Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)

1916-01-01 / 1. szám

■r* W.-í- ■ ¡ ' • Busa? esd Hírlap a- «.· Az olasz front több részén megint nagyobb elevenség mutatkozik, így a Garda-tó mellett lévő Torbolinél, Karin­­tiában Malborgeshtől délre. De ma már kipróbált és eldöntött dolog, hogy Olasz­ország csak egy ponton kezdhet olyan nagyszabású vállalkozásba, a­mely ked­vező döntést érlelhet meg számára: az Isonzó völgyében. Egyebütt tere sincs a kibontakozásra. Ott pedig négyszeri pró­batétele mindig véres vereségével hiúsult meg.Hadműveleteink az antant szaloniki állásai ellen még nem indultak meg, de már nem várathatnak sokáig magukra. Mackensen fenn van Szófiában. Szalo­niki megbolygatott, nyüzsgő hangyaboly, színes és fehér katonák roppant kaszár­nyája. Vidéke várszerű erősségek nagy, összefüggő rendszere. A szomszédos Kal­­kidiki-félsziget már föl van szerelve arra az esetre, ha Szalonikiből kiszorítanák az antant minden haderejét, a­mire jogos reménységünk van. Az új esztendő új eseményekkel terhes. Hol fog eldőlni a világ sorsa, azt még most sem tudjuk. Po­litikusok és katonai szakértők napról­­napra új hipotézisekkel nyugtalanítanak bennünket: hol Flandriában, hol a Marne vidékén, hol a rigai öbölben, hol Vol­­hyniában keresik az arkimédeszi pontot, a­honnan ki lehet fordítani sarkából a vi­lágot. Ebben az izgalmas várakozástól megfeszült pillanatban az a benyomá­sunk, hogy a Balkánon fog eldőlni a há­borúnak és vele mindnyájunknak sorsa, a szövetségeseinké, az ellenségeinké, a semlegeseké egyformán. Szerbia, Montenegró és a barátaik. — a déli harctér eseményei. — Az antant erőfeszítése. — Hoter altábornagy Jelentése. ^ Hivatalos jelentés: kiadták december 1e1-én; érkezett délután négy órakor. A délkeleti harctéren nincs semmi újság. * Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás ma ezt je­lenti. A balkáni harctéren nem történt különös jelentőségű esemény. Ez adett királ­y panasza. Berlini távirat nyomán röviden említést tettünk az országából elmenekült Péter szerb királynak Cassoretti olasz képviselő előtt tett nyilatkozatáról. Ma módunkban van, hogy kissé részletesebben ismertessük a király vallomását. A király elsőbben is bevallotta az olasz képvise­lőnek, a­kivel Svájcban való tartózkodása idejéből baráti viszonyban van, hogy az 1914 júliusában Szer­biának küldött osztrák és magyar ultimátum feltéte­leit bizonyára teljesítette volna, ha előre láthatta volna a világháború eseményeit és ha sejthette volna, hogyan fogják szövetségesei a neki tett ígéreteket be­váltani. A király azt mondta, hogy Oroszország egye­nesen bátorította és fölszólította az osztrák és ma­gyar követelések visszautasítására. Az óvása, igérgetés és biztatgatás szerint Ausztriát és Magyarországot, mihelyt megüzente Szerbiának a háborút, orosz csa­patok árasztották volna el, úgy hogy nem is gondol­hatott volna a Szerbia ellen való katonai akció meg­kezdésére. Az utolsó balkáni háború folytán még na­gyon meggyöngült szerb sereg egyáltalán csak tarta­lék­féle lett volna, a­mely csak akkor avatkozott volna bele a hadi eseményekbe, ha a többi balkáni állam elhatározása nem az antant által várt módon ütött volna ki. Az antant-hatalmak tulajdonképpen csak 1917-re tervezték a nagy háborút, mert addig kel­lett Oroszországnak idő arra, hogy sztratégiai va­l­­utait teljesen kiépítse. A szerajevói merénylet után az antant-hatalmak világosan látták, hogy a háború kitörését nem halaszthatják 1917-ig, mer­t számol­­niuk kellett azzal, hogy Németország csakúgy, mint Ausztria és Magyarország a trónörököspár ellen in­tézett merényletet erősebb és gyorsabb katonai ké­szülődésre fogják fölhasználni. A szerb hadvezető­ség 1914-ben egyáltalán nem volt elkészülve a há­ború kitörésére, hiányzott különösen nehéz ágyú, muníció és orvosság. Oroszország és Angol­ország azt ígérték, hogy mindent a­mi hiányzik, a leg­gyorsabban szállítani fog, de meglehetősen sokáig tartott, míg csak némiképpen is beváltották ígé­re­tüket. Különösen érezhető volt a háború első Me-­ jében az orvosság hiánya, sok katonának el kellett­ pusztulnia, a­kit szakavatott orvosi ápolás megmen­­tett volna. Életemnek legmegalázóbb idejét éltem át,­ mondta a király, a­mikor az antant-hatalmak be­látták, hogy Bulgária nem hajlandó az ő balkáni­ kívánságaik akaratlan eszközévé válni. Az ígérgetést­­ és hízelgést zsarolás és leggonoszabb fajtáin fe-1­ nyestetés váltotta fel. Azt kívánták tőlünk, hogy azonnal és föltétlenül adjuk át Bulgáriának Mace­dóniát és egyszersmind értésünkre adták, hogy Szerbia a háború után visszakapja Macedóniát, mert akkor Bulgáriával kíméletlenül éreztetni lehet a vasöklöt. Minden szövetségesünk cserben hagyott bennünket, így végezte panaszát a király, egyet­­len ígéretet sem váltottak be és a leg­szomorúbb szerepet Angolország játszotta. Későbbi időkben remélhetően világosan be fog bizonyulni, hogy­ a szegény és kicsiny Szerbiát a büszke és nagy Angolország milyen gyalázatosan tévútra ve­zette és megcsalta. Szerbia, Montenegró és a béke. Berlin, dec. 31.(Saját tudósítónktól.) A Morgenpost je­lenti Bázelből. Milánói lapok jelentése szerint: Szerbia és Montenegró nem szándékozik hozzá­járulni a közös békekötésről szóló londoni meg­egyezéshez. A szerb hurcolkodás. Marseille, dec. 31. (Havasi) A szerb állami kincstárt, a­me­lyet egy cirkáló hozott ide, tovább viszik Pá­­risba. Ugyanazzal a cirkálóval érkeztek ide a szerbiai orosz követség tagjak A montenegrói hivatalos Jelentés: Hadisajtószállás, dec. St. A montenegrói vezérkar december 28-án a kö­vetkező hivatalos jelentést adta ki: A Szandzsák-hadsereg egész frontján kölcsö­nös élénk ágyú tüzel­és volt. Az ellenség folytatja tá­madásait a Lovcen mellett lévő fronton Raskavagora környékén. (A térképen nem található.) Háromna­pos kemény harc és a kattarói erődökből és hadiha­jókból irányított több ezer ágyúlövés után az osztrá­kok, csapataink által lüdözve, visszavonultak, vonult határainkról. Férfiak, jól verekedtetek, asszonyok, jól imádkoztatok. És mi mégis szo­rongó szívvel vártuk a szent este csöndes örö­meit. Oh, de rettenetes, mikor az ember rájön, hogy a karácsonyfa tűlevelei mennyire tudnak szúrni ! De hát a gyerekeket nem szabad meg­rövidíteni, és alvajárók módjára hozzáfogtunk az előkészületekhez . . . Karácsony-est. A nagy szalon kellő köze­pén áll az óriás karácsonyfa, megrakva min­denféle széppel és jóval. A fa alatt szépen ki­rakva a gyerekeknek szóló ajándék. A gyerekek és a rokonság a lakás legtávolabbi részében vár­ják az ünnepies bevonulást. A családfők pedig a fán az utolsó díszítéseket végzik. Délután öt órakor meggyújtjuk a karácsonyfa viaszgyer­tyáit, minden más tüzet eloltunk. A karácsony­fát rejtő szobában nem marad más, csak a nagyapa, a­ki előveszi az ezüstharangot, meg­­konditja egyszer, megkonditja kétszer és meg­­konditja háromszor. Ez jelzi a gyerekeknek, hogy a Jézuska megérkezett. Félreteszem az ezüstharangot és busán lehajtom a fejemet. És íme, halkan megnyílnak köröskörül a nagy fehér ajtók s valami halk zörejjel, mintha galambszárnyak suhogása volna, bevonulnak az angyalok . . . Kerekre nyílt szemmel, ra­gyogó tekintettel, elkáprázva bámulnak bele a ’csodás világba . . . Hát itt vagytok ti édes te­remtések, a kiket tavaly még észre se vettünk,­­az egyik ajtón betopog a Magduska és a Vik­torka, a másikon az Istvánka, Balázs, Lenkice, Vera, Zolika . . . Oh, itt vagytok mind, édeseim, hogy az üres helyeket elfoglaljátok . . . Oh, hogy melegszik a szívem, mikor végignézek rajtuk, oh, mennyire kívánom minden magyar családnak ezt a gyönyörűséget. Íme, a háborús esztendő vérmezőin termett ifjú virágok, azok a tehetetlen kis lények, a­kiket tavaly még észre se vettünk, de most, ime, betörnek közénk, kia­bálnak, hemperegnek, csengő kacagásuk betölti a levegőt s én úgy érzem, hogy harsány jó ked­vük megdagad, kiárad, ledönti a falakat és vé­gighömpölyög az országon. És én lopva, félve körülnézek és vizsgálom az arcokat és könyet látok a fiatal anyák sze­mében, de a köny mosolygó arcokon pereg vé­gig. Vissza odvartokba pokolbéli démonok, kik­nek fejét acélos sarkunk alatt tartjuk, az élet­árját meg nem állítjátok, tavaszunkat el nem pusztítjátok, s a szél­­virágos tavaszra a bő nyárnak és gazdag aratásnak kell következnie... íme, megjelent köztünk a legújabb generáció, ezek az ártatlan teremtések, a kikért küzdünk, a kikért meghalunk, abban a szent hitben, hogy harcunkkal és halálunkkal egy szebb és boldo­gabb hazát biztosítottunk a számukra. Mindenható Isten, térdenállva megköszö­nöm neked, hogy a tél zord, havas világában édes, meleg reménnyel töltötted el a mi öreg szívünket! Az antant és a görögök. A nagy készülődés, Frankfurt, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) A Frankf. Ztg. je­lenti Konstantinápolyból. A Szalonikiból leg­utóbb érkezett jelentések szerint ott lázas tevé­kenység folyik, mert az antant napról-napra várja az ellenség támadó előretörését. Az antant­­seregek főhadiszállásának nagyobb része Szalo­­nikiból Kukuszonba költözött át. Bizonyos jelek­ből arra lehet következtetni, hogy az angolok és a franciák Szaloniki esetleges kiürítésével szá­molnak. Már intézkedést tesznek, hogy ebben az esetben Kalkidike-félszigetre vonuljanak vissza. Ezen a félszigeten a második balkáni háború­ban a görögök is előre jól elkészített védelmi állásokat foglaltak el a bolgárokkal szemben. Szaloniki, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) Eddig kilencvenezer franciát, hatvanezer angolt és negyvenezer főnyi gyarmati csapatot, lurkót és ausztráliait szállí­tottak partra, összesen tehát 190 ezer embert. December 20-ika óta nem szállítottak partra újabb csapatokat. Tehát nem érkeztek még meg a december 20-ikán Anaforlában behajózott csa­patok sem. A k­irály és Castelnau, Lugano, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) A Corriere della Sera jelenti Aténból. Castelnau francia tábornok megerősítette a görög király előtt a szövetsége­sek ama szilárd szándékát, hogy Szalonikiban megerősítik magukat és hogy szabadon akarnak rendelkezni a görög csapatok által kiürített ösz­­szekötő utakkal, valamint Kalkidike-félszigettel és hogy nagy számmal Kavallán akarják csapa­taikat összevonni. Elpanaszolta, hogy a görög csapatok azt a parancsot kapták, hogy engedje­nek szabad átmeneteit az osztrák és magyar, valamint német csapatoknak, ha a bolgárokkal együtt görög területre nyomulnának be. A király erre azt felelte, hogy e pontokra nézve a görög i­ s

Next