Budapesti Hírlap, 1909. május (29. évfolyam, 103-127. szám)
1909-05-01 / 103. szám
jut : ő ki fogja venni e harcokból is a maga részét. A ki tudja Andrássy Gyula gróf munkáját a nemzeti ellenállás napjaiban, annak tudnia kell e szavak nagy erkölcsi és politikai értékét is. Politikai őszinteség, pártpolitikai lojalitás, megcsodálni való önzetlenség, hazafias gond, tapintat és bölcseség fonódnak e nyilatkozatban egymásba. A tisztán látó elme és a legnemesebb szív szólal meg benne. A klasszikus hazafiság beszéde ez. Kicsinyes, korlátolt észjárás, elvakult szenvedély és hatalomvágy ítélhet erről minden megilletődés nélkül s úgy, mint ahogy a függetlenségi pártban ítéltek. Csodálatos, hogy csak egymaga Kossuth Ferenc volt Andrássyval egy magaslaton. Lelki gazdagság kell ahhoz, hogy egy másik lélek gazdagságát gyönyörködve tudjuk szemlélni. Lelki szegénység kell hozzá, hogy e nyilatkozat után csak annál szilajabbul törjön ki az egyedüluralkodás vágya. Nekünk nem kell senki, mondják a szolidáris ebéden , mi nem osztozkodunk senkivel. Mi elvagyunk Andrássy nélkül. Mi magunk akarunk Magyarországon uralkodni. Jól van. De mit tesz az? Még abban az esetben is, ha megkapnák a bankot, ez azt jelenti, hogy a függetlenségi párt egymaga beáll hatvanhetes kormánypártnak. Mert programpontja ugyan e pártnak a külön bank, de a függetlenségi párt negyven év óta közjogi párt, ellenben a bankkérdés nem közjogi kérdés. Annak joga a külön vámterülettel együtt benne van a Hatvanhétben, így a függetlenségi párt egy nem közjogi kérdésért, amelynek jogát a király is elismeri, odaadja egész közjogi programját. Mert abban a pillanatban, amikor hatvanhetes kormánynak áll egymaga a háta mögé, végképp eldöntötte programja sorsát. Ott fog az lógni a szegen Tisza Kálmán tarisznyája mellett. • Mivelhogy tán azt még sem gondolják az illető függetlenségi párti alvezérek, hogy eddigi programjuk föntartása, ' ' ... 1' " V J k* - «..r ' ■ a hatalom segítségével leendő hirdetése és terjesztése mellett fogják nekik a kormányhatalmat rendelkezésükre bocsátani? Haj, mondta az igy egyszeri ember, manap már a városi embereknek is van eszük! Negyvennyolcas függetlenséginek lenni becsület, hatvanhetesnek lenni is becsület. De elvben negyvennyolcasnak lenni, gyakorlatban hatvanhetesnek, ez aligha felel meg annak, amit becsületnek mondunk. A függetlenségi párt, ha egymaga akarná átvenni a kormányt, csak úgy tehetné, ha azt remélhetné, hogy vagy a nemzetet, vagy a királyt sikerül megtévesztenie.. Ha negyvennyolcas elveiért dolgoznék mint kormánypárt, akkor megcsalatkozva érezné magát a király, ha a hatvanhetes alkotmány szellemében és érdeke szerint kormányozna, megcsalva látná magát a függetlenségi választó, ami ezúttal a nemzet, amely e pártnak a többséget adta. Ez —akár az egyik, akár a másik következzék el — oly erkölcstelen vállalkozás volna, amelyet rövid idő múlva szörnyű kiábrándulás, közfelháborodás, pártviszály és a hatalmi visszaélésnek oly kicsapongásai követnének,h aminőket alig láttunk politikai életünk utolsó időszakaiban. Súlyos dolognak látszik, hogy közéletünkben nevezetes szerepet játszanak férfiak, akik e szempontokat egyáltalán mintha nem mérlegelnék, hanem futnak lármásan foszforeszkáló , agyvelejük lidérctüzei után. ■ ' Ismerjék meg, hogy ennek a csoportnak a szempontjából csak két korrekt út van, ha a hatalmat komolyan át akarják venni. Az első itt nyíltan lemondani eddig viselt címükről és rangjukról, politikájukról és programjukról és kijelenteni, hogy elfogadván a közjogi alapot, kormányt alakítanak. Ez is katasztrófaszerűleg hatna és lesújtó volna a függetlenségi közvéleményre, mert hogy egy egész nagy párt, csupán hogy maga jusson a hatalom birtokába és ebben senki mással ne osztozzék, nyiltan megtagadja nemzedékeken át őrzött politikai hitvallását, az erkölcsi fölfogás és érzés oly lazaságára mutatna közéletünkben, amelyről meg kellene döbbennünk. A másik korrekt ut pedig az, hogy ragaszkodva programja teljességéhez, követelné mint többség a hatalmat s ha el nem nyerné, a nemzet ítéletét provokálná új választáson. Ez veszedelmes ut, nemrég jártuk meg csak a kálváriáját, de a mit Andrássy Gyula, gróf oly elszántan mondott*, hogy helytáll a harcban is, ha a gondviselés ránk hozza, azt mondjuk mindnyájan. Mert amely párt komolyan veszi elveit és programját és kész érték harcba menni, azt a pártot a nemzet is komolyan veszi és kész vele harcolni. Harmadik eset, legalább őszinte és tiszteletreméltó a függetlenségi párt egy részének törekvéseire, tudtunkkal nincsen. Mit fog a párt összesége határozni, nem tudjuk. . Minden határozatát a szerint fogjuk megítélni, amennyi őszinteséget, hűséget, komolyságot, becsületességet fogunk benne látni. Mert ránk nézve minden pártérdek közömbös. Mi a nemzet érdeke szempontjából ítélünk meg egyeseket és pártokat egyaránt. A meggyőződésünk pedig volt és marad, hogy a mai helyzetben egyik párt sincsen hivatva arra, mert egyszer erkölcs, egyszer erő híján lehetetlen, hogy magának követelje a hatalmat, hanem az összes pártok javából kell kialakulni egy önfeláldozó, elszánt többségnek, amely a jelen helyzet zavaraiból és keserveiből hivatva lesz kimenteni a nemzetet. gette. A hangja el-elcsuklott,, nagyokat, nyelt és mindenképp rettentő zavar látszott rajta. — Meg vagy ijedve ? — kérdeztem hirtelen. , •• Elcsodálkozva nézett rám. — Ezen, nem gondolkoztam. Igazán nem tudnék rá feleletet adni. De nem tagadom, hogy ki vagyok forgatva, önmagamból. Nem tudok haragudni arra a fráterre, aki tíz év óta jóbarátom s alapjában véve nem rossz fiú.. Annál kevésbbé tudok bosszankodni rá, mert mint mondottam, csaprészeg volt. Arra a gondolatra, hogy mi fegyvert fogjunk egymás ellen, hideg borzongás fut végig a hátamon. Intézd el, az Isten áldjon meg, hogy megszabaduljak ettől a lelki zavaromtól. Megsajnáltam a szegény embert, akinek soha életében nem volt párbaja és nem tudta, hogy a mi köreinkben azt tartják bátorságnak, ha valaki a lovagias ügyek sablonjait gyorsan és pontosan elintézi. Különben jelentéktelen külsejű, hallgatag, színtelen, minden egyéniség nélkül való, egyszerű ember volt. ő volt az uradalomban az általános helyettesítő. A legkellemetlenebb munkákat az ő nyakába sózták s ő bármely pillanatban bárkinek hajlandó volt szívességeket tenni. Minden hivatalban vannak emberek, akik dolgoznak és vannak, akik nem dolgoznak. Az utóbbiaknak vagy az édesanyjuk beteg, vagy a nagybátyjuk haldoklik, vagy örökösödési pörük van s száz efféle ürügy alatt kihúzzák magukat a munkából. Ebben az uradalomban ilyenkor mindig Szeghyt rántották elő helyettesnek. A nagyhangú, brutális Szentpáli Istvánt is nem egyszer kisegítette. De persze az ilyen jó fiúnak tekintélye nincsen, de még szeretetet sem igen arat önfeláldozó magaviseletével. Nyargaltak rajta és fát vágtak a hátán, ez volt a köszönet. Még a lányok, is rákaptak és csúfolódtak vele s bár megegyeztek abban, hogy kitűnő férj lesz belőle, inkább mentek volna feleségül valami cigányozó, snejdig, nagytáncos, szépen kucsirozó, lármás életű gazdatiszthez, mint Szeghy Lajoshoz. A nagybátyám hátramozdítói közül fülön csíptem egy gazdasági gyakornokot, kocsiba vágtuk magunkat, s elmentünk magyarázatot kérni Szentpálitól. Szeghynek pedig megmondtam, hogy menjen nyugodtan haza, majd én jelentkezni fogok nála a teendőkkel. Szentpálival szemben azzal a követeléssel léptem föl, hogy kérjen bocsánatot a fejemtől. A derék férfiú kijelentette, hogy ő ezt nem teheti, mert Szeghy tettlegességgel viszonozta a fricskát. Én örömmel vettem ezt a nyilatkozatot,mely felem gyámoltalanságát, hogy ne mondjam gyávaságát nagyban enyhítette és siettem Szentpáli nyilatkozatát írásba foglalni. Ilyen körülmények közt nem maradt más hátra, mint a fegyveres elégtétel. Szentpáli úgy viselte magát, mint igazi gentleman, aki egy ilyen tárgyalást kellő úrimodorban, szokásos lovagias tempókkal tud végigvinni, ő is megnevezte a segédeit, megállapodtunk a párbajban s aztán következett feladatom legnehezebb része. Szeghyt, ezt az anyámasszony katonáját előkészíteni és belevinni a dologba, hogy szégyent ne vallják vele. Izgatott volt, zavart is volt, de nem csinált feltűnő botrányokat, csak arra kért, hogy sietve intézzük el az ügyet, mert neki Kis Péter helyett két nap múlva gabonát kell szállítania Boglárra. A párbajt Kaposváron tartottuk meg, pisztolyra, huszonöt lépéssel, avamce nélkül. A’ felek kibékültek, de a befejező murin Szeghy már nem vett részt, mert, mint mondám, neki, Boglárra kellett sietnie más helyett. Én e párbaj után igyekeztem Szeghynek megmagyarázni, hogy máskor ne drukkoljon annyira, mert amint látja, gyerekdolog az egész, ő persze megígérte, de tulajdonképp sejtelme sem volt arról, hogy most hogy, viselte és jövőre hogyviselje magát? Egy éjjel megkopogtatták a bácsi ablakát* Lovas futár jött a vityai pusztáról, hogy az aratók föllázadtak és azóta tán lángban áll minden. Kiugrottam az ágyból, gyorsan magamra kapkodtam ruhámat s berohantam nagybátyám szobájába. Az öreg megpróbált itthon marasztani, de természetesen sikertelenül, üzent a csendőrségnek, de megkérte őket, hogy előtte ne érkezzenek Vityára. Szép holdvilágos éjjel robogtunk' t tova. A somogyvári dombra fölérve, lestük az ég peremét, nem láttuk-e a tűz fölcsapó ,világos! Cserkészet — Bécsből. !" • *6 ' ?■'·(• 'fc.. "■ Bécs, ápr. 30. T. Szerkesztő úr! Szives engedelmével ismét megszólalok az önök tiszteletreméltó lapjában, hogy elmondjak egyet és mást, amit itt igen közelről észlelek, illetékes és legilletékesebb körök nézetéről és fölfogásáról, a magyar politikai viszonyokban beállott legújabb fordulattal kapcsolatban. Remélem, hogy mindaz, amit el