Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)

1915-05-06 / 125. szám

10 BUDAPESTI FLIRUP (125. sz.) 1915. május 6. megnyitásához, valamint Japánországnak az adózás alapján vasútépítéseknél és kölcsönöknél elsőbbségben való részesítéséhez. A Hankoping társaságot illetően Kina elfo­gadja a revideált japán követeléseket, melyek szerint Kina e társasságot nem állítja föl újra, mint­­állami vállalkozást, vagyonát nem foglalja le és a társaság céljaira idegen tőke a japán tőke kivételével, nem használtatik föl. Kina fűtetlen nyilatkozatot ad, melyben kötelezi magát, hogy semmiféle kikötőt vagy Szigetet nem bocsát áruba. A követelések ötödik csoportját illetően, melyeket eleinte nem közöltek az érdekelt hatal­makkal, Kína kész később tárgyalásba bocsát­kozni, úgyszintén arról a követelésről is, hogy idegen hatalomnak ne engedtessék meg, hogy Fukien provinciában katonai vagy flottabázist vagy más katonai intézményt létesítsen, avagy pedig, hogy ily intézmény fölállására idegen tőkét használjon föl. A követelések ötödik csoportját egyebek­ben nem fogadja el Kína. A többek közt azt a követelést sem, mely a Jangcse-völgyben épí­tendő vasutakra kivont koncessziót Japánország részére. Hioki japán nagykövet ennek­­következté­ben visszavonta azt a kijelentést, mely szerint Japánország visszaadja Kínának Kiaocsaut. A megokolás az volt, hogy Kína a revideált japán követeléseket nem fogadta el. Kérdést intézett a kínai kormányhoz, várjon a fentebb vázoltak a végső engedményeirre és igenlő válasz után ki­jelentette, hogy a japán kormány részére nagy csalódás volna, ha a tárgyalás ezzel véget érne, a­nélkül, hogy újabb ülést tartanának. A Times tudósítója megjegyzi, hogy attól tartanak, hogy Japánország, tekintettel arra, hogy Kína a követelések egészét nem hajlandó elfogadni, messzemenő lépéseket fog tenni. Hat­vanezer japán katona áll kínai területen. Angol szempontból kiemelendő, hogy a tárgyalás során kitűnt Japánország ama törekvése, hogy be akar nyomulni a Jangcse völgyébe és célja, hogy ott megossza Angliával a kivételes pozíciót. Japán ultimátum Kínának. Amszterdam, máj. 5. A Handelsblad a fieufer-ügynökségnek Tokióból e hónap 4-éről kelt következő jelenté­sét közli: A minisztertanács összeült, a­mint hi­szik, azért, hogy a Kínához intézendő ultimátu­mot megvitassák. A japán sajtó befejezett dolog­nak tartja az ultimátum elküldését és Kinának a módosított japán követelésekre adott válaszá­ban csak a döntés halogatását látja. Amerika semlegessége. Kopenhága, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) A Ruszkoje Szlovo jelenti Vladivosztokból. A washingtoni kor­mány Pekingben tudatta, hogy kínai-japán kon­fliktus esetében semleges fog maradni. A képviselőház elnöke ma a következő táviratot kapta Frigyes királyi herceg tábor­nagytól: Nagyságos Beöthy Pád­árnak, a magyar országgyűlés elnökének Budapest, Főhadiszállás, 1915. május 5­. Harc­ban álló seregeink nevében kérem Nagy­méltóságodat, szíveskedjék a magyar országgyűlés képviselőházának ama s pontoii és forró hazaszeretet­ből fakadó öröm- és elismerés-nyilvánításáért, a­mellyel a német szövetséges csapatokkal együtt ellen­felünk fölött aratott úja­bb győzelmünk alkalmaiból hős seregeinknek adózott, legőszintébb és legmele­gebb köszönetemet tolmácsolni. A szövetséges sere­geik páratlan lelkesedéssel és­ a legnagyobb hősiesség­gel harcolnak tovább és Isten segítségével győzelmi útjukat az ellenség teljes leküzdésével fogják koro­názni. Frigyes, királyi herceg, tábornagy, hadseregfőp­aran­cs­nok. A képviselőház mai ülésén az elnök mind a két táviratot fölolvasta. A Ház lelkes éljenzés­sel fogadta a két választ és a király üzenetét kó­doló tisztelettel, Frigyes királyi herceg távira­tát örvendetesen vette tudomásul. Kérvények. A képviselőház kérvényi bizottsága ma délelőtt Kálmán Gusztáv elnöklésével tartott ülésében Cziffra Kálmán előadása alapján letárgyalta az újabban ér­kezett kérvényeket. Politikai események. Budapest, m­áj. 5. A miniszterelnök Bécsesen. Tisza István gróf miniszterelnök ma dél­után öt óra tizenöt perckor a marcheggi gyors­vonattal Bécsbe utazott. A király és Frigyes kir. herceg a képviselőházhoz. A képviselőház üdvözletére a király Tisza István gróf miniszterelnöknek a következő táv­iratot küldötte: Tisza István gróf magyar miniszterelnökömnek Budapest, Wien, Burg, 1915. május 5. A magyar országgyűlés képviselőházának galí­ciai győzelmes előnyomulásunk alkalmából kifeje­zett hű érzelmeit élénk megelégedéssel fogadtam. Különös örömmel tölt el, hogy a képviselőház velem eggyütt érez a felül nem múlható hősiességgel küzdő hadseregem fegyvertényei fölötti hálában és büsz­keségben. Ferenc József: A­gyf­zelmi mámor. Budapest, máj. 5. Nyugat-Galiciában nagy győzelmet arat­tunk, melynek gyümölcsét már élvezzük a mai Hoferben: a Kárpát nyugati vonalán meg­kezdte Magyarországból való kitakarodását az orosz és megint hangzanak a vezérkar jelenté­sében azok a galiciai helynevek, mint melyek felé vonulnak csapataink, melyek december óta el voltak temetve az orosz tengerben. A közön­ség azonban nem elégedett meg a nyugat-gali­ciai orosz front több helyen való áttörésével, a harmincezer fogollyal, az offenzíva nagyszerű lendületével és a megvert orosz hadak vissza­vonulásával, hanem szabadjára bocsátotta fan­táziáját. Nemcsak nálunk, hanem Berlinben, Bécsben, Konstantinápolyban is. A győzelmi mámor Bécsben és Berlinben is meghatszo­rozta az orosz foglyok számát és a zsákmányt csaknem húszszorosra emelte, természetesen csak az utca, mert a hivatalos jelentések ilyen nagy számokat nem tartalmaztak. Budapest még tegnap tartózkodóan viselke­dett, a­minek oka bizonyára az volt, hogy a tegnap reggeli lapokban Hofer még csak nyolcezer foglyot jelentett. Berlin, miután a nagyvezérkar tegnapelőtti jelentése szokatlan ünnepiességgel és melegséggel szólt a galiciai győzelemről, a hivatalos épületekre meg kaszárnyákra kitűzték a lobogót, sőt az isko­lákban is megszüntették az oktatást (a­mi a mazuri győzelem óta nem történt meg), már tegnapelőtt mámorban úszott, a­mi az egész város föllo­bogózá­sá­ban és tüntető menetekben nyilvánult meg. Teg­nap minden iskolában megmagyarázták a növendé­keknek a kárpáti győzelem jelentőségét. Bécs tegnap lobogó­ díszben volt. Budapesten tegnap még csak imitt-amott tűztek ki zászlót és este kisebb mértékű menet vonult el az utcán a képviselőházi jelenetek (Tisza, Apponyi, Beöthy elnök beszéde, az ülés fel­függesztése) és Hofer nagyszerű jelentése alapján. Az öröm természetesen általános volt, de csak ezek­ben a külsőségekben nyilvánult. Ma délelőtt azonban egyszerre a legforróbb győzelmi láz rajongása vett erőt Budapesten. Egy­szerre óriás fogolyszámról, tömérdek ágyú és egyéb zsákmányról kezdtek beszélni, egyik ember a má­siknak újságolta a túlzott diadalhíreket, ismeretlenek szólították meg egymást az utcán. — Hallotta már a nagy eseményt, a százhet­venezer foglyot, négyszázötven ágyút stb.? — Nem. — Nem hallotta? Hogy lehet az? Hiszen az egész város tele van vele. Már tűzik ki mindenütt a zászlókat. Csakugyan, az egész városban repesni kezdtek a házakról a trikolórok, magyar és német zászlók. A középületekre kitűzték a lobogót s a hatóság a főbb utcákon az utcatesten át drótkötelet vonatott és az út közepén óriás magyar, német, osztrák és török lobogók lengtek alá. A hatóság ezt ugyan nem a túlzott hírek, hanem Höfer tegnapi jelentése alap­ján tette, de ez is megerősíteni látszott az egyre dagadozó álhírt. A tőzsdén hivatalosan egész fan­tasztikus listáját hirdették ki a foglyoknak és min­denféle zsákmánynak egy telegram alapján, melyet a bécsi tőzsdén is kihirdettek. A nagy örömben be is zárták a börzét s a túlboldog tőzsdelátogatók, le­másolván a telegram adatait, szétfutottak velük az egész városban. Egyéb sem kellett az amúgy is a gyönyörű hírek emeletnyi hullámaiban lubickoló közönségnek. Most már lehetett a forrásra is hivat­kozni. Az egyetemről távozó diákok a Belvárosban parázs tüntetést rögtönöztek, a Himnusz és a Wacht am Rhein éneklésével bejárták az utcákat, nagy­számú közönség ass­zisztálásával. A cselédek is azzal tértek haza a piacról, hogy a hús ugyan megint drágább, de az nem baj, mert elfogtunk százhetven­ezer oroszt. A képviselői házban szintén elterjedtek a fan­tasztikus adatok. A szünet alatt körülfogták a kép­viselők Tisza István grófot s elmondották neki a városban keringő hireket. Tisza gróf ezt mondotta: —­ Valahol Felsőmagyarországon plakátozták ki azokat a nagy számokat és széttelegrafálták a szélrózsa minden irányába. Számokról még nem­ tudok­ pontos adatokat. Annyi való, hogy offenzivánk igen örvendetesen és nagy vonalban halad előre. A számbeli eredmény is egyre növekszik. Arra a kérdésre, tesz-e bejelentést a Házban, a miniszterelnök ezt felelte: — Nem. Mindennap nem lehet sátoros ünnep. A Budapesti Tudósító, bizonyára a fantaszti­­kus hírek ellenében, ezt a jelentést adta ki: A sajtóhadisztállásról hivatalosan jelen­tik 1 óra 35 perckor délben. A nyugatgaliciai győzelem eredménye sokkal nagyobb, mint a­mennyire az első pil­lanatban föl lehetett ismerni, a­mennyiben immár a kárpáti arcvonal egy nagy része az ellenség visszavonulásába belesodortatott. A győzelmi trófeák a tekintetbe jövő terület nagyságánál fogva még több napig nem lesz­nek áttekinthetők. Úgy Nyugat-Galíciában, mint a Beszkidekben állandóan szállítanak be foglyokat, de ezek számát megbízhatóan megállapítani érthető okokból teljesen lehe­tetlen. A­mit tehát e tekintetben magánoldal­ról terjesztenek a nyilvánosság előtt, az ön­kényes becslés eredménye, a­melynek nincs reális alapja. A hivatalos jelentésekben időn­ként közzé fogjuk leírni a hátunk mögött lévő gyűjtőállomásokról valóban beérkező és saját élelmezésünkbe átvett hadifoglyok számát. A végleges szám mindenesetre igen tekinté­lyes lesz. A mai Höfert lázas izgalommal várta a fővá­ros lakossága. Höfer jelentése korán megérkezett s örvendetes tartalmú, de persze nem az, a­mit a közönség várt, noha az azt a pompás közlést is tartalmazza, hogy az oroszt százötven kilométer hosszú arcvonalon igen súlyos veszteségeik mellett megvertük és hátrálásra kényszerítettük. Hogy a fantasztikus hírek elterjedtek a közön­ségben, nem lehet csodálni. Hónapok izgalma és lá­zas reményei meg­csüggedései után egyszerre kisüt fénylő pompájában a győzelem napja, mi csodálandó van abban, h­ogy a tömeg most kéjeleg a fényben és görcsösen ragaszkodik a fantasztikus diadalhírekhez, épp úgy, mint a­hogy gyötörte magát a fantasztikus rémhírekkel. A tömeg naiv, Hiszékenysége jóban, rosszban, végletes. Most pedig alapja is van hiszé­kenységnek, mert a győzelem számadatai, az összes híradás szerint, még­ nem teljesek. Nem lehet tudni, mi módon terjednek el az ilyen túlzott hírek. Állítóalg egy teschenni vasúti tiszt­viselő hozta és ez plakátozta volna Teschenben, de mint említettük, a tőzsde Bécsből kapta az adatokat. Van olyan verzió is, hogy az antant terjesztette volna, kompromittálni akarván a győzelmet. Ha, a­mi persze nem is valószínű, ez let volna az antant

Next