Budapesti Hírlap, 1908. augusztus (28. évfolyam, 185-208. szám)

1908-08-01 / 185. szám

Budapest 1908. Vasárnap, augusztus 2. XXVIII. évfolyam, 185. szám. megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor.­40 fil. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fll. Telefon: szerk. 54—63, kiadóh. 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-feltést!: Fztve­hát József-körút 5. n. a. oldalán. ’ Apró hirdetések ára: Egy szó 5 fil., vastagabb betűvel 10 fll. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Mai számunk 48 oldal. * W­ ­osipovich Géza, Budapest, aug. 1. A koalíciós kormány többi tagjával együtt nem egy időben lett­ miniszter. A szövetkezeti pártok kormányra jutása új helyzetet teremtett a horvátokra nézve a magyar­ parlamentben. A magyaror­szági szabadelvű párt bukását követte Horvátországban a horvát nemzeti párt bukása, a­mely párt mindaddig a ma­gyar szabadelvű pártnak föltétlenül meg­bízható kiegészítő részeként soha sem zavarta a szabadelvűpárti­­vizeket-­ sem Budapesten, sem Zágrábban és valósá­gos szinekurává, afféle Landsmann­­múiáster-jell­egűv­é tette a h­orvát minisz­teri állást. Valóban, egészen a koalíció­nak korrepányrajutásáig a horvát minisz­ter létezéséről csak a kinevezésekor vagy lemondásakor szerzett tudomást az ország. A­ magyar koalíciónak kormányra­­jutása nagy változást idézett elő a h­orvát ál­la­potokban is. A nemzeti párt vezér­szerepét átvette a rezolucionistáknak­­Supila vezérségével keletkezett horvát­­szerb koalíciója, a­melyről ama bizonyos fiumei tárgyalások ellenére is, mindenki kezdettől fogva tudhatja Magyarorszá­gon, hogy nem­ a kellő respektussal vi­seltetik az 1868-iki magyar-horvát ki-C*/ ecvezés iránt. E kinevezés föntartása lényeges feladata lévén a koalíciós kor­mánynak is, természetesen nem támasz­kodhatott kizárólag Supiló úrék kétsé­ges értékű bizalmára, hanem az unionista eszme föntartása érdekében garanciákat kellett keresnie egyrészt a báni méltó­ság, másrészt a horvát miniszteri állás betöltésében. A bánokról ne legyen most szó. Most a h­orvát miniszterről beszé­lünk és egész bátran állíthatjuk, hogy igen szerencsés kezűnek bizonyult We­­kerle, mikor közvetetlenül a kormány megalakulását követő napokban folyta­­tatott tárgyalások eredményeként Josi­povich Géza vállalta a horvát miniszteri tárcát. Josipovich Géza ma ötvenegy éves. A híres és kedves emlékű túrópólyás ne­messég egyik legtekintélyesebb családjá­nak ivadéka, a­kinek már atyja, a jo­viális Josipovich Imre is horvát minisz­ter volt, a­kinek magyar hazafias lelkét, az ősi magyar-horvát állami közösséghez és barátsághoz való őszinte ragaszko­dását teljes mértékben örökölte a fia. Tanulmányait magyar földön végezte, Nagykanizsán, Pozsonyban és a buda­pesti egyetemen. Turopolya nemes kö­zönségének 1881 óta élethossziglani ül­nöke és 1887 óta képviselő. Egyszerű, igénytelen föllépését az, a­ki a föltűnés­t soha sem kereste, mindenkor csöndes, komoly munkássággal iparkodott hasz­nálni Horvátországnak­ és Magyarország­­nak; szimpatikus, úri, a pózt szinte félre kerülő modora közkedveltté tette a tár­saságban. Minisztersége csöndesen indult. Olyannak mutatkozott, a minek elődjeiéi voltak. Egy álló esztendeig jóbarátságot tartottak vele a horvát rezolu­cionisták, de akkor jött a nagy fordulat. Jött a ma­gyar államvasutasok pragmatikájáról szóló törvényjavaslat és­ Supiloék, a­kik még aznap reggel mint a Wekerle-kor­­mány hűséges támogatói és a magyar koalíció megbízható fegyver­társai kel­tek föl, este már mindkettőnek esküdt ellenségeként feküdtek le. Nagy horvát, szeparatisztikus álmaikban kijátszottak­­nak érezték magukat ők, a­kikről csak most — jobb későn, mint soha — kitűnt, hogy ki akarták játszani a magyar kor­mányt és a magyar koalíciót, legretten­­tőbben pedig Josipovich Géza ellen for­dult a haragjuk, a­ki e válságos pillana­tokban rendületlenül megmaradt, a ma­­gyar-horvát kiegyezés törvényes talaján és egy percig sem volt hajlandó az utóbb egészen egyoldalú jámbor óhajtások foglalatjának bizonyult fiumei rezolució sikamlós lejtőjére követni Supiló­t és tár­sait. Ekkor nyert Josipovich Géza mi­nisztersége, egyáltalán a horvát minisz­teri állás, kiválóan fontos politikai jelentőséget. Ekkor bizonyult be, hogy Josipovich mennyire erős meggyőződésű híve a magyar-horvát uniónak, ő szigo­rúan az 1868. évi magyar-horvát kiegye­zés, valamint az ezt kiegészítő 1873. évi XXXIV. törvénycikk alapján áll és ezen az alapon két alkotmányos kötelességet látott maga előtt: föntartani az össze­köttetést a korona és a horvát-szlavon­­dalmát országos kormány közt és a ma­gyar kormány kebelében képviselni Hor­­vát-Szlavon-Dalmátország érdekeit. Ha már most szem előtt tartjuk azokat a zavart, legkevésbbé sem stabilis állapo­tokat, a­melyekben Horvátország a We­­kerle-kormány hivatalba léptekor sínylő­dött, és ha szem előtt tartjuk, hogy az 1906-iki horvát követválasztás meny­nyire gyöngítette a zágrábi szábor­­munkaképességét, a­melyet Supila és társai legutóbb még aggasztóbban meg­bénítottak és ha mindezek után meg­állapítjuk azt a valóságot, hogy ez a két esztendő eddig nem látott válságot idé­zet­t elő Horvátországban és a legna­gyobb veszedelembe sodorta, a magyar­­h­orvát kiegyezést, a Magyarország és Horvátország közti jó viszonyt, akkor lehetetlen el nem ismerni, hogy Josipo­vich Géza e válság közepette a legkorrek­­tebbül teljesítette miniszteri kötelességét. Ő megmaradt a Magyarország és Hor­vátország között lévő törvényes viszony viselkedése és Pejacsevich bán idejében és nem tért le erről a helyes útról akkor sem, mikor Pejacsevich a hátsó lépcsők politikájára adta magát, a­mely­ végső eredményében mai helyzetét teremtette a horvát kérdésnek. . A rezolucionistákkal. .való­ összeüt­közések, az eszközökben nem válogatós és Josipovich személyét sem kímélő tak­tikájuk azonban nem gátolta Josipo­­vichot abban, hogy resszortja keretében minél előbbre vigye Horvátországot. Ebbéli tevékenységének eredményeképp a szábor megalkotta 1906-ban a Horvát­ország felekezeti viszonyairól, a horvát­országi izraelita hitközségek rendezésé­ről, a horvátországi bírói kar szervezeté­nek kiegészítéséről, a közegészségügy­ről, a folyóvizek és tavak halászatáról, a magyar-horvát pénzügyi egyezmény becikkelyezéséről, végül a­ horvátországi közigazgatás költségeinek fedezéséről szóló törvényeket. 1907-ben­­ pedig a sajtó­ügyi büntetőeljárást szabályozó, a vármegyei közigazgatást reformáló, a kisajátítási törvényt Eszékre kiterjesztő, a horvát-szlavonországi hölt­ségnevekről, az 1907. évi horvátországi költség­­vetésről szóló, a községi törvénykezést­­módosító, a választási­­szabadságról szóló, a sajtótörvényt módosító, a telepí­tésről szóló és még néhány kisebb jelen­tőségű törvénynek szentesítését közvetí­tette. Azonkívül horvátra fordittatta és Horvát-Szlavonországban is kihirdet­­tette az 1906. és 1907. évi magyar orszá­gos törvényeket és viszont magyar nyel­ven tette közzé az 1901—1907. évi hor­­vát-szlavonországi autonóm törvényeket. Politikai álláspontjának irányelveit különösen a rezolucionistákkal kitört harc óta több ízben, a legmegkapóbban, a legnagyobb hatással az idei költségve­tési vita során, a h­orvát miniszteri tárca költségvetésének tárgyalásakor precizí­­rozta Josipovich Géza. Supiló és társai ez alkalommal különösen heves és sze­mély­es­ támadásokat intéztek ellene és Rauch báró bán ellen. Josipovich ezeket a támadásokat elegánsan verte vissza és zajos ovációban részesült valamennyi magyar képviselő részéről, midőn egy­szerű, keresetlen szavakkal, a meggyőző­dés meleg hangján a legenergikusabban hangoztatta, hogy őt a szenvedelmes pártharcok gyártotta kifakadások nem képesek megingatni Magyarország és Horvátország állami közösségének s Horvátország­ törvényes autonóm jogai­nak legenergikusabb megvédésében. Ő a vasutasok pragmatikája folytán támadt nyelvkérdést nem kezeli olyan domináló kérdés gyanánt, a­melyet csak kvázi ököljoggal lehet eldönteni, s a­mely miatt háttérbe kellene szorítani Horvát­egyenes útján a rezolucionisták csöndes országnak Magyarországéival azonos

Next