Budapesti Hírlap, 1916. szeptember-október (36. évfolyam, 243–303. szám)
1916-10-29 / 301. szám
14 BUDAPESTI HÍRLAP 136o. «., 1916. október 28. HAFIHIREK, Békekeresdi. Tegnap és tegnapelőtt olyan volt ez a város, mint a szerelmes asszony, a ki arról álmodott, hogy valahol messze megindult felé a lovag, a ki szivében vallomások melódiáit hozza. Vallomás, a mely, csöndes és halk, mint a bölcsőda), vagy az éjjeli muzsika május első éjszakáján. Fehér galambok szállottak láthatatlanul a háztetők fölött és szárnyuk langyos szellőt kergetett a homlokunkra. Elkezdtünk bolond dolgokat beszélni a békéről és arról, hogy nemsokára hazajönnek a fiaink. Hazajönnek és megfogják az eke szarvát, előkeresik az elhajított kalapácsot és elkezdődik az actas aurca, a boldogság, békesség, a munka szent korszaka. Azok, akik rémhíreket suttogtak esténkint, most békepontokat olvastak a noteszükből, a nagy katonák neve helyett diplomatáké került forgalomba, a márványasztaloknál pikolószagu békét kötöttek az emberek s a pincérek helyeslően,bólogattak, hallván a pontokat. Naiv, gyerekes, átlátszó játékot játszottak egymással, a fegyvergyár-részvények kurzusára templomot építettek Nikének és nagyon megharagudtak a szkeptikusokra, akik nem akarták belevetni magukat az árba. A játék folyt, talán még ma is folyik. Senki sem hitt benne és senki sem hisz benne, de jól esik új figurákat állítani a képzelet sakktáblájára, mert azár meguntuk a régieket. Oroszország békét kért, mondogatták nem kis önérzettel a szatócsok és hajlandók lettek szóbaállni Szvolszkij úrral, kinevezték a meghatalmazottakat, de amikor hazamentek, bizalmasan megsúgták egymásnak, hogy örülni kell, ha tavaszra végzünk nagy Behemót ellenségeinkkel. Hanem azért annak a sok láthatatlan fehér galambnak szárnya legyintése meg-megsimogatja lelküket. Valahol tavasz kezd lenni, mert az első hóvirág hamis hir formájában kiiritolt és nemsokára jön az ibolya, majd virágba borul a mandulafa, meg a barack és igazán tavasz lesz a világ fölött. Ahogy elnéztem ezeket az apró embereket, akik komolykodó képpel játszották a leghazugabb játékot, a békekötősdit, elgondoltam, hogy nem is Budapesten kezdték el először rakosgatni az új figurákat. A párisi kispolgár éppen úgy beszél a békéről, mint a nizsnijnovgorodi prémkereskedő, s a kis angol városok templomában akkor hallgatják meg a papot, ha a békéről prédikál. Nagy nemzetközi játék a békekötősdi, mely tavaly ilyenkor kacagást csalt volna belőlünk, de ma már, amikor a háború ősze elsárgította a fák levelét, érdeklődve áll meg mellette az ember és sok mindent kiolvas a játékosok szeméből. Az apró kispolgár, aki halált kiáltott Péter király fejére, ma már elfelejtette az elmúlt napokat, melyek viharként szántottak keresztül rajta. Elfelejtette, hogy eltelte a háborút az Andrássy-úton és la 111 piont vitt a kaszinó elé. Elmúlt róla a háboru mámora, talán ő maga is elmúlt valahol messzi Lengyelországban. Emlékszem, voltak, akik megmosolyogták harsogását, mint ahogy megmosolyogják ma békekötősdijét. Pedig a háboru nem a diplomaták asztalán született, ha ott fogalmazták is meg a hadüzenetet. A háboru azoknak a kispolgároknak, névtelen millióknak lelkéből táplálkozott. Ők adták hozzá a lángot, az erőt, a fűtőanyagot. Valahogy megérezték és tízesztendőkön keresztül erről beszéltek vasárnaponkint. Beszéltek, vitatkoztak, míg egy haragos júliusi napon ránk nem törte az ajtót s a sokmilliós tömeg ugy viselkedett az egész világon, mint a ki elkészült rá. A lelkében hurcolgatta ezt a napot, mint a sebesült katona a golyót s mámoros erővel szabadult bele a valóságba, a mikor valóság lett mindaz, a mi sejtés volt eddig. És ahogy a háboru az ő lelkükön született, itt születik a béke is. Éppen úgy beszélnek róla vasárnap délutánonkint, mint ahogy valamikor a háborúról beszéltek. A tömegösztön megérzi valahogy az idők változását és csalhatatlanabb, mint maguk a hatalmasok, a miniszterek, a diplomaták. Amikor békét emlegetnek, nem azt jelenti, hogy sóvárognak utána, hanem hogy a béke valahol születni kezd. Valamelyik nagy agyvelő sarkában elkezdődött a fogalmazás és valamelyik nagy lelkiismeret megmozdult. A békével azok is foglalkoznak, akik kinyitották a háború zsilipjeit. Foglalkoznak vele, bárhogyan cáfolják", bárhogyan tagadják és bármennyire tiltakozzanak is ellene. Azok a fehér galambok már benne suhognak a levegőben, szárnyuk rebbenése nyomán a tavasz lehellére száll. Elcsapkodják az ágyúfüstöt a szemhatárról s a felhők fölé szivárványt rajzol a napsugár. Valahol messzi-messzi, ott, ahol a vágyak és sóvárgások laknak, valamelyik tündér már a vállára borította fehér palástját és keresi az aranykoronát, hogy meginduljon az emberek közé. Szelídebb álmokat látnak egy idő óta az asszonyok és a parasztok az egész világon szemük fölé tartott kézzel kémlelik az alkonyati eget és egy fényes csillagot keresnek, amely akkor gyuladt ki, amikor a Názáreti született. Sejtések lidérce táncol szívről-szívre, a szél a virágfakadás illatátkezdi hozni. A tűzben, amely még lobog, szilveszteri ólmot olvasztanak a névtelen tömegek és a békességről mondanak jóslatokat. A naiv, gyerekes széke,kötősdi szava pedig zümmög a párolgó tea és kávéscsészék fölött. Ne mosolyogjunk, amikor hallgatjuk, mert ki tudja, nem a jövendő beszél-e belőlük? Valahol tavasz kezd ferni, mert az első hóvirág, ha hamis hir formájában is, de kivirított, és nemsokára jön az ibolya, majd virágba borul a mandulafa, meg a barack és igazán tavasz lesz a világ fölött. K. L. Fogynak a diákok. Alig két hete, hogy kinyíltak az iskolakapuk és a tanulók hónuk alatt nyalábra fogott könyvvel sietnek az iskola felé, máris hallik a panasz: kevesebb a diák, mintha a háború köztük is pusztító rendet rajzolt volna. Az első á-ból éppen úgy hiányzanak a pufók, pirospozsgás vidéki gyerekek, mint a b-ből. Nem jöttek el, otthon maradtak, mert drága az élet s az apjuk a falusi tanítómester, az állomásfőnök nem tudja megfizetni a kosztot, amely ezelőtt nem kerül úgyszólván semmibe . . . A mi gyerekkorunkban még más világ volt. Amikor szeptember elsején a vicinális vonatok bedöcögtek az állomásra, Sárkány néni, meg haragosa, az Ambrusáé, ott álltak a perronon és azokra a vidéki polgárokra, kik serdületlen ifjakat emeltek le a harmadik osztály túlzsúfolt ajtajából, rácsaptak, mint vércse a tyúkra: - - Bácsi, van-e már kosztja az ifi urnak?És még öt helyben megalkudtak. A két konkurrens kosztos néni egymásra licitált és a tanító úr tizenkét forintokért, vagyis huszonnégy koronáért biztos kezekbe adta Gyürkét, a ki beszállittatta a ládát meg a kosarakat és mire este lett, már otthon is érezte magát a sarokszobában, a melynek falán Kossuth Lajos képe szomorkodott babérkoszorúba fonva. És Sárkány néni tudott a kis diákok nyelvén. Megvigasztalta őket, ha haza sírt a lelkük, vagy ha a Wolafka tanár úr szekundába pónálta őket. A kis diák hamarosan otthon érezte magát a kosztos házban, melyen keresztül generációk jöttek-mentek. Jöttek :az iskolába és mentek az életree. A szegény vidéki kisexisztenciák meg tudták fizetni hónaponkint a huszonnégy-harminc koronát, a kis diák nem volt válogatós. Minden napra jutott egy falatka hús vagy tojás, egy marék szilva, fürt szőlő és sok-sok fehér búza kenyér. "A diákok megizmosodtak ezen az egyszerű koszton, ami hiányzott, azt kipótolták a szünidőben. A magyar diákéletnek ez volt a kialakult rendje és ezrével nevelődtek igy a fiuk, kik közül nem egy hirre-növre vergődött és boldogan emlékezett vissza arra a kis sarokszobára, ahol most ismeretlen pufók, falusi fiúk hajtogatják a deklinációt . . . Az iskoláztatás nem volt probléma, talán azért is tanultak nálunk annyian. A falusi elem nagyobb hányaddal volt képviselve a középiskolákban, mint a városi az olcsó életföltétel miatt. De eljött a háború. Vaspatkós lába belegázolt minden vetésbe, s rátiport az iskolára is. Az élelmiszer ára úgy szökött föl, mint nyári nap delén a hőmérő kénesője. Sárkány néni kénytelen volt kétszer is emelni a kosztpénzt és a diákok mégis korgó gyomorral feküdtek le este. Mire eljött augusztus vége, se Sárkányné, se Ambrusné, se a többi kosztos néni nem jelentek meg kosztosfogásra az állomásra, mert talán hiába is mentek volna. A szülők nem hoztak kezdődiákot, mert nem tudják megfizetni a drága tartásdíjat. Sokan otthon tartották a középsőt, a Sándorkát is, aki tavaly végezte el a harmadikat. Otthon fogták a háboru végéig, mert a jó kosztosnénik megszűntek lenni és az egész városban nem találni senkit, aki szóba áll velük. A városi ember megriadt, megnyomorította a háboru. Nem tud élelmiszert kapni, ha meg kap is, nem tudja megfizetni. Mit csináljon ilyenkor a szegény falusi ember a fiával? Semmit. Otthon fogja, a gyerek elszökik a tanulástól, elmegy a kedve az iskolától. Ha nem is züllik el, de jó diák, fegyelmezett tanuló aligha lesz már belőle. Előfordul, hogy találnak a falusi diáknak keszthelyet. Csekély száz koronát fizet hónaponta a szülő, de ez nem elég . . . Kikötik, hogy november végén egy hízott disznót szállítson a pénzen kívül és minden héten űsz tojást. A kenyeret, mit a fiú fogyaszt, hazulról kell küldeni és onnan kell, hogy előkerüljön a háziszappan is. A kosztos igyekszik természetben kisajtolni mindazt, amit pénzzel meg sem lehet fizetni és a kosztos olyan, mint a túsz az ellenség kezében, de jól bánnak vele a válságdíjért. Száz meg száz ilyen diákért fizetik természetben a kosztpénzt a szülők, nem szólva az elsején járó száz koronákról, meg a ruháról, cipőrről, amit a gyerek elvisel ... Ilyen körülmények között nem csoda, ha fogynak a diákok. Elmúltak a régi olcsó jelek, elmúltak a régi kosztosasszonyok. Elmúlt minden, új világ kezdődött, csípős keze leszaggatja a legszebb virágokat. A falusi gyerek már nem álmodik többé, hogy az lesz és hogy gimnáziumba kerül. A háboru nem engedi álmodni őket. (Ablakozás.) A mai napon a következő adományok érkeztek hozzánk : Erdélyi menekültek részére: A cs. és kir. 55. sz. tart. tábori ágyusezred tisztjei és legénysége gyűjtése 800 korona; liptószentmiklósi állami főgimnázium tanulóinak gyűjtése 200 korona; a mosztori magyar kultúregyesület tagjainak gyűjtése 100 korona; Kovács M.-né, Mezőkaszony 10 korona; Novák Erzsébet 5 korona; Tóth Jánosné 5korona; Hengye Emma, Budapest 1 korona. Háborúban rokkanttá lett hőseink részére: Gosztonyi Tibor, Váchartyán 200korona; a cs. és kir. e. gy.-ezv. tábbadozó-osztag földmunkálatokra szabadságolt katonái 86 korona 10 fillér. Sláborában világtalanná lett hőseink részére: Bálás István, Felsővisó 20 korona; Felszeghy Jánosné, Dicsőszentmárton 16 korona; Lantocber József, tábori posta 102., 12 korona 80 fillér; Muttnyánszky Jenő, Felsőhámor 5 korona 85 fillér. Háborúban elesett hőseink özvegyei és árvái részére: Brüll Józsefné, Celldömölk 10 korona. Ottokár-hadiárvaház részére: Ilübel Pál, tábori posta, 10 korona. Szent Antal szegényei részére: Petrovicsné, Kistoronya 10 korona; I. M., X. U. 5 korona. Magyar Vörös Kereszt részére: I. M., N. U. 10 korona. (Személyi hírek.) Csernoch János bíboros-hercegprímás holnap, vasárnap reggel a fővárosba érkezik és a Thökölyi-úti templomban résztvesz a Szent Domonkos-Rend hétszázados fennállásának alkalmából rendezett ünnepi ájtatosságon, amelynek keretében fényes segédlettel délelőtt 11 órakor nagymisét pontifikál. Az egyházfejedelem még holnap visszatér Esztergomba. — Josipovich Géza titkos tanácsos, a Magyar Vörös Kereszt elnökhelyettese és főgondnoka hazaérkezett és a» Vörös Kereszt Egyesületben újra átvette hivatala vezetését.— A svéd király, mint Stokholmból jelentik, tegnap fogadta Hadik gróf osztrák és magyar követd, a ki bemutatta Pavel kapitányt, az uj katonai attasét. — Ifalil bég török külügyminiszter, mint egy távirat jelenti, ma visszaérkezett Konstantinápolyba. — (Beöthy Páit hazahozták.) Beöthy Pált, a képviselőház nagybeteg elnökét tegnap hazahozták Lembergből, miután állapota lehetővé tette ezt az utazást. A házelnökkel vele jött felesége, sógora, továbbá Pollitzer dr. bécsi professzor, míg Budapesten Korányi Sándor dr. tanár vizsgálta meg a beteget. Beöthy Pált lakásán ápolják. Látogatókat egyelőre nem fogadhat. (Címadományozás és kitüntetés.) Félhivatalosan jelentik: A király Hajnal Endre soproni gyakorló -ügyvédnek, a soproni ügyvédi kamara alelnökének az ügyvédség terén szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi címet. Herbst Wiki- aeroplan-, stabil« ButomoM!-, motoros»-, Hűtőket **rt invít az Első Magyar Momobil Hűtőgyár Budapest, VIII., Szigony utca 12. Telefon: Józei 26-92.