Budapesti Hírlap, 1919. január (39. évfolyam, 1–27. szám)

1919-01-01 / 1. szám

1919. január 1. Budapesti Hírlap(1. sz.) A Kormány és a katonai ügyek­ Miniszteri tanácskozás. —* Csupán a katonai ügyeket tárgyalták. — A birtokpolitikai refor­mot csütörtökön tárgyalja a kormány. Budapest, dec. 31. Ma délután négy órakor a kormány tagjai Károlyi Mihály miniszterelnök elnöklésével mi­niszteri tanácskozást tartottak, melynek főtár­gyául a birtokpolitikai reformot tűzték ki. Erre azonban nem került a sor, mert a kormány ma kizáróan a katonai eseményekkel és azokkal az ügyekkel foglalkozott, melyek az ország egyes újabb részeinek és városainak megszállására vo­natkoznak. Épp ezért a mai miniszteri tanácskozáson a minisztereken kívül megjelent Böhm Vilmos hadügyi államtitkár és Fényes László, a népőr­­ség kormánybiztosa is. Arról értesülünk, hogy a miniszteri tanácskozás első­sorban megtett min­den intézkedést, hogy a fővárosban a rendet és nyugalmat biztosítsa és a kormány abban a meggyőződésben él, hogy ez minden tekintetben­­ sikerülni is fog. Megvitatta azután a kormány­­ azokat a módokat, melyek szerint az antanttal­­ és a Magyarországot megszálló francia csapatok parancsnokaival a vitás ügyeket megtárgyalja és a bajok orvoslását előmozdítja. A birtokpolitikai reformot a kormány a csütörtök délelőtt tíz órára kitűzött legközel­­­lebbi miniszteri tanácskozáson tá­rgyalja, a­mely a kormány köréből kapott értesülésünk szerint mindaddig permanenciában marad, a­míg a reformot el nem intézi. A kultuszminiszteri tárca betöltéséről a kormány még nem határozott. Ideiglenesen, mint már megírtuk, Juhász Nagy Sándor ál­lamtitkár intézi a kultuszminisztérium ügyeit. Az újév alkalmából a Károlyi-párt holnap délelőtt üdvözölni fogja Hock Jánost, mint a pártnak és a Nemzeti Tanácsnak elnökét, a­ki­­ azután a várban nagyobb küldöttség élén Károlyi Mihály miniszterelnök előtt fejezi ki a párt üd­­­­vözlését. A miniszterelnök hosszabb beszédben­­ fogja ismertetni a belső és külső politikai hely­zetei. A miniszteri tanácskozás. Félhivatalosan jelenítik: A miniszterelnök­ségen ma délután Károlyi Mihály gróf miniszter­­elnök elnöklésével miniszteri tanácskozás volt, Esterházy Mihály Jelentése svájci útjáról. Lovásszy Mártonnak a ku­ltuszminiszterség­­ről történt ■lemondását tudvalévően azzal okol­ták meg, hogy Esterházy Mihály gróf előadása nyomán az a meggyőződés érlelődött meg benne, hogy az antant kormányunk mai összetétele miatt nem áll velünk szóba. Esterházy gróf a kormány megbízásából volt Svájcban Balogh Elemér dr. tanárral. Eljárói jelentést adott át Károlyi Mihály miniszterelnöknek s azt ma nyil­vánosságra hozták. A jelentést a következőkben ismertetjük: Bernbe érkezve, — írja Esterházy gróf — Balogh Elemér tanár úrral együttesen elsőbben is a svájci­ intéző körökkel léptünk összeköttetésbe, hivatalos látogatást tettünk a külügyi osztály ve­zetőinél a­kik készeknek nyilatkoztak Magyarország érdekeit melegen támogatni úgy az antanttal való közvetetlen érintkezés , mint egyéb esetleg fölmerülő kérések és kérdések tekintetében. Azonban úgy ezek az urak, valamint Bourcart. Svájc bécsi kö­vete,­­úgyszintén a többi semleges és antant diplo­mata. a­kkkel érintkezésbe jöttünk, egyhangúan többé vagy kevésbbé körülírt formában annak a föl­fogásnak adott kifejezést, hogy Budhs-Schm­immer Róza úrnőnek követté való kinevezése oly újítás, melynek elkövetkezésére a mai idő nem alkalmas. A szokásos előzetes információk beszerzésének mel­lőzése sem keltett jó benyomást. Ezek miatt még az ,,informális" érintkezést sem vehette fel Ma­gyarország, mely pedig Német-Ausztriának sikerült és Magyarországnak is biztosséva van, mihelyt meg­felelő diplomata fog szokásos módon kiküldetni és nem követi, hanem ,,repraesentant" vagy hasonló címmel fog felruháztatni. Több h­elyen megjegyzé­seket tettek arra, hogy az új magyar kormány a gya­korlott diplomáciai személyzetet teljesen mellőzi. Az antant diplomáciával felvett közvetetten érintkezésnél előre kell bocsá­tanom, hogy Dutassa francia követ Franciaországban volt. Az ott lévő követ­ségi tanácsos pedig az egyik követség­­tit­kárral közölte velem, hogy nincsen a mai viszonyok mellett abban a helyzetben, hogy a magyar kormny megbízottait feladhassa külön felhatalmazás nélkül, ellenben módot adott, hogy a követségi titkár ré­vén az általunk tett közléseket ad referendum le­hesse, továbbá közölte velünk, hogy a mi nisz­­sziónk tárgyában már­is táviratozott a követség Pa­kisba. Úgy az angol, az olasz, valamint az amerikai követségen elsősorban az iránt érdeklődtek, hogy föl­keres­tük-e a francia követséget s minden tárgya­lásból csak megerősödött a megfigyelésünk, hogy a vezetés teljesen a franciák kezében van. Az olasz követségen az a felfogás, h­ogy di­­rekt érintkezés ez idő szerint nem lehetséges, azon­ban készek egy a spanyol követség révén benyújtott memorandumot konszideráció tárgyává tenni. Az amerikai követségen előterjesztéseinket figyelemmel hallgatták meg, ad referendum vették. Az angol követségen találkoztunk a legnagyobb jóindulattal, a közvetetten érintkezésre ez idő sze­rint lehetőséget nem látnak. Hangsúlyozottan kell kiemelnem, hogy már­is sokalják Svájcban a különböző megbízatásokkal szereplő személyeket és missziókat, olyanok is vannak, a­kik öntküldöttek, úgy­hogy minden újabb küldöttet fokozott bizalmatlansággal fogad­nak, ezért tekintettel arra, hogy Magyarországnak életbevágó érdeke, hogy a miniszterelnök úr köz­vetetten érintkezésbe juthasson minél előbb az an­tanttal, szükségesnek tartom, hogy az érintkezés fonalának újból való felvétele halasztást ne szenved­jen. Miután én berni tartózkodásomat csakis sür­gős jelentéstétel céljából szakítottam meg, szóbeli és jelen írásbeli jelentésem megtétele után ismét visz­­szamegyek Svájcba, hogy Balogh tanár úrral együtt folytassuk azokat a tá­r­gyalásokat, a­melyeket, tekintet­et az irányunkban tanúsított előzéken­yságra és jóindulatra, jó reménységgel vihetünk­ előre. Ezután Esterházy azt sürgeti, hogy Balogh Ele­­mért azonnal­ nevezzék ki egyetemi tanárnak s ezt sürgős országos érdeknek tünteti föl. Aztán arról ír, hogy a svájci sajtót meg lehet nyerni a számunkra, majd íg­y folytatja. Kötelességemnek tartom, hogy a­nélkül, hogy e bizalmas jellegű megbeszélések részleteit kö­zölném és szereplőit megnevezném, a helyzet komoly­­ságához illő őszinteséggel miniszterelnök úr tu­domására hozzam, hogy úgy az antantbeli, mint a semleges diplomaták, dacára a kormány ismert nevű politikusai iránt érzett meleg rokonérzésüknek, azon a fölfogáson vannak, hogy a köztársasági kormány nem ura a helyzetnek és hogy túl gyorsan halad szél­sőséges radikális irányban, a­mit antantkörök annál súlyosabban mérlegelnek, mert általános a félelem a bolyseviziaustól. Azt hiszem, hogy azok, a­kik a legújabb időben jelentést tehettek s a­kik bárminő összeköttetésbe ju­tottak mértékadó személyiségekkel, ugyanilyen meg­figyelésekről számolhattak be. Ugyancsak kiadták ma este Balogh Elemér dr.­­nak egy Károlyi Mihályhoz intézett táviratát, a­mely­ben valósággal könyörög egyetemi tanárrá való ki­nevezéséért. Nyilatkozat Esterházy Jelentéséről. Itt közlünk még egy nyilatkozatot, a­mely, forrásunk szerint, egy Svájcból hazatért elő­kelő politikusunktól származik. Ez a politikus megfigyelte Esterházy és Balogh munkáját és a következőket mondja: — Esterházy hivatalos tényezőkkel egyáltalá­­ban nem beszélt. Értesüléseinek, melyeket magánsze­mélyektől kapott, csak akkor volna értékük és súlyuk, ha ezeket a magánszemélyeket megnevezné. Neveze­tes és jellemző, hogy Esterházy mindössze három napot töltött Bernben és Baloghgal együtt alig tett egyebet, mint hogy könyvtárakat látogattak és újsá­got olvastak. Tudok arról is, hogy mikor Esterházy már elutazott. Balogh­nak az az ötlete támadt, hogy összeköttetést keres a francia követséghez. E­zt pedig úgy csinálta, hogy telefonon megkérte a török kö­vetséget, eszközöljön ki számára elfogadtatást a francia követnél. Mire a török követség a következő keserves választ adta: — De, uram, hiszen nekünk sincs forróbb vá­gyunk, minthogy valamiképpen összeköttetésbe ke­rüljünk a francia követséggel! A radikális párt és a magántulajdon. A Károlyi­ Pártnak most már elsimult válsága mögött csöndben, úgyszólván észrevétlenül húzódott meg egy másik válság: a radikális párté, a­melyik talán még mélyebbre ereszti gyökerét, mint a Káro­­lyi-párti differenciák. Azzal ugyanis, hogy a radiká­lis párt elérkezett a ródusi árok elé, hogy meg kell mutatnia, vallja-e a gyakorlatban is azokat a teóriá­kat, melyeket eddig hatalomtól fosztottál­ hirdetett, nyomban kiütközött a párt felemás volta. Ebből éles viták keletkeztek, a­mit most azzal intéznek el, hogy tisztázni igyekeznek a párt álláspontját a magántulajdon kérdésében. A párt végrehajtó­­bizottsága és elnöki tanácsa tegnap értekezletet tar­tott és azon Jászi Oszkár miniszter nagy beszédet mondott. Szerinte a magántulajdon szentsége ma nem defenzív­, hanem aggresszív jelszó, a­mely­­ivel a kisembereket is beugratni akarják a bank­tőke védelmére. A bolysevizmust azzal előzhetjük meg, ha végrehajtjuk a bolysevizmus életépes ré­szét. Késedelem nélkül végre kell hajtani a nagybir­tok kisajátítását és a mozgótőke letörését. Ezek után már most kevésbbé tudtuk, mint va­laha, hogy a radikálisok tisztelik-e a magántulajdont, vagy sem. Mert hirdetni a magántulajdon szentségét egyrészt, azután könnyedén engedményeket tenni a bolosevizmusnak a magántulajdon rovására másrészt, ez olyan politika, a­mely nagyon alkalmas a lelkek megzavarására, a­mely azonban semmiképp nem szolgálja a fogalmak tisztázásának s a nagyközön­ség világos tájékozásának érdekét. Mert kérdjük: miért nevezi magát a radikális párt polgárinak, ha a bolosevizmus kedvéért megtagadja (féligmeddig) a magántulajdonról eddig vallott elveit? Továbbá kérd­jük: milyen álláspontot várjunk ezentúl a szociálde­mokrata párttól, a­mikor egy úgynevezett polgári párt a magántulajdon kérdésében ennyire kedvez a bol­­­sevik szélsőségnek? Az értekezletről különben a következő jelen­­tést adták ki: miniszteri tanácskozás után a kabinet tagjai megjelentek a miniszterelnök dolgozószobájá­ban, a­hol Jeczinkey Dénes igazságügyminisz­­ter a kabinet újévi jókívánságait fejezte ki a mi­niszterelnöknek. Károlyi gróf miniszterelnök megköszönte a figyelmet, hangoztatta azonban, hogy ilyen időkben inkább az ország részére kérjük a boldog új esztendőt és hogy valóban jobb jövőben reménykedhessünk, legyen mind­annyiunk törekvése a párt­szempontokon felül­emelkedő nagy cél: a haza megmentése, mely négy órától esti fél kilenc óráig tartott. A a Németország területéről kiszoruló és elhelyezést kereső milliárdos termésfö­lösleggel, a Beszarábiával megnövesz­tett Románia egyfelől és Erdély másfe­lől, melyet — ha testünkről csakugyan leszakad! — Alföldünk helyett majd Ro­mánia fog táplálni; a dús magyar délvi­dékkel kiegészülő Jugoszlávia, mely agrárcikkekkel maga látja el magát; az új cseh-szlovák állam, mely ipari expan­ziója érdekében a kis Magyarország he­lyett alkalmasint inkább a nagy orosz birodalomban fogja keresni az agrárki­egészülést; végül borzalmas gazdasági elszigeteltségünk a valószínűen vámvé­­delmi alapon berendezkedő és örökön gyanakvó szomszédok ellenséges gyűrű­jében. Ne ámítsuk tovább önmagunkat! És okuljunk végre a lefolyt öt esztendő ten­gernyi csalódásául. Mert mindannyian csalódtunk eim; mi is, ti is, ők is! És csaknem mindenben csalódtunk: önma­gunkban is, bennetek is, a nemzetben is, a nemzetiségekben is, a német nép erejé­ben is, az államférfiak előrelátásában is, az antant önmérsékletében is, Adilson édes szavaiban is, a tényekben, az­ elmé­letekben, a radikalizmusban, a liberaliz­musban, a társadalmi rend erejében, az ,,ember" józan eszében, a királyokban, a gazdagokban, a proletárokban ... Csak a földbirtokreform megváltó varázslatában ne csalódhatnánk tehát? Vigyázzunk! E sok csalódá is min­denkit szerénységre és alázatosságra int!­ ­ A ruszka-krajnai minisztérium államtitkára. A ruszka-krajnai kormányfó. Félhivatalosan jelentik: A mai miniszteri ta­nácskozás Guthy Tódor dr. budapesti főállam-­ ügyészt a ruszka-krajnai minisztériumban államtit­kárrá nevezte ki, Stepán Ágoston dr. ügyvédét pe­dig Munkács székhellyel ruszka-krajnai kormány­zóvá.

Next