Budapesti Hírlap, 1909. október(29. évfolyam, 232-258. szám)
1909-10-01 / 232. szám
paillió magyar, akinek ősei e névnek dicsőséget szereztek az egész világon. Az úgynevezett új drágakő pedig, amelyet az utcán fedeztek föl, levegőbe robbanthatja az egész alkotást és elsősorban levetheti róla egyik, a dinasztia előtt is drága ékességét: a keresztet. A radikalizmus sohasem fog őrködni a múlt tradícióin és sohasem lesz záloga egy jobb jövendőnek. E kérdésről I. Ferenc József császárnak és királynak és Ferenc Ferdinánd királyi hercegnek a legszebb előadást tarthatná a berlini császári palota koronás feje. De Kristóffy és társai fölkapták a radikális jelszavakat az utcáról. Akik titkon vagy nyilvánosan utánuk szaladnak, vagy más utakon látszólag velük ellentétesen, de voltaképpen velük együtt, egy cél felé törekesznek, eme sokatmondó, ezer veszedelmet magukban rejtő jelszavakkal akarnak új politikai világot teremteni. A nemzetközi tömeg talán kapva-kap programjukon, de a politikus, aki nemcsak előre néz, aki nemcsak a hatalmat keresi és nem tisztán önző egyéniségét kívánja minden áron értékesíteni, engedi, hogy szívében megszólaljanak ama hagyományok is, amelyek minden férfiú kebelében élnek, aki egy nemzet fiának vallja magát. Bülow herceg nem kergeti új választásokba a népét, mert fél a radikális elemek győzelmétől, amely nemcsak ellenségeit tenné harcképtelenné, hanem tehetetlenné tenné saját híveit is. Inkább lemond a hatalomról és visszavonul. A Kristóffyak a radikalizmus karjaiba dobnák magukat, az egész országot, a koronát és azt hiszik, hogy ők vezetnék a szélső elemeket. Pedig csak ők volnának az elsők, akiket a saját híveik áldoznának föl, ha nem engedelmeskednének vakon, ellentmondás nélkül. De akkor már késő volna, mert a radikalizmus csak a nemzeti tradíciók romjain győzhet. "Bülow herceg Poroszországban a nemzet, a korona érdekében ellentmond az általános választói jog törvénybe iktatásának, a Kristóffyak éppen ezt követelik nem a nemzet, nem a korona érdekében, hanem azért, hogy ők maguk hatalomra jutva, egy pünkösdi királyság fényében tündököljenek. Íme ez Bülow herceg és ez Kristóffy,■ vagy jobban mondva Kristóffyak, akik otthon már fogalomszámba mennek. Vajjon melyik példája vonzóbb? Még a leghevesebb Lucács-pártinak sem érdemes e kérdésen elmélkednie. Nézzen csak Németország felé. Itt a néplélek megértette Bülow herceget és most, bukása után, hirtelen a népszerűség glóriája veszi őt körül. És ez a néplélek meg fog szólalni Magyarországon is, amint már megszólalt egyszer a szabadelvűpárt bukása napjaiban, amikor a jövendő darabontok keltek harcra a parlamentarizmus ellen. Nem az utca éreztette akkor hatalmát, hanem a magyar nép, az az erő, amely Szent István koronájában korlátlanul élt és élni fog még akkor is, ha a Kristóffyak összeverődve újból, harcba indulnának az ezeréves jogok és tradíciók ellen. Poroszország alapította meg az új német birodalmat, a porosz nép fog uralkodni az idők végéig, vallja Bülow herceg és Magyarországon is nem az utca, nem a románok, a tótok vagy a szocialisták fogják a nemzet ügyeit vezetni, hanem az a nép, amely az Árpádok birodalmát meghódította és erős kezekkel védte hol a törökök, hol meg az osztrákok ellen. Itt Bülow, ott Kristóffy példája. *» tessék választani. Uj államtitkár. A Kupecz Ödön elhalálozása folytán megüresedett pénzügyi államtitkári állásra a király — a hivatalos lap mai közlése szerint — Wekerle Sándor miniszterelnökpénzügyminiszter előterjesztésére Papp Elek államtitkári címmel és jelleggel fölruházott miniszteri tanácsost nevezte ki. Az uj államtitkár régi, kipróbált, kiváló min k gyáva. Irta G. Miklósy Ilona. — Csókolom a kezét, Zsuzsika nagysám! — Jó napot kívánok, szerkesztő úr! — fogadom, amint illik, nyájasan a barátságos köszöntést. Pedig a szivem súlyos a többrendbeli bánattól, mely ezen a csodaszép őszi reggelen zúdult rám. Alig pár lépésnyire tőlem, az öreg aréna recsegő deszkáin másik „primadonna" lépked s nem az enyém, hanem a „rivális" (fájdalom, elég tűrhető) hangja csendül föl az én legkedvesebb szerepem áriáit énekelve. Ez az ok magában is tökéletesen elég arra, hogy meggyűlöljük az életünket s óhajtva várjuk s hívjuk a megváltó halált. De sokkal nagyobb bánat is ért ma reggel. Expresszlevelet kaptam. Hogy is mondja a drámai hősnőnk, Kleopátrát szavalva: „A rossz hir csak önmagát jelentse, midőn lesújt." Bizony kár volt ezt a hirt a leggyorsabb postára bizni, lassabban is elérkezett volna összezúzni a szivemet s megölni a boldogságomat. Hogy a királynak is éppen arra az ezredre van szüksége, a melyben az én vőlegényem szolgál! Legalább valami olyasfélét olvastam ki soraiból, hogy kitört a háború messze innen s hívja a haza, a király, a kötelesség. Csupa gyönyörű szó, a mely lázas dobogásra készteti a szívemet és kigyulasztja az orcámat még operette-énekesnő létemre is, ha a görögtűz mellett, díszelőadáson emlegeti egy jó hősszerelmes. De így a való életben nagyon nyomorulttá tesz az a gondolat, hogy ostoba, érzéketlen vasdarab, melyet golyó alakúnak formáltak, kiolthatja az életét annak, akit a világon mindennél jobban szeretek. S míg én vidám keringőt énekelek és táncolok a színpadon, szívem szerelme talán vérében fetreng a csatatéren. Nem csoda, hogy teljesen kétségbe vagyok esve. Hogy csaknem egy órája ülök itt az arénakert lombos fáktól árnyékolt zugában, rozoga falócán, hogy a hiób-hirt hozó levél itt reszket az egyik kezemben, mig a másikkal gépiesen s folyton csak egyetlen szót rajzolok napernyőm végével az út porondjába: Nem, nem. Mintha a halálra ítélt tiltakozna a kötél ellen, melyet a hóhér már a nyakába illesztett. S mégis nyájasan fogadom köszöntését a kis „sánta veréb“-nek, aki nagy igyekezettel biceg felém. Szívesen köszöntöm, mert mi művésznek mindig szívesen köszöntjük a lapszerkesztőket. Igaz, hogy a kis veréb csak segédszerkesztője a Várhelyi Híradónak a névjegye szerint, de mivel ő írja a színikritikákat, hát főszerkesztői tekintélynek örvend körünkben. Különben a legszürkébb és legigénytelenebb kis alak, akit csak valaha láttam. Vézna, sápadt, beteg teremtés. Láttára mindig esőáztatta, viharverte kis beteg madárra gondolok, akit idő előtt vert le a szülői fészekből egy pajkos suhanc gonosz keze. S úgy látszik, estében megsérült az egyik lába, mert kínosan húzza maga után. De azért mégsem kellene „sánta veréb“-nek csúfolni, mint mindenki teszi. Hanem túlságosan sok esze és élénk szelleme van. S ez a két tulajdonság nem alkalmas arra, hogy elfeledtesse az irigy és ostoba emberekkel testi fogyatkozását. Nekem igen rokonszenves, bár ösztönszerűleg visszariasztout és beteg mivolta. De halálosan, őrülésig szerelmes belém és nagyobb énekesnőnek tart, mint Patti valaha volt és hatalmasabb színjátszónak, mint Jászai Mari. "S mivel elég kedves ezt lapjában meg is írni rólam, s mivel én nem vagyok kőszívű teremtés — a hálának bizonyos gyöngéd érzésével gondolok rá. De beszélni nem nagyon szeretek vele. Azt hiszem, földi teremtmény — ha csak nem nagyon korlátolt — kényelmetlenül érzi magát, ha szemtől-szembe imádják. S ahogy ez a szegény kis ember rám néz örökös láztól csillogó szemmel, ahogy az ajka remegni kezd, mielőtt beszédbe kezdene, amint figyel, tele hálával azokért a semmi szavakért is, amit hozzá intézek, az már közel jár az oktalan bálványimádáshoz. És megvan az a csodálatos adománya, hogy a legelrejtettebb zugában a kertnek rám talál. Hiába rejtőzöm el a legsűrűbb lombok árnyékában, azonnal megkeres. S kopott kis szürke kalapja oly ívben repül le gyér, a szőkeségtől csaknem fehér hajfürtéiről köszöntés közben, hogy egy király szivét is büszkeség tölthetné el ennyi alázat láttára. — Miért olyan szomorú, Zsuzsika nagysád? — kérdezi kellemes, lágy hangján. S a városkának e kegyetlen, irgalmatlan orgánuma, ki még a polgármesterről is meg meri írni az igazat, csaknem sírva fakad szomorúságom láttára. Első gondolatom az volt, hogy azt mondom neki: Elvették a legkedvesebb szerepemet azért sirok. De nem mertem. Mert holnap bizonyára szenvedelmes hangú cikk jelenne meg lapjában a direktorunk ellen, akinek halvány sejtelme sincs a helyes szereposztásról s a várhelyi publikum magasfokú müszléséről." Ezt pedig semmi szin alatt nem akarom Azt mondanák — különösen a rivális — hogy én „írattam" ezt a kritikát és a direktor úgy nézne rám, mintha állandóan előleget kérnék tőle. BUDAPESTI HÍRLAP (232. sz.) 1909. október 1. iása a pénzügyi közigazgatásnak, hosszabb időn át szakavatottsággal vezette a hitel- és költségvetési osztályokat és a kiegyezési tárgyalások alkalmával is hasznos szolgálatokat tett nagy tudásával. Igazságosságánál és megnyerő modoránál fogva a tisztviselői kar osztatlan becsülését és szeretetét is bírja, kinevezése tehát a pénzügyminisztériumban örömet és megelégedést kelt. Papp Elek 1858-ban született, így csak ötvenegyedik évében van. Állami szolgálatba 1880-ban lépett mint fogalmazógyakornok; 1881-ben pénzügyi fogalmazóvá neveztetvén ki, 1885- ben a volt pénzügyi közigazgatási bírósághoz osztották be, ahol rövidesen miniszteri fogalmazóvá lett. Majd a pénzügyminisztériumban 1891- ben miniszteri titkárrá, 1896-ban osztálytanácsossá, 1903-ban miniszteri tanácsossá, ez év április hónapjában pedig címzetes államtitkárrá lett. Az 1900. évben nagy érdemeiért a király a harmadosztályú vaskoronarenddel tüntette ki. A szekularizáció. Pozsony vármegye törvényhatósági bizottsága, mint Pozsonyból írják nekünk, legutóbb tartott közgyűlésében tárgyalta Hajdú vármegye szekularizációs átiratát. A közgyűlés az átiratot irattárba tette, a következő megokolással: Eltekintve attól, hogy az átiratban fölhozottak minden törvényes jogalapot nélkülöznek s ennélfogva azokat a közgyűlés,a maga részéről helytállóknak el nem fogadhatja,' — az ügy feszegetését minden irányban károsnak és veszedelmesnek ítéli s igy annak tárgyalását mellőzi. Zichy János gróf és a fllegerizmus. Tegnapi vezércikkünkben Zichy János gróf neve oly mondatba került bele, a melyből némi rosszakarattal azt lehetne következtetni, hogy Zichy János, akit általában a trónörökös kedvelnének mondanak, olyan szerepet akarna játszani Magyarországon, mint Luegerék Ausztriában, akik teleszájjal dicsekednek vele, hogy a trónörökös politikai álláspontját képviselik. Sietünk kijelenteni, hogy Zichy János neve csalvd a szerencsétlen analógia folytán került a cikkünkbe, mert Zichy János grófot kifogástalan, , korrekt és hazafias magyar politikusnak ismertük. Nemrégiben országos nyilvánossággal tett politikai hitvallást, a melyben ugyanaz a szellem volt uralkodó, mint a mit például Andrássy Gyula gróf is képvisel. Egyébként Zichy gróf az alkotmánypártnak régi tagja s már mint ilyennek is, hazafias korrektsége nyilvánvaló. Új ügyosztály a honvédelmi minisztériumban. A király hozzájárult ahhoz, hogy a honvédelmi minisztérium 15. osztályát 15/a és 15/b osztályokra válasszák szét, hogy ezekből az osztályok-