Budapesti Hírlap, 1911. szeptember (31. évfolyam, 207-232. szám)
1911-09-09 / 214. szám
y az egyes csoportok meghallgatása után fog a nemzetközi tanács ebben az irányban végérvényesen dönteni. Az osstráás képviselőhöz összehívása. Bécsből jelentik. A német szociáldemokraták szövetségének ama kívánsága dolgában, hogy a képviselőházat a megállapított idő előtt ülésre hívják össze, a képviselőházi irodaigazgatóság Sylvester dr. elnök megbízásából a pártvezéreket péntekre, e hónap 15-ére tanácskozásra hívta össze. Karácson államtitkár választói közt. Karácson Lajos honvédelmi államtitkár, mint Versecről jelentik, oda érkezett s néhány napot választói között tölt. Az államtitkár, aki Versec országgyűlési képviselője, vasárnap beszámoló-beszédet is fog mondani. A pozsonyi Petőfi-szobor, Pozsony, szept. 8. A régi koronázóváros társadalmát ide stova tizenkét esztendeig egy szép eszme foglalkoztatta, amely most, Kisasszony napján öltött testet egy szoborleleplezési ünnepség keretében. Pozsony egész lakossága, rang, foglalkozás és nyelvkülönbség nélkül kiveheti részét a legújabb Petőfi-emlékmű létrejöttének dicsőségéből, mert alig van a város népességének oly rétege, amely valami módon hozzá ne járult volna a szobor létrejöveteléhez. Körülbelül hetvenezer koronát tevő költségének javarésze nyilvános gyűjtés és alkalmi ünneprendezés útján került össze, az anyagi és erkölcsi eredmény elérésében pedig a gyári munkástól és az iskolák ifjúságától kezdve egészen a tőkepénzesekig úgyszólván mindenki közreműködött. Pozsony városa, melynek falai között az 1843—44. évi országgyűlés idején Petőfi Sándor előbb mint vándorszínész, majd mint a Záborszky Alajos-féle Országgyűlési Tudósításokdarabszámra dolgozó másolója, hat héten át busult és nyomorgott, hatvan és egynéhány esztendővel a költő hősi halála után valóban fölemelő módon rótta le hálás kegyeletét a nemzet legnagyobb lantosának halhatatlan géniusza iránt. 1899 június havának végén, Petőfi halálának félszázados évfordulója napján egy idevaló németnyelvű újság bajor származású szerkesztője, aki nemzetünket őszintén megszerette és nyelvünket is rövid idő alatt elsajátította, lelkes tárcacikket írt a megdicsőült magyar költőről. Ez alkalommal azt az óhajt hangoztatta, bár ha Pozsony városa, mely a szabadságharcból is méltó módon kivette a maga részét, emlékszobrot emelne örök büszkeségünknek, a szabadság, szerelem lantos hősének. A pozsonyi újságíróknak akkor már öt-hat év óta fönnállott szerény egyesülete, mely egytől-egyig a helyi sajtó szerény munkásaiból alakult, legott magáévá tette a lelkes és jólolló német kortárs eszméjét. A lapok hathatós propagandája folytán csakhamar széleskörű mozgalom indult meg a pozsonyi Petőfi-szobornak tisztán társadalmi úton és kizáróan a pozsonyiak önerejéből való létesítése iránt. Az újságírók legelső nyilvános felszólalására Fadrusz János, a városnak 1903-ban elhalt fényes tehetségű szülöttje, akinek pozsonyi Mária Teréziaszobrát két évvel az akció megkezdése előtt leplezték le a király jelenlétében, az egyesület elnökségéhez intézett levelében önszántából kijelentette, hogy a pozsonyi Petőfi-szobor érdekében a legnagyobblelkesedéssel kész művészi tudását és munkáját teljesen önzetlenül fölajánlani. Égek a vágytól, írta a művész, hogy e szép munkába mihamarább belefoghassak. Megírta azt is, hogy Pozsonyhoz a gyermeki szeretet és a hálás ragaszkodás elszakíthatatlan szálai fűzik, és hogy mindenkor örömére szolgál, ha ezeket az érzelmeket tettekben is kifejezésre juttathatja. Könnyen elképzelhető, hogy mennyire fokozta a pozsonyiak kedvét Fadrusznak önként tett nemes elhatározása, hogy a szobor mintázását és művészi kivitelét ingyen vállalja el. 1899-ben a szoborügyet előkészítő értekezletből kiadott fölhívásnak hadd idézzük a következő részét: „Ne felejtsük, hogy ha van az országban Segesváron, Budapesten és Kiskőrösön kívül hely, amelyhez Petőfi szellemének és testi jelenlétének élő emlékei tapadnak, e dicsőség elsősorban bizonyára Pozsony városát illeti meg. Petőfi hosszabb ideig itt lakótt, az országgyűlési ifjúság körében is lelkesedett a nemzeti élet akkori hatalmas föllendülésén, itt írta egynéhány szebbnél-szebb költeményét, innen, az ország akkori hivatalos fővárosából vitte le magával az ország szívébe azt a meggyőződést, hogy Pozsony város polgársága, habár nagyobbrészt németajkú, akar is, képes is felbuzdulni és cselekedni a nemzeti szabadság nagy eszméjéért. A fölhívásnak nem is maradt el a kívánt hatása. A szoborbizottság alakuló gyűlésén a városház nagyterme zsúfolásig megtelt a két pozsonyi törvényhatóság hivatalos, közművelődési és egyéb közintézeti képviselőivel, valamint számos más kiváló polgárral, akik a nagybizottság elnökévé Kramplin Viktor volt. akkori főügyész-helyettest választották meg. Magában a bizottságban a mágnás-kaszinótól a munkásegyesületekig Pozsony társadalmának minden rétege képviselve volt és az akció elejétől fogva teljes sikert ígérő energiával indult meg. A városszerte megindított első gyűjtés listájára a Pozsonyi Hírlapírók Egyesületének szerény, de példaadó erejűnek bizonyult összege szerepel s így az első tízezer korona csakhamar együtt volt. Kramplin Viktor távozása után Szalay Ödön királyi tanácsos vette át a szoborbizottság vezetését. A tavaly elhalt öregúr sokat lendített a mozgalom anyagi sikerén, a szép ügyet azonban 1903 tavaszán fájdalmas csapás érte Fadrusz János tragikus halálával. A művész maga is elfogadta a szobor helyéül a Kossuth-sétatérnek alsó végét, ahol ma volt a Petőfi-emlék leleplezése, a mű kivitelében azonban megakadályozta őt a végzet, mely elszólította az élők sorából. 1905-ben Brolly Tivadar polgármester vette át — a már betegeskedő Szalay Ödön leköszönése folytán — a bizottság elnökségét. Az ő tetterős buzgalma csakhamar lehetővé tette a propaganda újabb föllendülését és a szoboralapnak azt a hathatósabb gyarapodását, mely az által vált szükségessé, hogy nem volt többé művész, aki a szobor ingyen elkészítésére vállalkozott volna. Így történt, hogy az 1904-ben lejárt országos szoborpályázat eredményéhez képest a beküldött negyvenegy pályamunka közül Fadrusz János egyik pozsonyi születésű tanítványát, Radnai Bélát bízták meg 1905. június hónapban a Petőfiemlék kivitelével. Fadrusz bronzöntvényt tervezett, Radnai karrarai márványt ajánlott a szobor anyagául. A mű költségeként hatvanezer koronát irányozak elő. A szoboralap előteremtését célzó akció részleteit élénken világítják meg a következő számbeli adatok: Pozsony város törvényhatósága 1903. óta évenként 1000, összesen tehát 9000 koronával járult hozzá a szobor költségeihez. A pozsonyi újságíróktól 1903- ban rendezett kerti ünnep, 6152 koronát, a Merényi Ödönné kezdésére és vezetése alatt ez év tavaszán rendezett világünnep 14.445 korona 9 fillér tiszta jövedelmet hozott. Mauthner Gusztáv lapszerkesztő és Seifert József királyi tanácsos, bizottsági pénztáros művészi hangversenyek rendezése útján 5654 korona 92 fillérrel gyarapították az alapot. A Nyugatmagyarországi Híradó gyűjtése 9040 korona 95 fillért eredményezett. A lobbi pozsonyi hírlap és egyes újságírók 3136 korona 10 fillért, a pozsonyi kir. jogakadémia hallgatói 2446 korona 68 fillért, a pozsonyi királyi dohánygyár munkásai 1516 korona 56 fillért gyűjtöttek. Egyes testületek, egyesületek és cégek összesen 5447 korona 61 fillért, a pozsonyi I. takarékpénztár egymaga 1300 koronát. Fodor István udvari tanácsos, a város szülötte 500 koronát adakozott. A városszerte folyt kisebb gyűjtések és egyes adományok 15.772 korona 92 fillérrel szerepelnek a bevételek rovatában. A szoboralap összes bevétele e szerint 7 korona 92 filér. Radnai Béla Petőfi-szobra, a műemlékekben amúgy is gazdag Pozsonynak maradandó becsű díszéül válik. A haraszti terméskőből épült kettősfokú talapzaton nyugvó, másfél életnagyságú márványcsoport három részből áll: a kardot fogó költő alakjából, a pálmaágat letevő géniuszból és a lanttal meg rózsákkal borított padból, melyről a költő épp most emelkedett föl. A mű alapeszméjét talán legtalálóbban Petőfi híres jelszavának három utolsó szava fejezi ki: Szabadságért föláldozom szerelmemet. Csakhogy szerelmét itt nem a női géniusz alakja, hanem a padon heverő költészeti jelképek, a lant és a rózsavirághalmaz testesíti meg. Szerelme tehát a múzsa, akit azért hagy el, mert talpra hívja őt is a haza. A művész az által tette drámai hatásúvá a hideg márványosoiportot, hogy megrögzítette azt a nagy lelki válságot jelentő pillanatot, amidőn otthagyja lantját, virágját és követi a keresztként fölemelt csatakard szózatát, háta mögött pedig a költészet gyászoló géniusza pálmaágat borít az elárvult lantra. A két álló alak testtartásának és arckifejezésének megkapó hatását fokozza az említett szimbólumok könnyen érthető néma beszéde. Az emlékmű felírása csak ez az egy szó: Petőfi. A szobortalapzat szélén lévő füzéralakú dombormű vadvirágot ábrázol, mely első pillanatra a költő népies hangját juttatja a néző eszébe. Hátul a talapzaton bronzrelifben látható a budapesti múzeum-kert március tizenötödiki jelenete. A Talpra magyart szavaló Petőfit környező lelkes hallgatóság előterében Vasvári Pál és Jókai Mór alakja vonja magára a figyelmet. A szobormű építészeti része Gondos Imre sikerült alkotása. A leleplezés ünnepe. A leleplezés alkalmából a Petőfi-társaság küldöttsége ma délelőtt érkezett Pozsonyba Herczeg Ferenc elnök vezetésével. A küldöttség tagjai voltak: Ferenczy Zoltán alelnök, Pap Zoltán országgyűlési képviselő, Kéry Gyula, a Petőfi-társaság titkára, Szenedi Géza, Lőrinczy György, Pakocs József, Neugebauer László, László Mihály, Szávay Gyula tagok. Az Otthon Írók és hírlapírók köre képviseletében Szalay Károly vett részt az ünnepen. A A küldöttségeket Brolly Tivadar polgármester, a szoborbizottság elnöke fogadta. Fél tizenkét órakor nagyszámú ünneplő közönség gyűlt egybe a Kossuth Lajos téren, ahol a szobor a színházzal szemben áll. A leleplezés ünnepén megjelentek az összes hatóságok, egyesületek képviselői, élükön Bartal Aurél főispánnal, aki egyúttal a kormányt képviselte. Az 5. hadtestparancsnokság Kárász tábornok vezetésével küldöttséggel képviseltette magát. A honvédség és csendőrség szintén képviselve volt. Általános érdeklődéssel párosult gyöngéd figyelem tárgya volt a meghívott vendégek között megjelent Kalmár József nyugalmazott főgimnáziumi tanár, aki 1843-ban együtt lakott a pozsonyi Apácapálya, (mai Bél Mátyás utca) egyik házában Petőfi Sándorral és vele együtt másolgatta Záborszkyinál az Országgyűlési Tudósításokat. A kilencvenegy éves író-veteránt, akitől rendkívül sok becses eredeti adatot kaptak már a Petőfi-kutatók, lelkes ovációkban részesítette az ünnepi közönség, midőn Brolly Tivadar polgármester, a szoborbizottság elnöke, megnyitó beszédében szép szavakkal személyesen aposztrofálta. Majd köszönetet mondott a polgármester a vendégeknek s azoknak, kiknek áldozatkészsége a szobor fölállítását lehetővé tette. A város nevében Kumlik Tódor másodpolgármester vette át a szobrot. Majd nagyhatású beszédet mondott a Petőfi-társaság nevében Szávay Gyula. Fizikailag lehullhatott — úgymond — Petőfi a segesvári csillaghullajtó augusztusi éjszakán, de mi ott látjuk azért és ott látja az egész világ fönn, emelkedőben, a Danték és Shakespeare-ek magas vonalában, ahonnan letekintve, fejedelmek és koldusok között immár nincsen különbség. Szávay beszéde után egyesületek és egyesek öt-,venöt koszorút helyeztek a szobor talapzatára. Az első három koszorú Pozsony városától, a Petőfitársaságtól és Pozsony vármegyétől ered. Ezt követik a pozsonyi hölgyek, majd a helybeli hitközségek, az állami hatóságok, a Toldy-kör, a pozsonyi hírlapok, az iskolák koszorúi stb. Különös örömet keltett és lelkes ünneplésben részesült Fried Farkas dr.-nak, a Nürnbergben megjelenő Nordbayerische Zeitung főszerkesztőjének koszorúja, melyet egy pozsonyi barátja és kollégája helyezett el a szoborra. Riepl Farkas volt az a német újságíró, aki tizenkét évvel ezelőtt, pozsonyi szerkesztő korában, a már említett cikket közölte a Grenzbote hasábjain, mely cikk adta meg az első impulzust a szobor létesítésére. Riepl különben Brolly Tivadar polgármesterhez intézett rendkívül szép és szíves hanau levélben mentette ki távolmaradását az ünnepségről, melyre a rendezőbizottság mint a szobor-ügy hírlapi kezdőjét, őt is meghívta. • Déli egy órakor a szobor-bizottság a Petőfitársaság küldöttségének tiszteletére száztemlékű díszebédet adott a Zöldfa-szállóban. A banketen számos felköszöntő hanzott el. Brolly Tivadar polgármester a Petőfi-társaság elnökét és tagjait. Braunsteiner Gusztáv bizottsági alelnök Bartal Aurél főispánt. Kumlik Tódor másodpolgármester a szoborbizottságot. Dobrovics Mátyás királyi tanácsos a szoborbizottság első elnökét. Kramplin Viktor győri királyi főügyészt. Hirschmann Nándor Radnai Béla szobrászt, a szobor alkotóját éltette. Herczeg Ferenc emelkedett ezután szólásra. Megjelentünk, úgymond, az önök hívó szavára, hogy tanúi legyünk a mai ünnepségnek, amelyen újra testet öltött egy idea. Petőfi, mint a magyar írók királya, legmagasabban nőtt bele a világirodalomba, mert legmélyebben gyökerezik a magyar talajban. Más, boldogabb nemzetek megengedhetik maguknak. BUDAPESTI HÍRLAP (214. sz.) 1911. szeptember 9.