Budapesti Hírlap, 1908. június(28. évfolyam, 132-156. szám)
1908-06-02 / 132. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP. (132. sz.) 1908. junius 2. a királyi hatalomnak. Erre a törvényre most hivatakozni nem helyes. A közigazgatási biróság különben már Bánffy báró idejében eldöntötte ezt a kérdést. Az, hogy teljesíti-e pontosan az adófizetési kötelezettségét vagy nem, sok emberre nézve nagyon fontos dolog, mert erre szerződés is kötelezi; az ily szerződésből eredő magánjogi viszonyokat a Ház nem alterálhatja, mert nem lehet törvénybe tenni oly rendelkezéseket, melyek magánjogi viszonyokat is érintenek. A törvényhatóságokról, vagy az adókezelésről szóló törvényjavaslatoknál különben is határozhat majd erről a Ház, de így mellesleg határozni nem lehet. Bozóky Árpád szomorúan tapasztalja, hogy a nemzeti kormány e kérdésben ugyanarra az álláspontra helyezkedik, mint a darabont-kormány. Wekerle Sándor miniszterelnök. Nekem e kérdésben bizonyos múltam van már, én igen alaposan, a jogtudomány szempontjából foglalkoztam e kérdéssel. Csak azt mondottam, hogy ily fontos kérdést így mellesleg ne érintsünk, mert igen könnyen magánjogi viszonyokat is megbonthatnánk. A Ház Bozóky indítványát elvetve, megszavazza a szakasz eredeti szövegét. A 7-ik szakasznál Vizy Ferenc kéri a kormányt, hogy az állami tanítókat is részesítse a tervezett lakásbér-rendezésben. Becsey Károly szerint nem lehet a lakásbéreket a lakásbér-bevallás alapján rendezni. Szegeden csak az első kerületi tisztviselők lakásbéreit kellene tekintetbe venni. Wekerle Sándor miniszterelnök szerint a tanítók fizetését csak most rendezte a törvényhozás, a rendezés még végre sincs hajtva, nem lehet tehát most újabb követeléssel előállani. A lakásbéreket más alapon, mint a lakásbér-bevallás alapján nem lehet rendezni, a bevallások elég megbízhatóak. A 8-ik szakasznál, amely a honvéd tiszti fizetésekről szól, Hagy György azt fejtegeti, hogy ennek a képviselőháznak és ennek a kormánynak nincs erkölcsi jogosultsága. Kérdi, az alkotmányjoggal megegyeztethetőnek tartja-e a kormány azt, hogy a delegáció határozzon a tiszti fizetések ügyében? Holló Lajos szerint csak az egész politikai helyzet mérlegelésével lehet a kérdésben határozni. Meg van róla győződve, hogy a kormány a nemzet javára annyi vívmányt fog keresztül vinni, amenynyit csak lehet; kívánatos volna azonban, hogy ebben egy nagy, egységes párt támogassa. A nemzeti irány ellenségei folyton lesben állnak, hogy amint a koalíció egysége megbomlik, azonnalmegkezdhessék akciójukat. Ezt a célt szolgálják, ha talán öntudatlanul ja, azok, akik egész szerelmi ömlengéseket intéznek Andrássy Gyulához, és vele akarnak egy új, liberális blokot alakítani a mai koalícióval szemben, egy olyan új alakulást, melybe Kristóffy emberei is beleillesztkedhetnének s a demokraták és az utca népe is. A közös tiszti fizetések fölemelését majd akkor véli megoldhatónak, ha a nemzetnek reménye lehet arra, hogy a politikai helyzet tisztázást nyer s a hangulatok irritációja megszűnik. Az legyen a közös célunk, hogy a nemzeti törekvéseknek megfelelően építsük tovább intézményeinket. De erre nézve az szükséges, hogy egymással jöjjünk tisztába. Amikor a nemzet már a függetlenségi irány mellett döntött, akkor nem látja helyénvalónak ezzel ellenkező célokat követni. Ez az együttműködésnek csak akadálya lehet. Reméli, hogy ez az akadály megszűnik és az egész nemzet egyesül, hogy nagy céljait kivívja. Simonyi-Semadam Sándor a néppárt nevében hozzájárul a honvédtiszti fizetések javításához. Sajátságosnak tartja, hogy Gaál Gaszton emiatt kilépett a függetlenségi pártból, mely a koalíció és a kormány támogatására vállalkozott, és hogy I£mety Károly is, akinek mindig vannak aggodalmai, de ahol azért mindig, megmarad a függetlenségi pártban, folyton kapcáskodik. Gaál Gaszton arra hivatkozik, hogy ő nem a kormány, hanem egy program támogatására vállalkozott . Kmety Károly azt válaszolja Simonyi-Semadainnak, hogy neki ugyan voltak aggodalmai, de azokat a függetlenségi párt honorálta is. Wekerle Sándor miniszterelnök az elhangzott beszédekre válaszolva arra hivatkozik, hogy a honvédtisztek fizetésének rendezése nem kötelezi semmire sem a delegációt. A legénységi zsold javításához nem járul hozzá, de kész a legénység helyzetét javítani azzal, hogy ezután bizonyos felszerelési tárgyakat a legénység ne legyen kénytelen a zsoldjából vásárolni. Meg van róla győződve, hogy ha az egy és nemzeti irányt követő politikusoknak egyesülése talán nehézségekbe ütközik is ideig-óráig, e politikusoknak további együttműködése kötelesség. Ám Nagy György élhet a nemzeti politikából, végzi szavait a miniszterelnök, az igazi nemzeti politikát mi csináljuk. A Ház a szakaszt megszavazza. A 13-ik szakasznál Bozóky Árpád indítványt ad be arra, hogy a Ház ne erre a kormányra bízza a költségvetés végrehajtását, hanem erről külön törvényben intézkedjenek. Az indítványt elvetik s az appropiációs javaslat összes szakaszait megszavazzák. Nagy György személyes kérdésben szólal föl, tiltakozik a miniszterelnöknek ama szavai ellen, amelyek szerint ő a nemzeti politikából él; kéri a miniszterelnököt, hogy a nemzeti ellenzék becsületes munkáját ne gyengítse és ilyen kifejezéseket többé ne használjon. A napirend szerint következik a büntetőnovella tárgyalásának folytatása. Kelemen Samu a tömegcsalásnak hathatósabb üldözését s a hatóság ellen való erőszaknak bizonyos esetekben enyhébb elbírálását kívánja. A csalás nálunk állami védelemben részesül. A csalást nem üldözik hivatalból s ezért legtöbbször nincs följelentés, vagy egyezség jön létre. A törvénynek ezt a rendelkezését törölni kell, hogy csak magánvádra üldözendő a csalás. A hatóság elleni erőszak dolgában az élet tapasztalásai bizonyítják, hogy az erre vonatkozó szakaszok sok igazságtalanságot tartalmaznak. Nálunk, ahol kivált a vidéken, a rendőrlegénység olyan alacsony színvonalon áll, nem lehet ilyen rendelkezéseket föntartani. Az esetek 95 százalékában kellett az enyhítő szakaszt alkalmazni. Ez leginkább bizonyítja a hatóság elleni erőszak paragrafusainak igazságtalanságát. Helyesli a javaslatnak a kerítésre vonatkozó részeit. Készséggel elismeri, hogy a fiatalkori bűntetteseket illetőleg is humanizmus lengi át, a javaslatot, noha több intézmény hiányzik belőle, így a gyermekbíróság, a külön gyermekfogházak stb. Reméli, hogy a törvényjavaslat mindezeknek az előhírnöke lesz. Kifogást tesz az ellen, hogy a javaslat a bűntetteket egyszerűen kizárja a föltételes elítélés kedvezése alól, holott sok esetben igazságtalan a kizárás. Fölveti még azt a kérdést, hogy a föltételes elítélésnél miért maradnak meg a mellékbüntetések. A becsületsértésnél és a rágalmazásnál nem látja helyénvalónak a feltételes elítélést. A javaslatot általánosságban elfogadja. (Helyeslés). A Ház a vita foylatását holnapra halasztja, s az elnök két órakor berekeszti az ülést. A függetlenségi párt értekezlete: Budapest, jan. 1. A függetlenségi párt ma délután öt órakor értekezletet tartott és egész sereg javaslatot intézett el, közöttük a beruházási javaslatokat és a budapesti helyi érdekű vasutaknak villamos üzemre való átalakításáról szóló javaslatot is. Az értekezlet jó három óra hosszat tartott, kivált azért, mivel a beruházási javaslatból több képviselő a maga kerülete számára is biztosítani kívánt egyes kedvezéseket. E javaslat tárgyalásánál Szterényi József állam-titkár, aki a még gyöngélkedő Kossuth Ferencet helyettesítette, egy régóta lappangó gyanúsításra is feleletet adott. Tolnay Lajos képviselő ugyanis arra kérte a kormányt, hogy a talpfák helyett vasbetont használjon. Szterényi erre fölemlítette, hogy a kormányt, vagyis a kereskedelmi minisztériumot azzal gyanúsítják meg, hogy egy bécsi céget a talpfaszállításnál kedvezésben részesített, holott ez az állítás rágalom. A bécsi Eisler-cég nyilvános árverés útján kapott tízéves szerződést talpfaszállításra. A minisztérium nem akarta elfogadni a hosszú szerződést, de az államvasutak igazgatósága kívánta abból az okból, hogy a talpfák ára emelkedett és célszerűnek tartotta a talpfákról idejében kedvező árban gondoskodni. E megokolás alapján fogadta el azután a minisztérium a hosszabb szerződést. A cég különben nem fedezi a teljes, két és fél milliónyi talpfaszükségletet, hanem csupán 400.000 talpfát szállít. Az értekezlet végén szó esett még a büntető novelláról is, amelyet éppen most tárgyal a képviselőház. Güntner Antal igazságügyminiszter bejelentette, hogy a csalás dolgában ő maga módosítást tesz (ezt a módosítást föl is olvasta), arra kérte azonban a párt tagjait, hogy álljanak el a további módosításoktól, mert amit lehetett, mindent beletett a javaslatba. Ez a nyilatkozat nem igen tetszett néhány jogász-képviselőnek, akik közül Kelemen Samu szólalt föl és azt mondotta, hogy csak argumentumokkal lehet valamely módosítással szembe szállani, hiba volt különben, hogy a miniszter előzetesen a pártértekezlet elé nem terjesztette a javaslatot. Nagy Emil simította el a különben szelíd hangon megnyilatkozott ellentétet. Az értekezletről a következő részletes tudósítást adjuk: Az értekezleten Hoitsy Pál elnökölt. A kormány részéről jelen voltak Wekerle Sándor dr. miniszterelnök, Apponyi Albert gróf, Günther Antal miniszterek, Szterényi József, Tóth János és Mescó László államtitkárok. Az értekezlet Bakonyi Samu előadásában vita nélkül elfogadta a berni második pótegyezmény becikkelyezéséről és a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt Paraguai köztársasággal kötött szerződésről szóló javaslatokat. Zlinszky István ismertette ezután az államvasúti beruházásokról szóló törvényjavaslatot. Batthyány Tivadar gróf a műhelyek kiépítéséről és átalakításáról kérít fölvilágosítást. Novák Dániel a huszti és bosnyaházi állomások, továbbá a técsői vágány kiépítését kérte. Tolnay Lajos több rendbeli észrevétel után megjegyezte, hogy az elevátor nálunk nem igen válik be és ezért a tervezett fiumei elevátor helyett talán jobb volna kisebbnek a kreálása. A tölgyfa helyet vasbeton talpfákat kellene használni. Kérdezi, vájjon fönmarad-e a kartell adéli vasúttal, mert ha nem, szükségesnek tartja a fiumei vonalnak erős fejlesztését. Kubik Gyula a budapesti pályaudvarokról és a kereskedelmi kikötők kérdéséről szólott. Lányi Mór fölöslegesnek tartja, hogy jelentéktelen helyeken nagyobb költséggel állomásokat építsenek. Nagy Dezső: Az új vasúti politikánál kiküszöbölendőnek tartja azt az anomáliát, hogy egyes nagyközségek hat kilométernyire feküsznek az állomástól. Az állomásokat lehetőleg a községek közelében kell építeni. A budapesti pályaudvarokat úgy kell berendezni, mint Londonban, Berlinben és újabban Párisban is berendezték. Legyenek a városon keresztül átfutó vonalak, hogy a város különböző helyein lehessen fölszállani. A kereskedelmi kikötő kérdését igen fontosnak tartja a magyar kereskedelem szempontjából. Utal Mannheim példájára, amely ilyen kikötő révén ragadta magához mondhatni egész Közép-Németország kereskedelmét. Becsey Károly a szeged—szabadkai vonal bajainak orvoslását kéri. Sümegi Vilmos a székely nép érdekeit a kereskedelemügyi kormány pártfogásába ajánlja. Szterényi József államtitkár Batthyány Tivadar grófnak a műhelyekre vonatkozó megjegyzésére kijelenti, hogy három évre ötszázezer korona van fölvéve egyrészt a műhelyek kiegészítésére, másrészt két új műhely megépítésére. Novák Dánielnek észrevételeire megjegyzi, hogy egész sereg állomás kibővítése nincs fölvéve a beruházási költségbe, amely csakis a legsürgősebb szükségleteket elégítik ki. Kiegészítési munkálatokra három millió korona áll rendelkezésre és ezért, ha kisebb összeggel lehetséges, kívánságainak hely fog adatni. Hídmérleget nem lehet minden állomáson fölállítani, mert ez maga milliókat venne igénybe, de ez részben fölösleges is, mert a szomszéd állomásokon igen jól történik a mázsálás. A budapesti pályaudvarokra vonatkozó megjegyzésekre kijelenti, hogy itt nagy összegekről van szó, amelyekkel könnyedén dobáló mi nem lehet. Annak idején a kereskedelemügyi miniszter a legmesszebb menő nyilvánossággal fogja ezt a kérdést megoldani. A szénpályaudvar kérdésében azt válaszolja Tolnaynak, hogy a szénkereskedés legnagyobb támogatója az államvasút. Rakodókról van itt szó. A szénkereskedő másutt nem adhatja föl a szenet, mint a tervezett pályaudvaron, ha csak a városban drága telkeket nem akar a rakodás céljaira bérelni. Az összekötő hídra vonatkozólag megjegyzi, hogy amikor épült, negyedannyi vonat sem volt, mint most, azonkívül rozsda marja a híd szerkezetét. Egyrészt a budapest—zimonyi vonalon, másrészt a temesvár —orsovai vonalon kívánnak második vágányt. Nézete szerint a legnagyobb szükség volna arra az aradi vonalon, ahol nagyobb szénszállítás lesz, de itt nagy összegekről van szó, melyeket nem lehet kidobni addig, amíg a bajokon másképp segíteni nem lehet. A fiumei második vágány dolgában csak arra hivatkozhatik, hogy amíg a fiumei vonal forgalomképessége ma naponkét hatszáznegyven kocsit tesz ki, addig a fiumei állomás csak 450 kocsi befogadására, képes. Itt tehát először ezen a bajon kellene segíteni. A fékberendezés dolgában utal arra, hogy,, noha, nagyon kívánatos volna a tehervonatokat is a legmodernebb fékekkel ellátni, mégis a célnak megfelelnek a mai kézi fékek is, ezért egyelőre ezeknél marad az államvasút. A talpfa kérdésében napról-napra gyanúsítják meg a kereskedelmi kormányzatot, így legutóbb az Eisler-féle talpfaszállítással, ami nem egyéb, a legközönségesebb rágalomnál. Az államvasutak versenytárgyalást hirdettek a talpfákra. Ajánlatokat lehetett tenni 3, 5 és 10 évre. Tekintetbe veendő, hogy 1896-tól mostanáig hetven százalékkal emelkedtek a talpfaárak. A nyilvános versenytárgyaláson mint a legolcsóbb és legkedvezőbb ajánlatot elfogadták az Eisler-cégnek ajánlatát, amely cég 1871 óta működik Magyarországon, ahol több, mint hét helyen van bejegyezve. 2.500.000 darab talpfából 400.000 szállítását kapta meg tíz évre szabályszerű tárgyalás alapján. Az utóbbi időben a székelyvasutak kivételével mindenütt, a községek közelében vannak az állomások. Ez nehézségekkel jár, mert legtöbbször a közigazgatási bejárásoknál az érdekelt községek tiltakoznak az ellen, hogy a vasutat a községeken át, vagy a községekközelében vezessék. A szezontarifa ■kérdésében a külföldnek és különösen a németeknek tapasztalata azt bizonyítja, hogy ez csak amaz áruknál lehetséges, amelyek nagyobb mennyiségben szállíttatnak. A szénszállításnál ez lehetetlen több