezeti népiskolák jövedelmét annyira megcsap­pantani, hogy azt az iskolaföntartók sa­ját erejükből még részben sem pótolhat­nák és így ezzel az­t a hazafias szel­lemben vezetett nagyszámú iskolát is, a­melyek nemcsak a múltban, hanem a jelenben is a nemzeti kultúrának becses munkatársai voltak — mintegy életere­jétől fosztaná meg: a törvényjavaslat bölcsen intézkedik arról, hogy ezek az iskolafentartók állami rekompenzációt nyerjenek, de természetesem oly­ erősen körülbástyázott garanciák mellett, a­mely biztosítékok a közoktatásügyi kor­mányt képessé­ teszik arra-­ hogy minden nemzetellenes, a hazafiság tekintetében kétes iskolával leszámoljon. Az állami tandij-kárpótlás is az 1907. évi XXVII. törvénycikkbe iktatott föltételekhez vant kötve és e törvényből kifolyólag ebben az uj javaslatban még bővíti Apponyi Albert gróf ezeket a bizto­sítékokat azzal, hogy az iskolaköte­lezettség szervezése céljából köteles minden iskolafentartó az elemi népiskola mindennapi hat évfolyamát, illetőleg az általános ismétlő vagy gazdasági népis­kola három évfolyamát végzett minden tanulónak magyar nyelven végbizonyít­ványt adni és e végbizonyítványokról minden iskola magyar nyelven köteles törzskönyvet vezetni és megőrizni, csu­pán a rovatok kitöltésénél használható hasábosan a magyar nyelv mellett az iskola tanítási nyelve. Eddigelé­­ly törzs­könyv vezetésére csak az állami és köz­ségi iskola volt köteles. Méltányos a ja­vaslatnak az a rendelkezése is, hogy az országos tanítói nyugdíjalap is kárpótol­­tassék­­az elmaradó harminc filléres nyugdíjilletékekből folyó jövedelemért is. E nemzeti és kulturális szempontból nagyfontosságú javaslat három millió és négyszázezer koronával fogja megter­helni az állami költségvetést. Az ötven filléres beiratási díjaknak továbbra való szedését a népiskolai ifjú­sági és tanítói szakkönyvtáraknak nagy kulturális jelentőségével okolja meg a ja­vaslat. A javaslat egyik legszebb intéz­kedése, hogy az iskolák ifjúsági és tanítói szakkönyvtárakkal szereltessenek föl. Méltó társa e törvényjavaslatnak a­ gazdasági népoktatásról szóló törvény­javaslat. A közoktatásügyi kormány már Számosz. írta mey. Az Égei tengernek van egy szép fekvésű, termékeny kis szigete, a­mely a török szultán uralma alatt alkotmányosdit játszik. Minden év­ben hallani róla egyszer-kétszer, de a számosziak azt hiszik, hogy az egész világpolitika állandóan­­ körülöttük forog. Mondom, egyszer-kétszer ad róla hírt az európai lapok távirati rovata, egy­szer, a­mikor a számoszi herceget, a sziget kor­mányzóját életfogytiglanra kinevezik és másod­szor, a mikor a számosziak a hercegüket min­den évben legalább egyszer elkergetik. Mert nincs az az istenadta esztendő, a mely ne őrölne föl egy számoszi herceget. Gyakrabban megfordultam ezen a szige­ten, a­mely az ókori és középkori kultúrák egy jó részén keresztül ment. Voltak ott seregek, iónok, perzsák, a­kiktől Polikratesz hódította el Számoszt, azután megint perzsák kezébe ju­tott a sziget, tőlük Perikies vette el, Aténtől a spártaiaknak hódította meg Lizander, majd a rómaiak kezébe került, azóta meg volt bizánci, arab, velencei, génuai és végül török uralom alatt; a görög szabadságharcban elszakadt Tö­rökországtól, a londoni protokollum megint visz­­szaadta a portának, de a sziget Franciaország, Anglia és Oroszország jótállása mellett önkor­mányzatot kapott. A pedigrije tehát jó ennek a szigetnek. Számosz ötvenezer lélek görög la­kosságának ereiben klasszikus és keleti kultúr­­népek vére csörgedez. Nekem azért is szimpatikus a számoszi la­kosság, mert egyben nagyon hasonlít hozzánk. Ők is politizálnak, a­helyett, hogy dolgoznának. Van egy parlamentjük és egy négytagú szená­tusuk, a­mely szívesen látja, ha felelős minisz­tériumnak nézik. A parlamentben negyven képviselő ül, s a­mikor kétévenkint általános választás van, a munka teljesen szünetel a szigeten és hetekre és hónapokra kiterjedő korteshadjárat tart fönn valóságos rémuralmat. Akkor vér folyik a szi­geten és a különben józanéletű görögök politiká­tól megittasodva, barangolják be a mozgalma­sabb centrumokat és rendezik a véres válasz­tást. Tavaly éppen a számoszi hercegnél vol­tam, a­mikor az ellenzék hetvenéves vezérét le­pedőben hozták a herceg elé. Akkor a nagymű­­veltségű és nagyon népszerű Karatheodory basa volt a számoszi herceg, testvéröcscse a törökök két év előtt elhunyt történelmi nevű nagy di­plomatájának, a­ki a berlini kongresszuson Tö­rökországot képviselte. A jó Karatheodory a lelkére beszélt az öreg urnak: — Mit ártod magad a politikába, nagy korral áldott meg az Isten, annyi vagyonod van, hogy gond nélkül élhetnél, uralkodhatnál a szigeten a bölcseséged és tapasztalatod révén és a helyett megver az utcai csőcselék. De az aténi, spártai és római vér örököse másnap megint a szószéken állt. Ezek után azt hinnék, hogy a számoszi parlamentben bécsi parlamenti hang uralkodik. És éppen itt a tévedés. A parlament egy nyolc­szögletű nagy terem, a­melyet erre a célra épí­tettek. A teremben szónoki emelvény, egy mi­niszteri asztal a szenátus részére, négy karos­székkel és körben székek vannak elhelyezve negyven képviselő számára. Engem a tolmá­csommal együtt két bársonyszékbe helyeztek el a karzaton. Sofuris miniszterelnök, a­ki Berlin­ben végezte az egyetemet és voltaképpen ismert nevű régiségbúvár és történetíró, feljött hozzám, hogy a parlamenti mozgalmakat megértesse ve­lem. Éppen aznap terjesztett elő törvényjavasla­tot egy számoszi bank fölállításáról. Nagy csöndben, egyetlen hozzászólás után, vita nélkül elfogadták. Nekem élénk emlékezetemben volt az előző estéről az ellenzék vezérének véres alakja és nem átallottam megkérdezni a miniszterelnököt, hogy mivel tartják az­­ ellenzéket ilyen szép fegyelemben. Azt hittem, hogy van valami cso­daszerük, a­melyet az európai kormányok is szí­vesen eltanulnának. A válasz meglepett: —• Látja uram, minekünk negyven kép­viselőnk van, ezek közül­ a teremben csak hu­szonegyet lát. A kormánypárt többsége csak egy voks. Az bizony gyönge többség egy ilyen ha­talmas parlamentben, mint a számoszi — gon­doltam magamban, de aztán megkérdeztem: — Hát az obstrukció áldását itt még nem i ismerik ? Mai számunk 36 oldal

Next