Budapesti Hírlap, 1915. július-augusztus (35. évfolyam, 181–242. szám)

1915-07-29 / 209. szám

10 — Maladello tedesco! Átkozott német! Mint az áradás nyomultak­ nekünk. A fiúk úgy gázolták, mint a férget. Egyszerre tőlünk jobbra is megharsan a rajta. A mieink jönnek. Az olasz sorok kezdenek inogni. Lassan-lassan megszűnik támadó erejük. Még egy lökés és egyszerre megfor­dulnak. Mi utánuk. Éles fájdalom járja át a válla­m,at, lövést kapok. Még hallom a jajgatást, átkozó­dást, aztán még feketébb lett az éjszaka. A­mikor kinyitottam a szemem, több arc hajlik felém. Meg­ismerem az őrmesteremet­. — No mi az. Balog? — Elláttuk őket. K. L. A bolgár helyzet. At én, julius. Csak természetes, hogy a görögök a legnagyobb figyelemmel kisérik a bolgár eseményeket és haj­dani szövetségesük minden lépését aggódással szem­lélik. Általában azt lehet mondani, hogy félnek a bolgároktól és tény az, hogy ha Bulgária nem tanú­sít kétes magatartást, Görögország talán már rég lemondott volna semlegességéről. A görög lapok meglehetős elkeseredéssel támadják Bulgáriát és őt okolják, hogy új balkáni blokk nem alakulhat. A dolog úgy áll, hogy Bulgáriának megvan minden oka rá, hogy remélje, hogy hatalomban megnöve­kedve fog kikerülni és a görögök éppen úgy mint a románok hangoztatják, hogy egyáltalában nem görög érdek Bulgária túlságos megerősödése és terü­letgyarapodása. Bulgária most az összes balkáni államokkal tárgyal és nyilvánvaló", hogy mindenhonnan terüle­tet akar nyerni. Radoszlavov miniszterelnök is ilyen értelemben nyilatkozott és a válasz erre az volt, hogy Görögország és Szerbia is hadsereget koncen­tráltak Macedóniában. Görögország, egy talpalatnyi földet sem engedett át Bulgáriának! Ez a görög elv. Míg a bolgárok jókora területet kérnek Szaloniki kikötővel együtt. A hivatalos végleges elutasítás azonban nem történt meg és a Gunaris-kormány tárgyal a bolgárokkal. Ez mindenesetre idegen ösz­tönzésre történt, de azzal viszont mindenki tisztában van, hogy nemcsak megegyezés lehetetlen, de még elvi egyetértés sem érhető el és a görög sereg nem is mozdul Macedóniából. A bolgár-szerb viszony egyenesen harcszerűen kiélezett. A bolgár kormány éppen olyan mereven ragaszkodik álláspontjához, mint a szerb, a­melyik szokatlan hevességgel támad és furcsa az a becs­mérlő hang, a­melyet ugy­­anics, mint Jovanovics használnak, van azonban egy párt, a­melyik a meg­egyezést lehetségesnek tartja és a­melyik ilyen érte­lemben­­is küzd Pasicsék ellen. A katonapárt nem akar hallani engedményekről és hajlandó inkább kibékülni Ausztria és Magyarországgal, sem hogy egy talpalatnyi területet is átengedne. Optimisták azt hitték, hogy az albán helyzet javítja majd az állapotot. Ez azonban nem történt meg, mivel Olasz­ország feltétlen akarata volt, hogy albán területen szerbek ne nyomuljanak előre. Romániával a tárgyalások vontatottak és a gyűlölködés a bolgárok és románok között olyan nagy, hogy konfliktus eshetősége egyáltalában nincs kizárva. A bolgárok a revans eszméért hevülnek és követelik vissza Dobrudját, a románok pedig a leg­nagyobb aggodalommal figyelik Bulgária hatalmi növekedését, a­mi nagyon megingatja a román szu­premáciát a Balkánon. A két állam sajtója is ilyen értelemben ir és így sok alap a kiegyezésre nincs. Ehhez járul, hogy Románia kellemetlenkedik Bul­gáriának kereskedelmi téren is. A tranzitó forgalmát megbénítja, kiviteli tilalmakat állít föl és ismeretes, hogy csak az osztrák - magyar monarkia nagyon erőteljes föllépése után javult némileg a helyzet. A török-bolgár tárgyalások nagyon kedvezően haladnak. Mind a két fél tudta, hogy a megegyezés szükséges és így Törökország lehetőleg respektálta a bolgár igényeket, viszont­ Bulgária redukálta köve­telését. Német államférfiak is közbe léptek és közve­títették nagy energiával és tapintattal a két ország követeléseit. A megegyezés tulajdonképpen már ké­szen is van és már csak részletkérdések megvitatásá­ról van szó. Törökország előreláthatóan bizonyos területeket át fog engedni, hogy a dedengacsi vasút teljesen bolgár kézre jusson. Ez nem jelent nagyon nagy áldozatot Törökországra nézve, míg Bulgáriára nézve fontos ez a kérdés, mivel ezzel megtalálja az egyenes utat az Égei tengerhez, illetve a Földközi tengerhez. Bulgáriában a török rokonérzés nagyon nagy, a­mi megkönnyíti, hogy a két ország tökélete­sen megértse egymást. A bolgár politikusok a legnagyobb energiával dolgoznak és hadseregük készen áll. A lakosság kedve meglehetősen harcias és az újságok hangja is ilyen. Az antant mindent elkövet, hogy Bulgáriát az ő részére vonja, azonban minden kísérlet ez ideig kudarccal végződött. Remélhető, hogy a jövőben sem fog ez megváltozni. A bolgár bandák nagy része a szerb határon van és a macedóniai kegyetlenkedések miatt a hangulat teljesen szerbellenes. Meg lehet em­líteni, hogy Genadiev ügye egyáltalában még nin­csen tisztázva és nem is lehet tudni, hogy miről van szó. Egyelőre nem tartóztatták le és szabadlábon él. Eljárás van ellene folyamatban, de eddig semmi sem szivárgott ki az ellene hangoztatott vádakból. BUDAPEST! WlRiAP (209. «o 1915. julius 29. BUDAPESTI HÍRLAP 1915 augusztus 1-ével új előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési ára a magyar korona országaiba, Ausztriába és a megszállott tartományokba : Svájc, Spanyolország, Dánia, Skandinávia és a Balkán-államok területére, Szerbia és Montenegró kivételével: egy hón­apra . 6 frank 66 szántim ( 6 kor. 40 fill.), negyedévre . . 19 « 77 « (19 „ —« w ) A német birodalom államainak területére: egy hónapra 4 márka 39 pfennig ( 5 kor. 20 fill.) negyedévre . 13 „ 01 „ (15 „ 40 nf Az Északamerikai Egyesült­ Államokba: egy hónapra ... 1 dollár 28 cent ( 6 kor. 40 fill.) negyedévre .... 3 „ 80 ,, (19 „ — « ( Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetése julius végével lejár, hogy a lap megrendelését minél előbb a fennebb kiirt összeggel megújítani szíveskedjenek. Lakóhely változás esetén arra kér­jük tisztelt előfizetőinket, hogy új címüket idejekorán közöljék velünk. Minden erre vonat­kozó bejelentéshez szüksége van a kiadóhivatal­nak egyúttal arra a címszalagra is, a­mellyel az előfizetett példány a legutolsó tartózkodás helyére ment. Külföldre való költözködés esetén kérjük a portókülönbözet meg­térítését is. Hadba vonult előfizetőinknek a tábori posta atyján készséggel küldjük a lapot, ha a tábori posta számát közlik velünk. Egy hónapra ... 2 K 80 fill. Negyedévre .... 8 „ — „ Félévre ...... 16 „ — „ Egész évre .... 32 „ — „ NAPIHÍREK. — (Adakozás.) A mai napon a következő adományok érkeztek hozzánk. A harctéren világta­lanná lett katonáink részére: Puhr József igazgató, Budapest, mint a XI. ker. Százados-uti községi pol­gári fiúiskola földmunkálatait végző tanulók ado­mánya 10 korona; Bredl Sándor dr., Budapest, né­hai Brecl Katólia emlékére 10 korona. Elesett hő­seink özvegyei és árvái részére: Niedermann Béláné, Besztercebánya 10 korona.­­ (Személyi hirek.) Csekonics Endre gróf királyi biztos, a Magyar Vörös Kereszt elnöke meg­érkezett Marienbadba és ott a Belvedere-szállóban szállt meg. A királyi biztos négy hetet szándékozik Marienbadban tölteni s ezen idő alatt itthon a királyi biztosi teendőket fölváltva Esterházy Miklós­ herceg és Széchenyi Emil gróf főmegbizottak látják el. — Korev budapesti bolgár főkonzul ma délután eluta­zott Szófiába. — Szen Szou Ling kinai követ, mint Bécsből jelen­tik, ma délelőtt Bécsből Berlinbe utazott. — (Ferenc Szalvátor és Mária Valéria ezüstlakodalma.) Bécsből jelentik: Julius 31-én lesz huszonöt esztendeje, hogy Ferenc Szalvátor királyi herceg, az önkéntes betegápolás főfelügyelője esküvőjét tartotta Mária Valéria királyi hercegnővel, a király leányával. Az ezüstlakodalom alkalmából Weiszkirchner bécsi polgármester, Bécs város nevé­ben meleghangú levelet intézett a hercegi pár főud­varmesteréhez, Lederer báróhoz.­­ (Osztrák Miniszterta­nács.­) Bécsből je­lentik nekünk: Ma délután az osztrák miniszterek hosszabb miniszteri tanácskozást tartottak.­­ (A német császárné keleti Poroszor­­­szágban.) Berlinből •táviratozzák : Auguszta Vik­tória császárné tegnap este Kelet-Poroszországba uta­­zott. A császárné ma Allensteinba érkezett,­ a­hol Cecilia trónörökösné csatlakozott hozzá. A császárné Allensteinban fogadta Hindenburg tábornagyot, aztán tovább utazott Neidenburgba.­­ (Az első golyó és az első hamis hír.) Ma egy éve, alig pár órával a hadüzenet után, a zimonyi partról egy magyar baka átlőtt a Száván. Ez a golyó még ott fütyörészett vala­hol a folyó közepén, mikor Budapesten már el­terjedt a híre, egy délutáni lap meg is írta, hogy csapataink bevették Belgrádot. A nemzeti mun­kapártban, — mondja az egykorú tudósítás — nagy meglepetést keltett, hogy Hazai Samu báró honvédelmi miniszter később megjelenvén, meg­cáfolta a hírt s kijelentette, hogy Belgrádot annál kevésbbé foglalhattuk el, mert egyelőre ez nem is szándéka a hadvezetőségnek. A­mit tehát az az újság írt a szerb polgármesterről, a hódo­lat jeléül átadott sóról, paprikáról, magyar bors­ról és kapukulcsról, abból egy szó sem igaz. Így kezdődött a világháború ma egy éve: — az első­­ólomdarabbal s az első hamis hírrel. Ma már ne restelkedjék az, ki ezt az első hírt kitalálta. Inspirált ember volt, a hatás, melyet keltett, megmutatta, h­ogy mindnyájunk lelkéből szólt. Mert mi mindnyájan, kik az idén májusban nagyszerű pontossággal eltaláltuk, hogy a gorlicei áttörésnek hány fogoly lesz az eredménye, tavaly júliusban még hihetőnek tartottuk azt, hogy elessék a vár, melynek ostromát még meg sem kísérelték, hogy a németek akadálytalanul nyomulhatnak előre Párisig s az Óceánig és hogy a német hadsereget tutajokon átvihetik Angliába. Nincs az a képtelens­­­ség, mi akkor valószínűnek ne látszott volna, ha sikerünk mellett szól s az a magától értetődő, egy­szerű tény, melyet elfogadtunk volna, ha az ellen­ségeinknek szolgál a javára. Azóta rengeteget fej­lődtünk ismeretben, tudásban és ítéletben s az olvasó ma már nem azt kérdi szerkesztőségünk telefonján : — igaz­­, hogy Varsó elesett, hanem így: •— ugy­ e, kérem, nem igaz, hogy Varsó már elesett, hiszen még ez és ez az erőd van közbül. — Ha ma vissza­­gondolunk erre az első kacsára, melyet oly díszes sor követett eztán, valóban csodálat fog el azon a tájékozatlanságon, melyben a világháború talált bennünket: orvosokat, írókat, ügyvédeket, kereske­dőket és kézműveseket, nagyshirü tudósokat, történeti írókat, politikusokat s filozófusokat, kik mindnyájan abban a hitben morzsolták napjainkat, hogy tudunk mindent, mit embernek tudni megadatott s nem vettük észre, hogy figyelmünk határain túl egy új, grandiózus, minden emberi művet és vívmányt ma­gábaölelő tudomány sarjadt s borult virágjába: — a modern hadviselés tudománya. Sejtelmünk sem volt róla, hogy az első világháború már valóban a világ minden tényezőjével számolni fog, meg fogja mozdítani az emberiség minden szinti és kevertségü fajtáját s uj csengést ad a Biblia helységneveinek. Hogy ez a sztratégia már nem csak egy országot zár körül, hanem azzal veri meg Angliát, Francia és Oroszországot, hogy Törökországnál zárja el a tengerszorost. Ezért volt az, hogy mikor egyszerre reánk borult a háború zord valósága, vérmérsékle­tünk szerint a legszélső végletekben ingadoztunk:­­ voltak, kik annak sorsát már az első kraszniki csa­tával eldöntöttnek hitték, mások meg a háborút kívül helyezve látták mindazon, mi eddig emberi volt s jósolták a társadalom teljes kiégését, végső pusztulását, melyet az fog megpecsételni, hogy az utolsónak maradt két ember valahol a Fok földön egymás torkát harapja át. Egy év az első hamis hírtől s ma már nem hiszünk el naivitásokat, cso­dáljuk a modern haditudomány! s kezdjük megis­merni céljait, eszközeit és fortélyait és bár tisztán látjuk, hogy a háború sorsa egy-két ütközettel nem teljes, tudjuk, hogy a modern háború is csak a tár­sadalom szilárd keretei között zajlik le. A huszadik század épületén nem végez nagyobb rombolást, mint végzett a maga századáén Napóleon hadviselése. A­mi pedig az első átlőtt golyót illeti: — nos, ez a kicsiny ólomgolyó már magában hordta győ­zelmünk pálmájának s az orosz vereség szomoru fűz­fájának magvát. Az ólomgolyón, a muníción fordult meg minden; azt pazarolták, mig volt s kifogyván belőle, e miatt verjük Nagyida cigányait. — az oroszt.

Next