Budapesti Hírlap, 1916. november-december (36. évfolyam, 304–363. szám)

1916-11-05 / 308. szám

­ csak úgy, mint a hústalan napot, vagy mint a kenyérjegyet, de félek, hogy arra a bizonyít­ványra, a­mit a szolgálóm megmutat reggelen­kint a tejcsarnokban, csak úgy nem fogok tejet kapni, mint eddig. Mert ki fog derülni, h­ogy az, a­mit a kávéházban kávévá varázsoltak, nem volt tej, hanem valami furcsa szurrogátum. Ha otthon adják, nem issza meg senki, de a kávéház ad annyi illúziót, a­mennyi az ilyen kotyvalék lenyelésére elég. A­mi tej volt, azt remélhetően reggel méri ki a derék kávésmester, legalább reg­gel igazi kávét iszunk. Nem szállunk vitába Kü­rthy báróval, ki­ben talán több a jó szándék, mint a­mennyi a hatalma, de arra kérjük, ne csak a piacot láto­gassa álruhában. Látogasson el néha a kávé­házba is, h­a majd nem lesz többé uzsonnakávé. Nézze meg az étellapot és rendeljen valamit, de azt a tanácsot adjuk, vegyészt is vigyen magá­val. Meg fogja látni, hogy a legkisebb visszaélés a tejjel és a tejpótlékkal volt, de ha már rendet akar, szabályozza meg az egész kávéházi kiszol­gálást. Vegye magához a kávéházi élet öreg ordasait, a­kik elviszik ebbe a dzsungelbe is, a­mely van olyan mocsaras, mint a piac. Néha nem csak a forrás rossz, h­anem­ rossz a vezeték is, melyen keresztül a víz az ivópohárba ömlik. Nem tudom, hatalma kiterjed-e eddig, de annyi van belőle, a­­mennyi nekem és tízezer más osz­tályosomnak, hogy egy hétig a kávéházban va­csorázzon. A közönség már egy esztendő óta tehetetlenül vonaglik a kávéházi rendszer hü­vely­kszom­­lója alatt, jó lenne tehát, ha nem csak az uzsonnakávét vennék el tőle, hanem megsza­badítanák a kávéházi élet töviseitől is. Az uzsonnakávétól ezennel bucsut veszünk. Illedelmesen, szépen, csendesen, mint a szerel­mesek, kik harag nélkül válnak el. Minden válás fáj, ez is. A­mikor elmegy tőlünk, úgy érezzük, nem is vele jegyeztük el egymást s nem neki fogadtunk örök hűséget. Nem ő szólított először a kávéházba, hanem a haboskávé. És hogy nta, vagy holnap utoljára hozzák asztalunkra csupa­szon, barnán, úgy érezzük, hamar el fogjuk felej­teni. N­a hiányozni fog, nem ő hiányzik, ha dü­hösek leszünk a rossz tea miatt, nem ő fog eszünkbe jutni, hanem királyi elődje, a fehér­kávé, a hattyúprémes haboskávé, s a hozzá­fűződő sok-sok délután elmúlt illúziója, K. L. fiz új Étkezési reen a vendégben. A vendéglők ételrendjét szabályozó tanácsi ren­delet ugyan már tegnap lépett életbe, de tegnap pén­tek, hústalan nap volt és egy rendelet, a­mely főkép­pen a húsételekre vonatkozóan tartalmaz szigorító rendelkezéseket, tulajdonképpeni hatását csak ma lehetett tapasztalni. Egészben véve — megállapíthatjuk — kevés látszata van az új rendnek. Különösen három intéz­kedése van a rendeletnek, a­mely a közönség érde­keit szolgálja: a kötelező tör­lék, a luisoldek korlá­tozása és a kötelező főzelék. A b­riteiV-rendszer Európa minden nagyobb vá­rosában a legkedveltebb formája a vendéglői élelme­zésnek. Nálunk­ csak az előkelőbb, leginkább idegen­forgalomra számító vendéglőkben volt honos, má-Mitt, polgári vendéglőkben ismeretlen volt. A vendég­lősök azt állították, hogy nálunk ez az élelmezési forma nem kell a közönségnek, valóság az, hogy a terítékkel a vendég jár jobban, a vendéglős csak ak­kor, ha általános szokássá válik. Ez nyilvánvaló, h­a betekintünk például egy polgári vendéglő mai élet­lapjába. A teríték ára 4 korona, az ételsor pedig ez: paradicsomleves, sertéskaraj lükkel, káposztáskocka (vagy vaníliás kifli). Ugyanezeket az ételeket az étellap szerint külön rendelve: a paradicsom-leves­ért 60 fillért, a sertéskarajért tökkel 3 korona 10 fillér­, a káposztás kockáért 1 korona 10 fillért, tehát őszesen 6 koronát kell fizetni, a vendég tehát egy ebédnél 1 koronát, ez esetben 20 százalékot takarít meg. N­a azonban a vendégek legnagyobb része beri-i k szerint étkezik és csak kivételesen hozatnak kü­lön ételt, akkor a vendéglős is jól jár, kevesebb félét és mindenből nagyobb mennyiséget készít és így nemcsak olcsóbban képes előállítani a teritéket, de megtakarítja a sokféle ételből mindig fönnmaradó és így többé-kevésbbé kárba vesző anyagot. A mai nap nem mutatta azt, hogy a körömig ezt a neki kedvező étkezési formát valami nagy lel­,­kesedéssel fogadta volna. Bizony nem sok teriték fo­gyott. A legtöbb ember (csak a polgári vendéglőkről van szó) megelégedett levessel és egy húsétellel, vagy csak húsétellel, így kétségtelenül még olcsóbban ét­kezett, mintha teritéket rendelt volna. N­a azonban a közönség megszokja a beriték­rendszert, föltétlenü­l nyer vele, mert nagy mennyiségben a vendéglős is szívesen olcsóbban fogja adni a terítéket. A húsételek korlátozása abból áll, hogy csak kétféle húsnemű szerepelhet a rendelet szerint az életlapon. A kétféle húst azonban annyiféle módon szabad elkészíteni, a­hányféle módon jól esik, ahány­féleképpen a szakácsmesterség el tudja készíteni. Ez­ért az étellap ma is gazdag, változatos. Az előbb em­lített vendéglőben borjú- és disznóhús szerepelt az étellapon nyolcféle ételnek elkészítve és tálalva. Ez már megült az ételek drágítását eredményezi, mert nyilván­való, hogy a nyolcféle étel nem fog mind egyformán elfogyni, egyikből-másikból néhány ad­ag megmarad, ez már anyagveszteséget jelent a vendég­lős rovásár­a, a­mit csak úgy képes kiegyenlíteni, h­a drágábban adja el az összes adagokat. . A rendeletnek a húsfélékre vonatkozó szakasza különben egy homályos pontot tartalm­az. A rendelet ugyanis azt mondja: külön húsfajtának számít (akár meleg, akár hideg állapotban, akár mint konzerv) : a marha, csorju, sertés, jó, kecske, ló, házinyúl, szárnyas, vad és mindennemű hal húsa. .A hentesáru szintén külön húsfajtának számít. Már most ez az utolsó pont nem világos. Például, h­a az étlapon kétféle húsként a borjú és a disznó szerepel, a disznóból készült kolbász, oldalas, szóval a hentes­áru nem kerülhet az étlapra? Az én vendéglősöm például debreceni kolbászt — tehát hentesárut is fölvett az ételek közé. Úgy értelmezte a rendeletet, hogy a debreceni kolbász is sertés­hús és a hentes­áruk csak akkor számítanak külön húsfajtának, ha sertéshús nem szerepel. Lehet, hogy igaza van, de nem bizonyos, csak az bizonyos, hogy a­mikor két­féleképpen­ lehet­ egy rendelkezést értelmezni, akkor az tökéletlen. Még egy másik hibája is van a rendeletnek. Megállapítja ugyanis a húsadagok minimumát. Ez helyes. De az már lerontása az üdvös intézkedésnek, hogy a­mikor a minimáHs súlyt megállapítja, hozzá­teszi minden esetben a körülbelül szót. Csak a bölcs­­ , tanács, vagyis a rendelet megfogalmazója tudná megmondani, hogy mi a különbség a körülbelül ti­zenöt és körülbelül tíz deka h­us között. Igazán ér­dekes lesz a rendőrkapitányság véleménye arra nézve, hogy például 12 és fél deka hús körülbelül 15 vagy 10 deka-e? A minimális súly megállapítás­nál ez az ügyetlen kifejezés lehetetlenné teszi még a bírónak is az ítélkezést. Tessék vitatkozni egy ügy­véddel, hogy 11 vagy 12 deka az nem: körülbelül 15 deka! Igen szívesen fogadta a publikum a kötelező fő­zelékre vonatkozó intézkedést és bőven élt "vele. Persze az, h­ogy a főzelék mennyisége körülbelül 00 dekánál kevesebb nem lehet, majd csak később fog alkalmat adni a panaszra és a rendőrbíróságnak a fejtörésre. Azt is nagy megelégedéssel vette tudomásul a közönség, hogy a húsféléhez kürtet dukál, azért ha­nem jár. Szóval az uj étkezési rend nem sok vizet za­vart és egyelőre a vendéglősök is, a vendégek is él­vezik annak újszerűségét. Majd pár hét m­ul­va válik el, hogyan felelt meg a rendelet céljának. (szt. a.) — (Adakozás.) A mai napon a következő adományok érkeztek hozzánk: Erdélyi menekültek részére: Szá­szi László, Bu­dapest 200­1 korona. (Is. K. dr. és felesége, Fiuuie­ro, Kiss Floris, De.iki 5, Irucskó János gk. lelkész 6 korona. — Háborúban elesett hőseink özvegyei és árvái részére: l­auter Ákos dr. Budapest K­O. Marko­v­i­t­s Sándor miniszterelnökségi titkár köszörűmet?­váltás cimén 10. Travnik Józsefné dr.-né, Mocsonok 7 korona. — t­üdőbeteg katonák részére: J­eel­y Mar­git, Sárköz 20, Beszedits Dezsőné, Konyor 10, Axm­­ann Vince 5 korona. — Háborúban világtalanná lett hőseink részére: A", (i. S. 10 korona. — (Személyi kir.) Mária de Los Dolores kir. hercegnő, a­ki nemrég Zágrábban időzött, teg­nap este fél tíz órakor visszaérkezett Bécsbe.­­ (A bajor király Lembergben.) I­em­berghől jelentik: Lajos bajor király tegnap Lem­bergbe érkezett, a bét Böhm-Erniolli vezérezredes több osztrák és magyar és német tábornokkal, vala­mint a polgári hatóságok fejei fogadták. A király a német főkonzulátusra­­hajtatott, a­hol megreggelizet­t, majd sétakocsizást tett a városban, melynek folya­mán ellátogatott a német hadikórházba. Este Böhm-Ermolli vezérezredes a tartománygy­űlés palo­tájában ebédet adott a király tiszteletére.­­ (Az új osztrák kormány első tanács­kozása.) Bécsből jelenlik nekünk. Ma délután Körber dr. miniszterelnök elnöklésével megtartották az első miniszteri tanácsost. A tanácskozáson, a­mely fél négykor kezdődött és hosszabb ideig tartott, a kabinet valamennyi tagja részt vett.­­ Az utóbbi napok során Körber dr. az osztrák képviselőház német pártjainak megbízot­taiva­ értekezett. A pár­tok képviselői ma és a következő napokon infor­málni fogják pártjaikat a politikai helyzetről és a miniszterelsökkel folytatott tanácskozásukról.­­ (Mircea román herceg meghalt.) Bukarestből jelentik, hogy Mircea herceg csü­törtökön meghalt. Mircea herceg a legifjabb volt a rómái­ királyi pár hat gyermeke között. Bukarestben született 1912 december 21-én, tehát nem volt még egészen négy éves. Halálát tit­usz okozta, a­mi nagy mérték­ben elterjedt az országban, mióta Rumánia hábo­rúba keveredett.­­ (Dumba Szilárd kitüntetése.) A király, mint a hivatalos lap ma közli, megengedte, hogy Dumba Szilárd Tivadar dr. rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetnek, saját kérelmére történt vég­leges nyugállományba való helyezése alkalmából, sok éven át odaadással teljesített kitűnő szolgálatai­ért a legfelső különös elismerést tudtára adják.­­ (Körber a sajtóról.) Bécsből jelenti: Kör­­ber dr. ma levélben megköszönte a Concordia bécsi újságíró-egyesület üdvözlését hivatalba lépése alkal­mából é­s a levélben méltatta­ a sajtó értékét a köz­életben. A háborús idő a sajtót teljes egészében új feladatok elé állította, a­melyek alkalmat nyújtottak neki hazafias szellemének fényes bizonyítására, noha a viszonyok némely nehézségeket támasztottak. Ré­szemről — irja Körber — minden meg fog történni, h­ogy a sajtó fontos hivatásának betöltése megköny­­nyithessék. — (új királyi tanácsos.) A hivatalos lap ma közli, h­ogy a király a személye körüli miniszter előterjesztésére Kemény Jánosnak, Gyöngyös rende­zett tanácsú város polgármesterének sok évi ered­ményes közhivatali működése elismeréséül a kirá­lyi tanácsosi címet adományozta.­­ (Kitüntetés.) Jefleksheg Artúr dr. fiumei­ városi rendőrorvosnak, a közegészségügyi szolgálat terén buzgó és eredményes működésével szerzett ér­demei elismeréséül a király a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta.­­ (Címadományozás.) A király a belügy­miniszter előterjesztésére megengedte, hogy Térfi Ödön dr. miniszteri osztálytanácsosi címmel felru­házott közegészségügyi főfelügyelő, saját kérésére végleges nyugalomba helyeztessék s részére ez alka-­­lomból, sok évi eredményes közhivatali működése elismeréséül a miniszteri tanácsosi címet adomá­nyozta.­­ (A bolgár belügyminiszter Budapesten.) Popov Kriszta bolgár belügyminiszter, a­ki hivata­los ügyben több napot Berli­ben és Bécsben töltött, Szófiába való visszautaztában tegnap b­udapestre ér­kezett. A miniszter, a­ki tegnap és ma több hivata­los látogatást tett, ma délután fél három órakor Redkov budapesti bolgár főkonzul és felesége, va­lamint Bucsvarov bolgár követségi titkár kíséreté­ben meglátogatta a Városligetben levő Mezőgazda­sági Múzeumot. Itt Vradisics György miniszteri taná­csos, a múzeum igazgatója fogadta őket a tisztikar élén. Fél négy órakor a bolgár vendégek az Iparcsar­nokban lévő Néprajzi Múzeumba­­ mentek át, a­hol Seemayer Willibáld dr. igazgató fogadta és kalau­zolta őket. A beszélgetés folyamán a bolgár Vörös Kereszt javára Budapesten rendezendő bolgár nép­rajzi kiállítás eszméje is fölmerült és a miniszter kijelentette, hogy örömére szolgálna, ha a terv mielőbb megvalósulhatna. Popov minisz-ter ma este a Balkán-vonallal visszautazott Szófiába.­­ (A segesvári pénzügyigazgatóság visszahelyezése.) A segesvári pénzügyigazgatósá-­ got és a­ mellérendelt számvevőséget, valamint a segesvári, medgyesi, kőhalmi és szentágotai adóhiva­talokat a pénzügyminisztérium Orosházáról — N­agy­kiskü­llővá­r­megye területére — székhelyeikre­visszarendelte. A segesvári pénzü­gyigazgatóság ke­rületébe tartozó alkalmazottak visszatérése a nagy­kükü­llő vármegyei székhelyekre a napokban meg­kezdődik­." — (Az uj dunántuli evangélikus püspök­beiktatása.) Szombathelyről írják: A szombathelyi evangélikus gyülekezet­ e heti összejövetelén elő­ször jelen­t meg az egyházközség uj lelkésze, a nem­régiben­ püspökké választott Kapi Béla, a kit lelkes ünneplésben rés­zesítettető. Az összejövetelen az uj evangélikus püspök bejelentene,­hogy az esrházkö- • lön dij DUBAPESTI HÍRLAP M. ^ -'•....» •"»•il m ül..—i— 1916. november 5 . i.i

Next