Budapesti Hírlap, 1910. november (30. évfolyam, 260-284. szám)

1910. november 1. BUDAPESTI HÍRLAP (259. sz.) 33 KÖZGAZDASÁG. — Külső kereskedelmünk. A statisztikai hi­vatal ma tette közzé az adatokat a magyar szent ko­rona országainak külső kereskedelméről szeptember hónapban, szembeállítva az előző év szeptember hó­nap forgalmi eredményeivel, valamint az év első ki­lenc hónapjának forgalmi adatait, ugyancsak a múlt év megfelelő adataival összehasonlítva. Ez adatok szerint behozatalunk értéke az előző évi 1280.2 mil­lió koronával szemben ez év január—szeptember hónapokban 1293.8 millió koronát ért el, s ebből 975.9 millió korona Ausztriából való behozatalunkra esik. Kivitelünk értéke a múlt évi 1141.6 millió ko­ronával szemben ez év első kilenc hónapjában 1175.6 millió koronát tett, mely összegből 880.2 millió ko­rona az Ausztriába irányuló kivitelre esik. Az 1910. év kilenc első hónapjában árumérlegünk összesen 118.3 millió, koronával, Ausztriával szemben pedig 95.7 millió koronával passzív. Behozatalunkban legnagyobb értékösszeggel a textilipar kész gyártmányai szerepelnek. Ez áruk be­hozatali értéke ez év kilenc első hónapjában 366.5 millió koronát tett, s ez összegben Ausztria 353.6 millió koronával részesedik. Pamutszövetből behoza­talunk egymagában 138 millió koronát tett, gyapjú­szövetből pedig 115.9 millió koronát. Konfekcionált áruból behozatalunk értéke 82.5 millió korona volt; e tarifaosztályban 12.5 millió koronával a női ruha, 19.6 millió koronával a fehérnemű, 15.6 millió koro­nával a kalap és 21.8 millió koronával a férfiruha szerepel. Jelentékeny behozatalunk volt még bőr- és bőrárukból: 70.7 millió korona (ebből 61.9 millió Ausztriából), vas- és vasárukból 71.2 millió korona (ebből 60.4 millió Ausztriából), gépek- és készülékek­ből: 51.7 millió korona (ebből 33.7 millió korona Ausztriából.) Legfontosabb kiviteli cikkeink ezúttal is a gaz­­bonaneműek és a liszt. Az utóbbiból január—szep­­ember hónapi kivitelünk 150 millió koronát tett, a­miből 140 millió korona értékű áru Ausztriába szál­líttatott. Ez árunál az előző évi kilenc első hónaphoz képest az összes kivitelben 0.3, az Ausztriába irá­nyuló kivitelben 0.6 millió korona emelkedés mutat­kozik. Búzakivitelünk értéke 62.1 millió korona volt, az előző év január—szeptember hónapokban 49.2 millió, rozskivitelünk 37.7 millió, 1909-ben 29.8 mil­lió, árpakivitelünk 25.3 millió, 1909-ben 23.8 millió, zabkivitelünk 22.3 millió, 1909-ben 29.7 millió, ten­geri kivitelünk 47.2 millió, 1909-ben 42.6 millió kor­ értéket képviselt, összes kivitelünk gabona-, liszt­­neműekből, hüvelyesekből 377,4 millió koronát tett, 11,3 millióval haladván meg a múlt év január—szep­temberi kivitel értékét. A vágó- és igás­állatok kivitele az előző év kilenc első hónapjának eredményéhez képest némileg emelkedett, s az előző évi 203.6 mil­lió koronával szemben 218.9 millió korona értéket képviselt. Az emelkedés az ökörkivitelnél 11.1 millió, a tehénkivitelnél 5 millió, a sertéskivitelnél 1.7 mil­lió koronát tett, de ezzel szemben a bikakivitel 0.6 millió, a lókivitel pedig 1.1 millió koronával csök­kent. Homok- és kristálycukorból kivitelünk az előző évhez képest 4.2 millió koronával emelkedett és 17.5 millió koronát tett, míg kivitelünk nyers cukorból az előző évi 6.2 millió koronáról 8 millió, egyéb finomí­tott cukorból pedig 6.2 millió koronáról 8.8 millió koronára emelkedett. A faneműek kivitele az előző évi 57.7 millió koronáról 56 millió koronára csök­kent, s legtöbbet, 38.4 millió koronát a fűrészelt és bárdolt müfáért kaptunk. 1909-ben 39.4 millió koro­nát, nyers müfakivitelünk 750 ezer koronával emel­kedett, dongakivitelünk pedig, mely 1910. január­­szeptember hónapokban 3,4 millió koronát tett, az előző év első kilenc hónapjához képest mintegy 500 ezer koronával csökkent. — Pesti Hazai Első Takarékpénztár- Egyesület. Az október hónap 8-án tartott rendkí­vüli közgyűlés határozata értelmében a 2500 darab­ új részvény elővételi jogának gyakorlására kitűzött határidő a tegnapi nappal lejárt és az elővételi jog az összes kibocsátásra kerülő új részvényekre gya­koroltatott, a­mi által az egyesület alaptőkeföleme­­lése teljes befejezést nyert.­­ Az új monopóliumok ellen. Kolozsvárról jelentik: Az Erdélyi Gazdasági Egyesület a pénzügy­­miniszter által tervezett petróleum-, földgáz- és kálisó-monopólium ügyében Bánffy Ernő báró el­­nöklésével gazdaértekezletet tartott. Tokaji László titkár ismertette az új monopólium-törvényjavasla­tot. Szólt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által megindított akcióról és a következő határozati javaslatot terjesztette elő: Mondja ki az értekezlet, hogy az O. M. G. E.-ben október 12-én megtartott tiltakozó értekezleten elfogadott határozati javaslat két pontját az alábbi hozzáadással magáévá teszi: Ridikülök, pénz-, szivar- és levél­tárcák állandó nagy vá­lasztékban, legolcsób­ban kaphatók CSÁNGÓ Budapest, Múzeum­ körút 5. Saját készítményü ntibőröndök. Kitü­ntetva Aranyórom Gra nd Prix Paris. tVB$~ A cím fontos­­ finom borára készítőnél 1. A leghatározottabban tiltakozik minden olyan törekvés ellen, a­mely a petróleumot, földgázt és kálisokat a földbirtokosok tulajdonjogából ki akarja szakítani. 2. Sajnálkozással látja az értekezlet, hogy ez ásványokra nézve a pénzügyminiszter olyan tör­vénytervezetet nyújtott be a képviselőházhoz, a­mely minden kártérítési igény elismerése nélkül akarja elvonni e nagyértékű ásványokat a földbir­tokosoktól; teszi pedig ezt oly szokatlan módon, hogy az érdekelt szakköröknek véleményét nem kérte ki és az érdekelteket egyáltalában meg sem hallgatta. 3. Feliratban fölkérendő lesz a pénzügy­­miniszter arra, hogy a kérdéses monopólium-tör­vényjavaslat félretételével egy új, általános és min­denre kiterjedő bányatörvényjavaslatot terjesszen elő és annak kidolgozásánál az összes érdekelteket meghallgassa. Addig is, míg ez meglenne, a kőszénre vonatkozó eddig fennálló törvényes intézkedéseknek kétféle mértéke azonnal megszüntetendő és a Király­hágón túl érvényes törvények legyenek jövőre érvé­nyesek az erdélyi részekben is.­­ Az értekezlet a határozati javaslatot Jósika Gábor báró, Szász Ist­ván, Ruszka István és Siposs Gábor fölszólalása után elfogadta és elhatározták, hogy a fölterjesztést a pénzügyminiszternek küldöttségben fogják átadni.­­L A M. Á. V. szállítási bevétele szeptem­ber hónapban. A M. Á. V. ideiglenes bevétele szeptember hónapban 29,854.100 koronát tett ki, a­mi a tavalyi szeptember hónap 27,904.625 korona végleges bevételével szemben 1,949.475 korona sza­porodásnak felel meg. Az üzemhosz ez évi szeptem­ber hónapban 8646 kilométer, tavaly pedig a meg­felelő hónapban 8451 kilométer volt. Az ideiglenes bevétel ez évi szeptember hónapban 3453 korona, míg tavaly a végleges bevétel 3267 korona volt. A növekedés tehát kilométerenként 186 korona, a­mi 5,7 százaléknak felel meg.­­ A személy-, katona- és podgyászszállítás után szeptemberben 8.375.900 korona volt a szállítási bevétel, a­mi a múlt év e hónapjában elért 8.009.752 koronával szemben 366.148 korona növekedést mutat. Az 1910. év ja­nuár-szeptember hónapjaiban 67,156.885 korona volt a bevétel, a­mi a múlt év időszakában elért 61,028.288 koronával szemben 6.128.597 korona nö­­ vény! Hó! Erő! Egyedülálló házak, kastélyok és villákban. Világszabadalom! Nem acetylon 1­50 gyertyafény 1.5 fillér óránként. Szereli a Magyar Benoid gáz r.-t. Rákóczi-ut 30. GflZtflbftGlTflS­ Zftk moru zsoltárt pengetett a hárfa húrja. A gyá­szolók a föld felé hajolva, hangos siránkozással ismételgették a halott nevét, hogy a Tűzisten odalenn, a föld mélyében hallja meg és az el­­hamvadót vegye kegyelmébe. Mikor pedig az illatos fadarabkákkal a holttest is porrá omlott, kék rigó levágott szár­nyával összesöpörték a hamvat és aranyvederbe zárták. Azzal csend borult a palotákra. Némán dolgoztak az utcákon is a zordon arcú katonák. A holttesteket szedték össze, a vért, a kormot, a romokat takarították el. A fáraópalota erkélyéről két nő tekintett a siralom városára: Serah és rabszolganője. Bá­gyadt, kiégett szemekkel nézték a katonák mun­káját. A rabnő megszólalt: — Mennyi halovány arc! Mennyi véres holttest! — Mennyi véres holttest... — Mind az én testvéreim voltak ... Mind­­ az én testvéreim... És sírni sem tudok értük, mert a félelem szivemet fölégette és kiapadt könyeim patakja ... Apád katonái levágták az én nemzetségemet... A ki elmenekült, sajgó sebekkel vánszorog és vadak martaléka lesz, de megmaradt egy ... — Megmaradt egy ... — susogta a fáraó leánya és egy komor épületre tekintett, mely nem messze volt a fáraópalotától. — Sátán ... — folytatta a rabnő és rejtett gyűlölettel nézett úrnőjére. Sokáig hallgattak. Egyszer Damhairiz megint megszólalt: — Ugy­e láttad, mikor bilincsbe verve hoz­ták? Csupa vér volt s fölemelt fővel lépkedett a katonák között. És én láttam ... Még a lángok is meghódoltak neki... mert ő a lángok atyja ... — Ő a lángok atyja ... — rebegte a fáraó leánya és a szemei megteltek könnyel. Mélán tekintett maga elé. A rabszolganő csendes han­gon folytatta. — Belökték a börtönajtón és az bezárult mögötte. De nemsokára megnyílik. Már amott mennek a katonák, hogy a tanács elé vezessék. Elveszi büntetését... Mert az igazságot akarta... Megvesszőzik, karját levágják, szivét kitépik és a holtestét vadak elé dobják ... — Vadak elé dobják ... — rebeg le a fáraó leánya esett hangon és reszkelő szeme a börtö­nön pihent, melynek falai durva, kékes kőszik­lák valának. Damhairiz tovább beszélt: — Verje meg Hinádot a Tű­zisten! Népem­ romlását ő okozta ... És mit gondolsz, szépséges úrnőm, mi lett volna, ha mi győzünk? Tudod-e, hogy kő kövön nem maradt volna? És tudod-e, hogy én ... én ... tégedet... megöltelek volna?! Serah fölemelte a fejét és nyugodtan né­zett a rabszolganőre, a­kinek az arcán a gyűlölet tüze lángolt. Csendesen kérdezte: — Miért? — Sátánért!... Mert te is szereted őt... Megöljelek volna ... s nem te ... hanem én let­tem volna ...­­Tuzsán királynője ... A fáraó leánya szomorúan mosolygott és megsimogatta a rabszolganő fejét, lehajolt és megcsókolta fekete homlokát. Amaz pedig elámulva nézett föl a jóságos szemébe, melyek kékebbek voltak az égbolto­zatnál és szelidebbek a galambok szeménél. So­káig bámulta a fehér leányt és megdöbbent szívbén nagy jóságán. Térdre esett előtte és zo­kogni kezdett: — Bocsáss meg, fáraó leánya, bocsáss meg, mert szivem meg van zavarodva ... — mondta és bement a házba, hogy Hiszponnak meggyujtsa az áldozati tüzet. Serah az erkélyen előrehajolt és a börtön felé nézett, melynek ajtajában éppen föltűntek a katonák. Közrefogták hozzák Sátánt, a ki, mikor az erkély alatt elhaladt, föltekintett oda, mint egykor ama napon, mikor piros rózsa hullt onnan a lábai elé ... A fáraóleány is nézte, mint egykor ama napon ... és a szemeik beszélni kezdtek. — Szeretlek! — villant föl Sátán tekintete. — Én is ... — válaszolt a leány szeme, majd meg riadtan kérdezte: — Mi lesz veled? Miért tetted? — Szerettelek ... bírni akartalak ... nagy volt a szenvedésem ... — ragyogott föl a rab­szolga szeme és elborult utána. Az egyik katona meglökte és előre bukott. De a fordulónál még egyszer visszanézett ragyogó szemekkel. A fáraleány háta mögött sírő suttogás hallatszott: — Meg kell... menteni! XVII. A tanács előtt. Tizenkét fehér szakállú ember haragos szeme pihent Sátánon. Sátán pedig a fegyveres katonák között, bilincsbe verve, némán, nyugod­tan állott előttük. A főhelyen vörös baldakin alatt Abhárin és Hinád ült, velük szemben pedig a főpap lángvörös selyemruhában. A nagy teremben csönd volt, csak a fő­pap hangja hallatszott, a­mint a Tüzistennek halk imákat mormolt. Különböző színű, szent füvek voltak előtte egy fekete asztalkán, a melyen egy serpe­nyőben illatos szurok égett. Időközönkint a fü­vekből dobott a lassú tűzre s a szent perje nagy lobbanással kapott lángra, majd hirtelen meg­feketedve, kialudt. És a főpap ilyenkor mindig elsápadt. Majd pedig, mikor az utolsó fűszál is elhamvadt, imája halkabb és szakgatottabb lett, mígnem álomba merült és lelke a Tüz­­istenhez röppent, hogy a haragját kiengesz­telje és a vérontás miatt bűnbocsánatot kérjen. (Folyt. köv.)

Next