Budapesti Hírlap, 1918. március (38. évfolyam, 51–77. szám)
1918-03-31 / 77. szám
z latásra, a párthívekbe pedig lelket akar önteni. Mindenesetre bámulatos, hogy az 1915: IV. törvényeikben, mely kimondja, hogy háborúban erkölcsi lehetetlenség a házfeloszlatás — a hibáknak mily dús gombaerdeje nőtt ki azóta, hogy azt a törvényt Andrássy megalkotni segítette és hogy Apponyi megfogalmazta. Cikkében Andrássy kiváló logikával dolgozik, de vájjon kevésbbé fényes és meggyőző volt-e az okoskodása akkor, amikor még ellenzéken volt, félt a házfeloszlatástól és kívánta, hogy erkölcsi lehetetlenségnek mondják ki. Ha tarthatatlan a mai helyzet, ha a kormány nem ura a maga jogkörének és nem alkotmányira állapot az, hogy ebbe az ellenzéki többség beleavatkozzék, akkor, hátuk mögött a törvénybe iktatott, erkölcsi lehetetlenséggel, csak egy igaz itt van a kibontakozásra. Ez pedig: a megegyezés. Ezt akarja a király, akarja a nemzet, a többség és a kormány többsége. A helyzet nyílt igazságával szemben erőtlen minden szofizma és szőrszálhasogatás. A Hadügyminiszter és a magyar hadsereg. Egy délben megjelenő lap mai számában azt írja, hogy a hadügyminiszter az önálló magyar hadsereg felállítása ügyében elkészítette az előzetes tervezetet és azt megküldöte Wekerle Sándor miniszterelnöknek. Mint a Magy. Tud. illetékes helyről értesül, ez a hír nem felel meg a valóságnak. Szterényi rekedten érkezett. Más helyütt olvasható, hogy azzal a különvonallal, mely a bukaresti békedelegátusokat hozta, hazajött Szterényi József kereskedelemügyi miniszter is. Szterényi kijelentette, hogy a jövő héten megint vissza kell mennie Bukarestbe. Mint részvéttel értesülünk, a kereskedelemügyi miniszter rekedten érkezett haza az oláhok fővárosából, fájdalom, az a három kőnyomatos újság, mely ezt a megrendítő hírt tudtunkra adja, elmulasztotta földeríteni, hogy Szterényi a magyar érdekek védelmében, a zöld asztalnál veszítette-e el csengő hangját A szolidaritásnak megható példáját közli még a három közül az egyik kőnyomatos, mely hozzáteszi: érdekes a fölemelésre, hogy a miniszter kíséretében levő összes személyek valmennyien rekedten érkeztek haza, együtt megbukott, mégis meglesz, mert ez történelmi szükségesség. Alapos a gyanúnk, hogy a volt miniszter úr lelki szeme előtt egy egészen különleges cél is lebegett, mikor füzetét megírta- A tisztviselők, a vasutasok és egyéb kisemberek kormányt gyilkoló pártfogója rövid minisztersége alatt meglehetősen eljátszotta e társadalmi osztályok bizalmát és ragaszkodását. E bizalom és ragaszkodás újból való megszerzéséért érdemes egy brosúrát írni. A cél szép és nemes, de aligha fog sikerülni. Mert a népjólét miniszter rövid pünkösdi királysága, ha semmire se volt jó, arra az egyre talán mégis, hogy alaposan felnyitotta a tisztviselők és vasutasok szemét és szives tapasztalatokkal gazdagította keserves életüket. Természetes, hogy a volt miniszter úr füzete okos és üdvös dobokat is tud mondani. Szó sincs róla, állami és társadalmi életünkszociális berendezése kezdetleges, hiányos és elmaradott. Rengeteg mulasztás terheli lelkiismeretünket és sokat, nagyon sokat kell dolgoznunk és tennünk, hogy kötelességüknek és jól felfogott érdekünknek csak részben is megfelelhessünk. De a mennyire bizonyos mindez, épp olyan bizonyos az is, hogy Batthyány Tivadar gróf gyakorlatilag, — amíg módjában volt — mitsem tett az ügy érdekében. A somogymegyei főispán lemondása. Széchenyi Aladár gróf, somogymegyei főispán lemondott a főispánságról s a somogyi, valamint több vármegyei élelmezési kormánybiztosi" állásáról. Széchenyi Aladár gróf lemondásának okául azt hozzafel, hogy a kormány po vtikai magatartásá't és intézkedéseit nem tartja eléggé energikusaknak. A választojog ellen. — E'JU román és három Károlyi párti. — Szemesről íják. Szentes város gazdaközönsége nagy gyilást tartott, melyen elfogadta az országos Magyar Gazdasági Egyesületnek a választójogi törvényjavaslat ellen hozott határozatát. A gyűlésén CAcatricis Lajos dr. nagy beszédet mondott, amelyben az Umge-nek köszönetet mondott ezért a határozatért. Veszedelmesnen mondotta azt, hogy ily nagy időkigen akarják megváltoztatni törvényhozásunk struktúráját, de ha már napirenden van a kérdés, azt csak a magyar érdekek szempontjávil szabad megoldani. Hállgtatott arra, mire vezetteti Oroszországban a divatos jelszavak és hogy a világ békéjét meg,s a germán vasököl hozza meg. Marosvásárhelyről jelentik: Alsó-Fehér megye törvényhatósága Bánffy Kázmér báró főispán elnöklésével tartott közgyűlésén egyhangúlag elfogadta a Kolozsváron február 9-én tartott választójogi értekezletnek határozatát, amely a választójog gyakorlását a magyarul írni-olvasni tudáshoz köti és egyúttal Mayer Ödön dr. indítványára állást foglalt amellett, hogy a választójog életbeléptetésével egyidejűen a közigazgatás és a népoktatás államosíttassék. Nagy izgalmat keltett Markó Izidor barátfalvi kanonok felszólalása, aki román nyelven a radikális választójog mellett beszélt. Beszéde alatt a bizottság tagok nagy része kivonult. A közgyűlés végül nagy többséggel elfogadta a magyarul írni-olvasni tudáshoz kötött választójogról szóló javaslatot, amely ellen csak Markó és három Károlyi-párti bizottsági tag szavazott. Népjóléti Minisztérium. Ez a címe annak a füzetnek, amelyben Battheno Tivadar gróf, volt miniszter beszámol működéséről. Tizenhét fejezetben osztja fel a volt miniszter úr mondanivalóját, de voltaképpen a füzet négy részre oszlik. A bevezetésben a gróf úr a munkapártot és a mai uralkodó vagyis vagyonos osztályt álllja oda minden szociális bajunk és betegségünk forrásául. Természetesen hódol a legújabb politikai divatnak is: hivatkozik a király akaratára. Ő, aki a választójog dolgában semmit sem törődik a király akaratával és a megegyezés legádázabb ellensége, hivatkozik a királyi akaratra, mert ráakarja olvasni a munkapártra, hogy szembehelyezkedett a király akaratval, mikor olyan szűkre szabta meg a népjóléti minisztérium hatáskörét. A második részben a volt miniszter úr rávilágít szociális bajainkra. A harmadik legbővebb része a füzetnek az e'késsre érkezett miniszteri programbeszéd. És végül a befejezésben a gróf úr tekintene a jövőt kutatja és azt a reményét fejezi ki, hogy a népjóléti minisztérium, mely most vele NAPIHÍREK. Parfüm. Az ember nem tudja megkötni az időt, tavaszok jönnek virágnyílással, tavaszok mennek hervadással. A virágok lelke elillan, szétporlik a levegőben, elviszi a szél, megöli a nap. Az ember azonban ellopja, még mielőtt rátette volna kezét a servadás. Elszívja, ellopja, üvegekbe gyűjti, hogy amikor meg akarja csalni magát elmúlt tavaszok emlékével: kéznél legyen. Mert az illat a legnagyobb varázsló, visszahazudja azt, ami elmúlt, ami elment, ami emlékké fonynyadtan integet a múltból. A rózsa, az ibolya, a rezeda illata kisurran az elzárt flakonból és egyszerre megszólal a múlt sok rejtett hegedűje és elsírja az elfelejtett dalokat. És hallod a régi vallomást, a régi esküvéseket. Eszedbe jut, ugyanez az illat felhőzött ki a ruhájából, a mikor egymás mellett mentelek. A zsebkendőjéből diszkréten porzott feléd a párfőm és vele együtt szívtad magadba szavát, óh, a virágok tele, a párfem hozzátartozik az asszonyi arzenálhoz, hivogat, bódít, int, emlékezetedbe röppen, karakterizál és megszédít. A metszett agátüüvegektől kezdve a fantasztikus üvegflakonokig ezer skálája, árnyalata van az illattartóknak, az asszonyi ösztön valami csodálatos sóvárgással keresi a színt, mely az övé, az illatot, mely kifejezze egyéniségét. És ez utóbbi a legnehezebb. Amelyik asszony eltalálja: vértezettebb a szerelmi csatákon, hiszen az övé az illat, a virágok lelke, a virágok ereje. Ezek a dolgok úgy jutottak az eszembe, hogy a bíróság foglalkozott vele. Fiatal gyerekek loptak parfőmöt és eladták dohányért trafikos kisasszonyoknak. Az egyik gyerek megjegyezte a kihallgatáson: — Óh, egy ilyen leány mindenre képes egy üveg parfőmért! El tudom képzelni, hogy a trafikra örökösen rányűgöződik az a szomorú bérkaszárnyatónus, mely hervaszt, bágyaszt, szomorúságra hangol. A trafik mögött, az udvari lakásban nehéz szegényszagok terpednek, a trafikban erőtlenül serceg a gázláng beteg tűzpillangója és sápadtra festi a betévedő arcokat. A füzetekben, a tarka rajzú olcsó regényekben hazug romantika guggol és orvul, észrevétlenül rázza ki magát a trafikos kisasszonyra, aki álmodni kezd. Suhogó selyemről, gazdagságról, fényről, meleg fészekről, melyen fényár sugárzik kéregzetin és meggyújtja aranyhaját, mely ragyogni kezd, mint a fáklya. És álmodik lovagokról, kik eljönnek érte hatlovas hintón. Magas homlokú, bátornézésű fiuk valamennyien, kik meghajtják előtte fejüket. Sullogó, vágyaktól remegő hangon kérdik- akarod, hogy szeresselek? Az álomba, ábrándba, képzeletjátékba belekikolt azonban a szegénység, a rosszételszag," a "konyhapára mérges gőze megfojtja pillanatok alatt. Eltűnik a lovag, elfúl a vallomás, a gazdagság délibábja elillan a szegénység elől. A betévedő napsugár nem tudja életre csalni és a sápadt proletárleány varázsszert keres. A varázsszer a párfőm, a megölt virágok lelke. Illúziót hoz, álmot kelt életre. Amikor a metszett üvegdugó halk nyöszörgéssel kibomlik a flakonból, egyszerre megittasul tőle a leány. Ez a gazdagság lehellete, egy idegen, felsőbbrendű világ szimbóluma, mely keresztülárad a penészes bolton. És beillan a lélekbe, csendes mámorfátyolt vet a szívre, életrekelt álmot, vágyat,képzeletet. A szegénység paraja megverve kullogvissza a konyhazugba, az elfoszlott délibábok reszketni kezdenek, az olcsó regények hazug romantikája felüti festett fejét. Az üvegből illúzió árad, a vonnyadt, koravén leányszíven felajong az ifjúság viola d'amourja. A párfőm hazudni kezd, a párfőm beszél az illatok szavával. Egy csepp, mely a fakó blúzra csordul, fátyollá finomodik és körüllevegőzi a kisasszony termetét. A betévedő férfit megcsapja az illat, hozzányúl szíve egy rejtett szelepjéhez és szólni kezd a lányhoz, észreveszi, ,hogy leány, aki tartogat egy-egy rejtett ígéretet. A partom a szegénységnek illatba szűrt, átalakult álomvilága és ott van a legkopottabb szekrények mélyén. A szürke irodáslányok, örömtelen életű lányrobotosok el sem tudnánaklenni a szebb világ e szimbóluma nélkül. A háború azonban elvette tőlük ezt is, a parfümnek minden cseppje aranyat ér. Kifogyott a drogériákból, ami van, az a gazdagoké, kik beillatosítják hirtelen nőtt jólétüket, hogy keresztül ne tolakodjanak rajta az évtizedeken keresztül felszívódott szegény szagok. A szegény lányok mindent odaadnak egy cseppé.-t; a párfőm, mint valami buja kisértő szól hozzájuk, tiltott dolgokat suttog a fülükbe, megszédíti, gáncsot vet nekik. A drogériák apró tolvajai alig zsendült ifjuságuk vágyait realizálják a parfőmön keresztül. És a párfőm, mely •illúzió volt, most a bűn szimbóluma lett, a megszédülésé, az elfelejtkezésé. A virág, melynek lelke volt valamikor, elfonnyadt régen, a tavasz, •mely a lelket adta, elszállt. Csak az illat maradt meg üvegbilincsbe verve és a mikor rászabadul a szegény, kopott leányokra, kis tragédiák szü ,lelnek a bérkaszárnyák odvaiban. A tavasz, mely régen meghalt, hirtelen boszut áll, az emberen, a meggyakolt virágokért, a kis flakonokban, metszett üvegekben pedig bóditó erővel csillog tovább a virágok lelke: a párfőm. K. L. ttudAPESTI HÍRLAP (77. S2 ) 1918. március 31. 9 . « M Budapesti Hirlap legközelebbi száma hetiden feg set a pendes lycben felemlk mes* — (Idöjárás.) A meteorológiai intézet a következő jelentést adta ki: Hazánkban au időt meguiztotta nekik é a hideg jellegét. Az éjjeli lehűlés imét igen jelentékeny vett a Kárpátokban, különösen az erdélyi részeken több helyütt 10 C. fokra sülyedt azitmérő. Néhány külföldi állomás reggeli hőmérséklete: Bécs — 10. fok, Lemberg — 5 C. fok, Sserajevó — 9 C. fok, Berlin 4 A. fok, Stokholm 2 C. fok, Brüszszel 2 C. fok. Időprognózis: Változóan felhős idő várható, lassú hőemelkedéssel. Távirati prognózis: Semmi vagy kevés csapadék, éjjeli fagy. (Adakozás.) A mai napon a következő adományok érkeztek hozzánk: .Ír orosz fogságból hazatérő katonák gyámolitására: Gosztonyi Miklós Kisnémedi 1000 korona. Magyar Vörös Kereszt részére özv. Geréby Pálné Peregadony 50 korona. .A háborúban világtalanná lett hőseink részére: B. Andrásné Losonc 10 korona. Szent Antal szegényei részére: T. K. Kőrösladány 60 korona. özv. P. Elekné Budapest 10 korona. . Szurmay-alap javára Lukáts Emese Budapest .3 korona. Helyreigazítás. Az V'13. népfölkelő hadápzászlóalj tisztikarának adományát a múltkor ré.-et-en mutattuk ki. A tisztikar 1039" korona 40 tibér adományát nem Fikos, hanem Tikos falu egyik házának felépítésére küldte. (A király a feltámadáson.) Bécsből jelentik: A király ma gyermekeivel, Ottó trónörökössel, Adél kir. hercegnővel és Róbert királyi herceggel részt vett a bádeni plébánia-templom feltámadás ünnepén és a körmeneten. (Személyi hirek.) Auguszta király, hercegasszony nagypéntek estéjén udvarhölgye, Apor ,bárónő ,kiséretben , ismét meglátogatta • Wochaster Hugó hadikórházát és ajándéktárgyakat osztott szét