Budapesti Hírlap, 1910. május (30. évfolyam, 103-128. szám)
1910-05-26 / 124. szám
1910. május 26. BUDAPESTI HÍRLAP (124. sz.) 33 hogy a bűncselekmények elkövetése folytán jövője már amúgy is tönkre van téve. Kérte, hogy a bíróság az elszenvedett vizsgálati fogságát tudja be a kiszabandó büntetésbe. A bíróság három órakor hirdette ki a meghozott ítéletet. Az esküdtbiróság Kragujevics Spázát háromrendbeli lopás, egyrendbeli megkisérleti gyilkosság bűntettéért anyagi halmazaiban a rablás kísérletével és háromrendbeli erkölcsbe ütköző vétségért összbüntetésül 12 évi fegyházra ítélte, amely büntetésből egy évet és nyolc hónapot kitöltöttnek vett az elszenvedett vizsgálati fogsággal. Kimondta a bíróság a vádlottra a 10 évi hivatalvesztést. A bűnperben fölmerült 5000 koronát meghaladó költség megfizetésében a bíróság a vádlottat marasztalta el ugyan, de ezt a vádlotton behajthatatlannak mondotta ki. Elrendelte a bíróság, hogy a lefoglalt órát és láncot a vádlottnak visszaadják, a bűnjelül szolgáló zsineget megsemmisítsék, a bűnügy irataihoz csatolt leveleket pedig a bűnügy irataival együtt az ítélet jogerőre emelkedése után őrizetbe vegyék. A büntetés kiszabásánál a bíróság súlyosbító körülményül vette, hogy a vádlott rövid időn belül gyors egymásutánban a bűncselekmények egész halmazatét követte el. Súlyosító közudományos megfigyelések a moszkvai császári orvosi egyetemen megállapították : „Valamennyi hashajtó ásványvíz között a Ferenc József- keserűvíz glaubersóban és keserűsóban a leggazdagabbnak bizonyult. Ennél a sajátságánál fogva, melyet még fokoz az, hogy szódabikarbonátartalommal is bir, minden más hasonló ásványvíz fölé helyezendő. A természetes Ferenc József-keserűvíz még kis adagok használata mellett is, gyorsan és biztosan ható hashajtó“. A valódi Ferenc József-keserűviz csakis teljesen természetes állapotban, minden hozzátétel nélkül kerül forgalomba és ásványvízüzletekben, gyógytárakban és drogériákban kapható, elért árak pedig egy időre mértékadókká válnak az eladott kiadások későbbi forgalmi áraira nézve. Az árveréseket nagytekintelű, esküdt speciális könyvszakértők, az expertek vezetik. Többnyire jelen van ilyenkor a párisi bibliofilok családjának Szine-java s versengve kinél egyik-másik ritka kötetért ezreket. Az árverés végén pedig boldog, aki, ha nagy áldozat árán is, egy rég óhajtott kötetkét vihet haza a zsebében. Nagy ára van mindenekelőtt az ősnyomtatványoknak, az inkunabulumoknak. Ez elnevezés alatt a könyvnyomtatás első századának nyomdai termékeit értjük, tehát az 1500 elöld könyveket. A tizenhatodik században a könyvnyomtatás művészete már hanyatlásnak indult, s munkái kevésbbé keresettek és legtöbbje aránylag csekély áron kel el. Csak kevés könyvnyomtató-műhely őrizte meg az egész középkoron keresztül jó hirét-nevét, de az ilyenek azután mindvégig művészi dolgokat produkáltak. Ilyen officina az Etzevireké Amszterdamban, a Pianlineké Anverszben s az Águs-féle Velencében. A belőlük kikerült könyvekért már eleve nagy árakat fizetnek. A régi nyomtatású könyveknek azonban Paris nem kizárólagos piaca. Londonban is napirenden vannak az ilyen nagyarányú árverések s a nagy, német antikváriusok katalógusai is szenzációszámba mennek. Csakhogy a Parisban eladásra kerülő régi művek már külső mezüknek gazdagságával is felülmúlják a többieket. Ez onnan van, hogy egy országban sem űztek régente olyan luxust, mint Franciaországban. Sehol sem készült annyi díszes, drága, aranyos kötés, mint Parisban, még Velencében sem, pedig ott sem takarékoskodtak az arannyal-ezüsttel. A franciák tizennyolcadik százada az ő különös, körülményül tudta be a vádlott terhére, hogy jogvégzett ember, aki az általa elkövetett bűncselekmények"rvával előre tisztában volt. Enyhítő körülmény egyedül a vádlott büntetlen előélete volt. Az ítéletben a kir. ügyész megnyugodott. Az elnök ezután Kragujevics Spárát szólította föl, hogy nyilatkozzék, megnyugszik-e az ítéletben, vagy semmiségi panaszt kíván bejelenteni. A vádlott mielőtt nyilatkozott volna, védőjével értekezett s azután bejelentette, hogy az ítélet ellen semmiségi panasszal él s ennek bejelentését védőjére bizza. Szegheő Gábor dr. védő ezután semmiségi panaszt jelentett be s kérte végül a vádlott szabadlábra helyezését. Ezt a kérelmét a bíróság elutasította. Ezzel a tárgyalás véget ért és Kragujevicset az elnök rendeletére visszakisérték a fogházba. ----Eskütétel: Teljes ülés volt ma délelőtt tíz órakor a Kúria dísztermében, amely alkalommal Pap István dr. ujonan kinevezett számfölötti bíró, a hivatalos esküt a plénum előtt letette. Az eskü után, a Vavrik Béla másodelnökké való kinevezése által megüresedett peticionális bizottságba titkos szavazás utján Zachár Emil tanácselnököt választották meg. — A Monna Vanna szerzőjének pere. A királyi tábla ma tárgyalta azt az irodalmi pert, melyet Maderlink, a Norma Vanna szerzője szerzői jog bitorlásáért indított idősb Ábrányi Emil, Nader Raoul és Mészáros Imre ellen. A tárgyalás a két utóbbi alperes elítélésével végződött. A királyi tábla az Operaház volt igazgatóját, Nader Raoult s a jelenlegi igazgatót, Mészáros Imrét egyenként száz korona pénzbírságban marasztalta.Az érdekes per története ez: A magyar királyi Operaház 1907-ben előadta ifjabb Ábrányi Emil dalművét, a Monna Vanná-t, melynek szövegét idősb Ábrányi Emil írta, Maeterlink drámája nyomán. Maeterlink a dalmű előadásában szerzői jogának sérelmét látta, s idősb Ábrányi Emil, Nader Raoul s Mészáros Imre ellen pert indított. Keresetében elmondta, hogy idősb Ábrányi Emil közölte vele, hogy a drámából operaszöveget írt, melyet a fia megzenésített,s kérte, hogy adjon engedelmet az opera előadásához. Maeternnk azt felelte, hogy neki nincs kifogása, ha az operát előadják, de mivel a dráma megzenésítési jogát már eladta, a kiadótól is kell engedelmet kérnie. Ezt az engedelmet nem kérték ki, s mégis előadták a Maria Vaniiát, a szövegkönyvét pedig kinyomatták s forgalomba hozták. E miatt perbe vonta idősb Ábrányi Emilt, aki a drámából operaszöveget irt, Nader Raoul és Mészáros Imre igazgatókat pedig azért, mert az operát előadták s a szövegkönyvet kinyomatták és forgalomba hozták. A budapesti királyi törvényszék a felperest keresetével elutasította és a költségekben maraszfinomodottságával a könyveiben is mély, jellegzetes nyomot hagyott hátra. Ezek a könyvészeti csecsebecsék — nagyobbára elsőrangú művészek rézkarcolata illusztrációival— a Hotel des Ventes árveréseinek egyik legelső attrakcióját teszik. A párisi könyvgyűjtők és könyvkereskedők között pedig külön specialistái vannak ennek a tizennyolcadik századnak, akik kizárólag csak e korszak nyomtatványait gyűjtik és téren, a könyvkereskedésben is megjelenik a specialista üzletfajta. Vannak árusok, akik, mint mondtam, csak a tizennyolcadik század nyomdai termékeivel foglalkoznak; mások, akik csakis ennek a századnak kézirataival foglalkoznak. S igy van ez más históriai periódusokkal és más könyvbeli különlegességekkel is. S ezek a specialista üzletesek aztán biztosabb szakértői az ő külön korú könyvüknek akármilyen könyvtári vagy múzeumi igazgatónál. De érdemes benézni az átlagos párisi antikvárushoz is, a második rangú kaszt emberéhez, aki szaktudás dolgában sokkal szerényebb a nagy experteknél, de azért még elég jól ért a könyvekhez. Boltjaiban gyakran igen jól lehet vásárolni, s bevett szokás, hogy az ismeretlen vevő is tartózkodás nélkül, szabadon keresgél, nézeget a könyvek között, megvizsgálja, ami érdekli és akár nem is vesz, ha nem talál kedvére valót. Ezek a boltok is javarészt speciálódtak bizonyos irányban. Az egyiknek inkább félig modern könyvei vannak, a másik csak jól bekötött könyveket tart raktáron, a harmadiknak pedig művészeti könyvekkel vannak tele a polcai, de bízvást állíthatom, hogy csupa jó, értékes könyvük van. Olyan ponyvadolgokat, fércmunkákat, rémregényeket s hülye erotikumokat (mert vannak nem hülye erotikus könyvek is), amilyenekkel nálunk a Múzeum-körúttól a Nagykörútig minden antikvárius tarta. Maeterlinknek és ifjabb Ábrányi Emilnek fölebbezése folytán ma foglalkozott ezzel az üggyel Szekeres Sándor dr. előadása mellett a budapesti királyi tábla és úgy találta, hogy a Monna Vanna drámának operaszöveggé való földolgozása, a zenekönyvvel együtt való kiadása és az opera előadása nem sérti Maeternink szerzői jogát, mert bár Monna Vannát, mint drámái, védi a Franciaországgal kötött egyezmény a szerzői jog bitorlása ellen, de a védelem mértékét nem a francia, hanem a magyar törvény szabja meg. Ámde ennek a törvénynek '48. szakasza szerint szerzői jog bitorlásának nem tekinthető a megjelent írói műnek a zenemű szövegéül való fölhasználása, ha a szöveget zenekísérettel együtt nyomatják le. De mert ugyanez a szakasz azt is mondja, hogy a szövegnek zenekíséret nélkül való kiadásához a szöveg szerzőjének külön beleegyezése szükséges, s mert az idősb Ábrányi Emil által írt szöveget a királyi ítélőtábla a Monna Vanna dráma puszta utánképzésének tekintette, mivel az operaszövegben felperes drámája opera alakjában való előadásra van alkalmassá téve, ettől azonban eltekintve, a két mű alapjául szolgáló esemény, a két szinmű cselekménye, a személyek, a helyzetek, a jelenetek s ezek szinszerűsége annyira azonosak, hogy az operaszöveg nem egyéb, mint Maeternink drámájának az opera céljához mérten verses alakban megirt kivonata, s mert az ily földolgozás eredeti műnek nem tekinthető, s mert ily mű megíróját a szerzőt illető jogosítványok nem is illetik, ennélfogva az operaszövegnek külön való közzétételéhez Maeterlinknek, mint szerzőnek beleegyezésére lett volna szükség. Mivel ez nem történt meg, a közzétevő két operai igazgatót a királyi tábla egyenként 100—100 korona pénzbli- A KRIEGNER-féle SZÉPÍTŐSZEREK és pedig a KRIEGHER-féle „Akácia“-kisérc 2—3 nap alatt minden arcot fehérré, simává s üdévé varázsol. Eltávolít szeplőt, májfoltot, mitesszert, pattanást, ráncokat stb. Teljesen ártalmatlan. Ara 2 korona. „Akácia'-szappan kellemes illatú, tartós és üdítő hatású. Ára 1 korona. — A KRIEGNER-féle „Akácia-púder megvéd a nap és szél befolyása és arctisztátlanságok ellen. Ára 1 kor. Főraktár: KORONA-gyógyszertár Budapest, VIII., Kálvin-tér (Baross)u. sarok . Postai szétküldés naponta feleaggatja a kirakatait, mély megvetéssel utasítana vissza a párisi boltos. A mi üzleteseinkön kívül még csak a berlini spekulál velük az aszfaltbeli publi-kum rossz ízlésére és alacsony ösztöneire. Még a közepes párisi antikvárius is eléggé jártas a bibliográfiá-ban; gyakran tud hasznos útbaigazlást adni és szíve-sen a kezére jár bárkinek valamely különleges kér-désre vonatkozó mű vagy speciális könyv kutatásánál. A harmadik kasztról: a szajnaparti könyvesek’ - ről és az ő sajátszerű kereskedelmükről sok érdekes dolgot írtak már. Néhány évvel ezelőtt Gabriel Hanoitaux Les caiais de Paris címen igen érdekes mono- gráfiát adott ki róluk. Különös, évszázados tradíció az, hogy a Szajna kőpartjának mellvédői könyrvekkel vannak telerakva. E nélkül a zsibvásár nélkül Páris nem volna Páris, a Szajna nem tudná nyugodtan hömpölygetni évezredes szennyét-piszkát a vén városon keresztül, a párisi ember nem tudná, hogy sürgős látni-futni való idejéből mire szakítson magának pár percet, hanem arra, hogy az idegrázó zaj közepette megálljon egy szuszra öreg, zagyva könyvekben lapozgatni. A szajnaparti könyvvásárt nehe- zen képzelheti el az, aki sohasem látta. Nagyon furcsa az a sok kicsiny ládácska, amelynek a fel emelt teteje alatt a leggroteszkebb összevisszaságban vannak sorakoztatva Voltaire facéllái Sienkievic szívós-rágós Quo Vadis-a mellé, Lucanus ragyogó dialógusai a Je sais tout elrongyolt, kopott szellemű füzetei közé, ott nyüzsögnek Mande Tillier és Okner György, a Dumas-k, az Álmoskönyv, Balzac, Sue, a „Pere Pénard“, újságokból kimetszett és összefűzött regények, Grécourt abbé és Rostand Edmond úr, a nagy ravasz. Páris nem volna e nélkül Páris és mindenekelőtt nem volna Bibliopolisz, a világ fővárosa.