Budapesti Hírlap, 1918. március (38. évfolyam, 51–77. szám)

1918-03-31 / 77. szám

z­ latásra, a párthívekbe pedig lelket akar önteni. Min­denesetre bámulatos, hogy az 1915: IV. törvényeik­ben, mely kimondja, hogy háborúban erkölcsi lehe­tetlenség a h­ázfeloszlatás — a hibáknak mily dús gombaerdeje nőtt­ ki azóta, hogy azt a törvényt Andrássy megalkotni segítette és hogy Apponyi meg­fogalmazta. Cikkében Andrássy kiváló logikával dol­gozik, de vájjon kevésbbé fényes és meggyőző volt-e az okoskodása akkor, a­mikor még ellenzéken volt, félt a házfeloszlatástól és kívánta, hogy erkölcsi lehe­tetlenségnek mondják ki. Ha tarthatatlan a mai helyzet, ha a kormány nem ura a maga jogkörének és nem­ alkotmányira állapot az, hogy ebbe az ellen­zéki többség beleavatkozzék, akkor, hátuk mögött a­ törvénybe iktatott, erkölcsi lehetetlenséggel, csak egy igaz itt van a kibontakozásra. Ez pedig: a megegye­­zés. Ezt akarja a király, akarja a nemzet, a többség és a kormány többsége. A helyzet nyílt igazságával szemben erőtlen minden szofizma és szőrszálhaso­gatás. A Hadügyminiszter és a magyar hadsereg. Egy délben megjelenő lap mai számában azt írja, hogy a hadügyminiszter az önálló magyar had­sereg felállítása ügyében elkészítette az előzetes ter­vezetet és azt megküldöt­e Wekerle Sándor minisz­terelnöknek. Mint a Magy. Tud. illetékes helyről ér­tesül, ez a hír nem felel meg a valóságnak. Szterényi rekedten érkezett. Más­ helyütt olvasható, hogy azzal a külön­vonallal, mely a bukaresti békedelegátusokat hozta, hazajött Szterényi József kereskedelemügyi miniszter is. Szterényi kijelentette, hogy a jövő héten megint vissza kell mennie Bukarestbe. Mint részvéttel érte­sülünk, a kereskedelemügyi miniszter rekedten ér­kezett haza az oláhok fővárosából, fájdalom, az a három kőnyomatos újság, mely ezt a megrendítő hírt tudtunkra adja, elmulasztotta földeríteni, hogy Szterényi a magyar érdekek védelmében, a zöld asztalnál veszítette-e el csengő hangját A szolidari­tásnak megható példáját közli még a három közül az egyik kőnyomatos, mely hozzáteszi: érd­ekes a fölemelésre, hogy a miniszter kíséretében levő összes személyek valmennyien rekedten érkeztek haza, együ­tt megbukott, mégis meglesz, mert ez történelmi szükségesség. Alapos a gyanúnk, hogy a volt miniszter úr lelki szeme előtt egy egészen különleges cél is lebe­gett, mikor füzetét megírta- A tisztviselők, a vasuta­sok és egyéb kisemberek kormányt gyilkoló pártfo­gója rövid minisztersége alatt meglehetősen elját­szotta e társadalmi osztályok bizalmát és ragaszko­dását. E bizalom és ragaszkodás újból való meg­szerzéséért érdemes egy brosúrát írni. A cél szép és nemes, de aligha fog sikerülni. Mert a népjólé­t mi­niszter rövid pünkösdi királysága, ha semmire se volt jó, arra az egyre talán mégis, hogy alaposan felnyitotta a tisztviselők és vasutasok szemét és sz­ives tapasztalatokkal gazdagította keserves éle­tüket. Természetes, h­ogy a volt miniszter úr füzete okos és üdvös dobokat is tud mondani. Szó sincs róla, állami és társadalmi életünk­­szociális berende­zése kezdetleges, hiányos és elmaradott. Rengeteg mulasztás terheli lelkiismeretünket és sokat, nagyon sokat kell dolgoznunk és tennünk, hogy kötelessé­güknek és jól felfogott érdekünknek csak részben is m­egfelelhessünk. De a mennyire bizonyos mindez, épp olyan bizonyos az is, hogy Batthyány Tivadar gróf gyakorlatilag, — a­míg módjában volt — mit­sem­ tett az ügy érdekében. A somogym­egyei főispán lemondása. Széchenyi Aladár gróf, somogymegyei főispán lemondott a főispánságról s a somogyi, valamint több vármegyei élelmezési kormánybiztosi" állásáról. Széchenyi Aladár gróf lemondásának okául azt hozza­­fel, hogy a kormány po v­tika­i magatartásá't és intézkedéseit nem tartja eléggé energikusaknak. A választojog ellen. — E'JU román és három Károlyi párti. — Szemesről íják. Szentes város gazdaközönsége nagy gyilást tartott, melyen elfogadta az országos Magyar Gazdasági Egyesületnek a választójogi tör­vényjavaslat ellen hozott határozatát. A gyűlésén CAcatricis Lajos dr. nagy beszédet mondott, amelyben az Umge-nek köszönetet mondott ezért a határo­zatért. Veszedelm­esnen mondotta azt, hogy ily nagy időkigen akarják m­egváltoztatni törvényhozásunk struktúráját, de ha már napirenden van a kérdés, azt csak a magyar érdekek szempon­tjávil szabad megoldani. Hállgtatott arra, mire vezetteti Oroszor­szágban a divatos jelszavak és hogy a világ békéjét meg,s a germán vasököl hozza meg. Marosvásárhelyről jelentik: Alsó-Fehér megye törvényhatósága Bánffy Kázmér báró főispán elnök­lésével tartott közgyűlésén egyhangúlag elfogadta a Kolozsváron február 9-én tartott választójogi érte­kezletnek határozatát, a­mely a választójog gyakor­lását a magyarul írni-olvasni tudáshoz köti és egyút­tal Mayer Ödön dr. indítványára állást foglalt amel­lett, hogy a választójog életbeléptetésével egyidejűen a közigazgatás és a népoktatás államosíttassék. Nagy izgalmat keltett Markó Izidor barátfalvi kanonok fel­szólalása, a­ki román nyelven a radikális választó­jog mellett beszélt. Beszéde alatt a bizottság tagok nagy része kivonult. A közgyűlés végül nagy többség­gel elfogadta a magyarul írni-olvasni tudáshoz kö­tött választójogról szóló javaslatot, a­mely ellen csak Markó és három Károlyi-párti bizottsági tag sza­vazott. Népjóléti Minisztérium. Ez a címe annak a füzetnek, a­melyben Battheno Tivadar gróf, volt miniszter beszámol működéséről. Tizenhét­ fejezetben oszt­ja fel a volt miniszter úr mondanivalóját, de voltaképpen a fü­zet négy részre oszlik. A bevezetésben a gróf úr a munkapártot és a mai uralkodó vagyis vagyonos osztályt á­lllja oda minden szociális bajunk és be­tegségünk forrásául. Természetesen hódol a leg­újabb politikai divatnak is: hivatkozik a király akaratára. Ő, a­ki a választójog dolgában semmit sem törődik a király akaratával és a megegyezés legádázabb ellensége, hivatkozik a királyi akaratra, mert rá­­akarja olvasni a munkapártra, hogy szem­behelyezkedett a király akara­tval, mikor olyan szűkre szabta meg a népjóléti minisztérium hatás­körét. A második részben a volt miniszter úr rávi­lágít szociális bajainkra. A harmadik legbővebb ré­sze a füzetnek az e'késsre érkezett miniszteri programbeszéd. És végül a befejezésben a gróf úr tekintene a jövőt­ kutatja­ és azt a reményét fejezi ki, hogy a népjóléti minisztérium, mely most vele NAPIHÍREK. Parfüm. Az ember nem tudja megkötni az időt, tava­szok jönnek virágnyí­lással, tavaszok mennek hervadással. A virágok lelke elillan, szétporlik a levegőben, elviszi a szél, megöli a nap. Az em­ber azonban ellopja, még mielőtt rátette volna kezét a s­ervadás. Elszívja, ellopja, üvegekbe­­ gyűjti, hogy a­mikor meg akarja csalni magát elmúlt tavaszok emlékével: kéznél legyen. Mert az illat a legnagyobb varázsló, visszahazudja azt, a­mi elmúlt, a­mi elment, a­mi emlékké fony­nyadtan integet a múltból. A rózsa, az ibolya, a rezeda illata kisurran az elzárt flakonból és egyszerre megszólal a múlt sok rejtett hegedűje és elsírja az elfelejtett dalokat. És hallod a régi­­ vallomást, a régi esküvéseket. Eszedbe jut,­­ ugyanez az illat felhőzött ki a ruhájából, a mi­kor egymás mellett mentelek. A zsebkendőjé­ből diszkréten porzott feléd a párfőm és vele együtt szívtad magadba szavát, óh, a virágok tel­e, a párfem hozzátartozik az asszonyi arze­nálhoz, hivogat, bódít, int, emlékezetedbe röp­pen, karakterizál és megszédít. A metszett agát­üüvegektől kezdve a fantasztikus üvegflakonokig ezer skálája, árnyalata van az illattartóknak, az asszonyi ösztön valami csodálatos sóvárgással keresi a színt, mely az övé, az illatot, mely kife­jezze egyéniségét. És ez utóbbi a legnehezebb. A­melyik asszony eltalálja: vértezettebb a sze­relmi csa­tákon, hiszen az övé az illat, a virágok lelke, a virágok ereje. Ezek a dolgok úgy jutottak az eszembe, hogy a bíróság foglalkozott vele. Fiatal gyerekek loptak parfőmöt és eladták dohányért trafikos kisasszonyoknak. Az egyik gyerek megjegyezte a kihallgatáson: — Óh, egy ilyen leány mindenre képes egy üveg parfőmért! El tudom képzelni, hogy a trafikra örökö­sen rányűgöződik az a szomorú bérkaszárnya­tónus, mely hervaszt, bágyaszt, szomorúságra hangol. A trafik mögött, az udvari lakásban nehéz szegényszagok terpednek, a trafikban erőtlenül serceg a gázláng beteg tűzpillangója és sápadtra festi a betévedő arcokat. A füzetek­ben, a tarka rajzú olcsó regényekben hazug ro­mantika guggol és orvul, észrevétlenül rázza ki magát a trafikos kisasszonyra, a­ki álmodni kezd. Suhogó selyemről, gazdagságról, fényről, meleg fészekről, melyen­ fényár sugárzik kéregz­e­tin és meggyújtja aranyhaját, mely ragyogni­­ kezd, mint a fáklya. És álmodik lovagokról, kik eljönnek érte hatlovas hintón. Magas hom­lokú, bátornézésű fiuk valamennyien, kik meg­hajtják előtte fejüket. Sullogó, vágyaktól re­megő hangon kérdik- akarod, hogy szeresselek? Az álomba, ábrándba, képzeletjátékba belekikolt azonban a szegénység, a rossz­­étel­szag," a "konyhapára mérges gőze megfojtja pil­lanatok alatt. Eltűnik a lovag, elfúl a vallomás, a gazdagság délibábja elillan a szegénység elől. A betévedő napsugár nem tudja életre csalni és a sápadt proletá­rleány varázsszert keres. A va­rázsszer a párfőm, a megölt virágok lelke. Illú­ziót hoz, álmot kelt életre. A­mikor a metszett üvegdugó halk nyöszörgéssel kibomlik a flakon­ból, egyszerre megittasul tőle a leány. Ez a gaz­dagság leh­ellete, egy idegen, felsőbbrendű világ szimbóluma, mely keresztülárad a penészes bolton. És beillan a lélekbe, csendes mámor­fátyolt vet a szívre, életrekelt álmot, vágyat,­­képzeletet. A szegénység paraja megverve kullog­­vissza a konyhazugba, az elfoszlott délibábok reszketni kezdenek, az olcsó regények hazug romantikája felüti festett fejét. Az üvegből illú­zió árad, a vonnyadt, koravén leányszíven fel­ajong az ifjúság viola d'amourja. A párfőm ha­zudni kezd, a párfőm beszél az illatok szavával. Egy csepp, mely a fakó blúzra csordul, fátyollá finomodik és körüllevegőzi a kisasszony terme­tét. A betévedő férfit megcsapja az illat, hozzá­nyúl szíve egy rejtett szelepjéhez és szólni kezd a lányhoz, észreveszi, ,hogy leány, a­ki tartogat egy-egy rejtett ígéretet. A partom a szegénységnek illatba szűrt, át­alakult álomvilága és ott van a legkopottabb szekrények mélyén. A szürke irodáslányok, örömtelen életű lányrobotoso­k el sem tudnának­­lenni a szebb világ e szimbóluma nélkül. A há­ború azonban elvette tőlük ezt is, a parfümnek minden cseppje aranyat ér. Kifogyott a drogé­riákból, a­mi van, az a gazdagoké, kik beillato­sítják hirtelen nőtt jólétüket, hogy keresztül ne tolakodjanak rajta az évtizedeken keresztül fel­szívódott szegény­ szagok. A szegény lányok mindent odaadnak egy­­ cseppé.-t; a párfőm, mint valami buja kisértő szól hozzájuk, tiltott dolgokat suttog a fülükbe, megszédíti, gáncsot vet neki­k. A drogériák apró tolvajai alig zsendült ifjuságuk vágyait realizál­ják a parfőmön keresztül. És a párfőm, mely •illúzió volt, most a bűn szimbóluma lett, a meg­­szédülésé, az elfelejtkezésé. A virág, melynek lelke volt valamikor, elfonnyadt régen, a tavasz, •mely a lelket adta, elszállt. Csak az illat maradt meg üvegbilincsbe verve és a mikor rászabadul a szegény, kopott leányokra, kis tragédiák szü­ ,­lelnek a bérkaszárnyák odvaiban. A tavasz, mely régen meghalt, hirtelen boszut áll, az em­beren, a meggyakolt virágokért, a kis flako­nokban, metszett üvegekben pedig bóditó erő­vel csillog tovább a virágok lelke: a párfőm­. K. L. ttudAPESTI HÍRLAP (77. S2 ) 1918. március 31. 9 . « M Budapesti Hir­lap legközelebbi száma hetiden feg set a pendes lycben felemlk mes* — (Idöjárás.) A meteorológiai intézet a kö­vetkező jelentést adta ki: Hazánkban au időt meguiztotta nek­ik­ é a hideg jellegét. Az éjjeli lehűlés i­­mét igen jelentékeny vett a Kárpátokban, különösen az erdélyi részeken több helyütt 10 C. fokra sülyedt az­i­tmérő. Néhány külföldi állomás reggeli hőmérséklete: Bécs — 10.­ fok, Lemberg — 5 C. fok, Sserajevó — 9 C. fok, Berlin 4 A. fok, Stokholm 2 C. fok, Brüsz­szel 2 C. fok. Időprognózis: Változóan felhős idő várható, lassú hőem­elkedéssel. Távirati prognózis: Semmi vagy kevés csapa­dék, éjjeli fagy. (Adakozás.) A mai napon a következő adományok érkeztek hozzánk: .Ír orosz fogságból hazatérő katonák gyámo­litására: Gosztonyi Miklós Kisnémedi 1000 korona. Magyar Vörös Kereszt részére özv. Geréby Pálné Peregadony 50 korona. .A háborúban világtalanná lett hőseink ré­szére: B. Andrásné Losonc 10 korona. Szent Antal szegényei részére: T. K. Kőrös­ladány 60 korona. özv. P. Elekné Budapest 10 korona. . Szurmay-alap javára Lukáts Emese Budapest .3 korona. Helyreigazítás. Az V'13. népfölkelő had­áp­zászlóalj tisztikarának adományát a múltkor ré­.-e­t-en mutattuk ki. A tisztikar 1039" korona 40 ti­bér adományát nem­ Fikos, hanem Tikos falu egyik házának felépítésére küldte. (A király a feltámadáson.) Bécsből je­lentik: A király ma gyermekeivel, Ottó trónörökössel, Adél kir. hercegnővel és Róbert királyi herceggel részt vett a bádeni plébánia-templom feltámadás­ ün­nepén és a körmeneten.­­ (Személyi hirek.) Auguszta király, her­cegasszony nagypéntek estéjén udvarhölgye, Apor ,bárónő ,kisére­tben , ismét meglátogatta • Wochaster Hugó hadikórházát és ajándéktárgyakat osztott szét

Next