Budapesti Hírlap, 1911. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1911-05-03 / 103. szám
1911. május 3. BUDAPESTI HÍRLAP (103. sz.) elnök és Székely Ferenc igazságügyminiszter vasárnap délután visszautaztak Budapestre. Székely igazságügyminiszter nyilatkozata. A bécsi tárgyalás eredményéről Székely Ferenc igazságügyminiszter ma munkatársunk kérdésére a következő nyilatkozatot tette: — Sokat nem mondhatok, csupán annyit, hogy megmaradtunk a magyar tárgyalási nyelv bázisán. — Részletekről nem szólok, mert olyképp állapodtunk meg, hogy amíg ő felsége a katonai javaslatokhoz előzetes jóváhagyását nem adta, részleteket nem közlünk. Én meg vagyok elégedve a bécsi tárgyalás eredményével. A megegyezés tartalma. Bécs, máj. 2. (Alkalmi tudósítónktól.) Még körülbelül tíz nap fog eltelni addig, míg a büntető perrendtartásra vonatkozó megállapodásoknak hiteles tartalmát közzéteszik, de értesültem az alábbi részletekről, amelyeknek teljes hitelességéért azonban nem felelhetek. Az új perrendtartás a nyilvánosság és a szóbeliség alapján áll. Polgári állású védőügyvéd a tárgyalásba bevonható. A nyelvkérdésben való nézeteltérést a következőkben oldották meg: A monarkia mindkét államában a territoriális elv jut érvényre. Ausztriában, valamint az Ausztriában állomásozó magyar csapatoknál a tárgyalás nyelve a szolgálati nyelv. Magyarországon ellenben a magyar államnyelv foglalja el a német szolgálati nyelv helyét. Mind Ausztriában, mind pedig Magyarországon azokat a vádlottakat, akik sem németül, sem magyarul nem tudnak, ki lehet hallgatni az anyanyelvükön is, abban az esetben, ha a bíróság az illető nyelvet érti, ellenkező esetben tolmácsot kell alkalmazni. De ez csak a kihallgatás nyelvére vonatkozik, de nem a tárgyalás nyelvére, amely ezekben az esetekben is a territorialitás elvét követi. Magyarországon azoknál a vádlottaknál, akik csak németül tudnak és beszélnek, de magyarul nem, a tárgyalás nyelvéül a szolgálati nyelv szolgál. Ellenben minden más esetben a tárgyalást magyarul fogják vezetni. De háború idején, mint állítják, a tárgyalás nyelve mindig a szolgálati nyelv lesz. * terjesztette javaslatát. Hír szerint a közvetítő javaslat lényege egy mondatnak áthelyezéséből áll, ami által a német szolgálati nyelv viszonya élesebben jut kifejezésre. Héderváry gróf és Bienerth báró elfogadta ezt a javaslatot. A hadügyminiszternek a tárgyalásba való beavatkozása tehát nagyon értékesnek bizonyult. Egy miniszter, a ki részt vett a tárgyalásban, így nyilatkozott:— A mi nekünk jogászoknak és politikusoknak nem jutott eszünkbe, azt a hadügyminiszter egyszerűen és szerencsésen kitalálta. Ezek után a tárgyalás gyorsan és simán folytatódott. Tőry államtitkár az utolsó munkát végezte a hadügyminiszter javaslatán és a nyelvről szóló szakasz az államtitkár fogalmazásában az összes tényezők hozzájárulásával intéződött el. Ezzel átestek az utolsó nehézségeken és a még függőben lévő öszszes kérdéseket már most gyorsan elintézték. Féltizenegykor befejezték a katonai büntető perrendtartásról szóló tárgyalást, megállapodtak a kiadandó kommüniké szövegében s abban egyeztek meg, hogy a törvényjavaslatot a magyar képviselőház elé való terjesztése előtt nem fogják nyilvánosságra hozni. Bienerth báró, akit a király vasárnapra kihallgatásra rendelt, hogy folyó ügyekről jelentést tegyen, magára vállalta, hogy a királyt értesíteni fogja a megegyezésről és a tárgyalás befejezéséről. Bienerth és a trónörökös. Néhány lap azt jelentette, hogy Ferenc Ferdinánd királyi herceg Bienerth báró osztrák miniszterelnököt magánkihallgatáson fogadta. A Budapesti Tudósító- illetékes helyről fölhatalmazták annak kijelentésére, hogy ez a hír és a hozzáfűzött kombinációk minden alapot nélkülöznek. A .V. Fr. Pr. jelenti: Vasárnap délelőtt végre sikerült a kormányoknak a vitás kérdésekben megegyezniük. A tárgyalás pénteken egy pontnál megakadt s a hadügyminiszter a szombati napot arra használta, hogy közvetítő javaslatot dolgozzon ki, amelyet bemutatott a királynak. Miután a király hozzájárult, a hadügyminiszter a két miniszterelnök elé bizalmas leveleiben is csak mintegy ki-ki villannak a bölcselkedő irónia burkából. Szeret általánosítani, de a gondolatokba szüremlés eredményeiben, jellemében, irányában mindig mélyen érző, keserű lelke vivődik, félreismerhetetlenül és szívbe ható erővel. Azok között az érzelmi motívumok között, melyekből az Ember tragédiájának koncepciója született és cselekvénye kialakult, — kialakult nemcsak a filozóf gondolatvilágának, hanem ebben a költő érzésvilágának képéül is, — ezek között az érzelmi motívumok között kétségtelenül ott van a nemzeti érzés is. Nem épp ennél az érzésénél fogva élte-e át maga a törekvéseknek, küzdelmeknek és csalódásoknak egészen analóg sorát azzal, amelyben az emberiség élete folyását tükröztette? Fogékony ifjúsága, szellemi fejlődése a reformkor küzdelmei között folyt; az emberi és nemzeti haladás eszmeharcának izzó levegőjében; az Ember tragédiájának egy meghatlan színében, melynek Ádámja Széchenyi. Madách verses zsengéinek, a maga dicsősége kora kísérleteinek sikertelensége után egész lelkével, tanulmányaival és lelkesedésével belemerül kora közéletének hatalmas mozgalmaiba. A nemzeti küzdelem véres bukásra vezet, s a költő a magánélet szerény munkájában és a családi tűzhely boldogságában keresi célt és megnyugvást. A kiábrándulás gyilkos keserve várja itt is. Az Ember tragédiájának terve ebben a lélekállapotában foganik meg, de akkor alakul ki és jut megoldásra, mikor az önkényuralom végén a nemzet uj reménnyel uj munkára szólítja fiait. De mindezekben talán nem is végezhetünk a kongruenciáknak azzal a sorával, melyek a dráma és nemzeti életünk között megjelölhetők A politikai események. Budapest, máj. 2. Az aradi gyűlés hatása. Politikai körökben élénken foglalkoztak ma az aradi gyűlésen történt dolgokkal és az ott elmondott beszédekkel. A Justh-pártiak olyképp nyilatkoznak, hogy az aradi gyűlés nagy sikerrel járt és hogy fényes diadala volt az általános, egyenlő és titkos választójognak. A Justh-párt érdeméül hangoztatják, hogy a szocialisták nemzeti jelvénnyel gyülekeztek a gyűlésre, amiből olyan következtetést vonnak le, hogy a nemzetközi szocialistákat sikerülni fog a magyar nemzeti törekvéseknek megnyerni. A románokkal való szövetséget ellenben tagadják. Pop Csicsó István beszéde szerintük nem volt a gyűlés programjába fölvéve, hanem ott jelentkezett szólásra és mint mondják, egy népgyűlésen nem lehet megvonni a szót senkitől, kivált akkor nem, amikor a gyűlés céljával egyetért és hozzá még országgyűlési képviselő is. A Kossuth-párt, a néppárt és jórészt a munkapárt is szomorú eseménynek, egy más a melyek éppen Madách nemzeti érzésével világítják meg a költemény keletkezését és alakulását. Életküzdelmei benyomásainak sorába nemzeti érzése bizonyára beleszövi a történet tanulságait s a maga nemzedékének tragikai színét a nemzeti történet tragikai színeinek kapcsolatában látja és érzi. Ezek is csak azt az érzését és ebből fakadó fölfogását verik föl, a melyet az Ember tragédiájában kifejez. A magyarság őshitét védelmezi s vaksága az uj idők követelményei iránt, hűségét egész világának romjai alá temeti. A kereszténységért harcol pogány atyja fiai ellen s vérevesztetlen a császárság fojtogató hálójába keveredik. A mivelődésért küzd és nemzetisége megy veszendőbe. Nyugotot védelmezi s a török igájába vagy szövetségébe szorul. Fejedelmeihez való hűségében ontja vérét és szolgaságot arat. A közszabadságért áldoz és harcol s a tőle fölszabadított erők élete ellen törnek. És a nemzet a tragikai katasztrófáknak ezt a sorát túlélte mégis. Mi tarthatta fenn? Bizonyára elsősorban és leghathatósabban nemzeti érzésének, lelkességének kiapadhatatlan ereje. Ám ez a kérdés is ugyanoda vezethette és vezette is Madáchot, ahol az egész emberiség sorsának elviselésére és küzdelmeinek megvívására szükséges erő legmélyebb és legdúsabb forrását találta az érzéshez. De hát a jövő és ennek szívünkben megmegrezzenő balsejtelmei? Úgy tetszik nekem, van szava erről is. Költeményének tanulsága, mely az Ur alakon nyilatkozik meg, nemcsak a mi emberi, hanem a mi magyar lelkünknek is szól. Szólhatna-e nemzetéhez, intésül és biztatásul, igazabban, mélyebben és fenségesebben, mint hogy: „Küzdj és bízva bízzál“A gyár párt megtévelyedésének tekinti az aradi gyűlést. • A Kossuth-pártnak egyik előkelő tagja ezt mondotta e sorok írójának: — Megdöbbentő dolognak tartom a Justhpárti szövetséget. Most már nem a nemzetköziekkel való együttműködést demonstrálták, hanem kitűnt az is, hogy a románokkal is szövetkeztek. Pop Csicsóék barátsága és fegyvertársai csatlakozása megnyitja majd annak a magyarságnak a szemét is, mely még eddig talán ártatlan dolognak tartotta a Justh-párt radikális választási jogát. Lehetetlenségnek tartom az aradi gyűlés után, hogy az egész magyar intelligencia és a józan magyar nép el ne forduljon a Justh-párttól. Mert mindenki tudja, hogy mit akarnak a román agitátorok és hogy mit jelent a Pop Csicsóékkal való szövetkezés. Lehetséges, sőt hiszem is, hogy Justh Gyula a radikális választási reformban is biztosítani akarja a magyarság súlyát, de az eredménye e reformnak mégis a nemzetiségek előnyomulása lesz és ezt nagyon jól tudják Pap Csicsó és társai. Egyébként megbánják még Justhék a szocialistákkal való szövetkezést is. Hamarosan elérkezik az idő, amikor a nemzetköziek diktálni akarnak a Justh-pártnak és elmondhatják majd Justhék: törököt fogtunk, de nem ereszt. Egyik szerepvivő munkapárti politikus ilyképp nyilatkozott: — Az aradi gyűlésen azt mondották a többi között, hogy Tisza István gróf szövetkezik a románokkal, tárgyal velük és mégsem tartják őt hazaárulónak. Nagy tévedés van itt. Tisza egészen mást akart, mint a Justh-párt. Tisza bele akarja vonni a hazafias románságot a magyarsággal való együttműködésbe. Közelebb akarja hozni románjainkat hozzánk magyarokhoz, de mihelyt a románok teljesíthetetlen pontozatokba foglalták az együttműködés föltételeit, Tisza a tárgyalást azonnal megszakította. A románok részéről fölállított föltételeket még a tárgyalás alapjául sem fogadta el. A Justh-párt ellenben a román agitátorokkal azért a válasz- tási jogért harcol együtt, amelynek megvalósí- tásától várják ezek a magyar nemzeti állam ösz-szeomlását és a román nemzetiségi szeparatisztikus törekvések diadalát. Társadalomtudományi előadások. A besztercebányai Madách Egyesület társada- ,lomtudományi szakosztálya április 29-én szociológiai vitaestét rendezett, amelyen a Magyar Társadalomtudományi Egyesület számos budapesti tagja is részt vett, így Láhner Gyula, Rácskay Gyula, Gárdonyi Albert, Rásó Lajos, Dingha Béla, Ajtay József. A vitaestét Ajtay József dr. előadása nyitotta meg a modern állami fejlődésről és a nemzetiségi kérdésről. Ebben az előadó síkra szállott a radikális szó-ciológusoknak azzal az újabb elméletével, amely szerint a demokratikus haladás a nemzetiségi partikuláris törekvések honorálását követeli meg. A modern állami és társadalmi alakulások ismertetésével bizonyítja, hogy a fejlődés iránya ellenkezőleg a tömörülés, az egységesülés és a minél tökéletesebb szerveződés felé halad; ennek pedig a leghatalmasabb eszköze az egységes nyelv és így a fejlődés a nyelvi egységesülésre szorítja a soknyelvű államok lakosságát. Kivétel e tekintetben csak ott van, ahol ez egységesülési folyamat ellenében a geográfiai, kulturális és gazdasági viszonyok, valamint az egységesítő munka végrehajtására képes faj hiánya legyőzhetetlen akadályokat emel. Erre például Ausztria szolgál. Ellenben Magyarország az utolsó száz év, alatt a faji és nyelvi egységesülés fokozatos előrehaladását mutatja. A lakosság csupán a magyar területeken gyarapodik és a már jóformán megmagyarosodott városokban, a nemzetiségi területeken pedig nem egy helyütt egyenesen fogy. Ma már a lakosság kétharmada tud magyarul és az írni-olvasni tudó férfilakosság négyötöde. Aki tehát a magyar állami és nemzeti egység kialakulásán dolgozik, a halhatatlanság számára dolgozik. Ezután Gárdonyi Albert tartott előadást a városok kulturális hivatásáról, amelyben részletesen kifejtette az urbanizmus okait és következményeit. Majd előadta azokat az új feladatokat, amelyek a városok gazdasági kiemelkedésével kapcsolatosan a városi igazgatásra hárulnak. Kimutatta, hogy a modern városigazgatás túlnyomóan társadalompolitikai működésben merül ki , minthogy a társadalmi problémákat kulturproblémáknak látja, a városok számára messzemenő kulturpolitikai tevékenységet jelöl meg programul. Előadásában arra az eredményre jutott, hogy Magyarország jövőjének megteremtése érdekében fontos a városigazgatás új feladatainak megismerése és gyakorlati megvalósítása. A nagyszámú és előkelő közönség mindkét elő .