Budapesti Hírlap, 1909. november (29. évfolyam, 259-283. szám)
1909-11-02 / 259. szám
Nónádról, Böszörményről, Szoboszlóról és a nádudvari kerületből különvonatok hozták a népet, mely a debreceni állomáson az 1605-ből való tépett Bocskay zászló alatt sorakozott. A gyűlésen képviselve voltak Jásznagykun-Szolnok, Bihar, Szabolcs, Ung, Ugocsa, Bereg, Szatmár és Hajdú vármegyék függetlenségi szervezetei. A tarpai beregmegyei kisgazdák ilyen föliratú régi zászló alatt jöttek el: Tarpa kuruc volt, az is lesz. Szabolcs vármegyéből száznál több birtokos úr és tisztviselő jött el a főispán vezetése alatt. Bizonyos, hogy Justh Gyula akciója ezen a vidéken rendkívül népszerű, s ha neki magának eszébe jutott volna a debreceni népgyűlésre lejönni, bizonyosan párját ritkító, viharos ovációban lett volna része, így a tüntetések középpontja Batthyány Tivadar gróf lett, akit igen melegen fogadtak. A népgyűlés az eddigiek közül a legimpozánsabb volt. A városháza tágas udvarán körülbelül 6000 ember foglalt helyet. Köröskörül az ablakokban 1500—2000 ember állott. A városháza körül a népgyűlés folyama alatt mintegy 2—3000 ember tanyázott, akiket a rendezőség nem bocsátott be az udvarba, mert, ez már életveszélyes tolongást okozott volna. Ez az igazság, akinek becslése ezen alul marad, az készakarva kicsinyíti a népgyűlést. Egy kis csoport, 10—15 főnyi szocialista, néhányszor beleszólt Batthyány beszédébe, meglehetős szerény hangon, a tudvalévő általános titkos iránt érdeklődött, de Batthyány felelete után elhallgattak. A gyűlés, impozánsan mutatta be, hogy a függetlenségi pártnak az ország minden vármegyéjében milyen hatalmas szervezete van, ha akarja, egy adott pillanatban kellő agitációval százezreket tud talpraállítani. És megmutatta, ez az egyetlen párt, amely a társadalom minden rétegét felöleli. A debreceni gyűlésen is egymás után jelentek meg nagybirtokú arisztokraták és a szegény földmivelő kisgazdák. Megjegyzendő, hogy a gyűlésre még a távol Bereg vármegye parasztgazdái is a maguk költségén jöttek. Osztrák lapokból. A bécsi Zeit a válságról a következőket írja: Kossuth új kibontakozó terve lényegében nem jelent mást, mint az összes ,nagy magyar pártoknak koncentrációját a keresztény-szocialistákkal szövetkezett ,osztrák parlamenti frakciókkal szemben. A Kossuth-féle kibontakozási tervezet Magyarország gazdasági függetlenségét célozza. Az önálló magyar jegybanknak 1911-ben való fölállításáról már nincs szó, új formula lépett előtérbe: rövid tartamú, két vagy három évig tartó provizórium. Ami a katonai kérdéseket illeti, ezeknek elintézése addig függőben marad, amíg a hadvezetőség a létszámfölemelést nem követeli. Magyarország csak akkor veszi elő a nemzeti követelések kérdését. A Kossuth-féle kibontakozási tervezet egészében a gazdasági és katonai engedmények elnapolását célozza anélkül, hogy azokról lemondana. Míg Kossuth és Apponyi a Wekerle-kabinetben helyet foglal, addig parlamenti incidensektől nem kell tartani. A Wekerle-kabinet mindenesetre kénytelen lesz a költségvetést november második felében a száz elé terjeszteni s előáll annak szükségessége, hogy a kabinet indemnitást kérjen. Hogy a néppárt és az alkotmánypárt a kért indemnitást akadálytalanul megadja, aztermészetes, hogy a függetlenségi párt legnagyobb része sem gondol arra, hogy Kossuthot és Apponyit exlex állapotba kergesse és politikailag kompromittálja, az is világos. Ha a függetlenségi párt egy része mégis Kossuth ellen fordulna, ez csak tisztázná a helyzetet, mert impozáns, dolgozni akaró többség támadna az indemnitásról való szavazáskor és az új koncentráció körvonalai már ez alkalommal is mutatkoznának. Hogy erős magyar kormánytöbbség egészen másként léphetne föl és lépne is föl, mint a szétesett koalíció, azt nem is kell bizonyítani. Magyarország, mely Ausztriával szemben védelmi állásban volt, átmenne a támadó állásba. A Neue Freie Presse ezeket írja: Ma még teljesen bizonytalan, hogy várjon a kooperáció gondolatát a minisztertanácsban és a függetlenségi pártban elfogadják-e. Kossuth azt követeli, hogy a hatvanhetes pártok a gazdasági függetlenség kérdésében közeledjenek a függetlenségi párthoz. Kérdéses azonban, hogy vájjon találnak-e olyan formulát, melyet a 67-es miniszterek is úgy elfogadhatnak, hogy saját álláspontjukkal ellentétbe ne jöjjenek s másrészről azt sem tudhatjuk, hogy vájjon ezúttal is a döntő pillanatban nem marad-e a bankcsoport a helyzet ura a függetlenségi pártban. Mindenesetre haladás volna, ha a pártban a szakadás beállana. Ez a fejlődés nagyon egészséges volna, mert olyan elemeketválasztana el egymástól, amelyeket a program megvalósításában mély ellentétek választanak el. A függellenségi párt guvernementális és ellenzéki elemei között állana be a szakadás és ezzel a válság olyan állapotba jutna, amelyben a megoldás megtalálható volna. A keresztényszocialisták. Budapest, nov. 1. (Saját kídosítónktól.) Vasárnap bontották ki zászlójukat a nagy nyilvánosság előtt a magyarországi keresztény-szocialisták, akik eddigelé a kezdet minden nehézségével küzdve, csak ritkán adtak életjelt magukról. Most mint országos politikai párt akarnak érvényesülni s ha ehhez Magyarországon egy igen nagyállású pártfogóba vételt hit és egy jónevű fiatal mágnás elnöki pecsétje elegendő, akkor akaratuk teljesülésének semmi sem állja útját. Gyűléseik zavartalanul és a megállapított program szerint folyt le. Vasárnap délelőtt a keresztény-szocialista szövetség tartotta meg évi közgyűlését, délután pedig a párt gyűlésezett. Az első gyűlés a Szent István Társulat palotájában, a második pedig a budapesti katolikus kör Molnár utcai helyiségében volt. Mindkét helyre csupán a meghívó és az igazolójegy előmutatásával lehetett bejutni. A gyűlésekben néhány néppárti képviselő, továbbá tizenegy országos szakszervezet és hetvennyolc munkásegyesületnek kétszáztizenöt képviselője, s ezenkívül még vagy öt-hatszáz ember vett részt. A közönség legnagyobbrészt egészen fiatal, húsz-huszonnégy esztendős emberekből állt; a keresztény-szocialista párt a szó szoros értelmében számíthat rá, hogy még nőni fog. Szápáry Pál gróf megválasztása nagy lelkesedéssel, közfelkiáltással történt meg mindkét gyűlésben. A gróf, aki a szövetségnek társelnöke, a pártnak pedig elnöke lett, a délutáni pártgyűlésben mondott programnyilatkozatot. Az új pártvezért a fővárosi társaságokon kivil nem igen ismerik. Barnapiros arcával, sugár alakjával igen szimpatikus jelenség, de mint szónoknak még sok gyakorlatra van szüksége. Hangja gyönge és törékeny, kiejtése pedig idegenszerű. A keresztény-szocialisták igen nagy lelkesedéssel fogadták s örvendezve újságolták, hogy ezután részt fog venni a vidéki agitációs gyűlésekben is. A keresztény-szocialisták gyűléseiről a következő tudósítást adjuk: A szövetség közgyűlése. Vasárnap délelőtt kilenc órakor nyílt meg a keresztény-szociális egyesületek országos szövetségének közgyűlése a Szent István Társulat dísztermében. Giesswein Sándor prelátus-kanonok, országgyűlési képviselő elnöki megnyitójában a keresztényszociális mozgalom jelentőségét fejtegette. A politikai irányú mozgalmak mellett a keresztény-szocialisták gazdasági alapon szervezkednek. Nagyrabecsülik a nemzeti óhajtásokat; nem darab rongy előttük a nemzeti zászló s nem üres fogalom a haza, mint a Berrer-követek előtt, ámde azt akarják, hogy a haza hatalmas legyen és gazdag, hogy föntarthassa fiait s azok ne legyenek kénytelenek százezrével kivándorolni. A keresztény-szocialisták, éles ellentétben a szociáldemokratákkal, erkölcsi szempontok érvényesítését is kívánják a gazdasági szervezkedésben. A szociálkérdés nemcsak gyomorkérdés, hanem erkölcsi kérdés is s a kettő szoros kapcsolatban van egymással. Ahol nyomorúság van, ott az erkölcsök is hanyatlanak s erkölcs nélkül a leghatalmasabb államok is lejtőre jutnak. A keresztény-szocialisták lelkesednek hazájuk önállóságáért és fölvirágzásáért, de ezt nem jelszónak tekintik, hanem meg is akarják alapozni. A korona és kard közül az utóbbit választják : az ország önállóságának koronáját a gazdasági szervezkedés és a népjogok kiterjesztésének kardjával akarják megszerezni. A jövőt a múlton akarják fölépíteni, ezért, állanak az ezeréves nemzeti hagyományok alapján. A huszadik századot akarják fölépíteni, Széchényi szocializmusával, Kossuth demokráciájával és Beák alkotmányos bölcseségével. Mozgalmuk a keresztény gondolat hatalma alatt áll és a keresztény szeretet vitorlái által vitetik. Megemlékeznek az ősz vezérről, a ki a politikai és társadalmi életbe elsőül vitte be a keresztény gondolatot; indítványozza, hogy a közgyűlés táviratilag üdvözölje Zichy Nándor grófot s a keresztény-szocialisták vegyenek részt a tiszteletére tervezett országos ünnepségben. (Élénk éljenzés). Az elnök ezután köszönetet mondott a szövetségnek iránta tanúsított bizalmáért és a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. A közgyűlés hosszasan éltette az elnököt, azután a vidéki küldötteket igazolták. Tizenegy országos szakszervezet és hetvennyolc munkásegyesület ufovis^^ben m^ág hstygyhárom más helyéről kétszáztizenöt kiküldött jelent meg. Ezután Lakatos Géza dr. ügyvéd, a szövetség ügyvezető alelnöke terjesztette elő az évi jelentést, mely szerint 1904. óta százhetven új egyesület alakult s a szakszervezeti mozgalom is erősen növekedett. Fejlődik a sajtó is: remény van rá, hogy most már a középponti pártlap napilappá válik. A szövetség bevétele 1909-ben 23.461 koronát, a kiadás pedig 23.236 koronát tesz ki. Az évi jelentést tudomásul vették s megejtették a választásokat. Elnök Giesswein Sándor lett, társelnök Szapáry Pál gróf, alellök pedig Lakatos Géza és Werner Gyula (Zenta). A terembe lépő elnököket Komócsy István választási elnök üdvözölte. A szövetségtanács nevében Giesswein Sándor köszönte meg a választást, kiemelve, hogy a nagy feladatok elvégzésére, melyek előtt a szövetség áll, nem kaphatott volna jobb segítőtársat, mint uj elnöktársat, a ki nagynevével és fényes összeköttetéseivel bizonyára hasznára lesz a keszresztény-szocializmusnak, s azt, —hogy úgy mondja — szalonképessé teszi. (Élénk éljenzés.) Szápáry Pál gróf hálásan köszöni a kitüntetést. A Krisztus által kijelölt utón akar haladni. Szeretettel karolja föl az ügyet és reméli, hogy a kis tábor az egész országot el fogja egykor lepni és hatalmas tényezővé válik. Jeligéjéül Nagy Konsstantin mondását választja a keresztről: „E jelben győzni fogsz!" (Percekig tartó lelkes taps és éljenzés.) ■ A jelenvoltak elénekelték a Himnuszt s a közgyűlés véget ért. A pártgyűlés. " A keresztény szocialista párt vasárnap délután öt órakor tartotta meg nagygyűlését a budapesti katolikus kör Molnár utcai helyiségében, mintegy nyolcszáz párttag és érdeklődő jelenlétében. Ott voltak többek közt Giesswein Sándor, Zboray Miklós, Szmrecsányi György, Csiry Béla országos képviselők, Haász Aladár udvari tanácsos, Pázmándy Dénes, Lamlauer Béla, csáfordi Tóth Pál bankigazgató, Baránszky Gyula fővárosi bizottsági tag, Köhler István gyáros, Kranz Alajos postatanácsos. A hatóság képviseletében pedig Szirmán Andor kerületi rendőrkapitány jelent meg. A közgyűlést Lakatos Géza ,dr. ideiglenes elnök nyitotta meg. Hangoztatta, hogy a keresztényszocialisták szakítottak a közjogi követelésekkel s Széchenyi István politikáját akarják követni, mert csak gazdaságilag erős nemzet tudja kivívni a függetlenségét. Az idő most alkalmas a párt föllépésére. A koalíció, melyben 67-es kisebbség gyámsága alatt 48-as többség csinált siralmas politikát, fölbomlott. A közjogi 67 eljátszotta játékát, hosszú léte alatt csak a liberalizmus mérgét oltotta be a nemzetbe. A 48 szemünk előtt járta le magát. Nem tud sikert aratni, mert érzi, hogy az ő többsége az a bizonyos, „nagypipájú, kevésdohányú magyar nemzet." Küzdelmeiket a nagy közönség közönyösebben nézi. Reformokra, társadalmi megújhodásra van szükség és ezt hozza a kereszt jelében a keresztényszocializmus. Indítványára üdvözlő táviratot küldöttek a királynak és a trónörökösnek. Az elnökválasztás következett ezután. Tomboló tetszészaj keletkezett, mikor az ideiglenes elnök bejelentette, hogy a párt elnökéül Szápáry Pál grófot ajánlja és nagy tapsvihar keletkezett, mikor az újonan választott elnök a teremben megjelent. A percekig tartó lelkes taps és éljenzés után Szápáry Pál gróf a következő elnöki programbeszévdet mondta el:— Szivemből köszönöm a megválasztatást és ígérem, hogy a nemes cél és elvek érdekében mindent el fogok követni mint igaz magyar és keresztény. Programom, melynek alapján az elnökséget elfoglalom, a következő: Magyar vagyok és keresztény. Magyarságom kizárólagos, de igazi keresztény hitvallásom elvei szerint türelmes vagyok minden más hitfelekezet iránt és azokat törekvéseinek elérésében szívesen fogadom be egyenlő jogú társaknak. Éppúgy elismerem amaz idegenajku polgártársaimnak jogait és ragaszkodását anyanyelvükhöz, kik e hazának hű fiai voltak és maradnak is. Iskoláikban a kötelező magyar nyelv tanítását követelem. Ott azonban, hol a lakosság számbavehető része más nyelvet beszél, anyanyelvüknek kötelező tanítását is óhajtom. A felekezeti iskolák föntartását pártolom, mert a vallás-erkölcsi oktatást a társadalom legbiztosabb alapjának vallom. A közhatóságok és bíróságok eljárási nyelve más, mint a magyar, nem lehet. De viszont a jó közigazgatás és az igazságos ítélkezés parancsolják, hogy ezeknek intézkedéseit az állampolgárok megnyugvással fogadják, amit csak akkor érhetünk el, ha a nem magyarajkú lakosság közvetellen érintkezésében az alsóbb hivatalokkal anyanyelvét is használhatja. A közjogi kérdéseket illetőleg szívesen látom az keresztény-szocialista párt szervezeti