Budapesti Hírlap, 1909. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
4 BUDAPESTI HÍRLAP (1. ré.) 1909. január A politikai újév. Budapest, jan. 1. A ssép asszonyról mondják gyakorta azt, hogy minél kevesebbet beszélnek róla, annál jobb. A politikára nézve ezt a tételt elvképp lehetne alkalmazni, hogy ha beszélnek is róla, ebből korántsem következik az, hogy mondanak is valamit, továbbá, hogy ha keveset mondanak is,ebből korántsem következik az, hogy ne volna róla nagyon sok mondanivaló.A koalíció pártjai üdvözölték vezéreiket az évforduló alkalmával s a vezérek — ma jobbára a kormány tagjai — Wekerle, Kossuth, Andrássy, Széll Kálmán, Zichy Nándor, Justh Gyula válaszoltak az üdvözlésre. Megannyi nyilatkozatnak azonban, amelyet részint hallottunk, részint olvastunk, közös vonása: a pozitív kérdések kezelésében, általánosságok mellett, a legnagyobb fokú tartózkodás. Valamennyi enunciációban három főkérdés, a politikai helyzetnek három sarka — vagy három Damoklesz-kardja dominál. A választójog reformja, a bank és a katonai kérdés szolgáltatta természetszerűen a mai politikai beszédek anyagát, de pozitív erejű nyilatkozatokat csak a választási törvény kérdésében kaptunk. A másik két kérdés az előkészület, a forrás, a kialakulás stádiumában van. Ezekre nézve konkrét és végleges formában nyilatkozni, ma még, úgy látszik, nem lehetett. A ..válaszidői reform dolgában a kormány és a szövetkezeti pártokból alakult többség tisztán látja az utat maga előtt. E kérdés fontossága áll az alkotmánypárti üdvözletek Andrássy és Széll táviratváltása homlokterében. De Wekerle és Kossuth Ferenc is kiemelik e feladat érdemét és messzemenő jelentőségét. Wekerle a koalíció pártjainak tisztelgő sokasága előtt kijelentette, hogy „a választási törvény tekintetében változatlanul ragaszkodnunk kell azokhoz az alapelvekhez”s, amelyeken az előterjesztett javaslat épült. Ezt a gondolatot Kossuth Ferenc, a függetlenségi párt üdvözletére adott válaszában, kiegészítette azzal, hogy azt mondotta: az új választási törvény a koalíciónak „elvállalt és mindenesetre teljesítendő feladata, amelyet a nemzettel a nemzetért kell megalkotni.“ Hozzátette még, hogy ..Isten mentett meg attól, hogy e kérdést nem oldhatta meg a nemzet ellen, a nemzet ellenségeivel szövetkezve a hírhedt törvénytipró kormány.“ Ezek világosan megmérhető nyilatkozatok, amelyek után, bár Andrássy gróf nagy küzdelmet lát fölvonulni javaslata ellen, nem lehet kétsége az országnak az iránt, hogy mit várhat és mit remélhet; nem lehet kétséges, úgy véljük, a javaslat sorsa sem. A másik két kérdésben homályos és zavaros a jövő perspektívája. A bank kérdésre nézve azt mondja Wekerle, hogy a kormány egyetértő eljárásának biztosításával törekszik érvényre juttatni ,az államjogi és gazdasági szempontokat.“ E nyilatkozat nyilván annyit jelent, hogy a kormányelnök- pénzügyminiszter oly megoldást keres, amely alkalmas leszen arra, hogy a negyvennyolcas párt politikai szempontjait és az alkotmánypárt gazdasági meggyőződését egyaránt kielégítse. Kossuth Ferenc is keresi az összhangot ,a parlamenti többség és a kormány között.“ Hogy milyen úton, milyen módon, milyen eszközökkel, erre nézve nincs fölvilágosítás a beszédekben. Ez kutatás, alku, kompromisszum, mindenesetre nagy erőfeszítés tárgya a kormány részéről, s a sima megoldás megtalálására — „a nemzet akarata irányában“ — Kossuth Ferenc időt kér, amelyre szükség van azért, hogy megnyerje mindazok „előítélet nélküli és jóindulatú közreműködését“, ami nélkül a kérdést „simán és rázkódtatások nélkül“ megoldani nem lehet. E nyilatkozatok után tudhatja az ország azt, amit eddig is tudott, hogy tudniillik a bankkérdés megoldása: kemény dió, de magát a megoldást s a kormány tervét tovább is sűrű homály fedi. A katonai kérdésben a kormány feje és a függetlenségi többség vezére egyaránt bejelentik, hogy a „védőerő fejlesztésének és újabb tetemes költségek vállalásának szüksége előtt állunk.“ Ez a létszámemelésnek olyatén bejelentése, aminőt a jelenlegi kormány részéről eddig nem hallottunk. Kossuth Ferenc a bejelentést azzal kiséri, hogy azt mondja: „mi elismerjük a védőerő erősítésének szükségét.“ Ezzel a szükséggel szemben állanak a magyar nemzeti követelmények, amelyekre vonatkozólag a függetlenségi párt vezére azt a megjegyzést teszi, hogy : „számítanunk kell arra, hogy a védőerő terén nemzeti vágyódásaink egy jelentékeny része megvalósul.“ A miniszterelnök beszédében pedig erre nézve az a kijelentés foglaltatik, hogy az újabb költségek „egyensúlyaképp nemzeti érdekeink s különösen állami nyelvünk érvényesülésére kell a gondot fektetnünk.“. Talán fölösleges utalnunk azokra a nehézségekre, amelyek a katonai kérdésnek sikeres megoldását hátráltatják. A ma hallott nyilatkozatok nem mutatják ez akadályokat kisebbeknek, mint eddig voltak. A miniszterelnök egészen futólag érintett egy súlyos körülményt. Nevezetesen rámutatott arra, hogy a katonai kérdés megoldása „a király és a nemzet közötti ügy“, amelybe e szerint más tényezőnek beleszólása jog szerint nem lehet, de egyúttal utalt arra is, hogy „ellentétes áramlatokkal találkoztak.“ Ezt az ujjmutatást az osztrák urak házában történtek után fölösleges kommentálni. De van egy biztató momentum is, s ez Kossuth Ferenc beszédében található, a midőn a királyról szól. Azt mondotta ma Kossuth, hogy „nehéz helyzetekben a nemzet a legjobb indulatot épp ott találja, ahol ez a legbecsesebb : magánál az ősz királynál.“ S ezt az igazságot a függetlenségi párt elnöke „kedves kötelessége“ gyanánt állapítja, meg. E nyilatkozat világánál jelentékeny változás mutatkozik a múlthoz képest, nevezetesen az, hogy a katonai kérdés megoldásánál ezúttal a király a magyar nemzet pártján van, az ,.ellentétes áramlatokkal“ szemben. Ebből a körülményből reményt lehet meríteni arra, hogy talán mégis csak sikerülni fog nyugvópontra juttatni a válságok fészkét, a katonai problémát. De egyelőre teljes homállyal állunk szemben, a mélyre nézve eléggé jellemző az a jelenség, hogy az új pártalakulásról ma alig esett szó. Egyedül a néppárti nyilatkozatok foglalkoznak ezzel a kérdéssel, melyről azt hittük, hogy tengelye lesz minden egyes politikai enunciációnak. De a bankkérdés és a katonai kérdés nehézségei megmagyarázzák ezt a hallgatást: e nehézségekben rejlik ugyanis az új pártalakulásnak is nehézsége, minden zavar ellenben ezt is megakasztja, valamint hogy semmi sem bizonyos, ha ez a két kérdés bizonytalan és megoldhatatlan marad. Az újévi beszédek rámutattak a problémákra, a törekvésekre és a megoldás nehézségeire. Újat nem igen mondanak. Amire nézve nem lehettünk tájékozva eddig, arra nézve ezentúl is tájékozatlanok maradunk. Zavartalan kilátás nem nyílik az ország számára. Széll Kálmán, Andrássy gróf nyíltan aggodalmasnak, nehéznek, küzdelmesnek rajzolják a jövőt. A borúlátót csak egy fényes sugár hasítja: a király jóindulata, amellyel miniszterei nyilatkozata szerint viseltetik a magyar nemzet és jogos törekvései iránt. . . „ . Az újévi tisztelgésekről szóló tudósításunk a következő: Tisztelgés a miniszterelnöknél. A koalícióhoz tartozó pártok mi reggel tíz órakor tisztelegtek a miniszterelnöknél. A függetlenségi párt, az alkotmánypárt és a néppárt számos tagja megjelent, a tisztelgésen; ott voltak ezenkívül: Dessewffy Aurél gróf, főrendiházi elnök, az államtitkárok közül: Bolgár Ferenc, Márffy Albin, Meskó László, Mezőssy Béla, Popovics Sándor, Szterényi József és Tóth János, kivülók: Ábrányi Kornél miniszteri tanácsos, Gulner, Smialovszky, Ugrón, Oszkoluczky, Kemény báró, Nehrebeczky, Palugyay és Ambrozovics főispánok és Boda Dezső budapesti rendőrfőkapitány. A tisztelgők a miniszterelnöki palota nagytermében gyülekeztek. Tíz órakor belépett a terembe Wekerle miniszterelnök Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Darányi Ignác, Günther Antal, Jekelfalussy Lajos és Josipovich Géza miniszterek társaságában, a jelen voltak zajos éljenzése közben. A miniszterelnököt a koalíció nevében Csizmasia Endre képviselő nagy beszéddel üdvözölte, amelyben egyebek között ezeket mondta: Amidőn elérkeztünk az Utolsó stációhoz, hogy az állami fejlődésünkre minden tekintetben nagyfontosságú és korszakot alkotó választóreformot is, úgy a demokratikus kívánalmaknak megfelelve, mint az állam magyar nemzeti jellegének föltétlen megóvása és teljes biztosítása mellett (Élénk helyeslés.) megalkossuk, oly fontos és halaszthatatlan politikai kérdések rendezésének szükségessége állott be, amely elől kitérni nem lehet. (Igaz! Úgy van.) A közös bank szabadalma már a jövő év végén lejárván, megnyílt az alkalom, hogy egyoldalú gazdasági helyzetünkből való kibontakozás munkáját hatékonyan megkezdve, az annak előfeltételét képező gazdasági önállóságunkat megvalósítsuk. (Helyeslés.) Lerakjuk már most alapkövét, hogy az átmeneti nehézségek könnyítése mellett azon fölemelhessük gazdasági önállóságunk hatalmas épületét, hogy aztán gazdasági életünk minden vonalon fölvirágozhassak. (Helyeslés.) A bank ügye mellett igen sok jel arra mutat, hogy homloktérbe kerül a katonai kérdések rendezése is. Ebben a tekintetben a koaleált pártok mindegyike ugyanazon álláspontra helyezkedett, hogy a haderők szükségszerű fejlesztése elől nem zárkózik el, ha ezzel szemben a magyar nemzetnek törvényes jogos kívánalmai kielégítést nyernek. (Igaz! ügy van!) Bosznia és Hercegovina annexiója folytán pedig az a feladat is hárult a kormányra és törvényhozásra, hogy e tartományok viszonyainak, különösen államjogi helyzetének rendezése körül államunk jogos és történelmi igényei minden tekintetben megvédessenek és érvényre jussanak. (Helyeslés.) Kétségtelen dolog, hogy ez elsőrendű fontosságú ügyek rendezése kívánatossá tenné, hogy a feladatok egységes és ugyanazon elvi alapon álló több-