Budapesti Hírlap, 1910. november (30. évfolyam, 260-284. szám)
1910-11-16 / 272. szám
1910 november 16. BUDAPESTI HÍRLAP (272. sz.) « szintén elővette pisztolyát, amely azonban korábban sült el és a golyó Mladin György fejébe fúródott. A vőlegény azonnal meghalt. (A kolera.) A belügyminisztériumhoz érkezett jelentések szerint ma a következő újabb koleragyanus esetek fordultak elő: Bács megyében: Petrőc egy megbetegedés, egy haláleset, Temerin két haláleset, Palona egy halálozás, Zombor város egy megbetegedés, Torontál megyében: Román Écska egy megbetegedés. — Nagybecskerekről jelentik: Torontálvármegye közigazgatási bizottsági ülésén Heidigger Lajos dr. megyei főorvos jelentette, hogy a vármegye múlt havi egészségügyi állapota meglehetősen kedvezőtlen volt, mert egyrészt a kolera, másrészt más járványos betegségek pusztítottak. A vármegyében eddig összesen 53 koleraeset fordult elő. A betegek közül 38 meghalt, 13 meggyógyult, 2 még beteg. — Zombori tudósítónk táviratozza: A múlt éjjel eltemettek két kolerában meghalt embert. Eddig kilenc megbetegedés és hat haláleset történt. — (Fölfedezett gyilkosság.) Szombathelyről jelentik: A Szombathelytől mintegy hat kilométernyire fekvő Kárai községben június 3-án Éberhardt Ferencné, hetvenöt éves jómódú asszony meghalt. Az asszonynak a nyaka át volt szúrva konyhakéssel, de a halottkém a család kívánságára mégis természetes halált, végelgyengülést jelentett be a halál okául. A halottkémet megkérte a család, hogy az öregaszszony öngyilkosságát hallgassa el. Kondics József, az öregasszony unokája, --"gyanyja halála után nemsokára megnősült, de feleségével állandóan veszekedett és az asszonyt a minap elkergette magától. Az asszony ma megjelent a szombathelyi ügyészségnél és feljelentette férjét, hogy ő gyilkolta meg nagyanyját. A halottkémet az ügyészségnél kihallgatták. Elmondta, hogy a halott nyaka valóban át volt vágva és csak a család kérésére jelentette be a természetes halált. A vizsgálóbíró elrendelte Éberhardt Ferencné exhumálását, hogy —"állapitsák, vájjon valóban gyilkosságnak lett-e áldozata. — (A francia árvizveszedelem.) Parisból táviratoztak. A minisztertanácson a közmunkaügyi miniszter jelentést tett az áradás ellen tett intézkedésekről. A gyarmatügyi miniszter közölte, hogy nem kapott jelentést a Vadasban állítólag történt katasztrófáról. — (A portugál kormány a hazárdjáték ellen.) Lisszabonból jelentik nekünk. A kormány legközelebb rendeletet fog kiadni a hazárdjáték ellen. — (Endesz Árpád Horvátországban.) Az eszéki törvényszék, mint onnan táviratoztak, ma ítélt a hírhedt Endesz Árpád bűnügyében, horvátországi betöréses lopásai miatt. Endeszszel együtt a vádlottak padjára került bűntársa, Hatzinger János is. Az utóbbit ötévi börtönre ítélték, Endesz az értelmi szerző két évi és három hónapi fegyházzal menekült, mert a horvát törvény szerint a még ki nem töltött büntetést is figyelembe kell venni s az összbüntetés nem lehet nagyobb a maximális büntetésnél, ez esetben tíz évnél, már pedig Endesz éppen most üli Nagyenyeden hétévi és kilenc hónapi fegyházbüntetését, Endesz szokása szerint most is megkísérelte a szökést. Nagyenyedről tegnap három börtönőr kisérte Eszékre. Endesz kis angol váspollyal, melyet szájában rejtegetett, megszabadította magát béklyóitól, melyeket átreszelt. Ezután cellájának kályhájából kiszedett egy vasrudat, majd eltávolította a kályhát a helyéről, a vasrúd segítségével áttörte a kályha mögött levő falrészt és megfelelő nyílást vágva, a kályha fűtőhelyiségébe bujt, amely a fogház folyosójára nyílik, így került ki a folyosóra, ahol néhány ott heverő szalmazsák közé bújt. Amidőn a börtönőr ma reggel hat órakor Endesz cellájába jött, hogy beadja neki a reggeli bablevest, a cellát üresen találta. Azonnal föllármázta a börtönőröket, akik mindjárt a fegyenc keresésére indultak. A kapuőr határozottan kijelentette, hogy az éjjel senki sem távozott a fogházból. Endesznek tehát még az épületben kell tartózkodnia. Rövid keresés után meg is találták a szalmazsákok között. A csendőrök azonnal láncra verték és más cellába vitték. Endeszt holnap visszaszállítják Negyenyedre. (Letartóztatott sikkasztó.) Lebland József és társa marhakereskedő, feljelentést tett Jáger Gula nevű ügynöke ellen, aki 3840 korona rábízott i Pénzt elsikkasztott. Jagert már keresték a detektívek, ,amikor ma a cégnél jelentkezett és egyezkedni kívánt. Rendőrt hivattak, aki bekísérte a főkapitánsságra, ahol letartóztatták. (Német kolónisták katasztrófája Mexikóban.) Mexikóból táviratozzák. Tolma városkában ez ottani német kolónia tizenkét tagja gyanús körülmények között meghalt és mintegy huszonöt tagja súlyosan megbetegedett. A német követség vizsgálatot tartott, amely kiderítette, hogy a halál oka mérgezett kolbász élvezete volt. A kolbászgyárost, aki a mérgezett élelmiszert készítette, valamint a mészárost, a ki a hozzávaló húst szállította, letartóztatták. (A tisztviselőtelep! közös konyha) a minap tartotta harmadik évének befejező közgyűlését. Míg a közös konyhák Magyarországon rövid fönnállásuk után sorra megbuktak, addig a tisztviselőtelepi közös konyha már negyedik évébe lépett. Érdekes jelenség, hogy előfizetői és tagjai nem csupán a Tisztviselő-telepen laknak, hanem sokan horhatnak onnan ebédet a József- és Ferencvárosból is. (A baj nem jár egyedül.) Déván, mint tudósítónk táviratozza, ma délután Barcsai Andor dr. országgyűlési képviselő automobiljától megvadultak Moca Juon parasztgazda lovai, fölborították a szekeret, amelynek utasai kifordultak és veszedelmesen megsebesültek. A szerencsétlenség helyén összegyűlt tömeg abban a véleményben, hogy a bajnak a soffőr volt az oka, neki esett a soffőrnek és véresre verte. A Fehér Kereszt szálló tetején dolgozó cserepezők egyike annyira elbámult a történteken, hogy egy cserepet a tömeg közé ejtett. A cserép egy kis leányt a fején súlyosan megsebesített. A tömeges baj akkora kavarodást okozott, hogy a rendőrség csak nagy nehezen tudott rendet teremteni. (Egy fiú szenvedése.) Gubián Gyula, tizenkét éves tanuló már régebben eltűnt atyjának Rákosszentmihályon levő lakásáról. Az apa, aki hivatalnokember, kétségbeesve kereste fiát, akiről tudta, hogy kalandos természetű. Tegnap azután a szerencsétlen véletlen visszaszerezte az aggódó szülőknek az eltűnt gyermeket. A fiú ugyanis, mikor elment hazulról, egyenesen a fővárosba jött és a Lipót körút 33. számú házának építkezéséhez beállott kocsisnak. Az építkezésnél bordélyba fogott lovak vezetését bízták rá. Kocsistársai látták, hogy úri fiúval van dolguk , azért állandóan brutálisan bántak vele. Likta János harminchárom éves kocsis tegnap a fiú édesanyját szidta reprodukálhatatlan módon, mire a fiu az ok nélkül való támadást visszautasította. A kocsis erre ostornyéllel úgy összeverte a szerencsétlen fiúcskát, ha"" koponyarepedést szenvedett s most az irgalmasok kórházában haldoklik. A kegyetlen kocsist letartóztatták. — (Meggyilkolt hercegnő.) Tifliszből jelentik, hogy Zizi-Anof örmény hercegnőt vidéki birtokán meggyilkolták és kastélyát teljesen kifosztották. — (A kőröshegyi tragédia.) A kőröshegyi patikában történt tragédia dolgában ma Kőröshegyről Bargha Gyula, Talmis Károly és Csapó Ödön ref. h. lelkész aláírásával nyilatkozatot kaptunk, amelyben a következők közlésére kérnek föl bennünket: Mi, akik Zsálecz Istvánt és Szórády Saroltát ismertük, velük naponként találkoztunk, akik előtt az áldozatok élete nyitott könyv volt, akik a szerencsétlenségnek, az áldozatok haláltusájának szemtanúi és a nyomozás vezetésében résztvevők voltunk, az igazságérzettől és a szerencsétlenség áldozatainak emléke iránt való szeretettől indíttatva kijelentjük, hogy Zsálecz István és Szórády Sarolta haláleseténél szerelmi drámáról szó sem lehet. Azok, akik Zsálecz István és Szórády Sarolta halálát erőnek-erejével szerelmi drámának akarják föltüntetni, míg egyrészt azt a látszatot keltik, mintha az igazságszolgáltatás figyelmét a helyes iránytól elterelni akarnák, másrészt a megboldogultak emléke ellen kegyeletsértést követnek el és az egész vidék fölháborodását váltják ki. (Elfogott leánykereskedő.) Egy Szao- Paolóban megjelenő német újság hírt ad arról, hogy Brazília fővárosában a véletlen a rendőrség kezére juttatta a délamerikai leányvásár legfőbb intézőjét, Mauer Hermant, aki Magyarországról vetődött oda és százával juttatta a magyar leányokat a fertőbe. A magyar hatóságok már vagy egy esztendővel ezelőtt kinyomozták, hogy a délamerikai leánykereskedés jóformán egy ember kezében van. Mauer Hermannak hívják ezt az embert, a ki előbb Máramaros vármegyében a rutén parasztok fosztogatója volt, majd Szegedre telepedett s ott szervezte meg hírhedt ügynöki karát, a mely azután behálózta az egész országot s különféle ürügyek alatt szép leányokat toborzott s vitt ki az országból. Nagyon jövedelmező ez a gyalázatos üzlet. Az ügynöknek az a feladata, hogy a leányokat valamelyik tengerparti kikötőbe vigye. Ott már várt reá Mayer megbízottja, aki minden áldozatért kétszáz koronát fizetett neki. Ez a megbízott azután már veszedelem nélkül szállította a leányokat valamelyik délamerikai kikötőbe, ahol ő is kétszáz koronát kapott egy-egy leányért. Mayer, aki vagy nyolc évvel ezelőtt ment ki Brazíliába, ma már milliomos. Amikor a hazai hatóságok rájöttek Mayer üzelmeire, diplomáciai után letartóztatását és kiszolgáltatását kérték a brazíliai egyesült államoktól. Ott elfogató parancsot adtak ki ellene, aminek azonban nem volt sikere, mert Mayer valószínűleg hamis néven egyre utazgatott a délamerikai kikötővárosokban. Most azonban utolérte a fátum a leánykereskedőt. Különös véletlen juttatta a rendőrség kezére. Szeptember elején megjelent a rio-de-janeirói rendőrigazgatóságon egy dúlt arcú ember. Azt mondta, hogy Brun Herman a neve, német kolonista. Kérte a rendőrség segítségét, mert megszökött a felesége. Elmondta, hogy két éve nős, egy csodaszép leányt vett feleségül, aki azonban rutul megcsalta őt egy fiatalemberrel. Kedvesét mostanában kinevezte a kormány egy európai konzulátus élére. Azt hiszi, hogy a felesége, aki két napja eltűnt, vele szökik Európába. Deponált a rendőrségen ötezer frankot a hűtlen asszony kézrekerítője számára. Amikor a rendőrségen jegyzőkönyvet vettek föl az esetről, egy detektív gyanúsnak találta Brun úr ábrázatát. Hamarosan előkereste a keresett Mayer Herman arcképét s megállapította, hogy Brun és Mayer egy személy. Most már azután a följelentő- nem bocsátották szabadon. Megmotozták s egész sereg levelet találtak a zsebében, a melyeknek borítékján más és más nevek olvashatók, de a bennük rejlő irás mind Mayer úrnak szólítja a címzettet. A levelek közül a legtöbb magyarországi ügynököktől származik, a kik értesítik őt, hogy ennyi meg ennyi leánnyal melyik kikötőbe igyekeznek. Mayer Hermant letartóztatta a rendőrség s valószínűen nemsokára kiszolgáltatja az osztrák és magyar követségnek. A levelek alapján, amelyek szintén hazakerülnek, végre összefogdoshatják a magyar hatóságok azt a söpredék társaságot, amely a leánykereskedéssel olyan rossz hirbe keverte Magyarországot a külföld előtt. (Kereskedők háborúskodása.) A főkapitányság középponti ügyeletén ma éjszaka két lipótvárosi kereskedő háborúskodásával foglalkoztak. Hecht Adolf szövöttáru-nagykereskedőt néhány héttel ezelőtt egy hangversenyen inzultálta Jakobovics György gépkereskedő. A dolognak lovagias eljárás lett a vége, amelynek során a felek egy fővárosi vívóteremben már fölállottak egymással szemben, amikor a vívómester nem engedte meg a párbaj megvívását, mégpedig Kíir szerint azért, mert Jakobovicsról az utolsó pillanatban úgy értesült, hogy túlságosan ideges ember. A párbajt erre csakugyan megszüntették. Azóta Jakobovics állítólag állandóan üldözi Hechtet, aki minthogy néhány nappal ezelőtt Jakobovics részéről újabb támadás érte, följelentéssel fordult a hatósághoz. Jakobovicsot erre Gönczi dr. tisztiorvos bizonyítványa és bátyja beleegyező nyilatkozata alapján bevitték a Schwartzer-féle intézetbe. Onnan azonban Visontai Soma dr. közbenjárására ismét kiengedték. Alig került ki, ma ismét rá akart támadni Hechtre. Hecht azonban detektívekkel őriztette magát, akik Jakobovicsot bevitték a főkapitányságra. Ecsedy dr. rendőrorvos nem állapította ugyan meg, hogy Jakobovics elmebajos, de megfigyelését szükségesnek találta. Jakobovicsot erre anyjának és bátyjának szavatossága mellett egyelőre szabadon bocsátották. Hecht Adolf, hogy a további inzultusoknak elejét vegye, Abbáziába utazott . (Kérelem a közönséghez.) A következő sorokat kaptuk: Az 1863-iki lengyel fölkelés egyik főtisztje néhány héttel ezelőtt meghalt, özvegye az iratok között egy borítékot talált, melyben több fénykép volt ama lengyel szabadságharcosokról, akik az 1818—49-iki küzdelemben Bem tábornok alatt csatáztak. A fényképekhez egy levél van mellékelve, melyből kitűnik, hogy e fényképeket abból a célból küldötték Magyarországra, hogy az itt harcoló lengyel honvédekről készített emlékkönyvben helyeztessenek el. Az özvegy tudakozódott az emlékkönyv hollétéről, de sem a múzeumokban, sem a szabadságharc emlékeit összegyűjtő Kreith-múzeumban nem jutott az album nyomára. Az özvegy megbízásából fölkérem a nagyközönséget, hogy ha a lengyel szabadságharcosok képgyűjteményéről tudomása van, hollétéről engem értesíteni szíveskedjenek, hogy a fényképeket az album őrzőjéhez elküldhessem. Hazafias üdvözlettel Daranski Gyula dr. ügyvéd, Budapest, L. Attila utca 23. szám. (Életunt uriasszony.) Tegnap este Dominics Ferenc 1521. számú rendőr az Erzsébet-híd pesti oldalán észrevette, hogy egy asszony bele akar ugrani a Dunába. Dominics megakadályozta az életuntat a szándéka végrehajtásában és bekísérte a főkapitányságra. Ott megállapították, hogy az életunt Karácsonyi Gyuláné született Gaál Vilma. Arra nézve, hogy miért akart öngyilkossá lenni, megtagadott minden felvilágosítást. Az életunt úriasszonyt átadták a Wesselényi utca 32. számú házában lakó férjének. (Erőszakoskodó kerékpáros.) Vilga János polgári rendőr tegnap este a Kisfaludy utcában igazolásra szólított föl egy fiatalembert, aki az utcán egy kerékpáron igazított valamit. A titkos rendőr ugyanis azt hitte, hogy a fiatalember a ke- IS