Budapesti Hírlap, 1909. október(29. évfolyam, 232-258. szám)
1909-10-01 / 232. szám
Budapest, 1909. XXIX. évfolyam, 232. szám. Péntek, október 1. megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor. egy hónapra 2 kor. 40 ül. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: VIII. ker., Bökk Szilárd utca 4. sz. Telefon 54-63. Kiadóhivatal: VIII. ker., József körút 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 55-95. Elárusítás 55-53. Apróhirdetés 55-95. Hirdetés 55-53. Könyvkiadó 55-53. Igazgató 61-04. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, Hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fönnakadást ne szenvedjen Bülow és Kristóffy. Berlin, szept. 20. , (Saját tudósítónktól.) Nem a szenzáció állítja e két nevet egymás mellé,hanem az események, a lelkekben élő érzések és talán a politikai ellentét. Ha Berlinben a belső politikáról beszélnek, a téma ezer változatban egy marad: Bülow bukása. Ki buktatta meg a diplomata kancellárt? A császár vagy a parlament? A finánc reform vetett-e véget majd tíz esztendős kormányzásának, vagy pedig buknia kellett-e minden áron, mert elveszítette a császár bizalmát. Ahíres novemberi napok alatt, amikor az egész német közvélemény fölzúdult II. Vilmos angol-barát érzéseinek köz- Nhirré tételén, amikor Bülow császári urát a folytonos nyilvános szerepléstől való tartózkodásra kérte, a birodalom negyedik kancellárja a nemzet embere volt, a birodalmi gyűlés ott állott a háta mögött egységesen és egy érzésben és most ugyanaz a parlament buktatta meg, mint mondják azért, mert a császár meg akart tőle válni. Nagy optimista volt Bülow herceg akkor is, amikor a parlamentre támaszkodott, akkor is, amikor a császár emberének hirdette magát, II. Vilmos elejtette őt a parlamentért és a birodalmi gyűlés megbuktatta a császár kedvéért, bújó és keserű érzésekkel hagyta el Berlint. És csodálatosan mégsem feledték el őt. Mint bukott ember is a politika középpontjában él. Civakodnak azok, akik megbuktatták. Mossák kezüket, akikdiadalittasan kerestek a kulisszák mögött szavazatokat ellene. Akik hordták a hírt a császár akaratáról. Az öröm elmúlt. Az ember bámulva kérdi, vájjon miért e nagy zaj a bukás után. És a feleleten vitatkoznak mindannyian. .. Ila pedig a külső politikára, idegen országokra jut a sor és Magyarország kerül szóba, a másik pillanatban már Kristóffyt emlegetik. Bécsben még csak azt mondják róla, hogy ő akart Szent István koronájába egy új drágakövet — értsd az általános választói jogot — illeszteni. Berlinben már ö — Magyarország esze. Uram, könyörgök kétségbeesve egy politikusnak, aki a szabadelvű zászlót lobogtatja Poroszországban és a német birodalomban, mondja el nekem, honnan tudja ezt. Ismeri Kristóffyt? Nem. De a volt darabont korszak berlini politikai ágense bejárást szerzett és az hirdette magánnak a társaságba nagy melegséggel és meggyőződéssel e kiváló férfiú érdemeit, aki a dacos magyarság ellenében fölvetette az általános választói jog megvalósítását." Nézze uram, felelem én, ime a szomszédos vendéglőből épp most lép ki három munkás ember. Én odaállok közéjük negyediknek és elkiáltom: éljen az általános választói jog. Ugye, velem fognak éljenezni. Ez Kristóffy érdeme. A szocializmus első életmegnyilatkozása a választói jog kiterjesztésének követelése, ez a jelszó itt fekszik az utcán, vájjon miért nem veszi ön fel? Vájjon miért nem szövetkeznek a porosz liberálisok az utcával e népszerű jelszó nyomatékos terjesztésére? Poroszország a birodalom leghatalmasabb állama, a porosz király a németek császárja, az önök akarata, politikája uralkodik hatvan millió németen, a lengyel- vagy a welf-mozgalom tehetetlen vasmarkák ellen. Önöknek nem kell megküzdeniök Béccsel, az osztrákoknak a magyar dinasztiára gyakorolt nyomásával, nem kell félniök, hogy a korona a nemzetiségekre fog támaszkodni az uralkodó nemzettel szemben, nem kell harcolniok oly elemekkel, akik a hatalomért képesek nemzetük létét és jólétét is kockára tenni, tehát miért nem kapnak a birodalom példáján és miért nem adják meg a választói jogot minden poroszországi lakosnak? Itt e pontban kerülnek össze Bülow és Kristóffy. Mint két politikai ellentét és politikai mintakép, Bülow herceg ajtaján kopogtatott a politikai halál. A konzervatívok a fináncreform ellen foglaltak állást, hol a fejjel, űzd el házad tájékáról az elmúlás szellemét, hangzott ezer torokból, ezt zúgta, hangoztatta a fél birodalom nagy ujságkara. Itt az általános választói jog! Szavaztasd meg a népet és, csinálj magadnak új többséget! A hívó szó kecsegtető, a jövő képe, amelyet eleven színekkel rajzoltak meg, reménykeltő volt. De Bülow herceg nem hallgatott a rajongók szavára, nem bontotta ki harci zászlaját, hanem távozott. Az első pillanatban nagy tömeg kiáltotta utána, gyáva voltál, megadtad magad, pedig ha küzdesz, bizonyosan helyeden maradhatsz mint győző, mint a népakarat megvalósítója. És ma, az én liberális emberem vallja, akármiért is bukott Bülow, jól tette, hogy távozott. De a volt kancellár nem is titkolja, hogy miért nem oszlatta föl az ellene szövetkezett birodalmi gyűlést, hogy miért nem appellált az általános szavazati joggal élő népre. Mert félt a tömeg megnyilatkozásától. Ahol milliók szavaznak, ott a politikai bölcselkedés nem ér sokat. A tömeg jelszavak után szalad. Minél radikálisabb, minél véresebb, minél sokatmondóbb a jelszó, annál jobb. Ha a konzervativizmus ellen szólítják harcba, akkor még nem bizonyos, hogy a liberalizmus győz. Hanem valószínűleg a szocializmus, amely a harcot élesebben, a következéseket merészebben meri rajzolni, mint a szabadelvűek mérsékeltebb csoportja. Bülow tudta, hogy a parlament föloszlatása csak a Vörösök táborát szaporítaná. Inkább félrevonult. És most, amikor az időközi választásoknál a szocializmus mind merészebben emeli föl fejét, amikor mindenfelé nyilvánosan konstatálják az elvtársak híveinek szaporodását, ismerik csak el jobbrólbalról, hogy nem gyávaság, hanem bölcs éleslátás késztette a volt kancellárt a lemondásra. .. EU- Poroszországban? Ott még nincs általános választói jog, sőt a választás még csak nem is közvetetten. A legnyomorultabb választási rendszer a porosz, mondotta egykor Bismarck herceg. A liberalizmus fölajánlotta Biilow hercegnek szolgálatait az elavult rendszer reformjáért. Biilow meg is ígérte, a korona pedig az utolsótrónbeszédben megismételte az ígéretet. De sem Bülmcnak, sem II. Vilmosnak nem volt szándékában a birodalom választási rendjét Poroszországba átültetni. A porosz nép uralmán nem szabad rést ütni, volt a vélekedésük. Ők nem kérnek Poroszországban sem a szocializmusból, sem a lengyelek, sem a welfek poroszellenes harcaiból. A mi parlamentünk, mondják, maradjon egységesen porosz. Csak így lehet és maradhat erőssége a birodalomnak, védőbástyája Németországnak. Tehát ki fogjuk terjeszteni a választói jogot, behozzuk a közvetetten választást, az intelligensebb elemeknek meg fogjuk adni a kettős szavazatot, de nem teszszük a választást sem titkossá, sem általánossá. Ez az a határ, ameddig elmegyünk és elmehetünk a nemzet,, az ország, a birodalom érdekében. A szabadelvű tábor nagyobbik fele, a nemzeti szabadelvűek nagy tömege meg is hajolt ez okoskodás előtt. A junkerek fognak kormányozni a jövőben is, hangzik az utcán, mi ,poroszok maradunk urai parlamentünknek’, vallják a polgárok. Ez az érzés, ez a program is Bülow herceg öröksége. Ami ebben a politikában bölcs, jó és okos, azt nem akarják otthon a Kristóffyak és a mi Bülow herceg bukásában tragikus, azt nem veszik észre az utca politikusai sem Berlinben, sem Budapesten. Szent István koronájának egy drágaköve van, az az érzés, az az erő, amely az országot megalapította és a korona fényét az ezredéves harcokban megőrizte, élesztette és nem egyszer a dinasztia érdekében lángra is lobbantotta, ezt, őrzi, ezért él és harcol az a pár jai számunk 28 oldal.