Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)
1916-01-01 / 1. szám
■r* W.-í- ■ ¡ ' • Busa? esd Hírlap a- «.· Az olasz front több részén megint nagyobb elevenség mutatkozik, így a Garda-tó mellett lévő Torbolinél, Karintiában Malborgeshtől délre. De ma már kipróbált és eldöntött dolog, hogy Olaszország csak egy ponton kezdhet olyan nagyszabású vállalkozásba, amely kedvező döntést érlelhet meg számára: az Isonzó völgyében. Egyebütt tere sincs a kibontakozásra. Ott pedig négyszeri próbatétele mindig véres vereségével hiúsult meg.Hadműveleteink az antant szaloniki állásai ellen még nem indultak meg, de már nem várathatnak sokáig magukra. Mackensen fenn van Szófiában. Szaloniki megbolygatott, nyüzsgő hangyaboly, színes és fehér katonák roppant kaszárnyája. Vidéke várszerű erősségek nagy, összefüggő rendszere. A szomszédos Kalkidiki-félsziget már föl van szerelve arra az esetre, ha Szalonikiből kiszorítanák az antant minden haderejét, amire jogos reménységünk van. Az új esztendő új eseményekkel terhes. Hol fog eldőlni a világ sorsa, azt még most sem tudjuk. Politikusok és katonai szakértők naprólnapra új hipotézisekkel nyugtalanítanak bennünket: hol Flandriában, hol a Marne vidékén, hol a rigai öbölben, hol Volhyniában keresik az arkimédeszi pontot, ahonnan ki lehet fordítani sarkából a világot. Ebben az izgalmas várakozástól megfeszült pillanatban az a benyomásunk, hogy a Balkánon fog eldőlni a háborúnak és vele mindnyájunknak sorsa, a szövetségeseinké, az ellenségeinké, a semlegeseké egyformán. Szerbia, Montenegró és a barátaik. — a déli harctér eseményei. — Az antant erőfeszítése. — Hoter altábornagy Jelentése. ^ Hivatalos jelentés: kiadták december 1e1-én; érkezett délután négy órakor. A délkeleti harctéren nincs semmi újság. * Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás ma ezt jelenti. A balkáni harctéren nem történt különös jelentőségű esemény. Ez adett király panasza. Berlini távirat nyomán röviden említést tettünk az országából elmenekült Péter szerb királynak Cassoretti olasz képviselő előtt tett nyilatkozatáról. Ma módunkban van, hogy kissé részletesebben ismertessük a király vallomását. A király elsőbben is bevallotta az olasz képviselőnek, akivel Svájcban való tartózkodása idejéből baráti viszonyban van, hogy az 1914 júliusában Szerbiának küldött osztrák és magyar ultimátum feltételeit bizonyára teljesítette volna, ha előre láthatta volna a világháború eseményeit és ha sejthette volna, hogyan fogják szövetségesei a neki tett ígéreteket beváltani. A király azt mondta, hogy Oroszország egyenesen bátorította és fölszólította az osztrák és magyar követelések visszautasítására. Az óvása, igérgetés és biztatgatás szerint Ausztriát és Magyarországot, mihelyt megüzente Szerbiának a háborút, orosz csapatok árasztották volna el, úgy hogy nem is gondolhatott volna a Szerbia ellen való katonai akció megkezdésére. Az utolsó balkáni háború folytán még nagyon meggyöngült szerb sereg egyáltalán csak tartalékféle lett volna, amely csak akkor avatkozott volna bele a hadi eseményekbe, ha a többi balkáni állam elhatározása nem az antant által várt módon ütött volna ki. Az antant-hatalmak tulajdonképpen csak 1917-re tervezték a nagy háborút, mert addig kellett Oroszországnak idő arra, hogy sztratégiai valutait teljesen kiépítse. A szerajevói merénylet után az antant-hatalmak világosan látták, hogy a háború kitörését nem halaszthatják 1917-ig, mert számolniuk kellett azzal, hogy Németország csakúgy, mint Ausztria és Magyarország a trónörököspár ellen intézett merényletet erősebb és gyorsabb katonai készülődésre fogják fölhasználni. A szerb hadvezetőség 1914-ben egyáltalán nem volt elkészülve a háború kitörésére, hiányzott különösen nehéz ágyú, muníció és orvosság. Oroszország és Angolország azt ígérték, hogy mindent ami hiányzik, a leggyorsabban szállítani fog, de meglehetősen sokáig tartott, míg csak némiképpen is beváltották ígéretüket. Különösen érezhető volt a háború első Me- jében az orvosság hiánya, sok katonának el kellett pusztulnia, akit szakavatott orvosi ápolás megmentett volna. Életemnek legmegalázóbb idejét éltem át, mondta a király, amikor az antant-hatalmak belátták, hogy Bulgária nem hajlandó az ő balkáni kívánságaik akaratlan eszközévé válni. Az ígérgetést és hízelgést zsarolás és leggonoszabb fajtáin fe-1 nyestetés váltotta fel. Azt kívánták tőlünk, hogy azonnal és föltétlenül adjuk át Bulgáriának Macedóniát és egyszersmind értésünkre adták, hogy Szerbia a háború után visszakapja Macedóniát, mert akkor Bulgáriával kíméletlenül éreztetni lehet a vasöklöt. Minden szövetségesünk cserben hagyott bennünket, így végezte panaszát a király, egyetlen ígéretet sem váltottak be és a legszomorúbb szerepet Angolország játszotta. Későbbi időkben remélhetően világosan be fog bizonyulni, hogy a szegény és kicsiny Szerbiát a büszke és nagy Angolország milyen gyalázatosan tévútra vezette és megcsalta. Szerbia, Montenegró és a béke. Berlin, dec. 31.(Saját tudósítónktól.) A Morgenpost jelenti Bázelből. Milánói lapok jelentése szerint: Szerbia és Montenegró nem szándékozik hozzájárulni a közös békekötésről szóló londoni megegyezéshez. A szerb hurcolkodás. Marseille, dec. 31. (Havasi) A szerb állami kincstárt, amelyet egy cirkáló hozott ide, tovább viszik Párisba. Ugyanazzal a cirkálóval érkeztek ide a szerbiai orosz követség tagjak A montenegrói hivatalos Jelentés: Hadisajtószállás, dec. St. A montenegrói vezérkar december 28-án a következő hivatalos jelentést adta ki: A Szandzsák-hadsereg egész frontján kölcsönös élénk ágyú tüzelés volt. Az ellenség folytatja támadásait a Lovcen mellett lévő fronton Raskavagora környékén. (A térképen nem található.) Háromnapos kemény harc és a kattarói erődökből és hadihajókból irányított több ezer ágyúlövés után az osztrákok, csapataink által lüdözve, visszavonultak, vonult határainkról. Férfiak, jól verekedtetek, asszonyok, jól imádkoztatok. És mi mégis szorongó szívvel vártuk a szent este csöndes örömeit. Oh, de rettenetes, mikor az ember rájön, hogy a karácsonyfa tűlevelei mennyire tudnak szúrni ! De hát a gyerekeket nem szabad megrövidíteni, és alvajárók módjára hozzáfogtunk az előkészületekhez . . . Karácsony-est. A nagy szalon kellő közepén áll az óriás karácsonyfa, megrakva mindenféle széppel és jóval. A fa alatt szépen kirakva a gyerekeknek szóló ajándék. A gyerekek és a rokonság a lakás legtávolabbi részében várják az ünnepies bevonulást. A családfők pedig a fán az utolsó díszítéseket végzik. Délután öt órakor meggyújtjuk a karácsonyfa viaszgyertyáit, minden más tüzet eloltunk. A karácsonyfát rejtő szobában nem marad más, csak a nagyapa, aki előveszi az ezüstharangot, megkonditja egyszer, megkonditja kétszer és megkonditja háromszor. Ez jelzi a gyerekeknek, hogy a Jézuska megérkezett. Félreteszem az ezüstharangot és busán lehajtom a fejemet. És íme, halkan megnyílnak köröskörül a nagy fehér ajtók s valami halk zörejjel, mintha galambszárnyak suhogása volna, bevonulnak az angyalok . . . Kerekre nyílt szemmel, ragyogó tekintettel, elkáprázva bámulnak bele a ’csodás világba . . . Hát itt vagytok ti édes teremtések, a kiket tavaly még észre se vettünk,az egyik ajtón betopog a Magduska és a Viktorka, a másikon az Istvánka, Balázs, Lenkice, Vera, Zolika . . . Oh, itt vagytok mind, édeseim, hogy az üres helyeket elfoglaljátok . . . Oh, hogy melegszik a szívem, mikor végignézek rajtuk, oh, mennyire kívánom minden magyar családnak ezt a gyönyörűséget. Íme, a háborús esztendő vérmezőin termett ifjú virágok, azok a tehetetlen kis lények, akiket tavaly még észre se vettünk, de most, ime, betörnek közénk, kiabálnak, hemperegnek, csengő kacagásuk betölti a levegőt s én úgy érzem, hogy harsány jó kedvük megdagad, kiárad, ledönti a falakat és végighömpölyög az országon. És én lopva, félve körülnézek és vizsgálom az arcokat és könyet látok a fiatal anyák szemében, de a köny mosolygó arcokon pereg végig. Vissza odvartokba pokolbéli démonok, kiknek fejét acélos sarkunk alatt tartjuk, az életárját meg nem állítjátok, tavaszunkat el nem pusztítjátok, s a szélvirágos tavaszra a bő nyárnak és gazdag aratásnak kell következnie... íme, megjelent köztünk a legújabb generáció, ezek az ártatlan teremtések, a kikért küzdünk, a kikért meghalunk, abban a szent hitben, hogy harcunkkal és halálunkkal egy szebb és boldogabb hazát biztosítottunk a számukra. Mindenható Isten, térdenállva megköszönöm neked, hogy a tél zord, havas világában édes, meleg reménnyel töltötted el a mi öreg szívünket! Az antant és a görögök. A nagy készülődés, Frankfurt, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) A Frankf. Ztg. jelenti Konstantinápolyból. A Szalonikiból legutóbb érkezett jelentések szerint ott lázas tevékenység folyik, mert az antant napról-napra várja az ellenség támadó előretörését. Az antantseregek főhadiszállásának nagyobb része Szalonikiból Kukuszonba költözött át. Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy az angolok és a franciák Szaloniki esetleges kiürítésével számolnak. Már intézkedést tesznek, hogy ebben az esetben Kalkidike-félszigetre vonuljanak vissza. Ezen a félszigeten a második balkáni háborúban a görögök is előre jól elkészített védelmi állásokat foglaltak el a bolgárokkal szemben. Szaloniki, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) Eddig kilencvenezer franciát, hatvanezer angolt és negyvenezer főnyi gyarmati csapatot, lurkót és ausztráliait szállítottak partra, összesen tehát 190 ezer embert. December 20-ika óta nem szállítottak partra újabb csapatokat. Tehát nem érkeztek még meg a december 20-ikán Anaforlában behajózott csapatok sem. A király és Castelnau, Lugano, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) A Corriere della Sera jelenti Aténból. Castelnau francia tábornok megerősítette a görög király előtt a szövetségesek ama szilárd szándékát, hogy Szalonikiban megerősítik magukat és hogy szabadon akarnak rendelkezni a görög csapatok által kiürített öszszekötő utakkal, valamint Kalkidike-félszigettel és hogy nagy számmal Kavallán akarják csapataikat összevonni. Elpanaszolta, hogy a görög csapatok azt a parancsot kapták, hogy engedjenek szabad átmeneteit az osztrák és magyar, valamint német csapatoknak, ha a bolgárokkal együtt görög területre nyomulnának be. A király erre azt felelte, hogy e pontokra nézve a görög i s