Budapesti Hírlap, 1918. május (38. évfolyam, 103–128. szám)
1918-05-03 / 104. szám
I * (Jótékonycélú hangverseny.) A 12. számú erdélyi nehéz tüzérezred árvái, rokkantjai és özvegyei javára Auguszta királyi hercegasszony fővédőségével május 6-án este hét órakor a Zeneakadémiában klasszikus estét rendeznek. Előadásra kerül Liszt Ferenc esztergomi miséje, melyet az Operaház tagjai énekelnek. A karnagyi tisztet Sugár Viktor füzérkapitány, a kitűnő orgonaművész tölti be, aki egyébként az egész hangverseny rendezője. Jegy iránt: amennyiben még kapható, a Harmóniánál kell érdeklődni, és a potoszság irodájában. X., Liget utca 13. — Az egyes honvédek május 6-án nagy jótékonycélú hangversenyt rendeznek a Városi Szili, házban. A műsor egyik legkiemelkedőbb száma a Tékozló stu’cinfii nénaajáték, amelynek első felvonását Galarres Elza, Csillag Teréz, Paulag Erzsi és Hegedűs Gyula játszák el Dohnányi Ernő és a honvédzenekar közreműködésével, Csubay Jenő és Lu ,káchich Erzsi bárónő ,hegedűszámokkal szerepelnek. ÍV fiatal művésznő bemutatkozása a hangversenyrőA, dráma valamennyi műfaja köztül a legnehezebb, és’ sokan mondják, a dologhoz értők, hogy vígjátékot írni súlyosabb feladat, mint tragédiát. Hatvany Lili játszva végezte el a herkulesi munkát, és a fáradságnak, a verejtékezésnek még csak nyoma sincs rajta. Olyan könnyed, kecses, gyorsan ömlő és természetes ez a darab, mintha rögtönzött játék, commedia dell’arte volna. És semmi kezdő tapogatódzás a technikában, a jövés-menésben, semmi erőtlenség vagy bágyadás a jellemzésben, semmi félrecsúszott ,vagy banális szó a beszélgetésben, semmi következetlenség a cselekvény vonalában. Túlságosan sikerültnek kellene ítélnünk és épp azért tartózkodó bizalmatlansággal fogadnunk a kezdő első vállalkozását, ha szerencsére ő maga nem sietne segítségünkre. Azzal, hogy vígjátékát kettős motívumból szőtte össze és hogy szövedéke nem eléggé tiszta, világos és áttekinthető: a politikai intrika és a szerelmi cselszövés szálai összebogozódnak, ahelyett hogy jól rajzolt mintát adnának, a diplomaták gyermekded ármánykodása közeledik az operetthez, a hősnő szerelme a komoly drámához, a mű és a hangulat egysége itt-ott erősen meginog. A vígjáték, vagy mint szerzője nevezi, a szalíra Svájc fővárosának, Beimnek egy előkelő hoteljében játszódik le. Idő: 1917 ősze. Ez a hotel olyan, mint a Noé bárkája. A középponti hatalmak és az antant országai egyformán képviselve vannak benne diplomatáikkal, akik maguk is veszedelmesen egyformák. A diplomata urak mellett hölgyeik, akik a maguk körére szorítva, egymás társaságárautalva, szörnyen unatkoznak és mód nélkül flörtölnek. Ebből a zagyva és szomoru csordából élesen kiválik Mária Felicia hercegnő, aki szintén diplomáciai szolgálatban van és Boncok báró. A hercegnő egy boldogtalan szerelem emlékét hordozza szívében. A báró sok boldog, de könnyű óra terhével jár-kél ebben a viharos világban. Felicia egy orosz herceget szeretett. Roneck valamennyi kollégája feleségével szeretkezik. A hercegnő újra találkozik egykori szerelmével és fájdalmasan fedezi föl, hogy ideálja egy ünnepies tökfilkó. A báró pedig, először életében, eltelik tiszta, nemes, lovagi hódolattal a kitűnő hercegnő iránt. Szolgálatuk egy nagyon nehéz pillanatban, éjszaka idején Mária Felicia hercegnő szobájában összehozza őket. Az antant bölcs angolja, a hotelkémei, egy fölötte liberális, tágszivű hercegnő , szeretői gondoskodásig egybeterelik a fiatal párt. Mária Felicia lemond orosz hőséről és kigyógyul a kalandvadásztól való erkölcsös irtózatából. Roneck lemond a szabadéletről és kigyógyul az örökös hódító és meghódított gyermekbetegségéből. Ez a Noé bárkája igazán tele van szemen- Szedett állatpéldányokkal. A szerzőnek különösen a 'Hős fél minden gyengesége, gyarlósága, hiúsága' iránt van jól kifejtett érzéke. Szatírája elmés, néhol szikrázó, epigrammái hatásosan csattanók, a mű egésze, sok kedves részlete, elkomolyodása és tréfálkozása megragadta és meghódította a közönséget. ■ Simonyi Mária nagyon szép, dekoratív és érdekesMária Felicia volt, pompásan jókedvű és jellemze■ les Mészáros Gizi, ügyes és közvetetten Ilosvay Rózsi, kényes szerepében ízléses és mértéktartó Karmos Ilona, az urak közül Petheő Attila, Roneck személyesítője emelkedett ki úri tartásával, kitűnő beszédjével, férfias melegségével. Jó figurát mutatottGellért és Bánóczi, eleven és mulatságos színész Béke?. A tapsnak, kihívásnak se szeri, se száma. ,(Sn.) drum új érdekessége lesz. Jeritza Mária és Burián Károly énekelnek még a hangversenyen. * (Singrversenyek.) A Vigadó nagytermében ma este Hubermann Broniszláv eljátszotta Beethoven és Csajkovszkij hegedűversenyét őszinte meleg tetszés mellett. Az est érdekessége Beethoven hármas versenyműve volt, melyet Hubermann, Schuster Sándor (gordonka) és Frankel Pál (zongora) mutattak be gondosan összevágó előadásban. A zenekari kíséretet a Szimfonikus Zenekar látta el Egressy Sándor karmester vezetésével. Ugyanekkor a Zeneakadémiában, Kegyesi Stefi énekelt dalokat, áriákat eléggé iskolázott hangon, intelligens előadásban. Az est közreműködője Armidi André, a Városi Színház tenoristája volt, akinek orgánuma kedves, meleg tenor, de még nem eléggé érett. * (Operabemutató Frankfurtban.) Frankfurtból jelentik: A minap eredeti bemutatója volt a frankfurti operának. Az újdonság címe A megbélyegzettek (Die Gezeichneten), szerzője Schrecker Ferenc, a német impresszionista iskola egyik legkiválóbb mestere, kinek A távoli ország és a hercegnő és a játékszer című darabjai Bécsben is nagy sikert mattak. Schrecker uj darabjának forró meleg a lírája és rendkivül sűrített a drámai ereje. A közönségre mély hatást tett a darab szépsége és a felvonásvégeken lelkesen hívták a szerzőt a ffüggöny elé. * (Dalest.) Dux Klárát tegnapi hangversenyén a szokott meleg elismeréssel fogadta a közönség. Műsorán Scuhbert, Schumann, Wolf és Mahler dalai szerepeltek, amelyekben kitűnően érvényesültek a művésznő kvalitásai, technikájának virtuozitása és előadásának lebilincselő módja. Froreich magyar zeneszerzőtől is énekelt egy hangulatos kis dalt, amelyet a közönség barátságosan fogadott. A zongoránál Dienzl Oszkár ült. Színház. * (Operai vendégjáték.) A Városi Színházban szerdán, május 15-én kezdődő operai vendégjáték oly híres művészeket hoz hozzánk, mint Jeritza Mária, Kurz Zelina, Slafgren-Waag Lili, Urill-Dridge Thea, Schuch Liesel, Merrem-Aikisch Grete, Slezak Leó, Piccavar, Mayr, Hull, Pattiéra és Staegemann. Színre kerül: Tannhauser (15. és 17-én), Bohemek (16. és 18.), Lohengrin (19. és 21.), A szevillai borbély (20. és 23.), Toszka (22. és 21.), 4 vas feszület (Der eiserne Srelland, 25. és 27.), Rigolilo (26. és 28.), A zsidónő 29-én. * (A Neue Wiener Bühne rendészereplése.) A Neue Wiener Bühne gárdája csütörtökön adta elő a zsúfolásig megtelt Budapesti Színházban másodszor A helyi vasút című pompás vígjátékát. Holnap, pénteken este fél nyolckor és vasárnap délután félnégykor ismét A helyi vasút kerül színre. Szombat, vasárnap és hétfőn este Shaw Bernát egyik legérdekesebb színműve, Az orvos a válaszúton van műsoron. A női főszerepben a nemrég föltűnt jeles bécsi művésznő, Felsősg Margit mutatkozik, be. A Poldi cégvezető című darab 7., 8. és 9-iki előadására igen sok előjegyzés történt. Jegy Bárdnál és a Budapesti Színház pénztáránál kapható. (Modern Babaszínpad.) A Modern Babaszínpad. kis művészei mostani tavaszi műsorukat, mely csak alig egy hónapja megy, a mi csütörtöki előadásukon ötvenedszer mutatták be zsúfolt házak előtt és pedig tizennyolc rendes előadáson, tizenhét vidéki és tizenöt fővárosban rendezett vendégjátékon. Az igazgatóság a jövő hét elején szinte hozza Jókai Mór Kétszarvu ember című regényéből írt színdarabot díszes kiállítással. Filmszínház. * (A 13-ak.) A nagy regényíró, Balzac egyik művet filmesítete meg egy külföldi nagy filmgyár s a főszerepre szerződtette Christians Macht, a bájos amerikai filmdivát szerződtette. Ez a film szenzációja az Uránia e heti műsorának. E filmen kívül Hatalmas sikert arat az utolsó Psylander-sorozat legújabb filmjátéka is, amelyet az Uránia szintén műsorra vett. Az előadás 5, 1 7, Vs9 és 1040 órakor kezdődik. • SüMKSTl ÜJBIA? (104. sa) 10 1918. május 8. M árendás istái Szinmai felvonásban. A Phönix évadzáró alkotása. 4. főszerepekben: Gál Gyula, Lenkeffy Ica, Báthory Gizella, Kemenes Lajos és Balassa Jenő. A STA WÍMJELEN SIEnay. világhírű filmprimadonnával a címszerepben : A iiraelitss asszony Drámai játék ! felvonásban. 7030 Bemutatásra kerül a liyst-flpÉSÉSiif Előadásod V,0, *'s8 és V,10 órakor. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Háborús irodalom. Míg a háború elejett csaknem egymás kezéből kapkodták ki az emberek a háborús írásokat, addig ma azt lehet mondani, hogy csak olyan olvasni valót veszünk a kezünkbe, amely feledteti velünk a háborút. Hiszen van is ebben némi igazság, elvégre a háború negyedik esztendejében élünk és sokféle szomorúságunknak és nyomorúságunknak lett okozójává ez a nagy küzdelmünk ellenségeink sokaságával. (Ide számíthatjuk még árudugdosóinkat és árdrágítóinkat is.) Szórakozást keresünk tehát, olyan szórakoztatót, amely hallgat bajaink kütforrásairól, s képzeletünket kellemesebb és érdekesebb vidékekre ragadja. Íróink, akik mindig respektálják a közönség ízlését, el is hallgattak a háborúval, mintha nemcsak hogy nem is élnénk, de nem is éltünk volna benne. És míg a mi irodalmunk ilyen háborúmentes életet él, addig a külföldön s ott is különösen az ellenséges külföldön az irodalomnak merész iránya kerekedik: háborúellenes irodalom, jeléül annak, hogy ők már igazán beteltek és ha tehetnék, lábukkal tipornák el a háborút. Ilyen háborúellenes könyv, a francia Barbusse regénye, a Tűz került a kezünkbe, magyar fordításban. Barbusse praktikus metódust választ háborúellenes iránya szolgálatára. A háború legrettenetesebb, hátborzongatóan verista leírásával izgat a háború ellen, valódi irodalmi homeopata. A regény jóformán nem áll másból, csak abból, hogy egyszerű francia közvitézek hasalnak a földön és piheinek, vagy ütközetre készülnek, tartalékban várnak, menetelnek, vagy szabadságra indulnak és közben beszélgetnek. S a harcosok keresetlen szavából kidomborodik, hogy miképen látják ők a maguk, a környezetük, az otthoniak és a körülöttük lévő egész világ dolgát. Persze mindezt Barbusse mondja el a maga megjegyzései kíséretében, az eseményeknek az ő tetszése szerint való csoportosításában. De mint mondja s miként tapasztalhatjuk is, nem, akarja szépíteni a dolgot: mindent úgy mond el, a mint van, vagyis a mint ő látta. Mert hiszen Barbusse maga is mint közvitéz, a többivel egy sorban, végig csinálta a háború nagy részét; velük nyomorgótt, virrasztott, ázott, fázott, velük volt tűzben, mellette elhullottak legkedvesebb bajtársai. S az ütközet után bejárta a harcteret és a pusztulás színhelyén az állások, ágyuk, fegyverek maradványai között, az állati hullák s az emberek holttestei között, járva ismerte fel barátját a halálban borzalmasan elváltozva s megtalálván a fejét, törzsét kereste meg annak, a kivel még csaknem az imént cseréltek gyújtót s egy pipa dohányt. Más alkalommal ő vezette el a zászlóalj legfiatalabb katonáját, féltett kedveltjét, egy szegény özvegyasszony hatodik, de a háborúban utolsónak megmaradt fiát, a kötözőhelyre. A bajtársak mindnyájan boldogok voltak, hogy a gyermek puszta sebesüléssel kimenekedett a borzalmas pusztulásból s az pedig csak járkált siránkozva s egyetlen, vele szolgáló bátyját kereste, reménykedve, hogy még él. S a fiú nem vette észre, mennyire takargatja előle Barbusse az állásból kitekintő nyílást; a dédelgetett gyermek bátyja tudniillik ott feküdt közvetetlenül az állás előtt megmerevedve, megszevesedve... Nem hősök ezek, mint az otthoni képzelet szépen megfesti őket, mondja Barbusse, élő, lélegzős emberfelettit szenvedő emberek, akik szerelik is egymást, de össze is tudnak kapni kis dolgokon, mint afféle emberek. Otthonukból való távollétük különös ragaszkodást fejleszt ki bennük hátizsákjukban tartott, értéktelen holmijuk iránt, szabad idejükben ezeket rakosgatják, szemlélik, elbibelődnek, mulatoznak velük. Mikor pedig itt az ideje, önmegadással, mert tudják, hogy kell s nincs ellene apelláta, teljesitik önfeláldozóan, borzalmas kötelességüket, tömegesen mennek nekik a halálnak s mikor a csata után a harctéren ott látják vérükben felrengeni bajtársaikat, bár szerették őket, míg éltek," most