Budapesti Hírlap, 1919. november (39. évfolyam, 102–126. szám)
1919-11-08 / 108. szám
a tot sokfelől korlátozó kivételes rendelete. Mert utóbbinak az alapja törvényes m meghatalmazás, volt, énig az előbbié aatalommal való visszaélés. Azután jött egy egyéni terror a rojaisták ellen, majd a szocialisták terrorja, majd a vörös terror, fehér terror, szóval a szabadságot elfeledték s intézménnyé s terrort akarták tenni, kik nem biztak a maguk igazának erejében. ■ És most a magyar szabadságot, melyért annyi fenköltielkiv férfiú halt-vértanút talált, vagy szenvedett börtönt, hiába vezessük bármelyik formájában. Kincsen sehol. Mint nemzeti szabadságot, elvesztettük a háborúban. Az a bilincs, mely Ausztriához fűzött,' nem tette'lehetetlenné a járást, ma pedig forradalmunk világszabadsága mellett járni se tudunk. Politikai szabadság sincs, mert ahol szünetel az alkotmányos élet, miben állítatott a politikai szabadság? Fájó szivel írjuk le ezeket asorokat, mert mi ma is szivvel-lélekkel szeretjük a szabadságot s tiszteljük a másét is, annál inkább ragaszkodunk a magunkéhoz. De fájdalom, a magyar szabadságot ma nem látjuk sehol, hanem csak felsóhajtunk: Szabadság! Szenteltessék a te neved s jöjjön el a te országod. Lám Budapest, hov. 7. A tegnap tartott miniszteri tanácskozás határozata értelmében Friedrich István miniszterelnök ma délben fölkereste lakásán Sir George Cierkét, hogy közölje vele a kormány álláspontját a kibontakozásról. A tanácskozás több mint egy,óra hosszat,tartott. Fogadta Cicik ma Somssich József gróf külügyminisztert is, aki főképpen külső politikai ügyekről tárgyalt vele. Friedrich miniszterelnök egy újságírónak ma ezeket mondotta: ,, Az én álláspontom és a korunklyé változatlanul az, amit eddig hangoztattunk. Nem zárkózunk el a megehve:'£s(ől.' d(''Miéhcsákolt'^‘aruhk. 'Hajlandók vagyunk a kabinét egy liberális és egy szocialista politikussal kiegészíteni, de csak akkor, ha az antant legfőbb haditanácsa biztosítékot az a kiváltság merült föl, hogy egy liberális és egy szocialista politikussal egészítsük ki a kormányt. Szó volt arról is, hogy én mint miniszterelnök hagyjam el a helyemet, mert a politikámat a körülöttünk lévő orszáágok külpoltikai szempontból kifogásolják .* Minderről nagyfontosságú tárgyalások, folytak. Egy másik ajánlat az volt, hogy vegyem át a belügyi és hadügyi tárcát együttesen. Mindezekkel szemben a kormány álláspontja az, hogy koncentrációt csinát, én is hajlandó vagyok elmenni. Az antant főmegbízottja, mint e nyilatkozatokból is kitűnik, változatlanul ragaszkodik az antantnak ahhoz a kívánságához, hogy koncentrációs kabinetet kell alakítani és hogyha Friedrich személye akadálya a koncentrációnak, akkor Friedrich adja át a helyét más politikusnak. A miniszterelnök e kívánság értelmében, de a kormány álláspontjának is megfelelően, mint ma hírül adtuk, már megkezdte újra a tárgyalást a baloldali pártokkal. Az országos nemzeti párt részéről Platthy György és Simontsits Elemér jelent meg tegnap nála. A már ismert hat pontról az elvi megállapodás megtörtént és a tárgyalást legközelebb, talán holnap, folytatni fogják. Ma a miniszterelnök a nemzeti demokrata párt elnökeivel tárgyalt és holnap tárgyalni fog a szociáldemokrata párt megbízosaival is. A keresztény nemzeti egyesülés pártja azt kívánja, hogy a kabinetben a párt túlsúlya, ereje és számaránya megfelelő kifejezésre jusson és hogy a baloldali polgári pártoknak legföljebb két tagja, a szocialistáknak pedig egy tagja legyen képviselve a.kormányban. A miniszterelnökségre ma újra három jelöltet emlegetnek a keresztény nemzeti egyesülés pártjában, nevezetesen Zichy János grófot, Bethlen István grófot és Rubinek Gyula földművelésügyi minisztert. Kihallgatás Clerknél. Sir George Cicik a Magyar Munkások Országos Pártjának vezetőségéből Barta Jenő elnököt és Kacsó Gyula főtitkárt, kihallgatáson fogadta az, előzőleg átvett pártmemorandum alapján, különböztek egymástól a Spády-lányok. Meg is köszönte volna Spády mama, ha ilyen csacsogó három elevenség egyszerre kukkant volna bele ebbe a bajokkal és örömökkel bajlódó világba!... A, Spády-lányok egyszer összedugták azokat a fiút igéző, arany fürtös fejecskéket és elhatározták, hogy először Ella megy férjhez, a legidősebb. Ez ellen azután csakugyan nem volt apelláta. Titkos asszonyi mesterkedés volt ez az elhatározás, ami ellen férfiember ugyancsak hiába erőlködött volna, hogy belelásson ennek a mesterkedésnek édes-bolondos kártyái mögé. Lencsés János úr már éppen bele akart kezdeni a nagy munkába, hogy kikutassa és mérlegre tegye a három Spády-lány minden szavát, minden apró dib-dáb cselekedetét, hogy ebből a hangtalan lélekkutató munkából egy napon tisztán ragyogó arany valóságként, lépjen ki az a Spády-lány, amelyik a legméltóbb arra, hogy egy bírósági jegyző szerény örömök után vágyó életét letekintse dallal, szépséggel, gazdag, lelki értékekkel, — amikor egy fülledt, fojtott levegőjű, július végi napon nagy sietve előkerült a szekrényből a tartalékos tiszti zubbony, amelyen még ott száradt az utolsó fegyvergyakorlat békés emléke, csomagolás, kapkodás prózai lármája söpörte el egyszeriben a megkezdett nagy munkát, amely arra irányult, hogy az egyik Spády-lány rövidesen menyaszszonnyá tétessék. Estére már ott integetett Lencsés János,dr. a hosszú katonavonat ablakából, mely pöfögve, türelmetlenül várta indulását. A három Spády-lány ott állt a pályaház előtt, a három fehér liliomkét egyformán kedves finom lendülettel lobogtatta a három, szinte hajszálnyira egyformán apró fehér keszkenőt, az aranyfürtös fejecskék egyformán kecses bájjal intettek búcsút Lencsés János úrnak, amikor pedig nagyot fújva, nekimozdult a lomha hosszú vonat, a három keszkenő szinte egyszerre bukott rá a kényes szemekre ... A távolba fúródó vonat fáradt zökkenésébe belesimult a rekedt, tempós katonanóta, Lencsés János dr. hátravetette magát a tiszti kupé plüssülésén, a sapkáját felbökte izzadt homlokára és a száján a szivarja mellett ,csöndes hümmögéssel játszottak a szavak: — Hm . . . tulajdonképpen mind a három Spády-lányt együtt kellene elvennem feleségül, csak így lehetne megoldani a problémát! . . . Ebből a szolid hümmögésből ugyan semmivel sem lett okosabb Lencsés János dr., de a jelen pillanatban nem is tulajdonított valami különösen nagy fontosságot ennek a problémának. Hátha valahol a lengyel mezőkön egy napon csendesen belefullasztja utolsó életcsókját az idegen föld porába, akkor azután jöhet más, szerencsésebb kópé, aki élilről kezdheti, kikutatni és mérlegre tenni a három Spády-lány minden moreivát, minden szavát, dib-dált cselekedetét. Hr. A nehézjárási tábori posta néha beleszórta apró rózsaszínű örömeit a lengyel föld süket sárkunyhóiba, ilyenkor a Spády-lányok levelezőlapjai is megjöttek néha. Lencsés dr. hadnagy mohón vetette magát az otthon ideszálló, lágyan simogató üzeneteire, a lelkével, minden idegszálával bújt végig asorokon, néha úgy találta, hogy az Ella lapja komolyabb, melegebb hangú, néha meg úgy találta, hogy Mici sorai mögött valami rejtett, cirógató meleg bujkál, néha pedig tisztán, érezte, hogy Olga egyenesen a lelkéhez beszél csöndesen duruzsoló szavakkal . . . Melyik hát, melyik a három közül? .. * Titkos, rejtett kíváncsisággal szórta be id ezt a kérdést a vak lengyel éjszakába Lencsés hadnagy, de az idegen csöndből nem felelt neki vissza más, csak messzi ágyuk kegyetlen, elmosódott szava, vagy egy-egy kikergetett, csavargó kutyavoolás! IV. A háború már harmadik évét pergette a szenvedések sírva nyikorgó kerekén, amikor a pályaudvaron kirakott sebesültek között egy bágyadtszavu, lombot könyező őszi estén Lencsés János dr. is ott feküdt,, hangtalan, némán tűrő fájdalmával. Még aznap, éjjel elhelyezték valamelyik kórházban. Néhány napig nehéz lázban feküdt, nem ismert meg senkit. Egy napon azután, mikor a láz már csillapodott, mikor az álmos délutáni csönd ömlött el a kórház betegszagú fehérségén, Lencsés János dr. egy gyötrő, fojtogató álom után felnyitotta a szemét, az ágya mellett könnyű, finom női illat bujkált, amilyenben már régen nem volt része a sebesültnek. Fáradt pillantása csodálkozva meredt az ágya mellett álló hölgyre, a szemeit elfutotta a köny: — Ella , maga az, köszönöm . . . köszönöm, hogy eljött! .* A lelkében titkos nagy öröm dörömbölt: Végre rátalált, ő az! ő’jött el hozzám! . . . Végre megtalálta hát a különbséget a három Spádylány között! Minden szunnyadó életerejével belekapaszkodott ebbe a kedves látványba, so- Ti(108. sz.) 1919 november 8. nyújt az ország nagy kérdéseinek kedvező, elintézésére. Eziránt tárgyalások folynak. Mi hajlandók vagyunk személyes áldozatokra is, de ezekkel eredményeket akarnnk elérni a nemzetnek. A kormány nem mondott le és nem is mond le. Az erről szóló híresztelések csak jámbor óhajtások, amelyek az utóbbi három hónap folyamán már annyiszor próbálkoztak nekünk ártani, de mindig sikertelenül!..* A minisztereinek egy másik nyilatkozatában ezt mondja: ' _ \ • Friedrich és Horthy. Tegnapi, csütörtöki számunkban sok tekintetben titokzatosnak mondottuk azt a megegyezést amely Horthy fővezér és a baloldali pártok vezérei között létrejött. Egy tudósítást közlünk alább, amely talán egyet-mást megmagyaráz a dolog rejtelmességéből. A tudósítás a következő: A Vázsonyi és társai, valamint Horthy fővezér aláírásával megjelent kommüniké, főként a hozzáfűzött magyarázatok következtében, azt a hatást tette a közönségre és a politikai világra, hogy Horthy és a Friedrich-kormány között ellentétek merültek föl, sőt hogy Horthy és a magyar hadereg megvonta támogatását a Friedrich-kormánytól. Az alábbiakban elmondjuk a kommüniké hiteles történetét, amelyből kiviláglik, hogy a kommünikéhez fűzött messzemennő következtetések tisztára hamis beállításból erednek. A liberális blokk, vagyis Vázsonyi és társai, már jó ideje keresték Horthyval az érintkezést, a többi közt. levélben is fordultak hozzá Siófokra, Hor't'vnak mindannyiszor az volt a válasza, hogy ő lehetőleg mindenkit meghallgat, de politikával nem foglalkozik. Végre Sir Clerk összehozta a társaságot, de nem tárgyalás, hanem egyszerű beszélgetés céljából is . A találkozás tudvalévően Clerknél történt. A liberálisok nevében Vázsonyi Vilmos vitte a szót. A beszélgetés végén, melyben természetesen az társaság, vagy mint a keresztény pártok mondják, a zsidó küldöttség minden tagja részt vett, Horthy maga indítványozta, hogy egy, a nyilvánosságnak szánt kommünikében összegezzék a beszélgetés főbb megállapodásait. A kommünikét megfogalmazták és aláírták. Ez a kommüniké lényegében fedi a megállapodásokat, ezért írta alá Horthy, de hézagai és stilisztikai csalafintaságai módot adtak a hamis beállításokra és még hamisabb következtetésekre. A kommüniké szerint ,,a hadsereg alárendeli magát annak a kormánynak, mely az antant legfőbb megbízottjának közreműködésével létrejön“. Ez hézagos összefoglalása Horthy kijelentéseinek, mert Horthy ismételten hangoztatta, hogy, ahogyan a Friedrich-kormányt támogatja most, azonképpen fogja támogatni azokat a kormányokat, amelyek az illetékes tényezők, köztük a Friedrich-kormány megegyezésével jutnak a hatalom birtokába, mert a hadsereg, amely nem politizál, kötelességszerűleg táráiról minden alkotmányosan, illetve a jelenleg illetékes tényezők megegyezéséből létrejött kormányt. A jó kommentátoroknak igen kapóra jött, hogy a kommüniké szerint Horthy csakis az antant legfőbb megbízottjának közreműködésével létrejövő kormányttámogat. Mivel — szóltak a magyarázatok — az an