Budapesti Hírlap, 1918. május (38. évfolyam, 103–128. szám)

1918-05-03 / 104. szám

I * (Jótékonycélú hangverseny.) A 12. számú erdélyi nehéz tü­zérezred árvái, rokkantjai és özve­gyei javára Auguszta királyi hercegasszony fővédő­­­ségével május 6-án este hét órakor a Zeneakadémiá­ban klasszikus estét rendeznek­. Előadásra kerül Liszt Ferenc esztergomi miséje,­­ melyet az Opera­ház tagjai énekelnek. A karnagyi tisztet Sugár Vik­tor fü­zérkapitány, a kitűnő orgonaművész tölti be, a­ki egyébként az egész hangverseny rendezője. Jegy iránt: a­mennyiben még kapható, a Harmóniánál kell érdeklődni, és a potoszság irodájában. X., Li­get­ utca 13. —­ Az egyes honvédek május 6-án nagy jótékony­célú hangversenyt rendeznek a Városi Szili­, házban. A műsor egyik legkiemelkedőbb­ szám­a a Tékozló stu’­cinfii nénaajáték, a­melynek első felvo­nását Galarres Elza, Csillag Teréz, P­au­lag Erzsi és­­ Hegedűs­ Gyula­ játszák el Dohnányi Ernő és a­ hon­­védzenekar közreműködésével, Csubay Jenő és Lu­ ,­káchich Erzsi­ bárónő ,hegedűszámokkal szerepelnek. ÍV fiatal művésznő bemutatkozása a hangverseny­rő­A, dráma valamennyi műfaj­a köztül a legnehezebb, és’ sokan mondják, a dologhoz értők, hogy vígjátékot írni súlyosabb feladat, mint tragédiát. Hatvany Lili játszva végezte el a herkulesi munkát, és a fárad­ságnak, a verejtékezésnek még csak nyoma sincs rajta. Olyan könnyed, kecses, gyorsan ömlő és ter­mészetes ez a darab, mintha rögtönzött játék, com­­media dell’arte volna. És semmi kezdő tapogatód­­zás a technikában, a jövés-menésben, semmi erőtlen­ség vagy bágyadás a jellemzésben, semmi félrecsú­­szott ,vagy banális szó a beszélgetésben, semmi kö­­v­etkezetlenség a cselekvény vonalában. Túlságosan sikerültnek kellene ítélnünk és épp azért tartózkodó bizalmatlansággal fogadnunk a kezdő első vállalko­zását, ha szerencsére ő maga nem sietne segítsé­günkre. Azzal, hogy vígjátékát kettős motívumból szőtte össze és hogy szövedéke nem eléggé tiszta, világos és áttekinthető: a politikai intrika és a sze­relmi cselszövés szálai összebogozódnak, a­helyett hogy­ jól rajzolt mintát adnának, a diplomaták gyer­mekded ármánykodása közeledik az operetthez, a hősnő szerelme a komoly drámához, a mű és a han­gulat egysége itt-ott erősen meginog. A vígjáték, vagy mint szerzője nevezi, a sza­­líra Svájc fővárosának, Beimnek egy előkelő hotel­jében játszódik le. Idő: 1917 ősze. Ez a hotel olyan, mint a Noé bárkája. A középponti hatalmak és az antant országai egyformán képviselve vannak benne diplomatáikkal,­ a­kik maguk is veszedelmesen egy­formák. A diplomata urak mellett hölgyeik, a­kik a maguk körére szorítva, egymás társaságára­­utalva, szörnyen unatkoznak és mód nélkül flörtölnek. Eb­­ből a zagyva és szomor­u csordából élesen kiválik Mária Felicia hercegnő, a­ki szintén diplomáciai szolgálatban van és Boncok báró. A hercegnő egy boldogtalan szerelem emlékét hordozza szívében. A­­ báró sok boldog, de könnyű óra terhével jár-kél ebben a­ viharos világban. Felicia egy orosz herceget szeretett. Roneck valamennyi kollégája feleségével szeretkezik. A hercegnő újra találkozik egykori sze­relmével és fájdalmasan fedezi föl, hogy ideálja egy ünnepies tökfilkó. A báró pedig, először életében, eltelik tiszta, nemes, lovagi hódolattal a kitűnő hercegnő iránt. Szolgálatuk egy nagyon nehéz pil­­lanatb­an­, éjszaka idején Mária Felicia hercegnő szo­bájában összehozza őket. Az antant bölcs angolja, a hotel­­kémei, egy fölötte liberális, tágszivű hercegnő , szeretői gondoskodásig egybeterelik a fiatal párt. Má­ria Felicia lemond orosz hőséről és kigyógyul a ka­landvadásztól­ való erkölcsös irtózatából. Roneck le­mond a szabadéletről és kigyógyul az örökös hódító és meghódított gyermekbetegségéből. Ez a Noé bárkája igazán tele van szemen- Szedett állatpéldányokkal. A szerzőnek különösen a 'Hős fél minden gyengesége, gyarlósága, hiúsága' iránt van jól kifejtett érzéke. Szatírája elmés, néhol szik­­­­rázó, epigrammái hatásosan csattanók, a mű egé­sze, sok kedves részlete, elkomolyodása és tréfál­­­kozása megragadta és meghódította a közönséget. ■ Simonyi Mária nagyon szép, dekoratív és érdekes­­Mária Felicia volt, pompásan jókedvű és jellemze­■ les Mészáros Gizi­, ügyes és közvetetten Ilosvay Ró­zsi, kényes szerepében ízléses és mértéktartó Kar­mos Ilona, az urak közül Petheő Attila, Roneck sze­­mélyesítője emelkedett ki úri tartásával, kitűnő be­szédjével, férfias melegségével. Jó figurát mutatott­­Gellért és Bánóczi, eleven és mulatságos színész Bé­ke­?. A tapsnak, kihívásnak se szeri, se száma. ,(Sn.) drum új érdekessége lesz. Jeritza Mária és Burián Károly énekelnek még a hangversenyen. * (S­ingrversenyek.) A Vigadó nagytermében ma este Huberman­n Broniszláv eljátszotta Beethoven és Csajkovszkij hegedűversenyét őszinte meleg tet­szés mellett. Az est érdekessége Beethoven hármas versenyműve volt, melyet Hubermann, Schuster Sándor (gordonka) és Fra­nkel Pál (zongora) mu­tattak be gondosan összevágó előadásban. A zene­kari kíséretet­ a Szimfonikus Zenekar látta el Eg­­ressy Sándor karmester vezetésével.­­ Ugyanekkor a Zeneakadémiában­, K­egyesi Stefi énekelt dalokat, áriákat eléggé iskolázott hangon, intelligens elő­adásban. Az est közreműködője Armidi André, a Városi Színház tenoristája volt, a­kinek orgánuma kedves, meleg tenor, de még nem eléggé érett. * (Operabemutató Frankfurtban.) Frank­furtból jelentik: A minap eredeti bemutatója volt a frankfurti operának. Az újdonság címe A megbélyegzettek (Die Gezeichneten), szerzője Schrecker Ferenc, a német impresszionista iskola egyik legkiválóbb mestere, kinek A távoli ország és a­ hercegnő és a játékszer című darabjai Bécsben is nagy sikert mattak. Schrecker uj darabjának forró meleg a lírája és rendkivül sűrített a drámai­­ ereje. A közönségre mély hatást tett a darab szép­sége és a felvonásvégeken lelkesen hívták a szer­zőt a ffüggöny elé. * (Dalest.) Dux Klárát tegnapi hangversenyén a szokott meleg elismeréssel fogadta a közönség. Műsorán Scuhbert, Schumann, Wolf és Mahler dalai szerepeltek, a­melyekben kitűnően érvényesültek a művésznő kvalitásai, technikájának virtuozitása és előadásának lebilincselő módja. Froreich magyar zeneszerzőtől is énekelt egy hangulatos kis dalt, a­­melyet a közönség barátságosan fogadott. A zongo­­­ránál Dienzl Oszkár ült. Színház. * (Operai vendégjáték.) A Városi Színház­ban szerdán,­ május 15-én kezdődő operai vendégjá­ték oly híres művészeket hoz hozzánk, mint Jeritza Mária, Ku­rz Zelina, Slafgren-Waag Lili, Urill-Dridge Thea, Schuch Liesel, Merrem-A­ikisch Grete, Slezak Leó, Piccavar, Mayr, Hull, Pattiéra és Staegemann. Színre kerül: Tannhauser (15. és 17-én), Bohemek (16. és 18.), Lohengrin (19. és 21.), A szevillai bor­bély (20. és 23.), Toszka (22. és 21.), 4 vas feszület (Der eiserne Srelland, 25. és 27.), Rigol­ilo (26. és 28.), A zsidónő 29-én. * (A Neue Wiener Bü­hne rendészer­eplése.) A Neue Wiener Bühne gárdája csütörtökön adta elő a zsúfolásig megtelt Budapesti Színházban másod­szor A helyi vasút című pompás vígjátékát. Holnap, pénteken este fél nyolckor és vasárnap délután fél­négykor ismét­ A helyi vasút kerül színre. Szombat, vasárnap és hétfőn este Shaw Bernát egyik legérde­kesebb színműve, Az orvos a válaszúton van mű­soron. A női főszerepben a nemrég föltűnt jeles bécsi művésznő, Felsősg Margit mutatkozik, be. A Poldi cégvezető című darab 7., 8. és 9-iki előadására igen sok előjegyzés történt. Jegy Bárdnál és a Bu­dapesti Színház pénztáránál kapható. (Modern Babaszínpad.) A Modern Baba­­színpad. kis művészei mostani tavaszi műsorukat, mely csak alig egy hónapja megy, a mi csütörtöki előadásukon ötvenedszer mutatták be zsúfolt házak előtt és pedig tizennyolc rendes előadáson, tizenhét vidéki és tizenöt fővárosban rendezett vendégjáté­kon. Az igazgatóság a jövő hét elején szinte hozza Jókai Mór Kétszarvu ember című regényéből írt színdarabot díszes kiállítással. Filmszínház. * (A 13-ak.) A nagy regényíró, Balzac egyik művet filmesítete meg egy külföldi nagy filmgyár s a főszerepre szerződtette Christians Macht, a bájos amerikai filmdivát szerződtette. Ez a film szenzá­ciója az U­ránia e heti műsorának. E filmen kívül Hatalmas sikert arat az utolsó Psylander-sorozat legújabb filmjátéka is, a­melyet az Uránia szintén műsorra vett. Az előadás 5, 1 7, Vs9 és 1040 órakor kezdődik. • SüMKSTl ÜJBIA? (104. sa) 10 1918. május 8. M árendás istái Szinma­i felvonásban. A Phönix évadzáró alkotása. 4. főszer­epekben: Gál Gyula, Lenkeffy Ica, Báthory Gizella, Kemenes Lajos és Balassa Jenő. A STA WÍMJELEN SIEna­y. világhírű fil­mprimadonnával a címszerepben : A iiraelitss asszony Drámai játék ! felvonásban. 7030 Bemutatásra kerül a liyst-flpÉSÉSiif Előadásod V­,0, *'s8 és V,10 órakor. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Háborús irodalom. Míg a háború elejett csaknem egymás ke­zéből kapkodták ki az emberek a háborús íráso­­kat, addig ma azt lehet mondani, hogy csak olyan olvasni valót veszünk a kezünkbe, a­mely feledteti velünk a háborút. Hiszen van is ebben némi igazság, elvégre a háború negyedik eszten­dejében élünk és sokféle szomorúságunknak és nyomorúságunknak lett okozójává ez a nagy küzdelmünk ellenségeink sokaságával. (Ide szá­míthatjuk még árudugdosóinkat és árdrágítóin­kat is.) Szórakozást keresünk tehát, olyan szó­­rakoztatót, a­mely hallgat bajaink kütforrásai­ról, s képzeletünket kellemesebb és érdekesebb vidékekre ragadja. Íróink, a­kik mindig respek­tálják a közönség ízlését, el is hallgattak a há­borúval, mintha nemcsak hogy nem is élnénk, de nem is éltünk volna benne. És míg a mi irodalmunk ilyen háború­­mentes életet él, addig a külföldön s ott is külö­nösen az ellenséges külföldön az irodalomnak merész iránya kerekedik: háborúellenes iroda­lom, jeléül annak, hogy ők már igazán beteltek és ha tehetnék, lábukkal tipornák el a háborút. Ilyen háborúellenes könyv, a francia Barbusse regénye, a Tűz került a kezünkbe, magyar fordí­tásban. Barbusse praktikus metódust választ háborúellenes iránya szolgálatára. A háború leg­­rettenetesebb, hátborzongatóan verista leírásával izgat a háború ellen, valódi irodalmi homeopata. A regény jóformán nem áll másból, csak abból, hogy egyszerű francia közvitézek hasal­nak a földön és piheinek, vagy ütközetre ké­szülnek, tartalékban várnak, menetelnek, vagy szabadságra indulnak és közben beszélgetnek. S a harcosok keresetlen szavából kidomborodik, hogy miképen látják ők a maguk, a környeze­tük, az otthoniak és a körülöttük lévő egész vi­lág dolgát. Persze mindezt Barbusse mondja el a maga megjegyzései kíséretében, az események­nek az ő tetszése szerint való csoportosításában. De mint mondja s miként tapasztalhatjuk is, nem, akarja szépíteni a dolgot: mindent úgy mond el, a mint van, vagyis a mint ő látta. Mert hiszen Barbusse maga is mint közvitéz, a többi­vel egy sorban, végig csinálta a háború nagy ré­szét; velük nyomorgótt, virrasztott, ázott, fázott, velük volt tűzben, mellette elhullottak legkedve­­sebb bajtársai. S az ütközet után bejárta a harc­teret és a pusztulás színhelyén az állások, ágyuk, fegyverek maradványai között, az állati hullák s az emberek holttestei között, járva ismerte fel barátját a halálban borzalmasan elváltozva s megtalálván a fejét, törzsét kereste meg annak, a kivel még csaknem az imént cseréltek gyújtót s egy pipa dohányt. Más alkalommal ő vezette el a zászlóalj legfiatalabb katonáját, féltett kedvelt­­jét, egy szegény özvegyasszony hatodik, de a há­borúban utolsónak megmaradt fiát, a kötöző­­helyre. A bajtársak mindnyájan boldogok vol­tak, hogy a gyermek puszta sebesüléssel kime­­nekedett a borzalmas pusztulásból s az pedig csak járkált siránkozva s egyetlen, vele szolgáló bátyját kereste, reménykedve, hogy még él. S a fiú nem vette észre, mennyire takargatja előle Barbusse az állásból kitekintő nyílást; a dédel­getett gyermek bátyja tudniillik ott feküdt köz­­vetetlenül az állás előtt megmerevedve, megsze­­vesedve... Nem hősök ezek, mint az otthoni képzelet szépen megfesti őket, mondja Barbusse, élő, lé­legző­s emberfelettit szenvedő emberek, a­kik szerelik is egymást, de össze is tudnak­ kapni kis dolgokon, mint afféle emberek. Otthonukból való távollétük különös ragaszkodást fejleszt ki bennük hátizsákjukban tartott, értéktelen hol­mijuk iránt, szabad idejükben ezeket rakosgat­ják, szemlélik, elbibelődnek, mulatoznak velük. Mikor pedig itt az ideje, önmegadással, mert tud­ják, hogy kell s nincs ellene­ apelláta, teljesitik önfeláldozóan, borzalmas kötelességüket, töme­gesen mennek nekik a halálnak s mikor a csata után a­ harctéren ott látják vérükben felrengeni baj­társaikat, bár szerették őket, míg éltek," most

Next