Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)
1915-05-06 / 125. szám
10 BUDAPESTI FLIRUP (125. sz.) 1915. május 6. megnyitásához, valamint Japánországnak az adózás alapján vasútépítéseknél és kölcsönöknél elsőbbségben való részesítéséhez. A Hankoping társaságot illetően Kina elfogadja a revideált japán követeléseket, melyek szerint Kina e társasságot nem állítja föl újra, mintállami vállalkozást, vagyonát nem foglalja le és a társaság céljaira idegen tőke a japán tőke kivételével, nem használtatik föl. Kina fűtetlen nyilatkozatot ad, melyben kötelezi magát, hogy semmiféle kikötőt vagy Szigetet nem bocsát áruba. A követelések ötödik csoportját illetően, melyeket eleinte nem közöltek az érdekelt hatalmakkal, Kína kész később tárgyalásba bocsátkozni, úgyszintén arról a követelésről is, hogy idegen hatalomnak ne engedtessék meg, hogy Fukien provinciában katonai vagy flottabázist vagy más katonai intézményt létesítsen, avagy pedig, hogy ily intézmény fölállására idegen tőkét használjon föl. A követelések ötödik csoportját egyebekben nem fogadja el Kína. A többek közt azt a követelést sem, mely a Jangcse-völgyben építendő vasutakra kivont koncessziót Japánország részére. Hioki japán nagykövet ennekkövetkeztében visszavonta azt a kijelentést, mely szerint Japánország visszaadja Kínának Kiaocsaut. A megokolás az volt, hogy Kína a revideált japán követeléseket nem fogadta el. Kérdést intézett a kínai kormányhoz, várjon a fentebb vázoltak a végső engedményeirre és igenlő válasz után kijelentette, hogy a japán kormány részére nagy csalódás volna, ha a tárgyalás ezzel véget érne, anélkül, hogy újabb ülést tartanának. A Times tudósítója megjegyzi, hogy attól tartanak, hogy Japánország, tekintettel arra, hogy Kína a követelések egészét nem hajlandó elfogadni, messzemenő lépéseket fog tenni. Hatvanezer japán katona áll kínai területen. Angol szempontból kiemelendő, hogy a tárgyalás során kitűnt Japánország ama törekvése, hogy be akar nyomulni a Jangcse völgyébe és célja, hogy ott megossza Angliával a kivételes pozíciót. Japán ultimátum Kínának. Amszterdam, máj. 5. A Handelsblad a fieufer-ügynökségnek Tokióból e hónap 4-éről kelt következő jelentését közli: A minisztertanács összeült, amint hiszik, azért, hogy a Kínához intézendő ultimátumot megvitassák. A japán sajtó befejezett dolognak tartja az ultimátum elküldését és Kinának a módosított japán követelésekre adott válaszában csak a döntés halogatását látja. Amerika semlegessége. Kopenhága, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) A Ruszkoje Szlovo jelenti Vladivosztokból. A washingtoni kormány Pekingben tudatta, hogy kínai-japán konfliktus esetében semleges fog maradni. A képviselőház elnöke ma a következő táviratot kapta Frigyes királyi herceg tábornagytól: Nagyságos Beöthy Pádárnak, a magyar országgyűlés elnökének Budapest, Főhadiszállás, 1915. május 5. Harcban álló seregeink nevében kérem Nagyméltóságodat, szíveskedjék a magyar országgyűlés képviselőházának ama s pontoii és forró hazaszeretetből fakadó öröm- és elismerés-nyilvánításáért, amellyel a német szövetséges csapatokkal együtt ellenfelünk fölött aratott újabb győzelmünk alkalmaiból hős seregeinknek adózott, legőszintébb és legmelegebb köszönetemet tolmácsolni. A szövetséges seregeik páratlan lelkesedéssel és a legnagyobb hősiességgel harcolnak tovább és Isten segítségével győzelmi útjukat az ellenség teljes leküzdésével fogják koronázni. Frigyes, királyi herceg, tábornagy, hadseregfőparancsnok. A képviselőház mai ülésén az elnök mind a két táviratot fölolvasta. A Ház lelkes éljenzéssel fogadta a két választ és a király üzenetét kódoló tisztelettel, Frigyes királyi herceg táviratát örvendetesen vette tudomásul. Kérvények. A képviselőház kérvényi bizottsága ma délelőtt Kálmán Gusztáv elnöklésével tartott ülésében Cziffra Kálmán előadása alapján letárgyalta az újabban érkezett kérvényeket. Politikai események. Budapest, máj. 5. A miniszterelnök Bécsesen. Tisza István gróf miniszterelnök ma délután öt óra tizenöt perckor a marcheggi gyorsvonattal Bécsbe utazott. A király és Frigyes kir. herceg a képviselőházhoz. A képviselőház üdvözletére a király Tisza István gróf miniszterelnöknek a következő táviratot küldötte: Tisza István gróf magyar miniszterelnökömnek Budapest, Wien, Burg, 1915. május 5. A magyar országgyűlés képviselőházának galíciai győzelmes előnyomulásunk alkalmából kifejezett hű érzelmeit élénk megelégedéssel fogadtam. Különös örömmel tölt el, hogy a képviselőház velem eggyütt érez a felül nem múlható hősiességgel küzdő hadseregem fegyvertényei fölötti hálában és büszkeségben. Ferenc József: Agyfzelmi mámor. Budapest, máj. 5. Nyugat-Galiciában nagy győzelmet arattunk, melynek gyümölcsét már élvezzük a mai Hoferben: a Kárpát nyugati vonalán megkezdte Magyarországból való kitakarodását az orosz és megint hangzanak a vezérkar jelentésében azok a galiciai helynevek, mint melyek felé vonulnak csapataink, melyek december óta el voltak temetve az orosz tengerben. A közönség azonban nem elégedett meg a nyugat-galiciai orosz front több helyen való áttörésével, a harmincezer fogollyal, az offenzíva nagyszerű lendületével és a megvert orosz hadak visszavonulásával, hanem szabadjára bocsátotta fantáziáját. Nemcsak nálunk, hanem Berlinben, Bécsben, Konstantinápolyban is. A győzelmi mámor Bécsben és Berlinben is meghatszorozta az orosz foglyok számát és a zsákmányt csaknem húszszorosra emelte, természetesen csak az utca, mert a hivatalos jelentések ilyen nagy számokat nem tartalmaztak. Budapest még tegnap tartózkodóan viselkedett, aminek oka bizonyára az volt, hogy a tegnap reggeli lapokban Hofer még csak nyolcezer foglyot jelentett. Berlin, miután a nagyvezérkar tegnapelőtti jelentése szokatlan ünnepiességgel és melegséggel szólt a galiciai győzelemről, a hivatalos épületekre meg kaszárnyákra kitűzték a lobogót, sőt az iskolákban is megszüntették az oktatást (ami a mazuri győzelem óta nem történt meg), már tegnapelőtt mámorban úszott, ami az egész város föllobogózásában és tüntető menetekben nyilvánult meg. Tegnap minden iskolában megmagyarázták a növendékeknek a kárpáti győzelem jelentőségét. Bécs tegnap lobogó díszben volt. Budapesten tegnap még csak imitt-amott tűztek ki zászlót és este kisebb mértékű menet vonult el az utcán a képviselőházi jelenetek (Tisza, Apponyi, Beöthy elnök beszéde, az ülés felfüggesztése) és Hofer nagyszerű jelentése alapján. Az öröm természetesen általános volt, de csak ezekben a külsőségekben nyilvánult. Ma délelőtt azonban egyszerre a legforróbb győzelmi láz rajongása vett erőt Budapesten. Egyszerre óriás fogolyszámról, tömérdek ágyú és egyéb zsákmányról kezdtek beszélni, egyik ember a másiknak újságolta a túlzott diadalhíreket, ismeretlenek szólították meg egymást az utcán. — Hallotta már a nagy eseményt, a százhetvenezer foglyot, négyszázötven ágyút stb.? — Nem. — Nem hallotta? Hogy lehet az? Hiszen az egész város tele van vele. Már tűzik ki mindenütt a zászlókat. Csakugyan, az egész városban repesni kezdtek a házakról a trikolórok, magyar és német zászlók. A középületekre kitűzték a lobogót s a hatóság a főbb utcákon az utcatesten át drótkötelet vonatott és az út közepén óriás magyar, német, osztrák és török lobogók lengtek alá. A hatóság ezt ugyan nem a túlzott hírek, hanem Höfer tegnapi jelentése alapján tette, de ez is megerősíteni látszott az egyre dagadozó álhírt. A tőzsdén hivatalosan egész fantasztikus listáját hirdették ki a foglyoknak és mindenféle zsákmánynak egy telegram alapján, melyet a bécsi tőzsdén is kihirdettek. A nagy örömben be is zárták a börzét s a túlboldog tőzsdelátogatók, lemásolván a telegram adatait, szétfutottak velük az egész városban. Egyéb sem kellett az amúgy is a gyönyörű hírek emeletnyi hullámaiban lubickoló közönségnek. Most már lehetett a forrásra is hivatkozni. Az egyetemről távozó diákok a Belvárosban parázs tüntetést rögtönöztek, a Himnusz és a Wacht am Rhein éneklésével bejárták az utcákat, nagyszámú közönség asszisztálásával. A cselédek is azzal tértek haza a piacról, hogy a hús ugyan megint drágább, de az nem baj, mert elfogtunk százhetvenezer oroszt. A képviselői házban szintén elterjedtek a fantasztikus adatok. A szünet alatt körülfogták a képviselők Tisza István grófot s elmondották neki a városban keringő hireket. Tisza gróf ezt mondotta: — Valahol Felsőmagyarországon plakátozták ki azokat a nagy számokat és széttelegrafálták a szélrózsa minden irányába. Számokról még nem tudok pontos adatokat. Annyi való, hogy offenzivánk igen örvendetesen és nagy vonalban halad előre. A számbeli eredmény is egyre növekszik. Arra a kérdésre, tesz-e bejelentést a Házban, a miniszterelnök ezt felelte: — Nem. Mindennap nem lehet sátoros ünnep. A Budapesti Tudósító, bizonyára a fantasztikus hírek ellenében, ezt a jelentést adta ki: A sajtóhadisztállásról hivatalosan jelentik 1 óra 35 perckor délben. A nyugatgaliciai győzelem eredménye sokkal nagyobb, mint amennyire az első pillanatban föl lehetett ismerni, amennyiben immár a kárpáti arcvonal egy nagy része az ellenség visszavonulásába belesodortatott. A győzelmi trófeák a tekintetbe jövő terület nagyságánál fogva még több napig nem lesznek áttekinthetők. Úgy Nyugat-Galíciában, mint a Beszkidekben állandóan szállítanak be foglyokat, de ezek számát megbízhatóan megállapítani érthető okokból teljesen lehetetlen. Amit tehát e tekintetben magánoldalról terjesztenek a nyilvánosság előtt, az önkényes becslés eredménye, amelynek nincs reális alapja. A hivatalos jelentésekben időnként közzé fogjuk leírni a hátunk mögött lévő gyűjtőállomásokról valóban beérkező és saját élelmezésünkbe átvett hadifoglyok számát. A végleges szám mindenesetre igen tekintélyes lesz. A mai Höfert lázas izgalommal várta a főváros lakossága. Höfer jelentése korán megérkezett s örvendetes tartalmú, de persze nem az, amit a közönség várt, noha az azt a pompás közlést is tartalmazza, hogy az oroszt százötven kilométer hosszú arcvonalon igen súlyos veszteségeik mellett megvertük és hátrálásra kényszerítettük. Hogy a fantasztikus hírek elterjedtek a közönségben, nem lehet csodálni. Hónapok izgalma és lázas reményei megcsüggedései után egyszerre kisüt fénylő pompájában a győzelem napja, mi csodálandó van abban, hogy a tömeg most kéjeleg a fényben és görcsösen ragaszkodik a fantasztikus diadalhírekhez, épp úgy, mint ahogy gyötörte magát a fantasztikus rémhírekkel. A tömeg naiv, Hiszékenysége jóban, rosszban, végletes. Most pedig alapja is van hiszékenységnek, mert a győzelem számadatai, az összes híradás szerint, még nem teljesek. Nem lehet tudni, mi módon terjednek el az ilyen túlzott hírek. Állítóalg egy teschenni vasúti tisztviselő hozta és ez plakátozta volna Teschenben, de mint említettük, a tőzsde Bécsből kapta az adatokat. Van olyan verzió is, hogy az antant terjesztette volna, kompromittálni akarván a győzelmet. Ha, ami persze nem is valószínű, ez let volna az antant