Budapesti Hírlap, 1919. január (39. évfolyam, 1–27. szám)
1919-01-01 / 1. szám
1919. január 1. Budapesti Hírlap(1. sz.) A Kormány és a katonai ügyek Miniszteri tanácskozás. —* Csupán a katonai ügyeket tárgyalták. — A birtokpolitikai reformot csütörtökön tárgyalja a kormány. Budapest, dec. 31. Ma délután négy órakor a kormány tagjai Károlyi Mihály miniszterelnök elnöklésével miniszteri tanácskozást tartottak, melynek főtárgyául a birtokpolitikai reformot tűzték ki. Erre azonban nem került a sor, mert a kormány ma kizáróan a katonai eseményekkel és azokkal az ügyekkel foglalkozott, melyek az ország egyes újabb részeinek és városainak megszállására vonatkoznak. Épp ezért a mai miniszteri tanácskozáson a minisztereken kívül megjelent Böhm Vilmos hadügyi államtitkár és Fényes László, a népőrség kormánybiztosa is. Arról értesülünk, hogy a miniszteri tanácskozás elsősorban megtett minden intézkedést, hogy a fővárosban a rendet és nyugalmat biztosítsa és a kormány abban a meggyőződésben él, hogy ez minden tekintetben sikerülni is fog. Megvitatta azután a kormány azokat a módokat, melyek szerint az antanttal és a Magyarországot megszálló francia csapatok parancsnokaival a vitás ügyeket megtárgyalja és a bajok orvoslását előmozdítja. A birtokpolitikai reformot a kormány a csütörtök délelőtt tíz órára kitűzött legközellebbi miniszteri tanácskozáson tárgyalja, amely a kormány köréből kapott értesülésünk szerint mindaddig permanenciában marad, amíg a reformot el nem intézi. A kultuszminiszteri tárca betöltéséről a kormány még nem határozott. Ideiglenesen, mint már megírtuk, Juhász Nagy Sándor államtitkár intézi a kultuszminisztérium ügyeit. Az újév alkalmából a Károlyi-párt holnap délelőtt üdvözölni fogja Hock Jánost, mint a pártnak és a Nemzeti Tanácsnak elnökét, aki azután a várban nagyobb küldöttség élén Károlyi Mihály miniszterelnök előtt fejezi ki a párt üdvözlését. A miniszterelnök hosszabb beszédben fogja ismertetni a belső és külső politikai helyzetei. A miniszteri tanácskozás. Félhivatalosan jelenítik: A miniszterelnökségen ma délután Károlyi Mihály gróf miniszterelnök elnöklésével miniszteri tanácskozás volt, Esterházy Mihály Jelentése svájci útjáról. Lovásszy Mártonnak a kultuszminiszterségről történt ■lemondását tudvalévően azzal okolták meg, hogy Esterházy Mihály gróf előadása nyomán az a meggyőződés érlelődött meg benne, hogy az antant kormányunk mai összetétele miatt nem áll velünk szóba. Esterházy gróf a kormány megbízásából volt Svájcban Balogh Elemér dr. tanárral. Eljárói jelentést adott át Károlyi Mihály miniszterelnöknek s azt ma nyilvánosságra hozták. A jelentést a következőkben ismertetjük: Bernbe érkezve, — írja Esterházy gróf — Balogh Elemér tanár úrral együttesen elsőbben is a svájci intéző körökkel léptünk összeköttetésbe, hivatalos látogatást tettünk a külügyi osztály vezetőinél akik készeknek nyilatkoztak Magyarország érdekeit melegen támogatni úgy az antanttal való közvetetlen érintkezés , mint egyéb esetleg fölmerülő kérések és kérdések tekintetében. Azonban úgy ezek az urak, valamint Bourcart. Svájc bécsi követe,úgyszintén a többi semleges és antant diplomata. akkkel érintkezésbe jöttünk, egyhangúan többé vagy kevésbbé körülírt formában annak a fölfogásnak adott kifejezést, hogy Budhs-Schmimmer Róza úrnőnek követté való kinevezése oly újítás, melynek elkövetkezésére a mai idő nem alkalmas. A szokásos előzetes információk beszerzésének mellőzése sem keltett jó benyomást. Ezek miatt még az ,,informális" érintkezést sem vehette fel Magyarország, mely pedig Német-Ausztriának sikerült és Magyarországnak is biztosséva van, mihelyt megfelelő diplomata fog szokásos módon kiküldetni és nem követi, hanem ,,repraesentant" vagy hasonló címmel fog felruháztatni. Több helyen megjegyzéseket tettek arra, hogy az új magyar kormány a gyakorlott diplomáciai személyzetet teljesen mellőzi. Az antant diplomáciával felvett közvetetten érintkezésnél előre kell bocsátanom, hogy Dutassa francia követ Franciaországban volt. Az ott lévő követségi tanácsos pedig az egyik követségtitkárral közölte velem, hogy nincsen a mai viszonyok mellett abban a helyzetben, hogy a magyar kormny megbízottait feladhassa külön felhatalmazás nélkül, ellenben módot adott, hogy a követségi titkár révén az általunk tett közléseket ad referendum lehesse, továbbá közölte velünk, hogy a mi niszsziónk tárgyában máris táviratozott a követség Pakisba. Úgy az angol, az olasz, valamint az amerikai követségen elsősorban az iránt érdeklődtek, hogy fölkerestük-e a francia követséget s minden tárgyalásból csak megerősödött a megfigyelésünk, hogy a vezetés teljesen a franciák kezében van. Az olasz követségen az a felfogás, hogy direkt érintkezés ez idő szerint nem lehetséges, azonban készek egy a spanyol követség révén benyújtott memorandumot konszideráció tárgyává tenni. Az amerikai követségen előterjesztéseinket figyelemmel hallgatták meg, ad referendum vették. Az angol követségen találkoztunk a legnagyobb jóindulattal, a közvetetten érintkezésre ez idő szerint lehetőséget nem látnak. Hangsúlyozottan kell kiemelnem, hogy máris sokalják Svájcban a különböző megbízatásokkal szereplő személyeket és missziókat, olyanok is vannak, akik öntküldöttek, úgyhogy minden újabb küldöttet fokozott bizalmatlansággal fogadnak, ezért tekintettel arra, hogy Magyarországnak életbevágó érdeke, hogy a miniszterelnök úr közvetetten érintkezésbe juthasson minél előbb az antanttal, szükségesnek tartom, hogy az érintkezés fonalának újból való felvétele halasztást ne szenvedjen. Miután én berni tartózkodásomat csakis sürgős jelentéstétel céljából szakítottam meg, szóbeli és jelen írásbeli jelentésem megtétele után ismét viszszamegyek Svájcba, hogy Balogh tanár úrral együtt folytassuk azokat a tárgyalásokat, amelyeket, tekintetet az irányunkban tanúsított előzékenyságra és jóindulatra, jó reménységgel vihetünk előre. Ezután Esterházy azt sürgeti, hogy Balogh Elemért azonnal nevezzék ki egyetemi tanárnak s ezt sürgős országos érdeknek tünteti föl. Aztán arról ír, hogy a svájci sajtót meg lehet nyerni a számunkra, majd így folytatja. Kötelességemnek tartom, hogy anélkül, hogy e bizalmas jellegű megbeszélések részleteit közölném és szereplőit megnevezném, a helyzet komolyságához illő őszinteséggel miniszterelnök úr tudomására hozzam, hogy úgy az antantbeli, mint a semleges diplomaták, dacára a kormány ismert nevű politikusai iránt érzett meleg rokonérzésüknek, azon a fölfogáson vannak, hogy a köztársasági kormány nem ura a helyzetnek és hogy túl gyorsan halad szélsőséges radikális irányban, amit antantkörök annál súlyosabban mérlegelnek, mert általános a félelem a bolyseviziaustól. Azt hiszem, hogy azok, akik a legújabb időben jelentést tehettek s akik bárminő összeköttetésbe jutottak mértékadó személyiségekkel, ugyanilyen megfigyelésekről számolhattak be. Ugyancsak kiadták ma este Balogh Elemér dr.nak egy Károlyi Mihályhoz intézett táviratát, amelyben valósággal könyörög egyetemi tanárrá való kinevezéséért. Nyilatkozat Esterházy Jelentéséről. Itt közlünk még egy nyilatkozatot, amely, forrásunk szerint, egy Svájcból hazatért előkelő politikusunktól származik. Ez a politikus megfigyelte Esterházy és Balogh munkáját és a következőket mondja: — Esterházy hivatalos tényezőkkel egyáltalában nem beszélt. Értesüléseinek, melyeket magánszemélyektől kapott, csak akkor volna értékük és súlyuk, ha ezeket a magánszemélyeket megnevezné. Nevezetes és jellemző, hogy Esterházy mindössze három napot töltött Bernben és Baloghgal együtt alig tett egyebet, mint hogy könyvtárakat látogattak és újságot olvastak. Tudok arról is, hogy mikor Esterházy már elutazott. Baloghnak az az ötlete támadt, hogy összeköttetést keres a francia követséghez. Ezt pedig úgy csinálta, hogy telefonon megkérte a török követséget, eszközöljön ki számára elfogadtatást a francia követnél. Mire a török követség a következő keserves választ adta: — De, uram, hiszen nekünk sincs forróbb vágyunk, minthogy valamiképpen összeköttetésbe kerüljünk a francia követséggel! A radikális párt és a magántulajdon. A Károlyi Pártnak most már elsimult válsága mögött csöndben, úgyszólván észrevétlenül húzódott meg egy másik válság: a radikális párté, amelyik talán még mélyebbre ereszti gyökerét, mint a Károlyi-párti differenciák. Azzal ugyanis, hogy a radikális párt elérkezett a ródusi árok elé, hogy meg kell mutatnia, vallja-e a gyakorlatban is azokat a teóriákat, melyeket eddig hatalomtól fosztottál hirdetett, nyomban kiütközött a párt felemás volta. Ebből éles viták keletkeztek, amit most azzal intéznek el, hogy tisztázni igyekeznek a párt álláspontját a magántulajdon kérdésében. A párt végrehajtóbizottsága és elnöki tanácsa tegnap értekezletet tartott és azon Jászi Oszkár miniszter nagy beszédet mondott. Szerinte a magántulajdon szentsége ma nem defenzív, hanem aggresszív jelszó, amelyivel a kisembereket is beugratni akarják a banktőke védelmére. A bolysevizmust azzal előzhetjük meg, ha végrehajtjuk a bolysevizmus életépes részét. Késedelem nélkül végre kell hajtani a nagybirtok kisajátítását és a mozgótőke letörését. Ezek után már most kevésbbé tudtuk, mint valaha, hogy a radikálisok tisztelik-e a magántulajdont, vagy sem. Mert hirdetni a magántulajdon szentségét egyrészt, azután könnyedén engedményeket tenni a bolosevizmusnak a magántulajdon rovására másrészt, ez olyan politika, amely nagyon alkalmas a lelkek megzavarására, amely azonban semmiképp nem szolgálja a fogalmak tisztázásának s a nagyközönség világos tájékozásának érdekét. Mert kérdjük: miért nevezi magát a radikális párt polgárinak, ha a bolosevizmus kedvéért megtagadja (féligmeddig) a magántulajdonról eddig vallott elveit? Továbbá kérdjük: milyen álláspontot várjunk ezentúl a szociáldemokrata párttól, amikor egy úgynevezett polgári párt a magántulajdon kérdésében ennyire kedvez a bolsevik szélsőségnek? Az értekezletről különben a következő jelentést adták ki: miniszteri tanácskozás után a kabinet tagjai megjelentek a miniszterelnök dolgozószobájában, ahol Jeczinkey Dénes igazságügyminiszter a kabinet újévi jókívánságait fejezte ki a miniszterelnöknek. Károlyi gróf miniszterelnök megköszönte a figyelmet, hangoztatta azonban, hogy ilyen időkben inkább az ország részére kérjük a boldog új esztendőt és hogy valóban jobb jövőben reménykedhessünk, legyen mindannyiunk törekvése a pártszempontokon felülemelkedő nagy cél: a haza megmentése, mely négy órától esti fél kilenc óráig tartott. A a Németország területéről kiszoruló és elhelyezést kereső milliárdos termésfölösleggel, a Beszarábiával megnövesztett Románia egyfelől és Erdély másfelől, melyet — ha testünkről csakugyan leszakad! — Alföldünk helyett majd Románia fog táplálni; a dús magyar délvidékkel kiegészülő Jugoszlávia, mely agrárcikkekkel maga látja el magát; az új cseh-szlovák állam, mely ipari expanziója érdekében a kis Magyarország helyett alkalmasint inkább a nagy orosz birodalomban fogja keresni az agrárkiegészülést; végül borzalmas gazdasági elszigeteltségünk a valószínűen vámvédelmi alapon berendezkedő és örökön gyanakvó szomszédok ellenséges gyűrűjében. Ne ámítsuk tovább önmagunkat! És okuljunk végre a lefolyt öt esztendő tengernyi csalódásául. Mert mindannyian csalódtunk eim; mi is, ti is, ők is! És csaknem mindenben csalódtunk: önmagunkban is, bennetek is, a nemzetben is, a nemzetiségekben is, a német nép erejében is, az államférfiak előrelátásában is, az antant önmérsékletében is, Adilson édes szavaiban is, a tényekben, az elméletekben, a radikalizmusban, a liberalizmusban, a társadalmi rend erejében, az ,,ember" józan eszében, a királyokban, a gazdagokban, a proletárokban ... Csak a földbirtokreform megváltó varázslatában ne csalódhatnánk tehát? Vigyázzunk! E sok csalódá is mindenkit szerénységre és alázatosságra int! A ruszka-krajnai minisztérium államtitkára. A ruszka-krajnai kormányfó. Félhivatalosan jelentik: A mai miniszteri tanácskozás Guthy Tódor dr. budapesti főállam- ügyészt a ruszka-krajnai minisztériumban államtitkárrá nevezte ki, Stepán Ágoston dr. ügyvédét pedig Munkács székhellyel ruszka-krajnai kormányzóvá.