Budapesti Hírlap, 1912. október(32. évfolyam, 231-257. szám)
1912-10-01 / 231. szám
1912- október 1. BUDAPESTI HÍRLAP (231. sz.) tett jogrend orvoslása és biztosítása. Ismételte, hogy sem Lukácscsal, sem Tiszával az ellenzék nem tárgyalhat, mert Lukács békefeltételei csak a házszabály szigorításán és az elnöki hatáskör tágításán alapulnak. Mind a kettő elveszítette az ellenzék bizalmát, Lukács még az egyéni megbízhatóságot is, tehát menniük kell. Az ellenzéknek és az országnak pedig készülnie kell az új képviselőválasztásra, mert ott dől el a küzdelem. Apponyi elkészült arra az eshetőségre is, hogy a Lukács-kormány megalkotja a választói reformot is, de abban nem fog megnyugodni, mert már előre tudja, hogy ez a reform Tisza István konzervatív álláspontja miatt nem a demokratikus haladást fogja szolgálni. Mezőssy Béla inkább személyeskedett Lukács László miniszterelnök ellen és elment, úgy tetszik, a személyeskedés végső határáig. A komáromi gyűlés csaknem egészen ellenkező hangnemben folyt le, mint a nagykárolyi. Talán egyetlenegy pont kivételével egészen más húrokat pendített meg Batthyány Tivadar gróf, mint a nagykárolyi szónokok. Csupán abban egyezett meg Apponyival, hogy a demokratikus választói jognak legfőbb akadálya Tisza István gróf. Egyebekben pedig Komáromban az egész harci fegyverzet Tisza István gróf személye és politikája ellen támadt. Batthyány politikai csalódásának és elkeseredésének láváját Tiszára ontotta és haragos kedvét éreztette vele minden fordulatnál. Egyébként pedig valóságos kormányprogramot adott. A radikális választójogi reform mellett a főrendiház reformját, a sajtó- és gyülekezési jog biztosítását, a fővárosi törvény revízióját, a külügyi, horvátországi gazdasági és pénzügyi helyzet orvoslását jelölte meg az új választójogi kormány programjában. Lukács személyét szembetűnően kivonta támadásainak keretéből és hogy nyilatkozatainak súlyát növelje, megfenyegette Bécset is. Vigyázzanak, mondotta, nehogy letörjék az ellenzéket, mely rendet és munkát kíván, mert különben a noklartlentbe és a hadseregbe beleviszik az elégületlenséget, a harcot, az izgatást és akkor finis Austriae. Ennyi erővel a nemes gróf kikiálthatta volna mindjárt pártvezérnek Nagy Györgyöt is. A Justh-párt alvezéreinek gondolkozását pedig élénken illusztrálja a Justh-párti újság mai cikkelye, mely a nagykárolyi és komáromi gyűlés szereplői közül csupán két beszéddel foglalkozik: a Károlyi József gróf és Batthyány beszédeivel. Az előbbi a válság egyetlen megoldásának a választójogi reformot mondotta. A többiről hallgat s a hallgatása elmésebb kritika, mint a beszéde. A tegnapi népgyűlések között külön jelentéside és érdekessége van az ugodinak, akit a munkapárti Jákói Géza képvisel. Itt az történt, hogy a kerület választó közönségének egy része a fiatal Eszterházy Pál gróf kezdésére, a ki eddig a munkapárt tagja volt, tiltakozó határozatot fogadott el a kormány ellen s egyben elhatározta, hogy kilép az országos munkapártból. A határozat mindezen felül föloszlottnak jelenti ki az ugodi kerület munkapártját is. A tudósítások nem számolnak be róla, hogy a helybeli munkapárt hivatalos vezetőségéből, amely elsősorban képviseli a pártot, kik voltak jelen az ugodi gyűlésen. Jákói Gézáról sem hallani semmit, aki az Eszterházy-uradalom egyik tisztviselője. Az érdekessége a gyűlésnek különben abban van, hogy alighanem ez az első lépése annak az új pártalakító mozgalomnak, amely mögött általában Andrássy Gyulát sejtik. Erre vall azoknak az előkelőségeknek névsora is, akik a gyűlésen megjelentek s akik valamennyien tagjai voltak az egykori alkotmánypártnak. A magyar delegáció holnap délelőtt folytatni fogja csütörtökön félbeszakított munkáját. Egyelőre még az albizottságok tanácskozása tart, mert ezek közül a múlt héten még csak a külügyi bizottság tárgyalta le Berchtold gróf expozéját. A hadügyi és tengerészeti albizottság még nem végzett a hadügyminiszter és Montecuccoli gróf előterjesztéseivel. Mind a két bizottságban érdekes vita várható, a hadügyiben folytatják majd a múltkor megbolygatott ágyukérdés tárgyalását, a tengerészetiben az új beruházások dolgát teszik szóvá. A bosnyák költségvetést az egyesült négyes albizottság fogja tárgyalni. A delegáció plenáris ülései előreláthatóan csak a hét végén kezdődnek meg. Ellenzéki gyűlések. A nagykárolyi gyűlés. Szatmár vármegye ellenzéki polgárságának érdeklődése és részvétele mellett mondott Károlyi József gróf vasárnap Nagykárolyban beszámolót. Eljöttek a gyűlésre Apponyi Albert gróf, Zichy Aladár gróf, Mezőssy Béla, Manndorff Géza báró, Zlinszky István, Bottlik István, Fráter Loránd, Szmrecsányi György, Preszly Elemér, Szálkán Sándor és Jármy Béla képviselők és a mezőcsáli kerület képviseletében Dobozy István és Rosenfeld Pál. A nagykárolyi állomáson több ezer főnyi közönség fogadta az érkező vendégeket. Adler Adolf nagykárolyi függetlenségi pártelnök, Falussy Árpád megyei pártelnök és Rónán István néppárti elnök üdvözlésére Apponyi Albert gróf válaszolt. A gyűlést nagyközönség részvételével délután tartották meg a városháza előtti téren. Megjelent Ilosvay Aladár alispán és Debreczeni István polgármester is. Adler Adolf dr. elnöki megnyitó beszéde után Károlyi József gróf elmondotta beszámolóját. A parlamenti harc, úgymond, összehozta az egész ellenzéket. Azt látja, hogy az erőszak most már őrjöngő rendszerré vált és a Bécs szolgálatában kapott rendjelek olybá tűnnek föl előtte, mint tudáspénzek. Ez a rendszer veszedelmesebb a nyílt abszolutizmusnál, mert alapja a hazugság. Lukácsnak, Tiszának távoznia kell, vissza kell állítani a régi erkölcsi rendet. Ezek után a válságot csupán az általános választói joggal lehet megoldani. Ha őt a hatalom megfosztaná mandátumától, kéri, hogy ragaszkodjanak elveihez, melyek Károlyi István gróf elvei is voltak. (Élénk tetszés.) Apponyi Albert gróf: Részben Károlyi István, gróf emléke és a város képviselőjéhez való rokoni szeretete hozta őt ide. De főképp azért jött, hogy az alkotmány megtartásáért és a demokratikus választójogért szólaljon föl itt és mindenütt, ahova csak elhívják. Ama vád ellenében, hogy az ellenzék akadályozza a törvényhozást munkájában, kijelenti, hogy valóban az ellenzék el van tökélve arra, hogy mindaddig, míg ereje terjed, rendes tanácskozáshoz nem járul a parlamentben, míg a megsértett jogrend helyreállítva nincs, míg tárgyi és személyi biztosítékaik nincsenek, de ez az ellenzék részéről nem támadás, hanem védelem. Nem kedvtelés ez, mert szívszorongatva áll olyan jelenségek előtt, amelyek megfosztják attól, hogy komoly pillanatokban, mint aminő most a külügyi helyzet is, fölemelhesse szavát, elmondhassa nézeteit az ország érdekeinek megvédésére, szívszorongva áll olyan jelenetnél, mely magyar emberek közt szinte áthidalhatatlan űrt támaszt. De mi ennek az eredete? A jogrenden, az alkotmányosságon június 4-én ejtett ama súlyos csorba, amelyet, ha ki nem köszörülhetünk, abban az esetben elvérezhet egész szabadságunk. Meg van bomolva a parlament külső rendje, mert megbomlasztották belső rendjét, az erkölcsét és jogrendét. Márpedig, ha belső rend, az erkölcsi rend, a jogrend meg van bomlasztva és a mellett a külső rend fönmarad és a dolgok tovább folynak, mintha semmi se történt volna, ez rosszabb, veszedelmesebb lenne bárminél, mert ez a megnyugvást jelentené a rosszban, a jogtalanságban. Az ellenzék különféle taktikával élhet és ha itt változás lenne, senkit ne lepjen meg. Az eszközök mellékesek, a fő az, hogy az ellenzék változatlan energiával fog küzdeni a jogrend helyreállításáért. A kormány békeajánlatai a szóló szerint azt jelentik, hogy a kormány az ellenzék hozzájárulásával kegyesen megengedné a házszabály szigorítását, az elnöki hatáskör tágítását és a képviselőknek törvényes úton való kivezetését. Ez rejlik a békajánlat mögött. Csak a jogrend helyreállítása után lehet az új jogrendet szilárd alapra helyezni. A békeajánlat mindig kizárta a személyi kérdést. De a mai házelnök önkénye alá az ellenzék nem veti magát, a mostani miniszterelnök pedig elvesztette az ellenzék előtt az egyéni megbízhatóságot is és ekképp a kormány és kisebbség között szükséges érintkezést is lehetetlenné tette. Nekik tehát távozniok kell, mert ők sértették meg a jogrendet. Nézete szerint a júniusi erőszak azért történt, mert Tisza félt, hogy megállapodás jöhetne létre a kormány és az ellenzék között a demokratikus választói jogban. Hogy ennek a megállapodásnak a lehetőségét is eltávolítsa, azért rögtönözte a Ház elnöke az erőszakot és a végleges összeveszést és azért azt hiszi, azok az urak nem is akarják őszintén a békét, nem akarhatja az a férfiú, akinek kezében minden hatalom van és aki mellett a kormány férfiai tisztán akarat nélküli bábok, nem akarhatja Tisza István, mert ma ismét aggódik, hogy a békéből talán egy őszintén demokratikus választójog következhetnék. Készüljünk, mondta végül Apponyi, a választásokra, mert ebből a hinárból csak háromféle út vihet tovább. Az egyik volna egy becsületes megegyezés, amelynek alapjait kifejtettük számtalanszor: a jogrend helyreállítása, a népjogoknak őszinte kiterjesztése és megszilárdítása. Ezt nem akarják. Marad a másik, folytatni, amint júniusban tették, az ellenzék kizárásával, házilag alkotni úgynevezett törvényeket, megcsinálják házilag az új választótörvényt is Tisza Istvánnak gondolata szerint. Hát ez egészen kárba veszett munka, mert az a választói reform, melyről Tisza Istvánnak nézetei ismeretesek, azt akár meg se csinálják, az nem oldja meg a kérdést, sőt nyitva hagyja, azzal szemben mi csak úgy, mintha semmi sem történt volna, ragaszkodni fogunk ahhoz a megállapodáshoz, mely az ellenzéki pártok közt létrejött és melynek alapján a haza minden értelmes és erkölcsileg feddhetetlen polgárának meg akarjuk adni és szabadságában a titkosság által biztosítani a választójogot. Szózata Magyarország népéhez ez: hidegvér, erős akarat, elszántság és kitartás. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Zichy Aladár gróf szólott azután. A kisebbség nem jelöl miniszterelnököt, sem házelnököt, de az erkölcsi igazság törvényei tiltják, hogy Lukácsot és Tiszát megtűrjék a vezérállásokban. Nem az ő meggyalázásukat, hanem az ország tisztességét kívánják. Az ellenzék között nincs különbség, mindannyian, az alkotmány biztosítását akarják. (Éljenzés.) Manndorf Géza báró Justh Gyulának és Fehérvármegyének üdvözlését tolmácsolja. Az ellenzéknek kötelessége most már eggyé forrni, hogy az alkotmányt biztosítsa. Mezessy Béla szerint ma Tisza István kezében van a hatalom. Ő meg Lukács megalázkodott fölfelé, hogy kedvek szerint garázdálkodhassanak lefelé. Az ilyen kormányt Bécsben nem egykönnyen ejtenek el. Ne ringassa magát senki csalóka reményben. A kormány még nem bukott meg, de az ellenzék egységén és szilárdságán múlik, hogy a kormányt megbuktassa. Nagy elkeseredéssel támadta azután Lukács, László miniszterelnököt. Aki Lukács Lászlót ismeri, úgymond, az nagyon jól tudhatta, hogy ha őt kidobják az ajtón, háromszor is visszamászik az ablakon. Nincs a világnak az a kiéhezett piócája, amely olyan mohón tapadna az emberi testre, mint a minő görcsös elszántsággal kapaszkodik a miniszterelnök a hatalom emlőihez. Fejérvári báróról, az öreg katonáról. A h hűen teljesítette a kapott parancsot, nem is beszélve, még a Kristóffy magatartása is sokkal becsületesebb, mint Lukács politikai komédiáskodása. Azok az urak nem hazudták az alkotmányosságot, nem kendőzték ki magukat a többségi elv rongyaival, azoknak mutatták magukat, amik valóban voltak: a bécsi parancs — rendőri és katonai erővel való — egyszerű végrehajtóinak. Sokkal szégyenletesebb, sokkal nyomorúságosabb az a szerep, amit most Lukács László vállalt. Ma nincs sajtószabadság, csak kormánytól függő sajtó számára, gyülekezési jogunk is béklyóba vezetett, a nemzet képviselői nem teljesíthetik kötelességüket, megakadályozza őket ebben az erőszak. Ám Lukács Lászlónak azért elég surű növésű a bőr az arcán, hogy a fórumon az alkotmányos miniszterelnök pózában jelentkezzék. Hogy meddig teszi ezt, ez utóvégre is az ízlés, szemérem és tisztesség dolga. Én gondolom, hogy Lukács a végletekig kitart. Mi pedig erre azt mondjuk, amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Minden eszköz jó, csakhogy tőle mielőbb megszabaduljon az ország. A tetszéssel fogadott beszéd után Justh János Kovács Gyula bűnpöréről, Szmrecsányi György a rendjelekkel való kitüntetésről beszélt. Az ellenzék meg fogja alakítani a független nemzeti jogpártot. Zlinszky István arra kérte a választókat, hogy ha a kormány megfosztaná képviselőjüket a mandátumtól, újra meg újra válasszák meg őket. Fráter Lóránt, Jármy Béla, Bottlik István és Preszly Elemér képviselők beszédei után Papp Béla javaslatára határozatot fogadtak el, melyben a kormány, a többség és az elnök törvénysértéseit elitélik és az ellenzéket bizalmukról biztosítják. A népgyűlés után lakoma volt, melyen Adler Adolf Károlyi József grófot, Falussy Árpád Apponyit köszöntötte föl. Apponyi Albert gróf hosszabb beszédben a negyvennyolcas eszmékről beszélt. Senkisem gondol arra, hogy azokat egyszerre megvalósítani lehetne, de örökösen előttünk kell lebegniök az adott alkalmakat megragadni egy-egy ideál megvalósításáért. Magyarország önállósága és belső egysége az a két legfőbb nemzeti ideál, melyért küzdeni és dolgozni kell. A demokratikus haladás szükségességét is hangoztatta. Rónay István Zichy Aladár grófot köszöntötte, mire Zichy kijelentette, hogy 3