Budapesti Hírlap, 1919. október(39. évfolyam, 80–101. szám)
1919-10-10 / 83. szám
1919 október 10. az angol kormány az olasz kormány előtt azon ■való csodálkozását fejezi ki, hogy a fiumei törvénytelen helyzet még mindig fennáll. E jegyzék baráti hangon a brit kormány azon kívánságának ad kifejezést, hogy adriai kérdés mielőbb megoldást nyerjen. Washington, okt. 9. (Szikratávirat.) Daniels tengerészeti államtitkár közzéteszi, hogy az Adrián lévő amerikai tengeri haderőket teljesen visszavonják. (M. T. I.) Paris, okt. 9. A Matin Rómából arról értesül, hogy az olasz kormány hajlandó volna a fiumei kérdés olyan megoldásához hozzájárulni, amely anélkül, hogy az Olaszországgal való összefüggést szétszakítaná, Fiuméból és Voloscából a népszövetség által kormányozandó egészet alkotna. A kormány fen tartaná Fiume olaszságára, valamint a jövőre vonatkozóan minden jogát. (M. T. I.) Páris, okt. 9. Az Intramigeant jelenti: A párisi olasz politikai és diplomáciai körökben különös súlyt vetnek arra a tényre, hogy most Páris és Róma közt teljes az egyetértés. (M. T. I.) Páris, okt. 9. Az Intransigeant jelenti: Savy tábornok, a fiumei francia haderő ideérkezett parancsnoka állítólag magával hozta D’Annunzio üzenetét .Clémenceauhoz. (M. T. 1.) Páris, okt. 9. összefüggésben olasz lapoknak az Associated Press ama jelentéséről írott kommentárjával, hogy az október 2-iki amerikai jegyzékre Londonban és Párisban diplomáciai akció fog következni, a Temps ezeket írja: Eddig nem találhattuk amerikai lépésnek semmi nyomát, amely a fiumei kérdésben Franciaország részéről demarsot idézne elő Rómában. Ilyen demars nem is volt. Azt sem tudják Párisban, hogyWashington és London közt eszmecsere volt a fiumei kérdésben. (M. T. 1.) A balti tartományok kiürítése Goltz Sőcomnok nyilatkozata. Bécs, okt. 9. (A M. T. I. magánjelentése.) A Der Neue ■fTag-nak táviratozzák Majna-Frankfürtből. A Daily News berlini tudósítója interjút tett közzé, amelyet Goltz tábornokkal folytatott Mitauban. A tábornok azt mondta, hogy az ő misszióját mindenütt félreértették, mert nem értik meg azt a veszedelmet, amellyel a bolysevizmus fenyegeti Európát. Ha csapatai elhagyják helyüket, nemcsak hazájukat sodorják veszedelembe, hanem elpusztul az egész kultúra. Csapatai azt hiszik, hogy a bolysevizmus leverésével szerzett érdemeikért megengedik nekik, hogy a balti tartományokban mint földmívesek letelepedjenek. Én, mondta a tábornok, nem hagyhatom cserben a csapataimat, mert különben a spartakuszokhoz pártolnak át. Legnagyobb részük visszatérne Németországba, legfeljebb tizenötezren maradnának a balti tartományokban, de ezek sem mint németek, hanem beállnának orosz szolgálatba. Ha Livlandot és Mitaut cserben hagyjuk, menthetetlenül áldozásul esnek a bolosevizmusnak. J Clémenceau és Focso tanácskozása. Páris, okt. 9. (Szikratávirat.) Clémenceau miniszterelnök ma délelőtt fogadta Foch tábornagyot, aki tegnap megbízást kapott a legfelsőbb tanácstól, készítse elő az antant válaszát a balti tartományok kiürítéséről szóló német jegyzékre. (M. T. I.) ‘ ■:v ( ' Mitau, okt. 9. A balti tartományok kiürítésének kérdésében von der Goltz gróf szeptember 24-én a rigai szövetséges katonai misszió vezetőjéhez levelet intézett, amelyben azt mondja, hogy egy demarkációs vonalnak a biztosítását Mitautól északra az orosz csapatoknak adták át, hogy lehetővé tegyék a német kötelékek elszállítását, mivel azonban a lett és az észt csapatok továbbra is erősítéseket vonnak össze, ez a körülmény a németek elszállítását ismét késleltetheti. Hasonló viszonyok kényszerítették az angolokatArchangelszk kiürítésénél arra, hogy még újabb Kiknek gyűjteménye. tarssdaimestffán ? Budapest, okt. 9. A proletárdiktatúra kikiáltását követő napokban megalakult az amatőrök és gyűjtők vészbírósága: a művészeti direktórium s a múzeumok néhány ambiciózus, bár nem legtehetségesebb tagja szinte diktátori hatalommal valósította meg a művészetek terén is a kommunizmusnak a magántulajdont megszüntető elvét. A direktórium úgy vélte programját legjobban megvalósítani, hogy egy albizottságot szervezett meg, a szépnevű Műtárgyakat társadalmasító bizottságot, mely élén Kentzler Hugó dr.-ral, a Szépművészeti Múzeum őrével és körülbelül hatvan állandóan alkalmazott segítségével, haladéktalanul hozzáfogott a műtárgyak összegyűjtéséhez, helyesebben összeharácsolásához. Nagyon tévednek, akik azt hiszik, hogy ez a munka megállapított rendszereséggel folyt volna. A bizottság, különösen az első időkben, nem is igen jutott szóhoz, mert Budapesten az elhagyott gazdag fölszerelésű palotákat és magánlakásokat mindenekelőtt a terrorcsapatok tisztelték meg látogatásukkal. Ezek főképp a könnyen érékesíthető pénzre, ékszerre és nemesfémből készült tárgyakra pályáztak, de nem mulasztották el magukkal vinni tanulságos kirándulásaikra nőismerőseiket sem, akik viszont nagy élvezettel válogattak a fehérneműek, cipők s más, a női szívnek becses holmi között. Mikor ez az első fergeteg elvonult, cammogva megérkezett a társadalmasító bizottság is és lefoglalta, lajstromozta s részint múzeumokba, részint raktárakba vitette a muzeális becsűnek nyilvánított képeket, bútorokat, ötvösműveket és porcelánokat. A bizottság nagy körültekintéssel összeállított jegyzék alapján dolgozott, melyet a művészeti egyesülések adataiból, meg a biztosító társaságoknál található feljegyzésekből állítottak össze. A fővárosnál is rosszabb helyzetben voltak a vidéki birtokosok, akik csodálatraméltó módon minden előzetes óvóintézkedést elhanyagolásával összetett kézzé várták az összeomlást, noha már november óta a levegőben voltak a pusztítás és rombolás miazmái s a diktatúra kitörését az egész társadalom fásult közömbösséggel várta. A vidéken a társadalmasítás elve volt, hogy lehetőleg mindent a proletárnak. Amit az élelmes direktóriumi vezetők rendesen úgy magyaráztak, hogy a legkívánatosabb szobaberendezéseket és műtárgyakat egyszerűen kisajátították maguk és jó ismerőseik részére s proletártestvéreik nem vehették tőlük rossz néven, ha egyúttal gondjuk volt ruhatáruk kellő felfrissítésére is. Legtöbbet szenvedett a Dunántúl s a vörös hadsereg előtörése alkalmával Abaúj és Sáros vármegye. E két vármegyéből körülbelül ötven ládára való egyházi és magántulajdonból származó tárgyat adtak föl Budapestre. Alig szükséges hozzátennünk, hogy a ládákból útközben egynéhánynak csodálatosképpen nyoma ■veszett. Ritka véletlennek mondható, hogy mindennek ellenére a nagyobb, nemzetközi értelemben is muzeális becsű műgyűjtemények nem szenvedtek komolyabban számbavehető veszteséget. A múzeumi tisztviselők, akiket a tanácskormány becsüsül kirendelt a társadalmasító bizottság mellé, fáradhatatlanul járták végig az ismert kollekciókat és sokszor életük kockáztatásával vitték keresztül, hogy a műtárgyak az állami intézetek gondozásába kerüljenek. Ez intézetek a pótolhatatlan értékű műkincseket biztos helyen elrejtették, mis a kisebb értékű tárgyak sokasága a múzeumok raktáraiba került Mint érdekes adatot említjük meg, hogy a társadalmasítás fájdalmas műtétén a következő gyűjtők estek keresztül: Andrássy Gyula gróf, Andrássy Sándor gróf, Ágai Béla, Andrássy Géza gróf, Apponyi Sándor gróf, Apponyi Henrik gróf, Andrássy Sándorné grófné, Bethlen István gróf, Bem Frigyes báró, Bernáth Géza, Bolgár Ferenc, Batthyány Lajos gróf, Batthyány Iván gróf, Balázs Béláné, Bánffy György gróf, Bánffy Jánosné báróné. Benedek Imre, Baumgarten Nándor, Bischitz ,Gyula, Breuer Gusztáv, Chotek Rezső gróf, Drrsztay Béla, Dobay Aurél, Dessewffy Emil gróf, Esterházy Károly gróf, Esterterházy Móric gróf, Egger Gyula, Fablonc Árpád, Faragó Ödön, Gerliczy Félix báró, Győrffy József báró, Grünwald Mórné, Goldberder Leó, Grődl Bernát, Grődl Hermann, Glück Frigyes, Hunyady József gróf. Hermann Béla, Hortscher Pál, Hechl József, Hadik János gróf. Hatvany Károly báró, Hatvany Ferenc báró, Herzog Mór báró. Hamerstein Rikárd báró. Hoffman Hugó, Hoffmann Frigyes, Hecht Jónás és fia. Haller Györgyné grófné, Hirsch Jakabné, Hatvany Józsefné báróné, Ivanovits Istvánné, Kohner Adolf báró, Károlyi Imre gróf, Károlyi László gróf, Károlyi Gyula gróf, Károlyi Lajos gróf, Károlyi Mihályné grófné, Komfeld Móric báró, Kovács Zoltán dr., Kaszab Madár. Kemény Ákosné báróné, Kállay Erzsébet, Keglevich György gróf, László Ferenc, Mauthner Alfréd, Mauthner Zoltán, Mikes Árminná grófné, Meyer Mór, Nemes Jánosné grófné, Nemes Marcel, Ottlyk Ivánná, Pallavicini Edéné őrgrófné, Pallavicini György őrgróf, Pejacsevich Jolán grófnő, Pachany Anasztáz, Pálffy János gróf, Pongrác, Vilmosné báróné, Schuller Gusztáv, Szemere Miklós, Strasser Sándorné, Surányi Béla, Serényi gróf, Szendrey János, Széchenyi Marietta grófnő, Szentiványi Károly, Strasser-Feldau Zelma, Széchenyi Emil gróf, Schiffer Miksa, Sárga Jánosné, Teleki Domokos gróf, Tímár Soma, Ullmann Adolf, Wenckheim Frigyes gróf, Wilcek Frigyesné grófné, Vahl Oszkár, Wolfner Gyula, Zichy Aladár gróf, Zichy Béla gróf, Zichy Jánosné grófné, Zeyk Dánielné báróné és Zoltán Béláné. Mint önálló gyűjtemények a Ráth-múzeum, az udvari és várplébánia, az Esterházy gróf-féle hitbizomány, az Esterházyak fraknói kincstára, az esztergomi kincstár és az Ernszt-aukció. A diktatúra megszűnése után a kormány egy tollvonással visszaállította ezen a téren is a régi rendet és boldog örömmel szaladtak a múzeumokba, hogy ott lévő műdarabjaikra bejelentsék jogigényüket. Akiknek egész lakásberendezésük áldozatul esett a társadalmasításnál, azokra már nagyobb kálvária várt. Kénytelenek voltak végigkutatni a város minden kerületében szétszórt raktárakat, sőt magánlakásokat, de nem egy van közülük, akik több heti hiábavaló szaladgálás után ma is csak ott tartanak, ahol az első napon kutatnak, önkéntes kötelékeket vigyenek oda, előkészítendő a veszélyeztetett megszálló csapatok elszakadását. A mostani esetben a németek részén várható hasonló rendszabály. Von der Goltz gróf kéri, hassanak oda, hogy a lett és az észt csapatok az általa kijelölt vonal mögé vonassanak vissza, hogy ő végrehajthassa a kiürítést. Eddig von der Goltz levelére nem jött válasz. (M. T...) Az orosz szovjeturalom bukás küszöbén. Trocki elfogatta Lenint. Bécs, okt. 9. (A M. T. 1. magánjelentése.) A Neues Wiener Journal-nak jelentik Berlinből. A Vossische Zeitung-nak táviratozzák Kopenhágából, hogy Moszkvában az ellenforradalmi zavargások a legutóbb érkezett hírek szerint sokkal nagyobb kiterjedésűek voltak, mint eddig hitték. Megerősítik azt a hírt is, hogy Lenint a Kremlben fogságba vetették, mégpedig volt bajtársának, Trockinak a parancsára. Koperrhága, febr. 9. : A Berlinszke Tidendének táviratozzák Helzingforszból, Rigából állandóan érkeznek hírek a moszkvai nagy zavargásokról Lenin, hír szerint, elrendelte Trocki letartóztatását. Trockinak azonban sikerült felülkerekednie és ő fogatta el Lenint. (M. T. I.) Kolesak elfoglalta Tobolszkot. Berlin, okt. 9. A Deutsche Allgemeine Zeitung-nak táviratoznak Kopenhágából. A Reuter-iroda távirata szerint Kolcsák csapatai elfoglalták Tobolszk városát. (M. T. I.) BUDAPESTI HÍRLAP. 1919 október 1-ével lapunkra új előfizetést nyitottunk. Az előfizetés díja nem a régi. Drágább lesz lapunk. Az újságkiadók egyetemessége határozta el az áremelést, amelyre nyomós okok kényszerítették. Ha másra nem hivatkoznánk, mint a papiros, a festék és minden más anyag rengeteg áremelkedésére, akkor is érthető lenne a lapok megdrágulása. De mindezeken kívül az újság előállítása, szerkesztése, kiadása, akkora költséggel jár, hogy, a régi áron teljes* 3