Budapesti Hírlap, 1910. november (30. évfolyam, 260-284. szám)
1910. november 1. BUDAPESTI HÍRLAP (259. sz.) 33 KÖZGAZDASÁG. — Külső kereskedelmünk. A statisztikai hivatal ma tette közzé az adatokat a magyar szent korona országainak külső kereskedelméről szeptember hónapban, szembeállítva az előző év szeptember hónap forgalmi eredményeivel, valamint az év első kilenc hónapjának forgalmi adatait, ugyancsak a múlt év megfelelő adataival összehasonlítva. Ez adatok szerint behozatalunk értéke az előző évi 1280.2 millió koronával szemben ez év január—szeptember hónapokban 1293.8 millió koronát ért el, s ebből 975.9 millió korona Ausztriából való behozatalunkra esik. Kivitelünk értéke a múlt évi 1141.6 millió koronával szemben ez év első kilenc hónapjában 1175.6 millió koronát tett, mely összegből 880.2 millió korona az Ausztriába irányuló kivitelre esik. Az 1910. év kilenc első hónapjában árumérlegünk összesen 118.3 millió, koronával, Ausztriával szemben pedig 95.7 millió koronával passzív. Behozatalunkban legnagyobb értékösszeggel a textilipar kész gyártmányai szerepelnek. Ez áruk behozatali értéke ez év kilenc első hónapjában 366.5 millió koronát tett, s ez összegben Ausztria 353.6 millió koronával részesedik. Pamutszövetből behozatalunk egymagában 138 millió koronát tett, gyapjúszövetből pedig 115.9 millió koronát. Konfekcionált áruból behozatalunk értéke 82.5 millió korona volt; e tarifaosztályban 12.5 millió koronával a női ruha, 19.6 millió koronával a fehérnemű, 15.6 millió koronával a kalap és 21.8 millió koronával a férfiruha szerepel. Jelentékeny behozatalunk volt még bőr- és bőrárukból: 70.7 millió korona (ebből 61.9 millió Ausztriából), vas- és vasárukból 71.2 millió korona (ebből 60.4 millió Ausztriából), gépek- és készülékekből: 51.7 millió korona (ebből 33.7 millió korona Ausztriából.) Legfontosabb kiviteli cikkeink ezúttal is a gazbonaneműek és a liszt. Az utóbbiból január—szepember hónapi kivitelünk 150 millió koronát tett, amiből 140 millió korona értékű áru Ausztriába szállíttatott. Ez árunál az előző évi kilenc első hónaphoz képest az összes kivitelben 0.3, az Ausztriába irányuló kivitelben 0.6 millió korona emelkedés mutatkozik. Búzakivitelünk értéke 62.1 millió korona volt, az előző év január—szeptember hónapokban 49.2 millió, rozskivitelünk 37.7 millió, 1909-ben 29.8 millió, árpakivitelünk 25.3 millió, 1909-ben 23.8 millió, zabkivitelünk 22.3 millió, 1909-ben 29.7 millió, tengeri kivitelünk 47.2 millió, 1909-ben 42.6 millió kor értéket képviselt, összes kivitelünk gabona-, lisztneműekből, hüvelyesekből 377,4 millió koronát tett, 11,3 millióval haladván meg a múlt év január—szeptemberi kivitel értékét. A vágó- és igásállatok kivitele az előző év kilenc első hónapjának eredményéhez képest némileg emelkedett, s az előző évi 203.6 millió koronával szemben 218.9 millió korona értéket képviselt. Az emelkedés az ökörkivitelnél 11.1 millió, a tehénkivitelnél 5 millió, a sertéskivitelnél 1.7 millió koronát tett, de ezzel szemben a bikakivitel 0.6 millió, a lókivitel pedig 1.1 millió koronával csökkent. Homok- és kristálycukorból kivitelünk az előző évhez képest 4.2 millió koronával emelkedett és 17.5 millió koronát tett, míg kivitelünk nyers cukorból az előző évi 6.2 millió koronáról 8 millió, egyéb finomított cukorból pedig 6.2 millió koronáról 8.8 millió koronára emelkedett. A faneműek kivitele az előző évi 57.7 millió koronáról 56 millió koronára csökkent, s legtöbbet, 38.4 millió koronát a fűrészelt és bárdolt müfáért kaptunk. 1909-ben 39.4 millió koronát, nyers müfakivitelünk 750 ezer koronával emelkedett, dongakivitelünk pedig, mely 1910. januárszeptember hónapokban 3,4 millió koronát tett, az előző év első kilenc hónapjához képest mintegy 500 ezer koronával csökkent. — Pesti Hazai Első Takarékpénztár- Egyesület. Az október hónap 8-án tartott rendkívüli közgyűlés határozata értelmében a 2500 darab új részvény elővételi jogának gyakorlására kitűzött határidő a tegnapi nappal lejárt és az elővételi jog az összes kibocsátásra kerülő új részvényekre gyakoroltatott, ami által az egyesület alaptőkefölemelése teljes befejezést nyert. Az új monopóliumok ellen. Kolozsvárról jelentik: Az Erdélyi Gazdasági Egyesület a pénzügyminiszter által tervezett petróleum-, földgáz- és kálisó-monopólium ügyében Bánffy Ernő báró elnöklésével gazdaértekezletet tartott. Tokaji László titkár ismertette az új monopólium-törvényjavaslatot. Szólt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által megindított akcióról és a következő határozati javaslatot terjesztette elő: Mondja ki az értekezlet, hogy az O. M. G. E.-ben október 12-én megtartott tiltakozó értekezleten elfogadott határozati javaslat két pontját az alábbi hozzáadással magáévá teszi: Ridikülök, pénz-, szivar- és levéltárcák állandó nagy választékban, legolcsóbban kaphatók CSÁNGÓ Budapest, Múzeum körút 5. Saját készítményü ntibőröndök. Kitüntetva Aranyórom Gra nd Prix Paris. tVB$~ A cím fontos finom borára készítőnél 1. A leghatározottabban tiltakozik minden olyan törekvés ellen, amely a petróleumot, földgázt és kálisokat a földbirtokosok tulajdonjogából ki akarja szakítani. 2. Sajnálkozással látja az értekezlet, hogy ez ásványokra nézve a pénzügyminiszter olyan törvénytervezetet nyújtott be a képviselőházhoz, amely minden kártérítési igény elismerése nélkül akarja elvonni e nagyértékű ásványokat a földbirtokosoktól; teszi pedig ezt oly szokatlan módon, hogy az érdekelt szakköröknek véleményét nem kérte ki és az érdekelteket egyáltalában meg sem hallgatta. 3. Feliratban fölkérendő lesz a pénzügyminiszter arra, hogy a kérdéses monopólium-törvényjavaslat félretételével egy új, általános és mindenre kiterjedő bányatörvényjavaslatot terjesszen elő és annak kidolgozásánál az összes érdekelteket meghallgassa. Addig is, míg ez meglenne, a kőszénre vonatkozó eddig fennálló törvényes intézkedéseknek kétféle mértéke azonnal megszüntetendő és a Királyhágón túl érvényes törvények legyenek jövőre érvényesek az erdélyi részekben is. Az értekezlet a határozati javaslatot Jósika Gábor báró, Szász István, Ruszka István és Siposs Gábor fölszólalása után elfogadta és elhatározták, hogy a fölterjesztést a pénzügyminiszternek küldöttségben fogják átadni.L A M. Á. V. szállítási bevétele szeptember hónapban. A M. Á. V. ideiglenes bevétele szeptember hónapban 29,854.100 koronát tett ki, ami a tavalyi szeptember hónap 27,904.625 korona végleges bevételével szemben 1,949.475 korona szaporodásnak felel meg. Az üzemhosz ez évi szeptember hónapban 8646 kilométer, tavaly pedig a megfelelő hónapban 8451 kilométer volt. Az ideiglenes bevétel ez évi szeptember hónapban 3453 korona, míg tavaly a végleges bevétel 3267 korona volt. A növekedés tehát kilométerenként 186 korona, ami 5,7 százaléknak felel meg. A személy-, katona- és podgyászszállítás után szeptemberben 8.375.900 korona volt a szállítási bevétel, ami a múlt év e hónapjában elért 8.009.752 koronával szemben 366.148 korona növekedést mutat. Az 1910. év január-szeptember hónapjaiban 67,156.885 korona volt a bevétel, ami a múlt év időszakában elért 61,028.288 koronával szemben 6.128.597 korona nö vény! Hó! Erő! Egyedülálló házak, kastélyok és villákban. Világszabadalom! Nem acetylon 150 gyertyafény 1.5 fillér óránként. Szereli a Magyar Benoid gáz r.-t. Rákóczi-ut 30. GflZtflbftGlTflS Zftk moru zsoltárt pengetett a hárfa húrja. A gyászolók a föld felé hajolva, hangos siránkozással ismételgették a halott nevét, hogy a Tűzisten odalenn, a föld mélyében hallja meg és az elhamvadót vegye kegyelmébe. Mikor pedig az illatos fadarabkákkal a holttest is porrá omlott, kék rigó levágott szárnyával összesöpörték a hamvat és aranyvederbe zárták. Azzal csend borult a palotákra. Némán dolgoztak az utcákon is a zordon arcú katonák. A holttesteket szedték össze, a vért, a kormot, a romokat takarították el. A fáraópalota erkélyéről két nő tekintett a siralom városára: Serah és rabszolganője. Bágyadt, kiégett szemekkel nézték a katonák munkáját. A rabnő megszólalt: — Mennyi halovány arc! Mennyi véres holttest! — Mennyi véres holttest... — Mind az én testvéreim voltak ... Mind az én testvéreim... És sírni sem tudok értük, mert a félelem szivemet fölégette és kiapadt könyeim patakja ... Apád katonái levágták az én nemzetségemet... A ki elmenekült, sajgó sebekkel vánszorog és vadak martaléka lesz, de megmaradt egy ... — Megmaradt egy ... — susogta a fáraó leánya és egy komor épületre tekintett, mely nem messze volt a fáraópalotától. — Sátán ... — folytatta a rabnő és rejtett gyűlölettel nézett úrnőjére. Sokáig hallgattak. Egyszer Damhairiz megint megszólalt: — Ugye láttad, mikor bilincsbe verve hozták? Csupa vér volt s fölemelt fővel lépkedett a katonák között. És én láttam ... Még a lángok is meghódoltak neki... mert ő a lángok atyja ... — Ő a lángok atyja ... — rebegte a fáraó leánya és a szemei megteltek könnyel. Mélán tekintett maga elé. A rabszolganő csendes hangon folytatta. — Belökték a börtönajtón és az bezárult mögötte. De nemsokára megnyílik. Már amott mennek a katonák, hogy a tanács elé vezessék. Elveszi büntetését... Mert az igazságot akarta... Megvesszőzik, karját levágják, szivét kitépik és a holtestét vadak elé dobják ... — Vadak elé dobják ... — rebeg le a fáraó leánya esett hangon és reszkelő szeme a börtönön pihent, melynek falai durva, kékes kősziklák valának. Damhairiz tovább beszélt: — Verje meg Hinádot a Tűzisten! Népem romlását ő okozta ... És mit gondolsz, szépséges úrnőm, mi lett volna, ha mi győzünk? Tudod-e, hogy kő kövön nem maradt volna? És tudod-e, hogy én ... én ... tégedet... megöltelek volna?! Serah fölemelte a fejét és nyugodtan nézett a rabszolganőre, akinek az arcán a gyűlölet tüze lángolt. Csendesen kérdezte: — Miért? — Sátánért!... Mert te is szereted őt... Megöljelek volna ... s nem te ... hanem én lettem volna ...Tuzsán királynője ... A fáraó leánya szomorúan mosolygott és megsimogatta a rabszolganő fejét, lehajolt és megcsókolta fekete homlokát. Amaz pedig elámulva nézett föl a jóságos szemébe, melyek kékebbek voltak az égboltozatnál és szelidebbek a galambok szeménél. Sokáig bámulta a fehér leányt és megdöbbent szívbén nagy jóságán. Térdre esett előtte és zokogni kezdett: — Bocsáss meg, fáraó leánya, bocsáss meg, mert szivem meg van zavarodva ... — mondta és bement a házba, hogy Hiszponnak meggyujtsa az áldozati tüzet. Serah az erkélyen előrehajolt és a börtön felé nézett, melynek ajtajában éppen föltűntek a katonák. Közrefogták hozzák Sátánt, a ki, mikor az erkély alatt elhaladt, föltekintett oda, mint egykor ama napon, mikor piros rózsa hullt onnan a lábai elé ... A fáraóleány is nézte, mint egykor ama napon ... és a szemeik beszélni kezdtek. — Szeretlek! — villant föl Sátán tekintete. — Én is ... — válaszolt a leány szeme, majd meg riadtan kérdezte: — Mi lesz veled? Miért tetted? — Szerettelek ... bírni akartalak ... nagy volt a szenvedésem ... — ragyogott föl a rabszolga szeme és elborult utána. Az egyik katona meglökte és előre bukott. De a fordulónál még egyszer visszanézett ragyogó szemekkel. A fáraleány háta mögött sírő suttogás hallatszott: — Meg kell... menteni! XVII. A tanács előtt. Tizenkét fehér szakállú ember haragos szeme pihent Sátánon. Sátán pedig a fegyveres katonák között, bilincsbe verve, némán, nyugodtan állott előttük. A főhelyen vörös baldakin alatt Abhárin és Hinád ült, velük szemben pedig a főpap lángvörös selyemruhában. A nagy teremben csönd volt, csak a főpap hangja hallatszott, amint a Tüzistennek halk imákat mormolt. Különböző színű, szent füvek voltak előtte egy fekete asztalkán, a melyen egy serpenyőben illatos szurok égett. Időközönkint a füvekből dobott a lassú tűzre s a szent perje nagy lobbanással kapott lángra, majd hirtelen megfeketedve, kialudt. És a főpap ilyenkor mindig elsápadt. Majd pedig, mikor az utolsó fűszál is elhamvadt, imája halkabb és szakgatottabb lett, mígnem álomba merült és lelke a Tüzistenhez röppent, hogy a haragját kiengesztelje és a vérontás miatt bűnbocsánatot kérjen. (Folyt. köv.)