Budapesti Hírlap, 1919. január (39. évfolyam, 1–27. szám)

1919-01-02 / 2. szám

10 DtíVAiPtoru­ltBIAP (2. BZ.) 1919. január 2. S cseppet se késvén, az udvarra botorkált ki, napraforgószárat keritett, megfúrta, hogy szelelhes­­sen a hordó s beütötte a hordóba:­­— No, most bújj ki, kutya! Ismét visszaült a paszuly mellé s tovább vá­logatott. De a mint válogatja, hallja ám, hogy asz­­m­ondja, megint igy tesz a bort sörösöse. Most még jobban megijedt, öreg Czibere Gá­bor s a­hogy odakapja a szemét, tapasztalja ismét, hogy a bor másodszor is ágaskodni kezd s csak rugdossa fejét az üres góré tetején . . . — Hát mégis csak megver az Isten, mert szij­­jaiu a borából . . . De azért kidöcögött másodszor is, s most már olyan hosszú napraforgószárat keresett, hogy a­mi­kor­­a hordóba erősítette, a fatartó tetejéig ért az a szár ... Szóval az lett a vége, hogy a­zmondja, megint jö­v telt a bor, sökősöse, s megint csak kukucskálni kezdett, mert egészen odáig mászott föl. Öreg Czi- 5 p­ere, erre nyár végérvényesen megrémült és i­jedté­ben hátrálni kezdett a fatartóból. S mert most már komolyan félt, a szemét pillanatra se merte levenni az ágaskodó borról. így történt aztán, hogy meg­botlott a küszöbön s hanyallesett. Tanulság: Ne iéztsd a másét (Akár bor, akár trafik.) * Í‘i * Néhány helyen úgy képzelik el nálunk a részpublikát, mint a h­imóci tótok annak idején a szabadságot.. A tótok tudniillik jobbágyai voltak a földes urnák (persze száz esztendővel ezelőtt), s mi­kor egyszer a falusokba tévedt egy obsitos katona, a­ki szamarat húzott maga után egy kötélen, a tó­tok megkérdezték, hogy mi lenne az? — Ez a szabadság, — mondta az obsitos — A­kinek ilyen szabadsága van, az nem dolgozik többel, csak ha különös kedvet érez hozzá. — S mi az ára? — kérdezték csillogó szem­mel a tótok. — Tíz forint. A tótok nyomban összerakták a tíz forintot, az obsitos pedig idejében továbblépett. A tótok aztán agyonverték másnap a szabadságot, mikor látták, hogy csak ordítani tud. Ott­ kezdtem szóval, hogy a részpublikát is úgy magyarázta az elején kiki, a­hogy jobbnak látta. Mikor a Tiszahát egyik falujába megjött a hir, hogy itt a forradalom, a mezei biró kiadta a jelszót: — Nézzünk el a boltoshoz!­­ S elnéztek. Először hatan lehettek, aztán hu­szonkettő lett a hatból, félóra múlva az egész falu a Jakab elött zajongott. Már-már kitört a makloska, mmikor újabb kommandót hallatott a mezei biró ur: — Hát gyerünk be! Bementek, de Jakab cseppet se ijedt meg. Jakab csak állt a pult megört és jókedvet mutatott: Ó, micsoda vendégsereg! Mezei biró urék megszeppentek a hangos ör­vendezésre. De a tekintélyt tartani kellett, tehát mézei biró ur rántott egyet a nadrágszijo­n: __Jakabkáia, jöttünk magához ... — Isten hozta! Isten hozta! — ugrált a boltos. — Hát adjon valamit! . .. — Szívesen, szívesen. I. . . l . ..— De,ingyer! — Csakis, csakis. S félórán belül az egész boltot szétkapkodták az­ öregtől. Búcsúzóul kezet adtak neki: — De föl ne írja a gerendára! — Ó, kérem, kérem. — biztosította őket a boltot. • S elmentek mind­ zajjal és örvendezve . . Fél­óra múlva azonban egymásután kezdtek szállingózni s hozták a mozgósítás tisztességes ellenértékét. Az utolsó drótszögig mindent megfizettek. A boltos nyug­talankodni kezdett, de a mezei biró megnyugtatta: — Ez azért van­ szomszéd, mert meggondolok odahaza, hogy a milyen tehetséges ember maga, még duplán írna föl mindent a gerendára. — Kérem, kérem, — örvendezett Jakab. Az egyik gömörmegyei faluban viszont annyi­ban látszik meg a forradalom s a vele kapcsolatos demokrácia, hogy azóta a parasztok tegezik a boltost, de p­ár a boltos tekintetes urnak kénytelen szólítani Mindenkit. Ha­lehat megpilantja például a paszuly­csőszt, esze nélkül kezd hadonászni feléje: — Jónapot, tekintetes ur! A paszulycsősz ilyenkor „hajlandósága" jeléül rábiccent:­­— Szervusz. K—­ J—s. FŐB­iROSI ÜGYEK. — A villamosvilágitás korlátozása. A fő­városi elektromosmüvek igazgatósága figyelmezteti a közönséget, hogy az elektromosmüvek teljesítő­képességének korlátoltsága folytán nem képesek arra, hogy mindazokat a fogyasztókat, a­kik a gáz elmaradása következtében elektromos­ áramra igényt tartanak, árammal ellássák. Minthogy az új fogyasz­tók igen nagy tömegben jelentkeznek, az igazgatóság a legszigorúbban fogja ellenőrizni, hogy az új jelent­kezőknek feltétlenül szükséges-e a villamosáram vagy sem. A bekapcsolást a­ sorrend szigorú megtartásával fogják végezni. A bekapcsolást kizáróan az elektro­nt­oslények személyzete végzi, berendezést készítő cé­­­geknek, vagy­ idegeneknek a bekapcsolást vé­gezni tilos. — A szappan új ára. Az Országos Árvizs­gáló Bizottság ma közzétett rendeletével a hadi­szappan árát a fogyasztó számára 4­88 koronában, nagybani árát 4.40­ koronában állapította meg kilo­­gramonként. A fővárosban a­ vörösszínű élelmiszer­­jegyre a hadiszappant 4.10, a szürke élelmiszerjegyre C koronáért szabad árusítani. A mosópor árát a fo­gyasztó részére kilogramonként 1.40, a nagybani áfát 1.10 koronában állapították meg. Egyben a rendelet újból szabályozta a nátron, káli- és borolva­­szappan, valamint a fenolajkence maximális árát. SZÍNHÁZ ÉS ZENE. Varieté-színház. * (Intim Kabaré.) Minden este 7 órakor színre kerülnek a­ remek műsor keretében az Okos asszony, a Kaszanova dr., a Biedermeier család s az ítéletj­elölt című tréfák és­­ magánszámok. Jegy kapható a pénztárnál és az összes jegyirodákban. Film­színház. * (Uránia.) Az­­Uránia előadásai négy, negyed­­hét és fél kilenc órakor kezdődnek. Még csak né­hány napig van a Robinson kisasszony című nagy olasz filmjáték műsoron. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. * (A kultuszminisztériumból.) A kormány­­.Czabó Elemér középponti szolgálat tételre berendelt nemzet múzeumi osztályigazgatónak — mint la­punk mai számában közöltük — a miniszteri ta­nácsosi címet adományozta- Czakó Elemér az Ipar­­művészeti Iskola éléről került a múzeumba- mint a népművészeti osztály vezetője. Mivel a háború alatt ennek az ügyosztálynak a fölállítása nehéz­ségbe ütközött, a minisztériumba rendelték, a hol­­ladnai Rezső tanácsos mellett az irodalmi és tudo­mányi ügyosztály referense. Czakó nagy tudású és energiájú szakember, kinek képességeitől a mú­zeumok átszervezésénél sokat várhatunk. * (Felhívás a külföldi egyetemekhez.) A nagyváradi jogakadém­ia angol nyelvű fölhívással fordult a nyugati egyetemekhez. A felhívás részletes történelmi okfejtés kíséretében bizonyítja, hogy ha a Kárpátokon belül lévő egységes területet minden­­ésszerűséggel­­ szemben fölosztanák, ez egyértelmű volna annak a kérdésnek a fölvetésével, hogy ki fogja birtokba venni a föld árából­ ország középső részét, az Alföldet. Ez pedig megoldhatatlan kér­dés, a­mely napirendre kerülve lángbaborulással fenyegetné Európa békéjét. 15 (Versek.) Ez­­t a szokatlanul szerény elmet viseli homlokán a Havas István legújabb kötete, mely költői munkái sorában immár a kilencedik. A Versek szerzőjét, éppen a szerénysége miatt, valószínűen csak kisebb körben méltatják érdemeihez híven, pe­dig — kilencedik kötetéhez jutván el — igazán rá­szolgált, hogy az olvasók sok százai forgassák köny­veit, gyönyörködjenek bennük s épüljenek e ma oly szórványos komoly szépségeken. Havas István most kibocsátott kötetében körülbelül félszáz finom költe­ményét foglalta össze- A versek nagy része csendélet, itt-ott csupán egy-egy gondolatrezdü­lés, néhány el­röppenő futam a hangszeren s még többször az őszi bánkódás melankóliája. De azért sohasem válik le­m­ondóvá, motívumai inkább egy-egy mélázásra kész­tető húrt ütnek meg a lelkünkben, a minthogy egész szemléletében van valami az érett, férfias életbölcse­­letből. Szívesen andalog el letűnt korokon és embe­reken, a hangja általában szelíden elzengő s csak olyankor tornyosul föl .benne az erő mikor egy kis magyar bánkódásra fordul kedve Érzésvilága: ma­gyar múltúak, az ősz és az alkonyat. Buda romanti­kája, egy-egy késői találkozás s formája ezért legszí­vesebben a szonett. Rímei halk pendü­léssel bokáz­­nak, gondolatain választékos, szinte aggódó figyelem látszik s ízlés jellemzi minden sorát, melyek finom­­művüek, olykor leheletszerüek, mint a porcellánszi­­rom. Havas István verseit mi hálásan olvastuk vé­gig s szívesen ajánljuk a nemes művészetért hevülő ol­vasóknak. A csinos könyvet, melyet Skiger és Wolfner adott ki, meg lehet rendelni a Budapesti Hírlap ki­adóhivatalában. KÖZGAZDASÁG. A mezőgazdasági termelés biztosítása. Rubinézh Gyula nyilatkozata. Aggodalmas hírek keringenek mezőgazda­­sági termelésünk válságáról. Az utóbbi időkben rengeteg panasz érkezett arról, hogy a föld mű­velésének folytonosságában zökkenések, bajok merültek föl. A forradalom kitörése után a mun­kára való hajlandóság megcsappant és minden ösztönzés hiábavaló volt. A föld munkásait az események forgataga ragadta magával s a dezor­ganizáció közepette mintha mindenki megfeled­kezett volna a kötelességérről. Magyarország, ez a pár excellence mezőgazdasági állam életere­­jét, reorganizáló képességét veszíti el, ha földje nincs megművelve. A munkáshiány és munkát­­lanság megoldása érdekében a hadügyminiszter épp most adott ki rendeletet, a­melyet alább is­mertetünk. Az ország legégetőbb problémája a mezőgazdasági termelés folytonossága, mert ha nem termel eleget, a föld, az ország ellátása a nemzetközi forgalom mai viszonyai következté­ben a legnagyobb nehézségekkel járhat. A me­zőgazdasági termelésnek tehát ma még sorsdön­tőbb a jelentősége, mint volt a múltban. Hogy a mezőgazdasági helyzetről pontos tájékoztatót adhassunk, fölkerestük Vubinek Gyulát, az Országos Magyar Gazdasági Egyesü­let igazgatóját, ki az aktuális kérdésről a következő nyilatkozatot tette: — A mezőgazdasági helyzet az utóbbi időben ja­­vulit. Egy-két vármegye kivételével mindenütt újra megindult a munka. Az emberek lehetetlen munka­bérek ellenében ugyan, de dolgoznak. A cselédek helybe állottak. Fantasztikus béreket kell nekik fizetni, de nézetem szerint a kiegyenlítődés a rendes viszonyok elkövetkezése után nem maradhat el. Ha ezután is a jobb belátás győz, remélnünk lehet, hogy a tavaszi munkát zavartalanul el fogják végezni. Ettől a tavaszi munkától függ minden. Óriás terüknek ma­radtak bevetetlenül. Becslésem szerint az őszi mun­­kán­ak legfeljebb negyven százalékát végezték el. Hogy ez mit jelent számokban, mindjárt megállapíthatjuk. Mintegy 22 millió hold bevetésre váró területből 35 százalékot szoktak ősszel bevetni. A többi marad ta­vaszra. Az idén ősszel azonban a 35 százalékból leg­feljebb 40 százalékot­­vetettek be, úgy hogy tavaszra legalább is 75 százalék, tehát körülbelül 15 millió hold marad. Hogy ez a hatalmas munka zavartalanul lesz-e elvégezhető, két körülménytől függ: a jó idő­­járástól (korai tavasz) és a megfelelő számú munka­erőtől. A mezőgazdaságban nem járatos emberek azt hiszik, hogy most már, miután a háború véget ért, túlteng a munkaerő. Ez tévedés. Az orosz és olasz hadifogságból nem jöttek haza embereink, ellenben A vörös lobogó A világforradalom drámája 4 felvonásban. A filmművészet eseménye Gun­nar Tam­ás­szal a főszerepben a ROYAL­ Apollóban. Mz-jillif ■■i ■ mm­ii ijHiiiimii un r~»i—i—i­inmr ■ ■mi -~rr— ■szerelési és fürdőkáli bajavitási m­unk­álatokat olcsón vállal H&IPK Nef®leits-utca 43. "(llUK­, Tol.: József ull-H. 93­1 Németország legnagyobb I® 6 *flki­­­eve szállodája, közvetlenül a Friedrichstrassei pályaudvarnál Central-Hotel SOO vendégszoba. — Szobák hüirdővel, toilett. Hidas­ melegvíz szolgáltatás — Távbeszélő telefon. TOI­ J Legjobb gyártmányt! zongorák fy§| ICfilP Budapest, VII. I* 1 Er­zsébet-körül öl, I. vállal. 10530 elsőrendű hangolást szakszerű javítást.

Next