Budapesti Hírlap, 1912. október(32. évfolyam, 231-257. szám)

1912-10-01 / 231. szám

1912- október 1. BUDAPESTI HÍRLAP (231. sz.) tett jogrend orvoslása és biztosítás­a. Ismételte, hogy sem L­ukácscsal, sem Tiszával az ellenzék nem tárgyalhat, mert Lukács­ békefeltételei csak a házszabály szigorításán és az elnöki hatáskör tágításán alapulnak. Mind a kettő elveszítette az ellenzék bizalmát, Lukács még az egyéni megbízhatóságot is­, tehát menniük kell. Az el­lenzéknek és az országnak pedig készülnie kell az új képviselőválasztásra, mert ott dől el a küz­delem. Apponyi elkészült arra az eshetőségre is, hogy a Lukács-kormány megalkotja a választói reformot is, de abban nem fog megnyugodni, mert már előre tudja, hogy ez a reform Tisza István konzervatív álláspontja miatt nem a demokratikus haladást fogja szolgálni. Mezőssy Béla inkább személyeskedett Lu­kács László miniszterelnök ellen és elment, úgy tetszik, a személyeskedés végső határáig. A komáromi gyűlés csaknem egészen ellenkező hangnemben folyt le, mint a nagyká­rolyi. Talán egyetlenegy pont kivételével egészen más húrokat pendített meg Batthyány Tivadar gróf, mint a nagykárolyi szónokok. Csupán ab­ban egyezett meg Apponyival, hogy a demokra­tikus választói jognak legfőbb akadálya Tis­za István gróf.­­ Egyebekben pedig Komáromban az egész harci fegyverzet Tisza István gróf személye és politikája ellen támadt. Batthyány politikai csa­lódásának és elkeseredésének láváját Tiszára ontotta és haragos kedvét éreztette vele minden fordulatnál. Egyébként pedig valóságos kor­mányprogramot adott. A radikális választójogi reform mellett a főrendiház reformját, a sajtó- és gyülekezési jog biztosítását, a fővárosi tör­vény revízióját, a külügyi, horvátországi gazda­sági és pénzügyi helyzet orvoslását jelölte meg az új választójogi kormány programjában. Lu­kács s­zemélyét szembetűnően kivonta támadásai­nak keretéből és hogy nyilatkozatainak súlyát növelje, megfenyegette Bécset is. Vigyázzanak, mondotta, nehogy letörjék az ellenzéket, mely rendet és munkát kíván, mert különben a nok­la­­rtlentbe és a hadseregbe beleviszik az elégü­letlen­­­séget, a harcot, az izgatást és akkor finis Aus­­triae. Ennyi erővel a nemes gróf kikiálthatta volna mindjárt pártvezérnek Nagy Györgyöt is. A Justh-párt alvezéreinek gondolkozását pedig élénken illusztrálja a Justh-párti újság mai cikkelye, mely a nagykárolyi és komáromi gyűlés szereplői közül csupán két beszéddel foglalkozik: a Károlyi József gróf és Batthyány beszédeivel. Az előbbi a válság egyetlen megol­dásának a választójogi reformot mondotta. A többiről hallgat s a hallgatása elmésebb kritika, mint a beszéde.­ A tegnapi népgyűlések között külön jelen­téside és érdekessége van az ugodinak, a­kit a munkapárti Jákói Géza képvisel. Itt az történt, hogy a kerület választó közönségének egy része a fiatal Eszterházy Pál gróf kezdésére, a ki ed­dig a munkapárt tagja volt, tiltakozó határoza­tot fogadott el a kormány ellen s egyben elha­tározta, hogy kilép az országos munkapártból. A határozat mindezen felül föloszlottnak je­lenti ki az ugodi kerület munkapártját is. A tu­dósítások nem számolnak be róla, hogy a hely­beli munkapárt hivatalos vezetőségéből, a­mely első­sorban képviseli a pártot, kik voltak jelen az ugodi gyűlésen. Jákói Gézáról sem hallani semmit, a­ki az Eszterházy-uradalom egyik tisztviselője. Az érdekessége a gyűlésnek külön­ben abban van, hogy alighanem ez az első lé­pése annak az új pártalakító mozgalomnak, a­mely mögött általában Andrássy Gyulát sejtik. Erre vall azoknak az előkelőségeknek névsora is, a­kik a gyűlésen megjelentek s a­kik vala­mennyien tagjai voltak az egykori alkotmány­pártnak.­­ A magyar delegáció holnap délelőtt foly­tatni fogja csütörtökön félbeszakított munkáját. Egyelőre még az albizottságok tanácskozása tart, mert ezek közül a múlt héten még csak a kül­ügyi bizottság tárgyalta le Berchtold gróf expo­zéját. A hadügyi és tengerészeti albizottság még nem végzett a hadügyminiszter és Montecuccoli gróf előterjesztéseivel. Mind a két bizottságban érdekes vita várható, a hadügyiben folytatják majd a múltkor megbolygatott ágyukérdés tár­gyalását, a tengerészetiben az új beruházások dolgát teszik szóvá. A bosnyák költségvetést az egyesült négyes albizottság fogja tárgyalni. A delegáció plenáris ülései előreláthatóan csak a hét végén kezdődnek meg. Ellenzéki gyűlések. A nagykárolyi gyűlés. Szatmár vármegye ellenzéki polgárságának ér­deklődése és részvétele mellett mondott Károlyi Jó­zsef gróf vasárnap Nagykárolyban beszámolót. Eljöt­tek a gyűlésre Apponyi Albert gróf, Zichy Aladár gróf, Mezőssy Béla, Manndorff Géza báró, Zlinszky István, Bottlik István, Fráter Loránd, Szmrecsányi György, Preszly Elemér, Szálkán Sándor és Jármy Béla képviselők és a mezőcsáli kerület képviseleté­ben Dobozy István és Rosenfeld Pál. A nagykárolyi állomáson több ezer főnyi közönség fogadta az ér­kező vendégeket. Adler Adolf nagykárolyi független­ségi pártelnök, Falussy Árpád megyei pártelnök és Rónán István néppárti elnök üdvözlésére Apponyi Albert gróf válaszolt. A gyűlést nagy­közönség részvételével délután tartották meg a városháza előtti téren. Megjelent Ilosvay Aladár alispán és Debreczeni István polgár­­mester is. Adler Adolf dr. elnöki megnyitó beszéde után Károlyi József gróf elmondotta beszámolóját. A parlamenti harc, úgymond, összehozta az egész el­lenzéket. Azt látja, hogy az erőszak most már őr­jöngő rendszerré vált és a Bécs szolgálatában ka­pott rendjelek olybá tűnnek föl előtte, mint tudás­­pénzek. Ez a rendszer veszedelmesebb a nyílt abszo­lutizmusnál, mert alapja a hazugság. Lukácsnak, Tiszának távoznia kell, vissza kell állítani a régi erkölcsi rendet. Ezek után a válságot csupán az általános választói joggal lehet megoldani. Ha őt a hatalom megfosztaná mandátumától, kéri, hogy ra­gaszkodjanak elveihez, melyek Károlyi István gróf elvei is voltak. (Élénk tetszés.) Apponyi Albert gróf: Részben Károlyi István, gróf emléke és a város képviselőjéhez való rokoni szeretete hozta őt ide. De főképp azért jött, hogy az alkotmány megtartásáért és a demokratikus választó­jogért szólaljon föl itt és mindenütt, a­hova csak el­hívják. Ama vád ellenében, hogy az ellenzék aka­dályozza a törvényhozást munkájában, kijelenti, hogy valóban az ellenzék el van tökélve arra, hogy mindaddig, míg ereje terjed, rendes tanácskozáshoz nem járul a parlamentben, míg a megsértett jogrend helyreállítva nincs, míg tárgyi és személyi biztosíté­kaik nincsenek, de ez az ellenzék részéről nem tá­madás, hanem védelem. Nem kedvtelés ez, mert szívszorongatva áll olyan jelenségek előtt, a­melyek megfosztják attól, hogy komoly pillanatokban, mint a­minő most a külügyi helyzet is, fölemelhesse sza­vát, elmondhassa nézeteit az ország érdekeinek meg­védésére, szívszorongva áll olyan jelenetnél, mely magyar emberek közt szinte áthidalhatatlan űrt támaszt. De mi ennek az eredete? A jogrenden, az alkotmányosságon június 4-én ejtett ama súlyos csorba, a­melyet, ha ki nem köszörülhetünk, abban az esetben elvérezhet egész szabadságunk. Meg van bomolva a parlament külső rendje, mert megbom­lasztották belső rendjét, az erkölcsét és jogrendét. Már­pedig, ha belső rend, az erkölcsi rend, a jog­rend meg van bomlasztva és a mellett a külső rend fönmarad és a dolgok tovább folynak, mintha semmi se történt volna, ez rosszabb, veszedelmesebb lenne bárminél, mert ez a megnyugvást jelentené a rossz­ban, a jogtalanságban. Az ellenzék különféle taktikával élhet és ha itt változás lenne, senkit ne lepjen meg. Az eszközök mellékesek, a fő az, hogy az ellenzék változatlan energiával fog küzdeni a jogrend helyreállításáért. A kormány békeajánlatai a szóló szerint azt jelentik, hogy a kormány az ellenzék hozzájárulásával kegye­sen megengedné a házszabály szigorítását, az elnöki hatáskör tágítását és a képviselőknek törvényes úton való kivezetését. Ez rejlik a békajánlat mögött. Csak a jogrend helyreállítása után lehet az új jogrendet szi­lárd alapra helyezni. A békeajánlat mindig kizárta a személyi kérdést. De a mai házelnök önkénye alá az ellenzék nem veti magát, a mostani miniszterelnök pedig elvesztette az ellenzék előtt az egyéni megbízha­tóságot is és ekképp a kormány és kisebbség között szükséges érintkezést is lehetetlenné tette. Nekik tehát távozniok kell, mert ők sértették meg a jogren­det. Nézete szerint a júniusi erőszak azért történt, mert Tisza félt, hogy megállapodás jöhetne létre a kormány és az ellenzék között a demokratikus vá­­lasztói jogban. Hogy ennek a megállapodásnak a lehe­tőségét is eltávolítsa, azért rögtönözte a Ház elnöke az erőszakot és a végleges összeveszést és azért azt hiszi, azok az urak nem is akarják őszintén a békét, nem akarhatja az a férfiú, a­kinek kezében minden hata­lom van és a­ki mellett a kormány férfiai tisztán aka­rat nélküli bábok, nem akarhatja Tisza István, mert ma ismét aggódik, hogy a békéből talán egy őszintén demokratikus választójog következhetnék. Készüljünk, mondta végül Apponyi, a választá­sokra, mert ebből a hinárból csak háromféle út vihet tovább. Az egyik volna egy becsületes megegyezés, a­melynek alapjait kifejtettük számtalanszor: a jogrend helyreállítása, a népjogoknak őszinte kiterjesztése és megszilárdítása. Ezt nem akarják. Marad a másik, folytatni, a­mint júniusban tették, az ellenzék kizá­rásával, házilag alkotni úgynevezett törvényeket, megcsinálják házilag az új választótörvényt is Tisza Istvánnak gondolata szerint. Hát ez egészen kárba veszett munka, m­ert az a választói reform, melyről Tisza Istvánnak nézetei ismeretesek, azt akár meg se csinálják, az nem oldja meg a kérdést, sőt nyitva hagyja, azzal szemben mi csak úgy, mintha semmi sem történt volna, ragaszkodni fogunk ahhoz a megálla­podáshoz, mely az ellenzéki pártok közt létrejött és melynek alapján a haza minden értelmes és erkölcsi­leg feddhetetlen polgárának meg akarjuk adni és sza­badságában a titkosság által biztosítani a választó­jogot. Szózata Magyarország népéhez ez: hidegvér, erős akarat, elszántság és kitartás. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Zichy Aladár gróf szólott azután. A kisebbség nem jelöl miniszterelnököt, sem házelnököt, de az erkölcsi igazság törvényei tiltják, hogy Lukácsot és Tiszát megtűrjék a vezérállásokban. Nem az ő meg­­gyalázásukat, hanem az ország tisztességét kívánják. Az ellenzék között nincs különbség, mindannyian, az alkotmány biztosítását akarják. (Éljenzés.) Manndorf Géza báró Justh Gyulának és Fehér­­vármegyének üdvözlését tolmácsolja. Az ellenzéknek kötelessége most már eggyé forrni, hogy az alkot­mányt biztosítsa. Mezessy Béla szerint ma Tisza István kezében van a hatalom. Ő meg Lukács megalázkodott föl­felé, hogy kedvek szerint garázdálkodhassanak le­felé. Az ilyen kormányt Bécsben nem egykönnyen ejtenek el. Ne ringassa magát senki csalóka remény­ben. A kormány még nem bukott meg, de az ellen­zék egységén és szilárdságán múlik, hogy a kor­mányt megbuktassa. Nagy elkeseredéssel támadta azután Lukács, László miniszterelnököt. A­ki Lukács Lászlót ismeri, úgymond, az nagyon jól tudhatta, hogy ha őt kidobják az ajtón, háromszor is vissza­mászik az ablakon. Nincs a világnak az a kiéhezett piócája, a­mely olyan mohón tapadna az emberi testre, mint a minő görcsös elszántsággal kapaszko­dik a miniszterelnök a hatalom emlőihez. Fejérvári­ báróról, az öreg katonáról. A h hűen teljesítette a ka­pott parancsot, nem is beszélve, még a Kristóffy ma­gatartása is sokkal becsületesebb, mint Lukács poli­tikai komédiáskodása. Azok az urak nem hazudták az alkotmányosságot, nem kendőzték ki magukat a többségi elv rongyaival, azoknak mutatták magukat, a­mik valóban voltak: a bécsi parancs — rendőri és katonai erővel való — egyszerű végrehajtóinak. Sokkal szégyenletesebb, sokkal nyomorúságosabb az a szerep, a­mit most Lukács László vállalt. Ma nincs sajtószabadság, csak kormánytól függő sajtó számára, gyülekezési jogunk is béklyóba vezetett, a nemzet képviselői nem teljesíthetik kötelességüket, megakadályozza őket ebben az erőszak. Ám Lukács Lászlónak azért elég su­rű­ növésű a bőr az arcán, hogy a fórumon az alkotmányos miniszterelnök pó­zában jelentkezzék. Hogy meddig teszi ezt, ez utó­végre is az ízlés, szemérem és tisztesség dolga. Én gondolom, hogy Lukács a végletekig kitart. Mi pe­dig erre azt mondjuk, a­milyen a mosdó, olyan a törülköző. Minden eszköz jó, csakhogy tőle mielőbb megszabaduljon az ország. A tetszéssel fogadott beszéd után Justh János Kovács Gyula bűnpöréről, Szmrecsányi György a rendjelekkel való kitüntetésről beszélt. Az ellen­zék meg fogja alakítani a független nemzeti jogpártot. Zlinszky István arra kérte a választókat, hogy ha a kormány megfosztaná képviselőjüket a mandátum­tól, újra meg újra válasszák meg őket. Fráter Ló­ránt, Jármy Béla, Bottlik István és Preszly Elemér képviselők beszédei után Papp Béla javaslatára ha­tározatot fogadtak el, melyben a kormány, a több­ség és az elnök törvénysértéseit elitélik és az ellen­zéket bizalmukról biztosítják. A népgyűlés után lakoma volt, melyen Adler Adolf Károlyi József grófot, Falussy Árpád Apponyit köszöntötte föl. Apponyi Albert gróf hosszabb be­szédben a negyvennyolcas eszmékről beszélt. Senki­­sem gondol arra, hogy azokat egyszerre megvalósí­tani lehetne, de örökösen előttünk kell lebegniök az adott alkalmakat megragadni egy-egy ideál meg­valósításáért. Magyarország önállósága és belső egy­sége az a két legfőbb nemzeti ideál, melyért küzdeni és dolgozni kell. A demokratikus haladás szükséges­ségét is hangoztatta. Rónay István Zichy Aladár grófot köszöntötte, mire Zichy kijelentette, hogy 3

Next