Budapesti Hírlap, 1913. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1913-07-01 / 154. szám

BUDAPESTI HÍRLAP (154. n)3 1913. július 1 fej»«——. --------- —............... .»■■■ A katolikus nagygyűlés. A november hó­napban tartandó nagygyűlés előkészítő bizottsága nevében Zichy János gróf elnök a fővédőség elválla­lására fölkérte Csernoch János dr. hercegprímást, a­ki erre a következő választ küldte: A­mint Excellenciádnak e hónap 23-án hozzám intézett nagybecsű leveléből igaz örömmel értesülök, az Országos Katolikus Szövetség igazgató tanácsából kiküldött előkészítő bizottság a XII. Országos Katoli­kus Nagygyűlés idejét az ez évi november hónap 9—11. napjaira tűzte ki. Erősen hiszem, hogy az egész katolikus Magyarország ujjongó örömét fejez­hetem ki, a­melyet a nagy csapatszemle közeledté­vel érez. A mily gazdag a mi korunk eseményekben, a mily gyors és változatos az egymást kergető szellemi irányok élete, oly sok anyag halmozódik föl egy esz­tendő alatt is, a­melyet gyűléseinken meg kell tár­gyalnunk. Annál több munka gyűlt össze két hosszú esztendő alatt. Azért kettős lelkesedéssel kell készül­nünk a 12. katolikus nagygyűlésre, a­melynek már csak azért is fényesnek és nagyszabásúnak kell len­nie, mert ennek keretében ünnepeljük az egyház 1600 éves szabadságának jubileumát, a világ legdi­­csőbb szabadságharcának gyümölcsét, a lelkiismereti szabadságot. Szabad nemzetünk katolikusai bizo­nyára eddig nem látott számmal jönnek a XII. nagy­gyűlésre, hogy a mártírok vérén szerzett szabadsá­gon örvendjenek. Megragadom az alkalmat, hogy az Országos Katolikus Szövetségnek a nagygyűlés elő­készítésének nagy munkájáért őszinte elismerésemet és bensőséges hálámat fejezzem ki. A szövetségnek hivatása, hogy a legkiválóbb katolikus vezető embe­rekből vezérkart alakítson s azután ennek tervei szerint a különböző katolikus mozgalmakat, egyesü­leteket és társulatokat egységesen irányítsa. A XII. nagygyűlésnek elemi erővel kell követelnie a kato­likusok egységét s ezen szent óhajtásnak megfelelően a középponti szervnek, az Országos Katolikus Szö­vetségnek, megizmosodását és jelentőségében emel­kedését. A XII. országos katolikus nagygyűlés elő­készítésének költségeire 400 koronát küldök és a fölajánlott fővédnökséget készséggel elfogadom. Fo­gadja Excellenciád kiváló tiszteletem őszinte nyilvá­nítását. Esztergomban. 1913 június 27. Csernoch János s. k. hercegprimás, esztergomi érsek. A miniszterelnök és a románok. A félhiva­talos Magyar Távirati Iroda jelenti: A sajtó egy része az utóbbi időben különféle módon tárgyalta azt a híresztelést, mintha Tisza István gróf paktumot kö­tött volna a románokkal, sőt egy fővárosi lap az aradi győzelmet kifejezetten a románok győzelmé­nek minősíti. Ezzel szemben illetékes helyen kijelen­tik, hogy Tisza István gróf miniszterelnökké történt kinevezése óta a románokkal még csak tárgyalást sem folytatott és így a paktumra vonatkozó híradá­sok is kivétel nélkül valótlanok. Benedek államtitkár kihallgatása. Benedek Sándor vallás- é­s közoktatásügyi államtitkár rendes heti kihallgatását további intézkedésig nem tartja meg. Haviár Dániel lemondása. Szarvasról jelen­­tik: Haviár Dániel volt koalíciós képviselő lemon­városkát, melyben a szépséges grófné élt. Még egyszer látni akarta őt, még egyszer, aztán nem bánja, bármi következzék is ... Semmi sem változott. A piaca régi. A drága, kis kastély is úgy áll ott, mint annak idején. Sokáig ténfergett a lovag a ház körül. Végre megnyílott félig a gőgös kapu és a komorna alakja vált láthatóvá. — Hogy megöregedett ez a leány! — gon­dolta Orlando lovag és csodálkozva nézett a komornára, a­ki intett, hogy menjen beljebb. A lovag illetődötten lépett a kapu alá. — Hazatért már a gróf? — Ez volt a lo­vag első kérdése. A leány nemet intett és furcsán, riadt né­zéssel szemlélte a lovagot. — És a grófné? — kérdé Orlando és érezte, hogy remeg a szive. — A grófné?! — felelt a leány és mélyet sóhajtott. A grófné meghalt... már öt eszten­deje, hogy meghalt. Meghalt abban a fekete be­tegségben, melyet a keresztesek terjesztettek el. A lovag csak állt, állt és értelmetlenül né­zett a leányra. — Meghalt, meghalt volna? — kérdezte többször is. Mert oly hihetetlen volt ez! És ha ő meghalhatott, valósággal meghalhatott, akkor ebben benne van az elmúlásnak, a földi hiúság­nak minden fájó, torz, szörnyű gyötrelme. Mert már százat látott meghalni, ezer fát kidőlni, mil­lió virágot hervadni, de ez még eddig mind csak játék, szeszély, tréfa volt! De hogy ő meghalt, meghalt volna! És egy láthatatlan, de iszonyú bősz kezet érzett, mely nyomta a vállát borzal­mas súllyal lefelé, Vott a békési evangélikus egyházmegye felügyelői állásáról és pedig azért, mert a legutóbbi egyházme­gyei közgyűlésen helyette munkapárti embert válasz­tottak meg zsinati küldöttnek. Megtiltott szocialista g­yű­lés. Székesfehér­várról jelentik: A székesfehérvári szociáldemokraták vasárnap délután gyűlést akartak tartani, de Ságn­y Lajos rendőrfőkapitány a bejelentést nem vette tu­domásul. Határozatát a többi között ilyképp okolta meg: A bejelentők egyénisége nem nyújt biztosítékot a népgyűlés törvényes lefolyására nézve, főképp az országszerte tett ama tapasztalatokkal szemben, hogy a gyűléseken a király személyét sértő módon aposz­trofálják és a köztársasági mozgalmat propagálják. A népgyűlés egybehívói megfélebbezték a határo­zatot. Munkapárti gyűlés. A pestmegyei nemzeti munkapárt holnap délelőtt tíz és fél órakor a nem­zeti munkapárt országos körében Nagygyűlést tart, melyen foglalkoznak a politikai helyzettel. Politikai események. Budapest, jan. 30. Az aradi választás lezajlott s ennél na­gyobb politikai esemény — mivel jelentőségét az agitációban oly nagyra növesztették — a nyár során nem igen várható. A most még nyilat­kozatok és magyarázatok hangzanak, mintegy végső kicsendülései a lefolyt zajos mozgalom­nak. Az ellenzékiek magyarázzák bukásukat, a munkapártiak magyarázzák győzelmüket, min­­denik a maga módján. A­mint már ez ilyenkor lenni szokott. Kossuth Ferenc vasárnapi cikkében An­­drássy aradi szereplésére utalva, azt fejtegeti, hogy az a hatvanhét, a­melyet Andrássy kép­visel, milyen közel áll ahhoz a negyvennyolc­hoz, a melyet a Kossuth-párt irt zászlajára. Széchenyi Aladár gróf levelet irt, a mely­ben köszönetet mond azoknak az aradi polgá­roknak, a kik ő rá adták szavazatukat. Herczeg Ferenc kijelenti, hogy semmit sem von vissza abból, a­mit Aradon mondott. A fiumei városi urak folytatják az ellent­­állást a kormány jogos és törvényes intézkedései ellen. A rappresentanza feloszlatása után le­mondott az a delegáció is, a­mely a városi sta­tútum rendelkezései szerint kormányozni tarto­zik a várost addig, a­míg az új rappresentanza meg nem választódik. Ennek ugyan semmi ér­­telme nincs, s a fiumei urak ezzel a zendü­lés­—­­­ellát meghalt? — kérdezte még egy­szer. — Meghalt! — ismételte a leány. A lovag a zsebébe nyúlt és egy aranyat — utolsó aranyát — a leány kezébe nyomta. Meg­fordult és menni akart. — Egy percig még — szólalt meg a leány, valamit mondanom kell. Át kell adnom egy üzenetet... — Egy üzenetet? — kérde a lovag és cso­dálkozva nézett rá. — A grófné adta át halálos ágyán, hogyha látom még valamikor, mondjam meg utolsó üzeneteként. — A grófné? — hebegte Orlando. Azt üzeni, azt mondta, mondjam meg, hogy ő szerette kegyedet... A lovag egy pillanatig kábultan állt, aztán megfordult sebesen, úgy hogy nekiütődött a kapufélfának. De örült ennek a fájdalomnak, mert már félt, hogy nem tudja elviselni az örömnek végtelen és forró áradását, mely zu­­hatagkén­t borult rá hirtelen. Boldog-ittasan vágott neki a piacnak. Ru­hájának kopott selyme mint homályos tükör csillámlott, zsebe üres volt, lövegének tolla fosz­­lottan csüngött alá, de egy halott asszony üze­nete csillogó sugárözönt vont köréje. Csömör és vénhedés barázdáitól volt szántva az arca, de a szivéből meleg, bársonyos, ujjongó és boldog zene áradt szét és cirógatta lágyan, balzsamosan minden tagját. szerű viselkedéssel csak önmagukat károsítják,­­ de éppen ez a viselkedésük mutatja, hogy nem a józanság volt az úr mostanság a fiumei városi házán. A kormány azonban természetesen nem fog megállani a feje utján s miként ez már más­kor is történt, a mikor a fiumeiek magánál az államhatalomnál is nagyobb urak akartak lenni, a kormány gondoskodni fog podesztáról, a­­ki majd ellátja a város hivatalos ügyeit.­­ Zemplén vármegye ma bizalmat szavazott a Tisza-kormánynak. Eleinte, úgy látszik, egyezség készült a pártok között, olyan egyez­ség, a­melyben a bizalmi nyilatkozat kifejezett­­en nem szerepelt. De a közgyűlés közben va­lami ellentét támadt s erre egy munkapárti bi­zottsági tag bizalmi indítványt tett, a­mit a köz­gyűlés azután nagy többséggel elfogadott. Az ellenzék ezzel szemben tüntető,állásfoglalásra­ készül. ,­­ Bizalmat szavaztak ma a Tisza-kormány­­nak Kassa és Temesvár városok törvényhatóság­­gal és támogatásáról biztosította a kormányt, Miskolc városa is. Ghillám­i Imre földmivelési minisztert ma, Eperjesen egyhangúlag újra megválasztották si­kerülét országgyűlési képviselőjévé. Az aradi választás.­ th­rczeg Ferenc országgyűlési képviselő a kö­vetkező nyilatkozatot teszi közzé a Budapesti Tudó­,­sító útján: Aradon szó volt róla, hogy a hírlapok a Fe­hér Keresztben elmondott beszédemet kivonatban közölték és hogy azok az urak, a­kiket az ügy eset­leg közelebbről érdekel, külön megszerezhetik tőlem a beszéd teljes szövegét. Ebből egyes ellenzéki la­pok azt igyekeztek megmagyarázni, hogy én megs bántam és visszavontam azt, a­mit mondtam. Kije­lentem, hogy ez tévedés. Nekem ebben az ügyben semmi visszavonni, módosítani, vagy kimagyarázni valóm nincs.­­* Széchenyi Aladár gróf a következő nyílt leve­let intézte Arad város polgárságához: Tisztelt polgártársaim! A rossz időjárás lehetetlenné tette, hogy a kép­viselőválasztás napján önöktől személyesen elbú­csúzhattam volna. A­mint előre láttam, a független­ségi és 48-as párt zászlója a velünk szemben kifej­tett lélekvásárlás és megfélemlítés következtében el­bukott. Tisza István grófnak ezt a mandátumot min­­den áron meg kellett kapnia. A sors nem engedte meg, hogy győzelmet arassunk. Nehéz is Magyaror­szágon olyan rendszernek felül­emelkedni, mely a fönt említett fegyverekkel küzdeni nem kíván. Er­kölcsi lehetetlenség lenne reánk nézve ilyen fegyve­reket használni, hisz mi elsősorban a közéleti tiszta­ság helyreállítása érdekében harcolunk. Mindazáltal csüggedni nem szabad. El fog föltétlenül jönni az idő, mikor az igaz ügy győzni fog, vagy mindannyian el fogunk pusztulni, mert a világtörténelem tanúsága szerint korrupció és erőszak eddig minden nemzet­nek megásta a sírját. Nem kell messzire menni a példáért, itt van Törökország. Ne adja Isten, hogy a magyar is erre a sorsra kerüljön. Hálás köszönetet mondok Arad szabad királyi város ama derék pol­gárainak, kik hozzáférhetetlenek voltak és mellet­tem végig kitartottak. Különösen áll ez vasutas pol­gártársaimra, kik létfentartási viszonyaik kockázta­tásával tartottak ki az igaz ügy mellett. Az Úristen fizesse meg nekik! Köszönetet mondok továbbá Arad lelkes asszonyainak és mindazoknak, kik ma még az alkotmány sáncain kívül állanak, ama nagy sze­­retetért, a­mellyel igénytelen személyemet körül­vették. Bizton remélem, hogy rövid idő múlva be­csületes jogkiterjesztéssel meglesz a demokratikus Magyarország. Isten áldja meg önöket, tartsanak meg továbbra is becses jóindulatukban. Budapest, 1913. június 30-ikán. Széchenyi Aladár gróf.* Kossuth Ferenc egyik függetlenségi újság vasárnapi számában az aradi választás tanulságairól cikkelyt irt, melyben valósággal ünnepli Andrássy Gyula grófot abbból az alkalomból, hogy Andrássy lement Aradra a függetlenségi jelölt mellett kortes­kedni. A cikkelynek azonban politikai jelentősége is van, mert Kossuth az Andrássyval való politikai együttműködés szükségességét hangoztatja. Azt mondja a többi között, hogy Andrássy előzetes meg­állapodás nélkül, de Kossuthék kérésére ment le Aradra, a­hol teljességgel beleilleszkedett a függet-

Next