Budapesti Hírlap, 1916. szeptember-október (36. évfolyam, 243–303. szám)
1916-09-17 / 259. szám
14 Franciaország ma már annyira kimerítette emberanyagát, hogy bármiképpen végződjék is a háború, nemzeti katasztrófa előtt áll. A görög válság. Atén, szept. 16. (Reuter) Kalogeropuloszt megbízták a kabinet alakításával. Kalogeropulosz tagja volt a Teotokisz-kabinetnek. A Bega harc a nyugati fronton. Berlin, szept. 16. A Wolff-ügynökség jelenti: 1Az 1916. augusztus hónapban a nyugati fronton történt légiharcok eredményéről hivatalos forrásból a következő közlést kapjuk: Az angol és francia repülők összesen 78 repülőgépet vesztettek. Ebből 49 jutott kezünkbe és pedig 31 angol és 18 francia. 28 repülőgépet, mint kétséget kizáróan megállapítottuk, az ellenséges vonalakon túl jöttünk le és egyet a vonalakon túl leszállásra kényszerítettünk. A német veszteség ugyanabban az időpontban 17 repülőgép volt az ellenséges front előtt és mögött. "A kezünkbe jutott 49 ellenséges repülőgépről való közelebbi adatokat a következő lista szolgáltatja: Ellenfeleink ismételt felszólítás ellenére kikerülték, hogy az általuk lelőtt német repülőgépeket hasonló módon bizonyító erővel közöljék. Annál kiadósabb módon dolgoznak megvizsgálásra szoruló számokkal így a Journal e hónap 5-iki száma azt állítja, hogy augusztusban 121 német repülőgépet elpusztítottak, mégpedig 88-it a franciáik és 33-at az angolok. E dologban csak az lehet kétséges várjon a Journal amit-e, vagy őt ámítják". Az adatok valótlansága nem kétséges. A közleménnyel kapcsoltban a Wolff-ügynökség 31 angol és 18 francia lelőtt repülőgépet sorol fel a bennülök nevével együtt. McSlant fia semlegessége. Bécs, szept. 16. A hollandi követ kormánya megbízásából a külügyminisztériumnak tudomására juttatta, hogy Hollandia a Románia és Ausztria és Magyarország közt való háborúban, és a Románia és Németország, Törökország és Bulgária közt való háborúban megóvja semlegességét. fíluész kormány és asamanî. Stokholm, szept. 16. Egy szeptember 14-éről keltezett párisi távirat szerint az antant-hatalmak fetokholmi képviselői szükségesnek tartották, hogy augusztus 30-án a svéd kormánynak barátságos előterjesztést tegyenek amaz intézkedései dolgában, amelyek a svéd vizeken való hajózásra vonatkozóan történtek. Ezek az intézkedések, mint sajnálattal állapítják meg, nincsenek összhangzásban a lojális és pártatlan semlegesség kötelezettségével. A Svenska Telegram Daran ma közli Wallenberg svéd külügyminiszternek az antant-hatalmak képviselőihez szeptember 9-én keltezett válaszát, amely kifejti, hogy a svéd kormány a jelenlegi háború egész ideje alatt bőségesen bebizonyított semlegességének őszintesége és pártatlansága tekintetében nem mehet bele tárgyalásba. Rámutat azonban arra, hogy az ily célzás már eleve is téves, mert csak tökéletlenül átgondolt tényeken alapul. A válaszjegyzék azután a részletekre vonatkozóan kifejti, hogy a buvárhajók közül mindazokat hadi buvárhajóknak tekintik, ha biztossággal nem lehet megállapítani, hogy kereskedelmi célokat szolgálnak. Az 1862. évi január 14-iki svéd-olasz szerződés, amelyre az antant-hatalmak hivatkoztak, csak a svéd kikötők között való tengeri forgalomra vonatkozik, de nem lehet kivárni, hogy a szerződő felek háborús időben ne tegyenek oly kivételes intézkedéseket, amelyeket a körülmények megkövetelnek. A Koglund-csatorna, amelyet a háború folyamán a hajózás számára igénybe vesznek és e célra berendeztek, teljesen a Lundon kívül fekszik, a svéd vizek területén belül. A svéd kormány azonban hajlandó a svéd-olasz szerződés helyes értelmezése dolgában a szokásos módon tárgyalásba bocsátkozni. Ami a Koglund-csatorna elzárását illeti, ez azért történt, hogy a svéd szuverenitás megsértését biztosítsa oly módon, amelyet a legmegfelelőbbnek tart. Stokholm, szept. 16. Az antant-hatalmaknak Svédországhoz intézett közös jegyzéke különösen kiemeli, hogy a svéd kormány ez év július 19-én kiadott rendeletében, amely a partvédelemre vonatkozó közelebbi határozatokat foglalja magában, különbséget tesz kereskedelmi búvárhajó és hadi búvárhajó között és megengedi, hogy az előbbiek akadálytalanul járhassanak svéd vizeken. A jegyzák ship-soop. A Sz.-utcában még a napsugár is megfakul, ha végigömlik a kövezeten, itt a legsápadtabbak a gyerekek és a kapuk torkából fojtó szegénységszag árad. Az ablakokban elhervad a virág, a muskátli elhullatja lánggal égő szirmát s a házaik valami meggyötört szomorúsággal bújnak egymáshoz, mint a nagypénteki olatók. Minden, de minden a szegénységről beszél, a falak, a háztetők, az ablakpárkányok, az ablaküvegek. És hogy eljött az ősz, széltüdeje a szegénység himnuszát sírja az ereszek alá s az emberek fakó arccal, réveteg nézéssel várják a telet. Na a szegényház-téri templom elkongatja a kilencet, besötétednek az ablakok, hiszen az olaj drága, spórolni kell vele. Az emberek nyugovóra térnek és alusszák a nincstelenek álmát, amely szürke és kopott, mint maga az élet, mely ott hömpölyög keresztül a hosszú Rákóczi-úton. Csak egy ablak világos a házsorok között. Hályogos pinceablak, fele üveg, fele meg hólyagpapiros. A fény, amely fölfelé kapaszkodik, bágyadt, mint a lázbeteg gyerek. Bágyadt és szomorú. A pincéből ütemes kopogás hullik: kipkop, kipkop ... Unalmasan, egyhangúan kattog bele az éjszakába, szinte szólogatja az embert, hogy ugyan nézz már keresztül ezen az ablakon. Nézd meg az öreg, koravén susztert, aki ott kuporodik a lámpa alatt, mint valami gnóm, és veri, veri, kalapálja a szegénység himnuszának taktusát. A talpbőr tompán kopog: kip-kop, kip-kop, a lámpa serceg és fénye lerajzol egy darab nyomort. A pincében nincs semmi, csak egy lóca, melyen bőrdarabok hevernek, egy teknő, amelyben a mester a bőrt áztatja. A sarokban egy ágy és azon egy vonnyadt, megviselt asszony hever ötödmagával. Négy gyerek bújik anyjához és valami daróccal eltakarja a szemét, mintha a rossz álom ellen védekeznék. A kis suszter pedig kopog, veri a szöget a bőrbe, kopogása olyan lesz hosszú hallgatás után, mint a köhögés. Az utcán árnyékok suhannak keresztül. Szomorú alakjai a pesti éjszakának. Egy pillantást lopnak le a nyomortanyába, aztán eltűnnek, elnyeli őket az éjszaka. Mindenki meggyorsítja járását, mintha kergetné valaki. Az öreg susz-' ter pedig tovább kopog.. fJ I .Tártam azon az utcán estefelé, amikor még bő erekben lüktetett a város és teli voltak az utcák, jártam éjfélkor, amikor már visszhangját vették a lépésnek a falak, elmentem az ablak elött hajnalra kelve, de ott a pinceodúban nem változott semmi. A lámpa sárgán sercegve égett, a mester kalapált, az asszony, meg a gyerekek aludtak. Egy éjszaka egy emberpár tévedt bele az utcába. Fiatalok voltak és összevágó lépéssel mentek ki tudja hová? Az öreg suszter kalapácsolása összekeveredett járástokkal és valami furcsa muzsikát adott. Amikor elmentek az ablak előtt, egy pillanatra megálltak. Az asszony nyakáról oldalt csúszott a hallyuprém, mint valami fehér kigyó és látni engedte csillogó ékszerét. Arcára egy marékra való fényt sugárzott a pinceablak s megmutatta finom profilját és nagy kék szemét. Egy másodpercig mintha meghökkent volna, aztán a párjához simult és odasúgta neki: — Mondja, mit mondana ez a szegény ember, ha lecsúsztatnék neki száz koronát? És be sem várta, mit felel a férfi, hanem gyors lépéssel megindult a sötétnek. A férfi összestimmelte vele járását és mentek tovább. A suszter pedig kip-hop, verte, dolgozta a talpat és sejtelme sem volt, hogy egy pillanatra csoda készült lenni. Valami puhakezű tündér settenkedett az ablaka alatt és mesét akart mondani a szegény emberről, meg a gazdagról, akit fölvet a pénz. Már el is kezdte, már ki is bontotta a mese szálait, de nem volt ideje színpompás palásttá szőni, mert Budapesten volt és a Sz.utcában. A mesék, csodák, szépségek, finomságok a paloták ablakát zörgetik meg, így aztán elmaradt valami, ami mesének indult. A történet az utolsó betűig igaz. Nem tettem hozzá semmit. Amikor eszembe jut, megértek sok mindent, ami különben érthetetlen. Megértem, miért sajnálkozik mindenki, de nem ad senki. Mindegyik pesti megállott életében jó egynéhányszor egy olyan sz.utcai ablak alatt, ahonnan kiordit a nyomor. És mindegyiket megszállta a kísértés: lecsúsztatni a robotoló öreg suszternek száz koronát. De mert nem látja senki ezt a mozdulatot és nincsen, aki a bulvárlap hasábjára szögezze, elsiet az ablak alól s a következő sarkon már a kávéházból kiszűrődő melódiákat dudorássza. Most, amikor még mindig gördülnek, zakatolnak a menekültvonatok, nagyon aktuális ez a történet. Vájjon hányan álltunk pestiek a menekültek nyomorúsága előtt? És hányan kérdeztük, várjon mit mondanának, ha ... Ezzel aztán befejeztük a dolgot és jegyet váltunk a kabaréba, ahol Erdélyről beszél a színész és kimimmel kergeti, küldi onnan az oláht. A menekültek pedig jönnek, rajzanak, mint a vándorló madarak. Lépésük nehéz, fáradt, csizmájuk sarka éppen ugy kopog, mint annak a kis koravén suszternek kalapácsa, mely hip-hop: történetet mesél az embernek a pesti szívről.. . K. L. — (Az erdélyi menekültek részére) még egyre érkeznek olvasóink köréből a nagyösszegű adományok, melyeknek élén ma ismét egy ezerkoronás adomány szerepel. Mai kimutatásunk a következő: Szalóky Géza, Nemesszalók, 1000 korona, ifj. Teleszki Gyula gróf, hadapród, harctér 200 kor., Gosztolányi Tibor, Váchartyán 2000 kor., Ghimessy László, Kerekhalompuszta 50 kor., Vladár Gáborné dr.-né, Budapest 10 kor. — (Adakozás.) A mai napon a következő adományok érkeztek hozzánk: A háborúban rokkantá lett katonáink részére: Thassy Kristófné Zalaegerszeg, 20 korona. A háborúban világtalanná tett hőseink részére: Thassy Kristófné, Zalaegerszeg, 20 kor., Gotthard Gizella Bánhida 1 korona 20 fillér. Szinnyei Ágost Gospic 5 kor. Háborúban elesett hőseink özvegyeiés árvái részére Thassy Kristófné, Zalaegerszeg 10 kor. . . (A pénzügyminiszter Bécsben.) Bécsből jelentik: Teleszky pénzügyminiszter tegnap este ideérkezett. (Csekonics Endre gróf a királynál.) A király tegnap Schönbrunnban magánkihallgatáson fogadta Csekonics Endre gróf királyi biztost, a magyar Vörös Kereszt elnökét, aki a Szent Istvánrenddel történt legutóbbi kitüntetését köszönte meg. A király igen kegyesen fogadta Csekonics grófot és behatóan érdeklődött a magyar Vörös Kereszt Egyesület működéséről és megelégedéssel vette tudomásul a háború alatt elért nagyszerű eredményeket (259. sz.) 1916. szeptember 1. azonkívül fölemlíti, hogy a julius 14-iki rendelet, amely csak a svéd kereskedelmi hajózásnak engedi meg az aknákkal elzárt Koglund-csatornán való közlekedést, ellentétben van az antant-hatalmakkal kötött régebbi szerződése, amely szerint e hatalmak hajói jogosítva vannak a svéd kikötők között közlekedni. A jegyzék kifejti végül, hogy Svédország kiegészítette a Németország által a szövetségesek és a Keleti-tenger között létesített válaszfalat, és ezzel látható különbséget tesz a hadviselő felek között, ami nehezen egyeztethető össze a valóban pártatlan semlegességgel. Románia és a szenteset*, Frankfurt, szept. 16. (Saját tudósítónktól.) A Frankfurter Zeitung jelenti Párisból. A Matin római tudósítója szerint Románia konkordátum létrehozatala céljából tárgyalásokat kezdett a Szentszékkel. Olasz miniszterek Párisban. Luganó, szept. 16. Az olasz kereskedelmi miniszter és a közlekedési miniszter Parisba utaznak, hogy azokat az ügyeket, amelyeket az angolkereskedelmi miniszterrel való tárgyalás folyamán szóbelileg elintéztek, de gyakorlatilag meg nem oldottak, francia fővárosban újra megvitassák. Az amerikai nagy sztrájk, Ncwyork, szept. 16. A Central Federation Union elhatározta, hogy kimondja a kikötőmunkások, csónakvezetők, fuvarosok, gyári fűtők (Stationary firemen), mechanikusok és ólommunkások, összesen 75.000 munkás sztrájkját a közüli vasutak sztrájkoló alkalmazottainak támogatása érdekében. A sztrájk legkésőbb hétfőn fog megkezdődni. Mintegy fél milliónyi más munkás képviselői résztvettek a gyűlésen és elhatározták, hogy felszólítják az összes szakszervezeteket annak megállapítására, hogy tagjai miköpben gondolkoznak hasonló sztrájkról.