Budapesti Hírlap, 1908. június(28. évfolyam, 132-156. szám)
1908-06-02 / 132. szám
Budapest, 1908. XXVIII. évfolyam, 132. szám. Kedd, junius 2. megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 38 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 3 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 56—96, igazg. 56—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előfiílét- ét hirdetés-jólléte]: l'gyane hál Jénef-körti 5. ill oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 ilL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Szociális kultúrpolitika, Budapest, jan. 1. Apponyi Albert gróf a képviselőház meleg rokonszenve és lelkesedése mellett tette a Ház asztalára a nemzet egyik leghőbb óhajának megfelelően: az elemi népoktatásnak ingyenességéről és a gazdasági népoktatásról szóló törvényjavaslatokat. Mind a két törvényjavaslat oly nagy gazdasági és kultúrás erőt rejt magában, amely bizton előmozdítja állami egységünk szilárdságát. Az ingyenes népoktatás nemcsak szociális kötelességet fog teljesíteni, amellyel minden kulturállam az iskolakötelezettségből kifolyólag tartozik az ő népének, hanem hathatósan ki fogja egészíteni a nemzeti garanciáknak a rendszerét, melyet az 1907. évi XXVII. t.-c. foglal magában és a tanfelügyelet szempontjából is nagyfontosságú, mert egy csomó lélekölő bürokratikus munkának elvégzése alól menti föl a tanítókat. A gazdasági népoktatásnak törvényes rendezése pedig a magyar földművelő népnél meg fogja nyitni azokat az erőforrásokat, amelyek a nemzeti munkaszervezetnek tápláló életnedvei és meg fogja erősíteni az elemi népiskola mindennapi tanfolamában nyert nemzeti népművelődést, mert a gazdasági népiskolákban mindenütt tisztán magyarja, tanítás nyelve. Az állam teherviselési képességéhez mérten a jövő iskolaévtől kezdve mindenállami, két év múlva pedig valamennyi községi és hitfelekezeti népiskolának úgy a mindennapi, mint ismétlő tanfolyamában a tanítás teljesen ingyenes lesz, úgy, hogy a tanulók semmiféle címen sem készpénzben, sem természetben tanítási díjat nem fognak fizetni. De nem szedik azontúl a tanulóktól a harminc filléres tanítói nyugdíjjárulékokat sem és fölmentik azokat a községeket a tandíj átalány befizetése alól, amelyek az állami népiskola szervezésekor szerződésileg kötelezték magukat, hogy a tandíjváltság címen évenként bizonyos átalányösszegeket fizetnek a közoktatási tárca javára. Csupán azt engedi meg a javaslat, hogy a népiskolai ifjúsági és tanítói szakkönyvtár céljaira a tehetősebb gyermekektől egyenként ötven fillér beiratási díj szedessék. De mert az ingyenes népoktatás a községi, de különösen a hitfelekezeti népiskolák jövedelmét annyira megcsappantani, hogy azt az iskolaföntartók saját erejükből még részben sem pótolhatnák és így ezzel azt a hazafias szellemben vezetett nagyszámú iskolát is, amelyek nemcsak a múltban, hanem a jelenben is a nemzeti kultúrának becses munkatársai voltak — mintegy életerejétől fosztaná meg: a törvényjavaslat bölcsen intézkedik arról, hogy ezek az iskolafentartók állami rekompenzációt nyerjenek, de természetesem oly erősen körülbástyázott garanciák mellett, amely biztosítékok a közoktatásügyi kormányt képessé teszik arra- hogy minden nemzetellenes, a hazafiság tekintetében kétes iskolával leszámoljon. Az állami tandij-kárpótlás is az 1907. évi XXVII. törvénycikkbe iktatott föltételekhez vant kötve és e törvényből kifolyólag ebben az uj javaslatban még bővíti Apponyi Albert gróf ezeket a biztosítékokat azzal, hogy az iskolakötelezettség szervezése céljából köteles minden iskolafentartó az elemi népiskola mindennapi hat évfolyamát, illetőleg az általános ismétlő vagy gazdasági népiskola három évfolyamát végzett minden tanulónak magyar nyelven végbizonyítványt adni és e végbizonyítványokról minden iskola magyar nyelven köteles törzskönyvet vezetni és megőrizni, csupán a rovatok kitöltésénél használható hasábosan a magyar nyelv mellett az iskola tanítási nyelve. Eddigelély törzskönyv vezetésére csak az állami és községi iskola volt köteles. Méltányos a javaslatnak az a rendelkezése is, hogy az országos tanítói nyugdíjalap is kárpótoltassékaz elmaradó harminc filléres nyugdíjilletékekből folyó jövedelemért is. E nemzeti és kulturális szempontból nagyfontosságú javaslat három millió és négyszázezer koronával fogja megterhelni az állami költségvetést. Az ötven filléres beiratási díjaknak továbbra való szedését a népiskolai ifjúsági és tanítói szakkönyvtáraknak nagy kulturális jelentőségével okolja meg a javaslat. A javaslat egyik legszebb intézkedése, hogy az iskolák ifjúsági és tanítói szakkönyvtárakkal szereltessenek föl. Méltó társa e törvényjavaslatnak a gazdasági népoktatásról szóló törvényjavaslat. A közoktatásügyi kormány már Számosz. írta mey. Az Égei tengernek van egy szép fekvésű, termékeny kis szigete, amely a török szultán uralma alatt alkotmányosdit játszik. Minden évben hallani róla egyszer-kétszer, de a számosziak azt hiszik, hogy az egész világpolitika állandóan körülöttük forog. Mondom, egyszer-kétszer ad róla hírt az európai lapok távirati rovata, egyszer, amikor a számoszi herceget, a sziget kormányzóját életfogytiglanra kinevezik és másodszor, a mikor a számosziak a hercegüket minden évben legalább egyszer elkergetik. Mert nincs az az istenadta esztendő, a mely ne őrölne föl egy számoszi herceget. Gyakrabban megfordultam ezen a szigeten, amely az ókori és középkori kultúrák egy jó részén keresztül ment. Voltak ott seregek, iónok, perzsák, akiktől Polikratesz hódította el Számoszt, azután megint perzsák kezébe jutott a sziget, tőlük Perikies vette el, Aténtől a spártaiaknak hódította meg Lizander, majd a rómaiak kezébe került, azóta meg volt bizánci, arab, velencei, génuai és végül török uralom alatt; a görög szabadságharcban elszakadt Törökországtól, a londoni protokollum megint viszszaadta a portának, de a sziget Franciaország, Anglia és Oroszország jótállása mellett önkormányzatot kapott. A pedigrije tehát jó ennek a szigetnek. Számosz ötvenezer lélek görög lakosságának ereiben klasszikus és keleti kultúrnépek vére csörgedez. Nekem azért is szimpatikus a számoszi lakosság, mert egyben nagyon hasonlít hozzánk. Ők is politizálnak, ahelyett, hogy dolgoznának. Van egy parlamentjük és egy négytagú szenátusuk, amely szívesen látja, ha felelős minisztériumnak nézik. A parlamentben negyven képviselő ül, s amikor kétévenkint általános választás van, a munka teljesen szünetel a szigeten és hetekre és hónapokra kiterjedő korteshadjárat tart fönn valóságos rémuralmat. Akkor vér folyik a szigeten és a különben józanéletű görögök politikától megittasodva, barangolják be a mozgalmasabb centrumokat és rendezik a véres választást. Tavaly éppen a számoszi hercegnél voltam, amikor az ellenzék hetvenéves vezérét lepedőben hozták a herceg elé. Akkor a nagyműveltségű és nagyon népszerű Karatheodory basa volt a számoszi herceg, testvéröcscse a törökök két év előtt elhunyt történelmi nevű nagy diplomatájának, aki a berlini kongresszuson Törökországot képviselte. A jó Karatheodory a lelkére beszélt az öreg urnak: — Mit ártod magad a politikába, nagy korral áldott meg az Isten, annyi vagyonod van, hogy gond nélkül élhetnél, uralkodhatnál a szigeten a bölcseséged és tapasztalatod révén és a helyett megver az utcai csőcselék. De az aténi, spártai és római vér örököse másnap megint a szószéken állt. Ezek után azt hinnék, hogy a számoszi parlamentben bécsi parlamenti hang uralkodik. És éppen itt a tévedés. A parlament egy nyolcszögletű nagy terem, amelyet erre a célra építettek. A teremben szónoki emelvény, egy miniszteri asztal a szenátus részére, négy karosszékkel és körben székek vannak elhelyezve negyven képviselő számára. Engem a tolmácsommal együtt két bársonyszékbe helyeztek el a karzaton. Sofuris miniszterelnök, aki Berlinben végezte az egyetemet és voltaképpen ismert nevű régiségbúvár és történetíró, feljött hozzám, hogy a parlamenti mozgalmakat megértesse velem. Éppen aznap terjesztett elő törvényjavaslatot egy számoszi bank fölállításáról. Nagy csöndben, egyetlen hozzászólás után, vita nélkül elfogadták. Nekem élénk emlékezetemben volt az előző estéről az ellenzék vezérének véres alakja és nem átallottam megkérdezni a miniszterelnököt, hogy mivel tartják az ellenzéket ilyen szép fegyelemben. Azt hittem, hogy van valami csodaszerük, amelyet az európai kormányok is szívesen eltanulnának. A válasz meglepett: —• Látja uram, minekünk negyven képviselőnk van, ezek közül a teremben csak huszonegyet lát. A kormánypárt többsége csak egy voks. Az bizony gyönge többség egy ilyen hatalmas parlamentben, mint a számoszi — gondoltam magamban, de aztán megkérdeztem: — Hát az obstrukció áldását itt még nem i ismerik ? Mai számunk 36 oldal