Budapesti Hírlap, 1914. november (34. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-01 / 273. szám
18 Budapesti Hírlap (273. bz.) 1914. november 1, a táblázat, úgy hogy a mint az a és 6 szöget tudják, azonnal megadhatja a tiszt, hogy kell az agyút beállítani és csak a kellő pillanatban kell elsütni, hogy találjon. Ezekkel a modern mozsarakkal 10—15 kilométer távolságra lehet lőni, a mi ugyan nem elegendő ahhoz, hogy az ellenséges hajókat tisztességes távolságban tartsa a parttól, hogy azok a hadi kikötőkre nézve veszedelmesek ne legyenek. Márpedig, ha Calaisban vagy Boulogneban a német tengeralattjáró hajóknak biztos menedékük van, akkor az angol flotta éjjel vagy ködös időben a Manchecsatornában állandó nagy veszedelemnek van kitével és a között kell választania, hogy vagy a csatornát hagyja őrizetlenül, vagy a folytonos torpedó támadások okozta veszteségek lassanként annyira legyengítik, hogy az addig biztos helyen váró német flotta már a győzelem reményével veheti föl vele a harcot. Belgák a Bakonyban. írta Magyarász Ferenc dr. A népek és törzsek nagy hullámzása, amelyet a világtörténelem népvándorlásnak nevez, nem szorítkozik pusztán arra az időre, amelyet e mozgalmak számára a történelemben ki szoktunk jelölni. Kisebb terjedelmű és rövidebb tartamú vándorlás szinte állandó jelenség az európai történelemben. Hiszen minden egyes nagyobb háború szükségképpen egyegy népvándorlást okozott, és elég gyakran az volt a következése, hogy az országhatárok csak ugy eltolódtak, mint a középkor kezdetén való nagy népvándorlás idején. Napóleon háborúinak idejében például sokkal erősebb volt az európai népek hullámverése, mint bármikor máskor, s a moszkvai vagy egyiptomi hadjárat, ha rövidebb ideig tartott is, kész pendantja volt a vikingek szicíliai kalandozásának ,vagy az omajjadák toledói kalifátusának. A háborús kényszeren kívül ezeknek a mozgalmaknak még egy rugójuk volt: a pénzvágy. Nemcsak az a kincsszerző kapzsiság, amely a spanyol contjuistadorokat oly brutális tettekre tüzelte Amerikában, hanem annak szerényebb kiadása is, amely rávette a háborús veszedelemtől távolabb eső népek fiait, hogy zsoldért és a hadi zsákmány reményében fegyverüket és karjukat nagyobb hadviselő nemzetek rendelkezésére bocsássák. Nagyon is érthető, hogy ezek a zsoldos hadak a háborút nem az elvesztett szabadság visszaszerzésének, hanem a kalandos, kockázatos, de voltaképpen könnyebb vagyonszerzés eszközének tekintették és ezért igazi hasznavehető, megbízható hadi elemeknek sohasem bizonyultak, s ami a legfőbb bajuk volt, a sokat hányt-vetett szegény lakosság iránti kíméletlenségben törökkel, tatárral vetélkedtek. A török hódoltság idejében hazánk is rászorult ilyen zsoldos hadakra. Érdekes, hogy ezek között leggyakoribbak a belga zsoldosok, a vallonok, ahogy őket kortársaik és krónikásaink nevezték. Ilyen zsoldos csapatokkal kivált 1542 óta, Joakim brandenburgi hercegnek sikertelen budai felszabadító expedíciója óta találkozunk nagyobb számmal. Egyik ilyen belga zsoldos hadinak viselt dolgaival és végső pusztulásával akarunk ehelyütt foglalkozni. A most folyó világháború ugyanis az aktualitás homlokterébe állítja azt az összeköttetést, amely valaha a mi seregünk és a belga hadak között fönnállótt És mert a történelem szüntelen megismétli magamagát, csak néha más szereposztással. Nem érdektelen dolog megismerkednünk azzal, hogy minő históriai adósságot rónak le most a mi katonáink abban az országban, mely fejest rohant vesztébe és szerencsétlen sorsát megérdemelte. [Az úgynevezett tizenötéves török háborúban(1590—1604.) az ország rendjei ismételten panaszt tettek Rudolf királynál az idegen hadak zsarolása, meg az idegen hadvezérek árulása ellen. Rudolf nem adott ugyan magyar hadvezért, de az új fővezér, Mansfeld Károly herceg, oly erős kézzel kezdte orvosolni a bajokat. — Győr áruló kapitányainak, Hardeggnek , az olasz Perlinnek fejét veteté — hogy meg lehettünk elégedve intézkedéseivel is, intézkedésével is. Eléggé sajnálták őt a magyarok, mikor Esztergom megvétele után 1595. augusztus 15-én. Istvánfi krónikája szerint, mert az akkor még szokatlan dinnyére sok vizet ivott , 52 éves korában meghalt. Mansfeld halála után meglazult a zsoldosok hadi fegyelme. Járványos betegség is pusztított közöttük, azért Miksa királyi herceg, Mansfeld utódja, Pápa megvétele után 1597-ben szélnek eresztette táborát. Győr elfoglalása után mind magyar, mind török részről ernyedni kezdett a fáradt seregek harci kedve. Ibrahim nagyvezér 1599-ben bejött ugyan az országba, de nevezetesebb hadi tény falján békealkudozásokba bocsátkozott. Az ilyen fegyverszünetek a vallon zsoldosok által megszállott helyek lakóira nézve rosszabbak voltak a háborúnál is, mert sem megtorlást, sem orvoslást senkitől sem remélhettek, így jártak Pápa város lakói is. 1600 junius elsején az ott elhelyezett zsoldos hadak Istvánfi krónikája szerint (Historiarum de Rebus Ungaricis Lib. XXXII. eddigelé hallatlan gazságra vetemedtek. Kis híján ezer ember, Fia és Motta kapitányok vezérlete alatt, azzal az ürüggyel, hogy nem kapta meg hátralékos zsoldját, föllázadt Maróthy Mihály várkapitány ellen. Álnok módon szállásukra csalták, mintha valami fontos megvitatni valójuk volna. Maróthy semmi rosszat sem sejtve, hadnagyaival, Szlakovics Farkassal, Bakács Sándorral és kisebb kísérettel el is ment hozzájuk. Ott aztán rájuk törtek a fallszegő belgák; az ellenkezőket leöldösték, a többit azokba a börtönökbe vetették, ahonnan a török foglyokat hazabocsátották Székesfehérvárra. Aztán nekiestek a városnak és lelketlen fosztogatást vittek végbe. Majd a fehérvári basának üzentek, hogy ha zsoldjukat megfizeti, kezére fogják játszani a várost. Istvánfi megjegyzi, hogy a törökök maguk is oly förtelmesnek találták ezt az eljárást, hogy eleinte cselvetésnek gondolták és nem akartak velük szóba ereszkedni. Csak ismételt sürgetésre küldték el Ahmed agát hatvan lovassal és egy hónapi Zsolddal. Mikor Mátyás főherceg értesült a belgák garázdálkodásáról, meghagyta Schwarzenberg Adolf hercegnek, hogy csináljon rendet Pápán szép szóval, ha lehet, fegyverrel, ha kell. Bizony az utóbbira került a sor. A belgák alaposan fölkészültek az ostrom ellen, és maga Schwarzenberg is komolyan hozzálátott a munkához. Fegyverbe szólította a győri őrséget, sőt július 7-én a túl a dunai nemesség is csatlakozott hozzá Kollonich és Nádasdy vezérlete alatt. Július 26-án a belgák kirohantak az ostromlók ellen. A harc véres volt, mindkét részről sokan estek el. Egy helyen megingott az ostromló sereg, mire Schwarzenberg fegyvertelenül, sisak nélkül odavágtatott, hogy személyes megjelenésével öntsön bátorságot népeibe. De a bátor vezért golyó találta halántékán és holtan fordult le lováról. Ideiglenesen Nádasdy vezette az ostromot, míg Mátyás főherceg Roeder Menyhértet nem állította a seregek élére, majd mikor Roeder néhány napi ostrom után elhunyt, Nádasdy Ferenc került az ostromlók vezérletére, aki aztán augusztus 10-én be is vette a várost. Az akkori idők szokása szerint rettentő volt a megtorlás. A menekülő belgákat a magyar és német lovasok bekergették a Bakony szélére. Istvánfi szerint oda, hol valaha egy kartauzi kolosstor állott. Ez a hely nem más, mint a mai Városlőd. (L. Békefi: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban.) Városlőd határában ültek törvényt a magyarok a belgákon. Egy részüket elevenen megnyúzták, a másikat nyársra húzták és lassú tűzön égették meg; néhányat malomkerékre kötöztek, ebekkel marcangoltattak, széjjel vagy a földbe ástak és céltáblának használták föl. Istvánfi szerint méltó és megérdemlett fizetségül ama rengeteg kegyeletlenségért, amelyet a belgák hasonló módon követtek el a magyar sereg vérein és rokonain. Maróthy Mihály várkapitány közel egy esztendei raboskodás után kiszabadult ugyan a fogságból, de nem sokáig élvezhette szabadságát. Sárvárra menet egy tatár portyázó csapat orvtámadásának esett áldozatául. Emlékezzünk régiekről is . Most, amikor motoros ágyúink szava túlfanrsogja a tenger zúgását Antwerpen körül, nem érdektelen dolog visszaidéznünk emlékezetünkbe, hogy nem ez volt az első eset, amikor a magyar összemérte fegyverét a belgával. Az 1600-iki bakonyi végpusztulás azonban csak előképe az egész belga nép teljes ésetének. A társadalom is a háború. Budapest, okt. 31. A fiadsegités munkája. (Sz. M.) Alig néhány nappal a mozgósítás elrendelése után, Magyarországban épp úgy, mint Ausztriában intézmény alakult a hadsegitő érdekében. Nálunk a m. kir. honvédelmi minisztérium kebelében alakult meg a Hadsegitő Hivatal és szünet nélkül végzi nagy és nemes, minden elismerésre és hódolatra méltó munkáját. Óriási gépezet ez a hivatal, melynek élére Hazai báró miniszter bizalma Kirchner Hermann cs. és kir. altábornagyot állította. Munkáját megkönnyítik a honvédelmi minisztérium kirendelt tisztviselői és az önkéntes munkaerők. A hivatal a képviselőházban van, itt bonyolódik le a középponti vezetés és a legfőbb adminisztráció munkája. Sokirányú, színes, érdekes munkát végez a hivatal váci utcai kirendeltsége. A tiszti kaszinó második emeleti gyönyörű helyiségeit foglalták le erre a célra. Ott, ahol tavaly ilyentájban szebbnélszebb esték és bálák zajlottak le, most a magyar közönség szeretetadományaival foglalkoznak Budapest előkelő, lelkes, nemesszivü úriassszonyai és leányai. Ahogy a jó Isten megadja a reggelt, jön a postás és átszolgáltatja az ő három-négyszáz csomagját. Egyikben hósapka, a másikban érmelegítő, csukló- és lábszárvédő, a harmadikban cigaretta és csokoládé, prém és ékszer, — de ki tudná azt mind elő,sorolni! Egy kis statisztikával szolgálunk, hadd lássa a közönség, mily impozánssá válik a nagy tömegben a sok-sok szeretetadomány. Augusztus 20-ától kezdve október közepéig 7600 adakozó körülbelül 18.000 csomagot adott át személyesen a Hadsegítő Hivatal raktárának; ugyanez idő alatt postán érkezett 8800 és adakozóktól 20.000 csomag; vasúton és hajón 230 adakozótól mintegy 400 darab — köztük 200 kilogram súlyú — láda és zsák, telve meleg ruhaneműekkel. Általában, az eddig beérkezett ruhaneműek legnagyobb része téli óvócikk: hósapka, meleg alsóruha, csukló- és lábszárvédő, haskötő, kapca. Hósapkából egész hegyek alakultak a hivatal raktáraiban. Eddig több mint százezer hósapkát és százötvenezernél több érmelegítőt adott a társadalom, de ez kevés. És nem tudjuk elégszer hangoztatni, hogy még mindig igen-igen sok meleg ruhára van szüksége a hadvezetőségnek. Amit a közönség hazafias áldozatkészsége adott, ha soknak is látszik, nem elegendő. Magyar asszonyok és magyar leányok, kik eddig oly sok megható példáját adták hazaszeretetüknek, bizonyára tudni fogják, mi a kötelességük, őket nem kell biztatni a munkára. A Hadsegítő Hivatal váci utcai kirendeltségénél naponként kétszázötven hölgy dolgozik. Az érkező csomagokat átveszik, fölbontják, osztályozzák és raktározzák, majd újra csomagolják, amikor már a harctérre szállítják a jó meleg holmit. Az átvételikülönítmény vezetője Csurda Andor honvéd vezérhadbiztos, a csomagfölbontási különítménynek Kiessel József ezredes a vezetője, helyettese Fiessel Józsefné. Az osztályozó és oktató különítmény elnöke Kirchner Hermanné, ügyvezető elnöke sáromberki Ziegler Károlyné, helyettese Csurda Andorné. A leltározó különítmény vezetője Demián Ottóné, helyettese Demján Erzsébet. Számláló, átadó és felügyelő hölgyek: Melichár Mária, Ziegler Herma, Huberth Jolán, Megay Gizi, Petrovics Natália és Mária. Ladányi Mariska, Veith Marianna. Az adományok fölvételénél közreműködnek: Neumann Ilona, Linkmann Rózsi, Ecker Irén, Román Aurél, Bálint Béla dr., Takács László, Geschöpf Béla főszámtiszt, Bartos István segédszámtiszt és néhány cserkész. A minták bemutatásánál vezető Nagy Imréné, segítő társai: Pick Gézáné, Manningerné és Dedinszky Olga, a kicsomagoló osztály tagjai: Geszty Györgyné, Domokos Miklósáé, Major Imréné, Géber Baby. A kötött holmi osztályánál vannak: Megay Oszkárné, Bäcker Davida Olga, Festetich Andorné grófné, Szécsy Böske, Zala Lenke, Mikolás Ödönné, Szepessy Sándorné. A fehérnemű rendezésével foglalkozik: özvegy Yull Alfrédné, Lányi Mórné, Ricsováry Bléláné és Ilona, Sávoly Jánosné, Missits Árpádné, Chorin Ferencné, Blum Béremné, Rittingerné dr.-né, Sándor Balázsné de.-né, Varjassy Lilly és Mini, Csernyák Imréné, Mátray Ida, Lászlóné Lenkey Hedvig. Jellenikné Lindh Manella, Bischitz Maltid, Balázsy Erzsébet, Mérő Károlyné, Szűcs Zoltánná dr.-né, Melion Anny és mások. A párnák osztályánál: özvegy Neuschl Ferencné, csepeli Weiss Daisy, Paschl Elvira, Latos Kornélné, Melián Emilia, Csörgey Tituszné, stb. A harisnya osztálynál: Mezey Antalné, Cseörgey Zoltánná, Takách Iza, Bosisz Erzsike és Fodor Böske. . . . _ A rongyos fehérnemű felhasználásánál, illetve csoportosításánál működnek: Nemesszeghy Lászlóné, Roner Zsigmondné, özvegy Zambra Péterné, Staibl Antalné, Szepessy Kálmánné, Losonczy Marianne, Metzger Györgyné, Wächner Irma, Iglódy Gyuláné, Jaeneschné K. Margit, Karenovics Rózsi, Marossy Kálmánné, László Albertné, Ssamody Sándorné. *