Budapesti Hírlap, 1908. szeptember (28. évfolyam, 209-234. szám)

1908-09-01 / 209. szám

kis és nagy katekizmus és­ az imádságok (Miatyánk, stb.) adhatók elő. Az igazságügyminiszter itthon. Günther Antal igazságügyminiszter, a­ki a legutóbbi heteket családjával esztendőben töltötte, holnap Budapestre érkezik és átveszi minisztériuma vezetését. Horvátországi hírek. Mint Zágrábból írják, az Novoszti állítólag jó forrásból vett értesülés alap­ján azt írja, hogy a kormány elérkezettnek látja az időt, hogy döntő csapást mérjen a horvát-szerb koa­lícióra, az­által, hogy a horvát országgyűlést fölosz­latja és új választásokat rendel el. A kormány e lap szerint bízik abban, hogy a felségárulási per segít­ségével sikerül majd a választókat a koalíciótól el­tántorítani. Azért sietteti a kormány a per eldönté­sét, mert a várható súlyos ítélet hatása alatt akar a választásokba bocsátkozni. E választási harcban a Frank-féle Starcsevics-párt mellett a­ kormány még a szerb radikálisokra és a klerikálisokra támaszko­­dik. A Frank-párt Zágrábba rendelte összes képvise­lőit, hogy a választási kampány tervét megvitassák. Starcsevics Mile dr., a­ki a horvát nemzeti tanács eszméjét fölvetette, erről következőképpen nyilatko­zott: A tanácsnak első feladata az lesz, hogy az összes Horvátországokból gyűlésre hívja össze a legelőkelőbb férfiakat. E gyűlés feladata lesz, hogy olyan tervet dolgozzon ki, a­melynek alapján a horvátok óhajai megvalósíthatók. Egyúttal középponti bizottságot kell választania, mely megállapítaná azt az egysé­ges tervet, mely szerint a horvátoknak Budapesten és Bécsben kell eljárniuk. Gyűléseket kellene tartani Zágrábban, Zárában és Laibakban. Egyöntetű eljá­rást kell megállapítani Boszniára és Hercegovinára nézve. A horvátoknak szövetségeseket kell keresniük Magyarországon és Ausztriában. Az elnökség Zág­rábban székelne, a megbízottak vidékek szerint kül­detnének ki. A középponti bizottság vezetné a har­cot az egész vonalon. Végül Starcsevics­ kijelenti, hogy a horvát jog­pártnak a koalícióval egyetértve bizonyos számú kép­viselőt kellene kiküldenie a Starcsevics-párttal tar­tandó közös értekezletre. Zágrábból jelentik meg: A bán megvonta a Belgrádban megjelenő Politika, Stampa, Pravda, Trgovinski Glasnik című lapoktól Horvát-Szlavon- és Dalmátországokra vonatkozólag a postaszállítás jogitá­rvei Apponyi Albert gróf üdvözlése. Zomborból Jelentik: Bácsbodrogmegye tanítóegyesülete vasár­napi közgyűléséből a következő táviratban üdvözölte Apponyi Albert gróf közoktatásügyi minisztert: „Bácsbodrog vármegye általános tanítóegyesülete lelkesen üdvözli nagyméltóságodat a kötelesség tel­jesítése és a munka nemes ösztönének mélyen átért tett pillanatában.“ — Táviratban üdvözölték még Tóth János államtitkárt és Halász Ferenc minisz­teri tanácsost. A patriarkaválasztás. Újvidékről jelentik a Kel. Zrt.-nek. A magyarországi szerb köröket az új pátriárka személye foglalkoztatja. A radikálisok klubja ma Karlócán bizalmas értekezletet tartott az új választás eshetőségéről." E tanácskozás bizalmas jellegű lévén, annak határozatairól még mi sem ju­tott nyilvánosságra, azonban a radikális párt hiva­talos lapja, a Zasztava, legutóbbi vezércikkében erre nézve már kiadta a jelszót, hogy a szerb egyházi kon­gresszus a következő patriárkaválasztáson semmi kö­rülmények között sem fogja többé tekintetbe venni a magyar kormány óhajtását és azt a reményét fejezi ki, hogy ebben a tekintetben az összes szerb pártok egyet fognak érteni. E harcias cikk mellett is azon­ban bizonyos, hogy a szerb radikálisok körében a komolyabb elemek­ nagyon is megfontolandónak tart­ják, váljon a radikális párt más céljai elérése szem­pontjából helyesen cselekszik-e, ha a kormány­nyal merev ellentétbe helyezkedik. A győri mandátum­ Győrből jelenti tudósí­­tónk. A győri függetlenségi párt intéző bizottsága tudvalevőleg kopcsányi Hlatky-Schlichter Lajosnak ajánlotta föl a jelöltséget, a­ki azt elfogadta. A párt végrehajtó bizottsága tegnap este ülést tartott, a­melyben ez a jelölés nem találkozott általános he­lyesléssel. A bizottság számos tagja Sankovits Ber­talan révfalui plébános, pártelnök mellett foglalt állást. A bizottság elhatározta, hogy a kérdést a kö­zéppont elé terjeszti s csak az országos párt aján­lásának megtörténte után hívja össze a jelölő köz­gyűlést. Sankovits hívei e határozattal szemben ösz­­szehivták jelölő értekezletüket. BUDAPESTI HÍRLAP, (209. sz.) 1908. szeptember 1. Az osztrák kultuszminiszter lemondása. Ischlből jelentik nekünk: Market osztrák kultuszmi­niszter tegnap este hét órakor Ischlbe érkezett és ma délben egy órakor kihallgatáson jelent meg a király előtt. — Bécsből jelentik nekünk: Parlamenti körökben hire jár, hogy Market osztrák közoktatás­­ügyi miniszer mai isdhli audienciája alkalmával elő­terjeszti lemondását. Román népgyűlés Szelistyén. A szeben­­megyei Szelistyén a románok vasárnap nagy népgyű­­lést tartottak az általános választójog érdekében. A gyűlésen részt vettek: Maniu Gyula, Vlad Aurél és Vajda Sándor képviselők, kik mindhárman beszédet mondottak a politikai helyzetről, az általános vá­lasztójog szükségéről és a román nép jogfosztottsá­­gáról. A gyűlés elhatározta, hogy ő felségét távirat­ban üdvözli, egyben határozati javaslatot fogadott el, melyben az általános választójogot sürgeti és a nemzetiségi párti képviselőknek bizalmat szavaz. Alkotmányos mozgalom Boszniában, Szerajevóból jelentik. A „bosznia-hercegovinai szerb nemzeti szervezet“ értekezletet tartott, a­melyről a következő hivatalos értesítést tették közzé: 1. A szervezet első és legfontosabb szükséglet­nek tekinti az alkotmány behozatalát, mihez nem szükséges Bosznia és Hercegovina közjogi helyzeté­nek előzetes megoldása. 2. Előre is tiltakozik az al­kotmány és oly választási rend oktrojálása ellen, mely a nemzeti szervezettel való előzetes megegye­zés nélkül hozatnék be. 3. Az alkotmány alapelvei tekintetében a szerb nemzeti szervezet megmarad programja mellett és csak a teljes alkotmányosságot tekinthetné olyan ténynek, mely a nemzetet kielé­gíthetné. A vezető bizottság a fenti követelések mi­előbbi megvalósítása érdekében elhatározta a legszé­lesebb körű akció megindítását. Az értekezleten részt vettek kívánságára Sola Atanáz, Vidovics Yaso, Crigorcsevics Yaso, Sola Voiszláv, Jestanovics Gliso, Vasziljevics Dusán, Kujuncsics Koszta, Szisz­­kics Milán dr., Hadzsi-Ramjanovics Riszto, Bozics Koszta és Drljacsa Pero vállalták el az ez irányban való teendők kötelezettségét. A vezető­ bizottság ezenkívül elhatározta, hogy minél előbb, minden­esetre pedig még a delegációk összeülése előtt egy­behívja a szerb­ nemzeti szervezetek közgyűlését, a­mely véglegesen fog dönteni a követendő taktikáról. 11. Burián báró a királynál. Ischl, aug. 3­1. (Saját munkatársunktól.) Burián báró közös pénzügyminiszter ma audiencián volt a ki­rálynál. E kihallgatás alkalmából beavatott hely­ről a következő tájékoztatást kaptuk: A közös pénzügyminiszter eddig is minden évben ilyen időtájt szokott megjelenni Ischlben, hogy a rendszerint ősszel tartandó delegációk elé kerülő közös költségvetést végleges alakjában előterjessze. Az idén is ez volt a közvetetten al­kalom a közös pénzügyminiszter kihallgatására. De a közös pénzügyminiszter egyszersmind Bosz­nia közigazgatásának feje is. E minőségében Szintén minden esztendőben jelentést kell tennie az uralkodó előtt a tartomány belső állapotairól, épp úgy, mint a­hogy a delegációk testülete előtt főképpen e minőségében kell helytállania. Nincs semmi rendkívüli abban, ha Burián báró mai előterjesztésében igen nagy helyet foglaltak el Bosznia ügyei. A­mily természetes ez, épp oly erőltetett az a föltevés, hogy éppen e kihallga­tásnak kell döntő hatással lennie Bosznia jö­vendő sorsára. A valóság az, hogy évek óta fára­doznak az illetékes tényezők azon, hogy Bosznia belső életében új stádiumot létesítsenek, és­ ily módon az értékes tartomány és Magyarország- Ausztria érdekei között már eddig is fönnálló kapcsolatot szorosabbá tegyék. A­kik ezt a mun­kát jól megfigyelték, észrevehették, hogy nem annyira a politikai, vagy mondjuk közjogi for­mális érdekek közelebbhozása volt a cél, mint inkább a gazdasági, kulturális és társadalmi tö­rekvések összhangjának teljessé tétele. Az egy­házi és iskolai reformok, az adó­ügy terén tör­tént újítások, a gazdasági haladás segítése, a községi közigazgatás autonómiájának­­szervezése és más hasonló újítások mind ezt a célt szolgál­ták. Nem tekintettük Boszniát gyarmatnak, bár az európai közvélemény, élén az angol sajtóval, elismeréssel adózott ama három évtizedes kultu­rális munkának, a­mit ott végeztünk. Az euró­pai megbízás, mely a berlini szerződésben reánk ruházta a tartomány kormányzását, megengedte volna azt is, hogy Boszniában gyarmati politi­kát csináljunk. Eme ez a politika nem vitt volna másra, mint a­mire a rideg koloniális politika eddig mindenütt vitt: a fölvirágzott tartomány elszakadására. Éppen ezért Magyarország­ Ausz­tria boszniai politikájától mindig távol volt a gyarmati politika eszméje. Inkább az a gondolat uralkodott benne, hogy bizonyos önállóságra fej­lessze a megszállott tartományt. Igaz, hogy e fejlesztés tervénél az volt az alapvető elv, hogy lassú átmenet a természetes folyamat és az egyes alkotmányos intézmények fokozatosan fejlődjenek ki úgyszólván önmaguk­ból. Mint Burián báró a delegációban már rész­letesen ki is fejtette, a terv az volt, hogy előbb a községek, azután a kerületek kapjanak képvi­selő-testületet autonóm hatáskörrel, hogy azután végül az egész tartomány számára alakítsák meg a tartománygyűlést. Igaz az is, hogy e terv megalkotásánál nem gondoltak arra, hogy a szomszéd ottomán terüle­ten oly radikális alkotmányos mozgalom kelet­kezhetik, mint a­milyenre egy­­szép napon Európa ébredt. De bizonyos viszont az, hogy a boszniai belső állapotok és a szomszéd török vilajetek vi­szonyai közt igen nagy volt a különbség, a­mit legjobban bizonyít az, hogy Boszniában a török­­országi események zavart nem keltettek. Figye­­lembe kell venni végül, hogy a Bosznia számára eredetileg alkotott fejlesztési tervezet nem állí­tott föl időhatárokat az egyes alkotmányos foko­zatok számára, csupán azt az elvet állapította meg, hogy a lakosság politikai érettségének fej­lődése szerint történjék az alkotmányos intézmé­nyek fejlesztése. A helyzet ilyenformán már most az, hogy ha a szomszéd ottomán birodalomban hullámzó alkotmányos küzdelem hatása érezhetővé is válik Boszniában, ott már jól előkészített, sima me­derre talál az egész várható folyamat. Nincs te­hát semmi ok arra, hogy Bosznia belső viszonyai­ban vihartól vagy rázkódtatástól kelljen tarta­nunk. Nem titok az illetékes tényezők előtt, hogy a politikai kalandorok mily mohó vággyal vetet­ték magukat, különösen a­z utóbbi időben, Bosz­niára. A nyílt és titkos ellenségek agitációja szüntelenül dolgozik, szítogatja a lakosság egyes rétegei közt az ellentéteket, rávetette magát a délszlávok különben is élénk fantáziájára és m­­e­rész közjogi alakulások képeivel tüzeli a szenve­delmeket. Igaz az is, hogy a tisztán fölülről való közigazgatás rendszere a lakosság és a kormány közt való együttműködést megnehezíti. De mindez nem elég arra, hogy visszarettenjünk. Megküzdöttünk már Boszniában nagyobb bajok­kal és nehézségekkel, kedvezőtlenebb nemzetközi helyzet között, mint a­melyben most vagyunk. Ilyenformán igen valószínű, hogy a közös pénzügyminiszter mai kihallgatásában nagy he­lyet foglalt el Bosznia, de valami jelentős fordu­lat kiinduló pontjának a mai nap aligha mond­ható. A közös pénzügyminiszter holnap Bécsen keresztül Boszniába utazik, hogy mielőtt a dele­gációk előtt jelentést tenne a tartomány belső ál­lapotáról, még egyszer a helyszínen tanulmá­nyozza a viszonyokat. Tavaly délszláv delegátu­sok, sőt osztrák-német részről Baerenreither volt kereskedelmi miniszter is sürgették a kormányt, hogy mi lesz már Bosznia alkotmányával. Bu­rián báró meglehetős tartózkodással válaszolt, azt mondván, hogy jelenleg a kerületi képviselő-tes­tületek fölállítása dolgában tárgyalás folyik. Kétségtelen, hogy az idén ősszel igen nagy sze­repet fog játszani a delegációk tanácskozásain Bosznia. Nem hisszük azonban, hogy radikális követelések nagy­­sikerre számíthatnának. Azt halljuk, hogy az illetékes tényezők, első­sorban a közös pénzügyminiszter a delegációk tárgyalá­sainál meg fogják ragadni az alkalmat, hogy tiszta képet adjanak Boszniában a jövőben köve­tendő politikánkról és hogy ez irányban megle­petés nem várható. Bosznia közigazgatásának kérdése szorosan összefügg ama másik és más természetű kérdés­sel, hogy miképpen alakul a jövőben a tartomány közjogi viszonya Magyarország-Ausztriához. Vi­lágos dolog, hogy törvényhozói vagy csak tanács­adói joggal bíró testületet is csak akkor kaphat Bosznia, ha közjogi helyzetének kérdését megol­dották. De ez nemzetközi jelleges kérdés, és mi­előtt megoldásához hozzá foghatna a diplomácia, be kell várnia, míg a világpolitikai helyzet olyan lesz, hogy a jövő alakulás iránya legalább meg­közelítő valószínűséggel legyen megállapítható. Ma azonban minden ingadozik még, és hogy messzebb ne menjünk, még a törökországi alkot­mányos mozgalom menete se látható előre,­­ bármily nagy is a bizalmunk az új­ törökök poli­tikai képességeihez.

Next