Budapesti Hírlap, 1909. november (29. évfolyam, 259-283. szám)

1909-11-02 / 259. szám

Nónádról, Böszörményről, Szoboszlóról és a nád­­­udvari kerületből különvonatok hozták a népet, m­ely a debreceni állomáson az 1605-ből való tépett Bocskay zászló alatt sorakozott. A gyűlésen képvi­selve voltak Jásznagykun-Szolnok, Bihar, Szabolcs, Ung, Ugocsa, Bereg, Szatmár és Hajdú vármegyék függetlenségi szervezetei. A tarpai beregmegyei kis­gazdák ilyen föliratú régi zászló alatt jöttek el: Tarpa kuruc volt, az is lesz. Szabolcs vármegyéből száznál több birtokos úr és tisztviselő jött el a fő­ispán vezetése alatt. Bizonyos, hogy Justh Gyula akciója ezen a vidéken rendkívül népszerű, s ha neki magának eszébe jutott volna a debreceni nép­­gyűlésre lejönni, bizonyosan párját ritkító, viha­ros ovációban lett volna része, így a tüntetések középpontja Batthyány Tivadar gróf lett, a­kit igen melegen fogadtak. A népgyűlés az eddigiek közül a legim­pozánsabb volt. A városháza tágas udvarán körül­belül 6000 ember foglalt helyet. Köröskörül az ab­lakokban 1500—2000 ember állott. A városháza körül a népgyű­lés folyama alatt mintegy 2—3000 ember tanyázott, a­kiket a rendezőség nem bocsá­tott be az udvarba, mert, ez már életveszélyes to­longást okozott volna. Ez az igazság, a­kinek becs­lése ezen alul marad, az készakarva kicsinyíti a népgyűlést. Egy kis csoport, 10—15 főnyi szocia­lista, néhányszor bele­szólt Batthyány beszédébe, meglehetős szerény hangon, a tudvalévő általános titkos iránt érdeklődött, de Batthyány felelete után elhallgattak. A gyűlés, impozánsan mutatta be, hogy a függetlenségi pártnak az ország minden vármegyé­jében milyen hatalmas szervezete van, ha akarja, egy adott pillanatban kellő agitációval százezreket tud talpraállítani. És megmutatta, ez­­ az egyetlen párt, a­mely a társadalom minden rétegét felöleli. A debreceni gyűlésen is egymás után jelentek meg nagybirtokú arisztokraták és a szegény földmivelő kisgazdák. Megjegyzendő, hogy a gyűlésre még a távol Bereg vármegye parasztgazdái is a maguk költségén jöttek. Osztrák lapokból. A bécsi Zeit a válságról a következőket írja: Kossuth új kibontakozó terve lényegében nem jelent mást, mint az összes ,nagy magyar pártoknak koncentrációját a keresztény-szocialistákkal szövet­kezett ,osztrák parlamenti frakciókkal szemben. A Kossuth-féle kibontakozási tervezet Magyarország gazdasági függetlenségét célozza. Az önálló magyar jegybanknak 1911-ben való fölállításáról már nincs szó, új formula lépett előtérbe: rövid tartamú, két vagy három évig tartó provizórium. A­mi a katonai kérdéseket illeti, ezeknek elintézése addig függőben marad, a­m­íg a hadvezetőség a létszámfölemelést nem követeli. Magyarország csak akkor veszi elő a nem­zeti követelések kérdését. A Kossuth-féle kibontako­zási tervezet egészében a gazdasági és katonai enged­mények elnapolását célozza a­nélkül, hogy azokról lemondana. Míg Kossuth és Apponyi a Wekerle-ka­­binetben helyet foglal, addig parlamenti incidensek­től nem kell tartani. A Wekerle-kabinet mindenesetre kénytelen lesz a költségvetést november második fe­lében a száz elé terjeszteni s elő­áll annak szükséges­sége, hogy a kabinet indemnitást kérjen. Hogy a néppárt és az­ alkotmánypárt a kért indemnitást aka­dálytalanul megadja, az­­természetes, hogy a függet­lenségi párt legnagyobb része sem gondol arra, hogy Kossuthot és Apponyit exlex állapotba kergesse és politikailag kompromittálja, az is világos. Ha a füg­getlenségi párt egy része mégis Kossuth ellen for­dulna, ez csak tisztázná a helyzetet, mert impozáns, dolgozni akaró többség támadna az indemnitásról való szavazáskor és az új koncentráció körvonalai már ez alkalommal is mutatkoznának. Hogy erős magyar kormánytöbbség egészen másként léphetne föl és lépne is föl, mint a szétesett koalíció, azt nem is kell bizonyítani. Magyarország, mely Ausztriával szemben védelmi állásban volt, átmenne a támadó állásba. A Neue Freie Presse ezeket írja: Ma még tel­jesen bizonytalan, hogy várjon a kooperáció gondo­latát a minisztertanácsban és a függetlenségi párt­ban elfogadják-e. Kossuth azt követeli, hogy a h­at­­vanhetes pártok a gazdasági függetlenség kérdésében közeledjenek a függetlenségi párthoz. Kérdéses azon­ban, hogy vájjon találnak-e olyan formulát, melyet a 67-es miniszterek is úgy elfogadhatnak, hogy saját álláspontjukkal ellentétbe ne jöjjenek s másrészről azt sem tudhatjuk, hogy vájjon ezúttal is a döntő pillanatban nem marad-e a bankcsoport a helyzet ura a függetlenségi pártban. Mindenesetre haladás volna, ha a pártban a szakadás beállana. Ez a fejlő­dés nagyon egészséges volna, mert olyan elemeket­­választana el egymástól, a­melyeket a program meg­­v­alósításában mély ellentétek választanak el. A füg­­­­gellenségi párt guvernementális és ellenzéki elemei között állana be a szakadás és ezzel a válság olyan állapotba jutna, a­melyben a megoldás megtalálható volna. A keresztényszocialisták. Budapest, nov. 1. (Saját k­ídosítónktól.) Vasárnap bontották ki zászlójukat a nagy nyilvánosság előtt a ma­gyarországi keresztény-szocialisták, a­kik eddig­­elé a kezdet minden nehézségével küzdve, csak ritkán adtak életjelt magukról. Most mint orszá­gos politikai párt akarnak érvényesülni s ha ehhez Magyarországon egy igen nagyállású párt­fogóba vételt hit és egy jónevű fiatal mágnás elnöki pecsétje elegendő,­­ akkor akaratuk tel­jesülésének semmi sem állja útját. Gyűléseik zavartalanul és a megállapított program szerint folyt le. Vasárnap délelőtt a keresztény-szocialista szövetség tartotta meg évi közgyűlését, délután pedig a párt gyűlésezett. Az első gyűlés a Szent István­ Társulat palotájában, a második pedig a budapesti katolikus kör Molnár­ utcai helyiségében volt. Mindkét helyre csupán a meghívó és az igazoló­jegy előmutatá­­sával lehetett bejutni. A gyűlésekben néhány néppárti képviselő, továbbá tizenegy országos szakszervezet és hetvennyolc munkásegyesület­nek kétszáztizenöt képviselője, s ezenkívül még vagy öt-h­atszáz ember vett részt. A közönség legnagyobbrészt egészen fiatal, húsz-huszonnégy esztendős emberekből állt; a keresztény-szocia­lista párt a szó szoros értelmében számíthat rá, hogy még nőni fog. Szápáry Pál gróf megválasztása nagy lel­kesedéssel, közfelkiáltással történt meg mindkét gyűlésben. A gróf, a­ki a szövetségnek társ­elnöke, a pártnak pedig elnöke lett, a délutáni­­ pártgyűlésben mondott programnyilatkozatot. Az új pártvezért a fővárosi társaságokon kivil nem igen ismerik. Barnapiros arcával, sugár alakjával igen szimpatikus jelenség, de mint szó­noknak még sok gyakorlatra van szüksége. Hangja gyönge és törékeny, kiejtése pedig ide­­genszerű. A keresztény-szocialisták igen nagy lelkesedéssel fogadták s örvendezve újságolták, hogy ezután részt fog venni a vidéki agitációs gyűlésekben is. A keresztény-szocialisták gyűléseiről a kö­vetkező tudósítást adjuk: A szövetség közgyűlése. Vasárnap délelőtt kilenc órakor nyílt meg a keresztény-szociális egyesületek országos szövetségé­nek közgyűlése a Szent­ István­ Társulat dísztermében. Giesswein Sándor prelátus-kanonok, ország­gyűlési képviselő elnöki megnyitójában a keresztény­szociális mozgalom jelentőségét fejtegette. A poli­tikai irányú mozgalmak mellett a keresztény-szocia­listák gazdasági alapon szervezkednek. Nagyrabecsü­­­lik a nemzeti óhajtásokat; nem darab rongy előttük a nemzeti zászló s nem üres fogalom a haza, mint a Berrer-követek előtt, ámde azt akarják, hogy a haza hatalmas legyen és gazdag, hogy föntarthassa fiait s azok ne legyenek kénytelenek százezrével ki­vándorolni. A keresztény-szocialisták, éles ellentétben a szociáldemokratákkal, erkölcsi szempontok érvé­nyesítését is kívánják a gazdasági szervezkedésben. A szociálkérdés nemcsak gyomorkérdés, hanem er­kölcsi kérdés is s a kettő szoros kapcsolatban van egymással. A­hol nyomorúság van, ott az erkölcsök is h­anyatlanak s erkölcs nélkül a leghatalmasabb államok is lejtőre jutnak. A keresztény-szocialisták lelkesednek hazájuk önállóságáért és fölvirágzásáért, de ezt nem jelszónak tekintik, hanem meg is akarják alapozni. A korona és kard közül az utóbbit választ­ják : az ország önállóságának koronáját a gazdasági szervezkedés és a népjogok kiterjesztésének kardjá­val akarják megszerezni. A jövőt a múlton akarják fölépíteni, ezért, állanak az ezeréves nemzeti hagyo­mányok alapján. A huszadik századot akarják fölépí­teni, Széchényi szocializmusával, Kossuth demokrá­ciájával és Beák alkotmányos bölcseségével. Moz­galmuk a keresztény gondolat hatalma alatt áll és a keresztény szeretet vitorlái által vitetik. Megemlékez­nek az ősz vezérről, a ki a politikai és társadalmi életbe elsőül vitte be a keresztény gondolatot; indít­ványozza, hogy a közgyűlés táviratilag üdvözölje Zichy Nándor grófot s a keresztény-szocialisták ve­gyenek részt a tiszteletére tervezett országos ünnep­ségben. (Élénk éljenzés). Az elnök ezután köszönetet mondott a szövet­ségnek iránta tanúsított bizalmáért és a gyűlést meg­nyitottnak nyilvánította. A közgyűlés hosszasan éltette az elnököt, az­után a vidéki küldötteket igazolták. Tizenegy orszá­gos szakszervezet és hetvennyolc munkásegyesület ufovis^^ben m^ág hstygyhá­rom más helyéről kétszáztizenöt kiküldött jelent meg. Ezután Lakatos Géza dr. ügyvéd, a szövetség ügyvezető­ alelnöke terjesztette elő az évi jelentést, mely szerint 1904­. óta százhetven új egyesület ala­kult s a szakszervezeti mozgalom is erősen növeke­dett. Fejlődik a sajtó is: remény van rá, hogy most már a középponti pártlap napilappá válik. A szö­vetség bevétele 1909-ben 23.461 koronát, a kiadás pedig 23.236 koronát tesz ki. Az évi jelentést tudomásul vették s megejtet­ték a választásokat. Elnök Giesswein Sándor lett, társelnök Szapáry Pál gróf, alel­lök pedig Laka­tos Géza és Werner Gyula (Zenta). A terembe lépő elnököket Komócsy István választási elnök üdvözölte. A szövetségtanács ne­vében Giesswein Sándor köszönte meg a válasz­tást, kiemelve, hogy a nagy feladatok elvégzésére, melyek előtt a szövetség áll, nem kaphatott volna jobb segítőtársat, mint uj elnöktársat, a ki nagy­­nevével és fényes összeköttetéseivel bizonyára hasz­nára lesz a keszresztény-szocializmusnak, s azt, —­­hogy úgy mondja — szalonképessé teszi. (Élénk él­jenzés.) Szápáry Pál gróf hálásan köszöni a kitünte­tést. A Krisztus által kijelölt utón akar haladni. Szeretettel karolja föl az ügyet és reméli, hogy a kis tábor az egész országot el fogja egykor lepni és hatalmas tényezővé válik. Jeligéjéül Nagy Kons­­stantin mondását választja a keresztről: „E jelben győzni fogsz!" (Percekig tartó lelkes taps és él­jenzés.) ■ A jelenvoltak elénekelték a Himnuszt s a köz­gyűlés véget ért. A pártgyűlés. " A keresz­tény szocialista párt vasárnap délután öt órakor tartotta meg nagygyűlését a budapesti ka­tolikus kör Molnár­ utcai helyiségében, mintegy nyolcszáz párttag és érdeklődő jelenlétében. Ott vol­tak többek közt Giesswein Sándor, Zboray Miklós­, Szmrecsányi György, Csi­ry Béla országos képvi­selők, Haász Aladár udvari tanácsos, Pázmándy Dé­nes, Lamlauer Béla, csáfordi Tóth Pál bankigazgató, Baránszky Gyula fővárosi bizottsági tag, Köhler Ist­ván gyáros, Kranz Alajos postatanácsos. A hatóság képviseletében pedig Szirmán Andor kerületi rendőr­kapitány jelent meg. A közgyűlést Lakatos Géza ,dr. ideiglenes elnök nyitotta meg. Hangoztatta, hogy a keresztényszoci­­alisták szakítottak a közjogi követelésekkel s Szé­chenyi István politikáját akarják követni, mert csak gazdaságilag erős nemzet tudja kivívni a független­ségét. Az idő most alkalmas a párt föllépésére. A koalíció, melyben 67-es kisebbség gyámsága alatt 48-as többség csinált siralmas politikát, fölbomlott. A közjogi 67 eljátszotta játékát, hosszú léte alatt csak a liberalizmus mérgét oltotta be a nemzetbe. A 48 szemünk előtt járta le magát. Nem tud sikert aratni, mert érzi, hogy az ő többsége az a bizonyos, „nagypipájú, kevésdohányú magyar nemzet." Küz­delmeiket a nagy közönség közönyösebben nézi. Re­formokra, társadalmi megújhodásra van szükség és ezt hozza a kereszt jelében a keresztényszocializmus. Indítványára üdvözlő­ táviratot küldöttek a királynak és a trónörökösnek. Az elnökválasztás következett ezután. Tomboló tetszészaj keletkezett, mikor az ideiglenes elnök be­jelentette, hogy a párt elnökéül Szápáry Pál grófot ajánlja és nagy tapsvihar keletkezett, mikor az újonan­ választott elnök a teremben megjelent. A percekig tartó lelkes taps és éljenzés után Szápáry Pál gróf a következő elnöki programbeszé­v­det mondta el:­­—­ Szivemből köszönöm a megválasztatást és ígérem, hogy a nemes cél és elvek érdekében min­dent el fogok követni mint igaz magyar és keresz­tény. Programom, melynek alapján az elnökséget elfoglalom, a következő: Magyar vagyok és keresztény. Magyarságom kizárólagos, de igazi keresztény hitvallásom elvei szerint türelmes vagyok minden más hitfelekezet iránt és azokat törekvéseinek elérésében szívesen fogadom be egyenlő jogú társaknak. Éppúgy elis­merem amaz idegenajku polgártársaimnak jogait és ragaszkodását anyanyelvükhöz, kik e hazának hű fiai­ voltak és maradnak is. Iskoláikban a kötelező magyar nyelv tanítását követelem. Ott azonban, hol a lakosság számba­­vehető része más nyelvet beszél, anyanyelvüknek kötelező tanítását is óhajtom. A felekezeti iskolák föntartását pártolom, mert a vallás-erkölcsi okta­tást a társadalom legbiztosabb alapjának vallom. A közhatóságok és bíróságok eljárási nyelve más, mint­ a magyar, nem lehet. De viszont a jó köz­igazgatás és az igazságos ítélkezés parancsolják, hogy ezeknek intézkedéseit az állampolgárok meg­nyugvással fogadják, a­mit csak akkor érhetünk el, ha a nem magyarajkú lakosság közvetellen érintke­zésében az alsóbb hivatalokkal anyanyelvét is hasz­nálhatja. A közjogi kérdéseket illetőleg­­ szívesen látom az keresztény-szocialista párt szervezeti

Next