Budapesti Hírlap, 1917. április-június (37. évfolyam, 88–164. szám)

1917-05-29 / 136. szám

10 1917. május 29. keresik az asszonyok a regényt, A magukét és a má­sokét. A szerelmi élet­­hangszerelése lágyabb, fino­mabb. Mintha enyhült volna az illúzió nélkül való szerelések nyersesége és a Jüörgőszínháztól kezdve a szalonig a sóhaj, az érzelmesség lett az alaptónus a kettők szerelmi csatáin. El­­kezdjük keresni az ellentéteket. A nagy tá­volságokat, melyeket aranyle­­vekkel lehet össze­pántolni. Az aranyhídon mesék ,járm­ak, tarka kön­tösű történetek, melyekben játékos kedvünk telik. Illúziók suhannak át rajtunk és megzavarják­ tiszta látásunkat, érzelmi részünk aktívabb, cselekvő­bb lett mint azelőtt. És ilyenkor lágyabb, szelídebb az élet, különben nem lehetne elviselni. Kevesebb a disz­harmónia, a megbomlások a régi talajtól elszakadni nem tudó embert érik előbb. Azok, kiket gyöngének, álmodónál­, mondottak előbb, jobban kibírják az idők nyomását, hiszen az érzés rugalmasabb mint a tiszta ész, melynek matematikaija nem bírja elviset­ni az eseménytömegből kisugárzó imperatívuszo­kat. Az érzésember nem roppan meg alatta és az eszmeber­­kénytelen érzésvilága zárt ajtóit megnyitni, hogy meg ne beméljék belső rendije. És eljött megint az érzések kora, eljött megint a romantika kora, mely talán teljesebb lesz a háború nyomán. Messzi világból hoznak majd romantikus elemeket magukkal a foglyok. A Vladimírok és Szergejek majd miróltunk beszélnek, a mi fiaink pedig kék­szemű idegen lányokról m­ondanaid csendes histó­riát. A Desclapon kisasszony kis regényének régel­é­vedt­ lámpája kinyitja piros meseszemét és ki tud.ja hány alakban zendül meg a mesélők száján? G­azdagszövésű élet fog kibomlani, az­ új romantika szimfóniája harsog keresztül robaján. A nyitánya itt van: divat máris a sóhaj, nem szégyen a kény és gyöngeség és a mesének misliő hallgatója van ... K. L. A cipőkérdés. Adjanak bért a belföldi cipőiparnak. Budapest, máj. 28. A ruházkodás kérdésében kétségtelenül a cipő-s kérdés foglalja el most az első helyet a télire való előkészület közepette. Kevésbbé divatos vagy v­iseltes ruhában járni ugyanis ma már igazán nem szégyen, s a meglévő ruhával a legtöbb ember kihúzza a­­ telet. Cipő azonban kelleni fog, mert télen rongyos cipőben a legkisebb jövedelmű ember od­a akar járni. Pedig a háborús ,,új cipő" mértéke most na­gyon hamar betelik. A cipőkereskedők már a kira­katokba­­kitett táblácska útján figyelmeztetik a ve­vőt, hogy nem vállalnak szavatosságot az áru minő­segiért, vagyis drága pénzért is silány, nagyon si­lány árut kap a közönség. Alkalmunk volt a hozzánk érkező számtalan panasz nyomán a cipőkészítő ipar és a cipőkereske­delem több­­képviselőjével és né­hány érdektelen­­ szakférfiúval is beszélni, a­kik a cipőkérdésről ala­pos tájékozottsággal rendelkeznek. Előrebocsátjuk­, hogy azt a bőrmennyiséget, a­melyet a polgári fo­gyasztásnak szántak, a Magyar Bőrbeszerző r­­t. osztja szét, még­pedig azzal a megbízatással, hogy a kapott áruból 80 százalékot a kereskedelem útján a kisipar részére juttasson, a cipőgyárosoknak pe­dig — polgári cipők­­készítésére — 20 százalékot en­gedjen át. A polgári fogyasztásra szánt áru nagyon csekély mennyiségű. Igaz ugyan, hogy a hadsereg­nek óriás a borszükséglete s a polgárság részére csak az a bor juthat, a­mely katonai c­élra már nem használható, ám kétségtelen, hogy sok dolog a bor­gazdálkodás terén sínes renden. Ha valaki nyitott szemmel tekint szét a ma­gyar cipőpiacon, hallja a vádakat és a panaszok­at, a ismeri a megjelent bőrforgalmi rendeletek főbb tar­talmait, hamarosan szemébe tűnik számos visszás­ság. Mindenekelőtt bárki meggyőződhetik, h­ogy a rendes cipészk­oestere nem vállal rendelést, csak­ több hónapos határidőre és a munkát addig sem bírja el­készíteni. Az ok egyszerű:­ nincs elegendő anyaga a ki-s összeköttetésű mesterembernek, főképpen talp­bőrt nem kap. N­a pedig kap,­­ csak uzsoraárért jut­hat hozzá. Hiába maximálták 9.88—19.70 koroná­ban a tipötalp árát, a ,,forgalmi", ár, a­mit a titk­os borkereskedelem szabott­ meg, 100—120 korona ki­lónként. Ezért olyan hallatlanul drága még a silány cipő­talpalás is! Már m­ost ezzel szemben ny­l látunk? A Magyarországon elszaporodott ' egZftlikin nevű­­tipőüzletek, a­melyek cseh, morva és német, gyá­rak lerakatai a magyar gyarmaton, hivalkodva bő­ven kínálják áz­uj okot a fogyasztásnak s nem kell azt gondolni, hogy csak silány árut adhatnak. Van nálunk még pedig aránylag mérsékelt árért igen jó­m­inőségű cipő is. Azok a szerencsés osztrák gyáraik, a­melyek ezeket a cipőüzleteket áruval táplálják, valamikép­pen nyilván hozzá tudnak férni a cipőtalphoz, a­mi a magyar cipésznél­ elérhetetlen üdvösség. Nézze­­ meg bárki, hogy az osztrák gyárak budapesti el­árusító helyein bárki szerezhet olyan cipőt (még hadicipőt is­), a­melynek a talpa elsőrendű bőrből készül és vastagabb­­ milliméternél, a­melynél pe­d­ig vastagabbat polgári célra állítóan nem szolgál­tatnak ki. Az osztrák gyárak, suszterek és cipészszö­vetkezetek mégi­s kapnak ebből a bőrből, a­mi a­rra vall,­­hogy valami titkos gondviselés őrködik a cseh ipar fölött. Már hallottunk is erre magyarázatot. S szerint a magyar bőrgyárak a­­hibásak, mert a tömeges, nagy haszonnal és kevés elaprózott felelősséggel járó hadiszállításra vetették magukat, s ezen a téren azt a Pirbusi győzelmet veszik, hogy a magyar bőr­ipar javára túllépik a kvótaarányt. Ám a magyar ipar tényezői meggondolhatnák, hogy a­mit nyerünk a katonai kvótán, azt százszorosan elveszítjük fizető mérlegünkön, a­melyet leront a hozzánk áramló külföldi cipő. Az üres kvóta vívmánynál többet érne az ország szempontjából, ha a kis- és a nagy cipő­iparnak anyaggal való ellátása útján fölöslegessé tennék az idegen cipő behozatalát. Az ellen a gyakrabban hangoztatott, vád ellen, hogy a Bőrbeszerző R­­t. által a kereskedelem útján kiutalt bőr egy részét nem dolgozná föl a kisipar, hevesen tiltakozik a cipészipar. Elhárítanak magaik­ról minden felelősséget anná­l is inkább, mert sze­rintük a bore­loszt­ás mostani rendszere nem helyes. Véleményük szerint úgy kellene a polgári célra át­engedett borkészleteket elosztani, hogy az áru ne a­ kereskedelem, hanem az ipartestületek útján jusson a feldolgozó iparhoz.­­Ebben az esetben ugyanis inkább lehetségessé válnék az, hogy a meg­lévő bőrkészlet elosztása arányos és méltányos ala­pon történjék. Ez talá­n valamelyest javítaná is a helyzetet. A cipőkereskedők közül, a­kiket szintén meg­kérdeztünk, többen elismerték, hogy a közönség ré­széről hangoztatott panasz csakugyan jogosult. Fő­­képpen az­ok a kiváltságos magyar gyárak, a­melyek a hasított bőrből készített ragasztott talpat eladják, olyan árut szállítanak, hogy az abból ké­szült cipő már 2-3 nap után fölmondja a szolgá­latot. A hasított bőr egy részét csak felső bőrnek le­hetne voltaképp fölhasználni, de mert a felsőbőrből, serrá-, bor-bőrből elég nagy a készlet, a gyárakban ragasztott talpnak dolgozzák föl a hasított bőrt, a­mi persze a hanyag és rossz anyagú ragasztásnál rögtön szétválik, h­a kis nedvesség éri a cipőt. Külö­nösen akkor lehet ezt tapasztalni, a­mikor juhbőrből is készítenek ragasztott talpat, a­mi pedig nagyon gyakori dolog. N­a nem lenne olyan szomorú, azt mondanánk, érdekes, hogy a magyar fogyasztó közönség a silány anyagot is valósággal szétkapkodja. Ma már olyan kevés ugyanis a készlet, hogy a cipőkereskedők csak a legkisebb és legnagyobb számú cipővel ren­delkeznek s ez is annyira fogyóban van, hogy többen követve néhány társuk példátla­l, rövidesen bezárják ilületüket. P­er­sze, sokan nem fogják ezt exisztenciá­lis csapásnak tekinteni. A kereskedők a silány cipő egy részét a megállapított árnál lényegesen olcsóbb áron szerezték be túlnyomórészt Csehországból s a cipőkereskedők közül sokan olyanok­­is házakat vá­sárolnak most Budapesten, a­kik a háború előtt ör­vendtek ha annyit kerestek, a­mennyi megélhetésü­ket biztosította. Nyilvánvaló mindebből, hogy a jövő a cipő­ellátás tekintetében nem ígérkezik valami kedvező­nek. Az iratos a Bőrbeszerző rt.-ra, a kereskedő a gyárosra hárítja a kérdés ódiumát. Megkérdeztük tehát az érdektelen szakférfiakat is, hogy miként le­hetne orvosolni a helyzetet. Ezek a legfontosabbnak azt tartanák, h­a az illetékesek —éppen úgy mint Ausztriában és Németországban, nálunk is gon­doskodnának a polgári borszükségletről s ügyel­nének arra, hogy azt a bor­mennyis­ég­et, a­­melyet így a polgárság részére átengednének, teljes egészében föl is dolgozzák. A Cipő­középpontnak továbbá szigorúan intézkedni kel­lene, hogy a tapasztalatokon okulva, tökéletesít­sék a ragasztott talp készítésének és felhasználásá­nak módját, mert hozzáértéssel ilyen anyagból is lehetséges lenne olyan talpal előállítani, a­melyet hosszabb ideig használhatnánk. Rácz Géza: HASZNÁLJ QN^^FF IRODAbOH ÉS MŰVÉSZET. * (Operaház.) Tegnap este került színre má­sodszor Sztojanovits Jenő új operáin, Otelló mesél­tek­ nézőtér elött. A közönség az újdonságot ezúttal is szívesen fogadta s a szereplőkkel együtt a szer­zőt is többször a lámpák elé hívta. — Ma csk­ Bartók Béla táncjátéka, a Fából faragott királyfi volt mű­soron. A nagyszámú publik­um egyre fokozódó ér­deklődéssel hallgatta Bartók muzsikáját. Utána a Bajazzók következett Környey Béla fellépésével Kanio szerepében.. Az együttesben d­aidy Ilona (Nedda), Rózsa Lajos (Tonio) és Szemere, Árpád (Szilvia) vettek részt. Taps, kihívás volt bőven. * (Nagy hangverseny a Király Színház bajt.) Szombaton délután, június 2-án tartja a Király Színház karszemélyzeti jutalomjátékát. A karszemélyzet fölkérésére kiváló művészek ígérték meg közreműködésüket. Föllépnek: Burián Károly, Kosáry Emmy, Medgyaszay Vilma, Dömötör Ilona, Rózsa S. Lajos, Lábass Juci, Király E­rnő, a­ki Ber­kes Béla bandájának kíséretével magyar dalo­kat fog előadni; föllépnek továbbá a kabaré színpad népszerű művészei: Szöllösi Rózsi, Vidor Ferike, Sióváry, Magyari, Gázon és H­erczeg. A zeneszámo­kat Szirmai Albert, Marton Géza és Bertha István k­isérik. A kofzferálás tisztjét Rátkai Márton volt szíves magára vállalni. * (Sándor Erzsi és Rózsa Lajos Szegeden. ) Sándor Erzsi cs. és kir. kamaraénekesnő és Rózsa Lajos. Operaházunk kiváló tagjai nagysikerű hang­versenyt rendeztek tegnap­ Szegeden. A­­közönség a műsor minden egyes száma után lelkesedéssel ünne­pelte és virágokkal halmozta el a művészeket, kik a ráadások egész sorával köszönték meg a fergeteges tapsokat. A két művész legközelebb Aradon hangver­senyez a Zita királyné nevéről elnevezett csecsemő otthon javára. * (A magyar frontszinház.) A magyar frontszinház hatnapos belgrádi vendégjátéka után Kragujevácba ment. A magyar színészek előadását, a­mely a magyar színművészetnek becsületére válik, a helyőrség a legmelegebb érdeklődéssel kí­sérte. A frontszik­ház Kragujevácban és Krusevác­ban több előadást szándékozik tartani. * (Herczeg Ferenc fölolvasása.) Herczeg Ferenc, holnap, kedden délután hat órakor az Akadé­mia I. osztályának ülésén felolvassa Arret László ki­rály című szomorújátékának egy részét. Ez a felol­vasás múltkor az Akadémia nagygyűlésen elmaradt, mert a program utolsó száma volt, a gyűlés azonban oly hosszúra nyúlt, hogy jobbnak látták a felolvasás elhalasztását. Anya- és csecsemővédőn­ők vezérfonala. Nagy, nyolcadrét könyvrét tettek az asztalunkra. Könyvet, mely minden sorában a legszebb ember­szeretetről szól, s a legbecsesebb, legkedvesebb nemzeti vagyonért, kisdedeink életéért harcol. Anya-és csecsemővédőnők vezérfonala címen a Stefánia­ Szövetség adta ki ezt a minden anya, minden gyer­mekgondozó házában nélkülözhetetlen, számos áb­rákkal ellátott könyvet: Taffir, Bókay egyetemi tanárok, Szana Sándor állami g­yermekmenedék­helyi igazgató, Berend Miklós gyermekorvos, Szir­mati Oszkárné, az, ismert nevű emberbarát úriasz­szony, és a­kiket legelsőknek kellett volna említe­nünk, Madzsar József dr., a Stefánia-Szövetség ügy­vezető-igazgatója és Temesvárit Rezső dr. egyetemi magántanár írták és állították össze a világos nyo­mású, pompásan olvasható tartalmas könyvet. Sze­rény­­címe után ítélve azt kellene hinnünk, csak­ hasznos kézikönyvről van szó hivatásos csecsemő­védőnők számára. Az eredeti cél alighanem ez is lehetett. De a­ki a művet összeállította, nyilván sok­kal nagyobb szív és elme, semhogy hozzá tudott volna törpülni a szárazon előírt irányelvhez. Így kaptuk ezt a terjedelmes és tartalmas kötetet, mely a gyermekvédelem minden ágát felöleli, az egész kérdés óriás jelentőségét kidomborítja. A gyermek­ápolás és az egész kérdés egészségügyi részletein kívül még arról is tájékoztat a Stefánia-szövetség könyve, hogyan helyezhetők el a kicsinyek az ál­lami gyermekmenedékhelyeken, mi módon gondos­kodnak ott róluk, miért fontos, hogy ott az anya is kisdede mellett maradjon, hogyan vehetők vissza jó módba jutottak apróságai, mit jelent a munkás­biztosítás, ki lehet tagja, milyen jogokkal jár ez szü­lés alkalmaib­ól, beszél az országos gazdasági pénz­tárról, nyugdíjbiztosít­­sról, az apátlan csöppségek érdekéről, árvaszékről, szegényügyről, a munkába járó anyák gyermekeinek védelméről, a dajkakérdés­ről, — mindezt szakemberek alapos tudásával. E­ téren Kiss Adolf munkás­pénztári igazgató, Karafiáth­ Jenő kincstári jogügyi fogalmazó, N­agy Sámuel mi­niszteri titkár és Szokmia Leó árvaszéki fogalmazó közreműködését kérte aj Stefánia-szövetség, csak­hogy mennél teljesebb Ingyen, a­mit nyújt. E­zt való­ban el is érte. A könyvet Pfeifer könyvesboltja vette bizományba, ára 5 korona.

Next