Budapesti Hírlap, 1919. november (39. évfolyam, 102–126. szám)
1919-11-21 / 119. szám
i ságok at berlini inkvizíció. Budapest, nov. 20. \z írt lylmot alkotmánymódot adott metromzetgyűlésnek arra, hogy bizonbaan háború előtt és a háború alatt fölmerült események földerítésére vizsgáló-bizottságot küldjön ki a maga kebeléből. A nemzetgyűlés, jobban mondva a többségi pártok éltek is jogukkal,s a vizsgálóbizottság hetek óta munkában van s tárgyalásait elsősorban persze a német nép, de ezenfelül egész Európa is kettőzött figyelemmel kiséri. Az ilyen parlamenti vizsgálóbizottmindenesetre ritka és szokatlan intézmények az országok alkotmányos életében. S ha az alkotmány szellemével össze is egyeztethetők, mint ezúttal Németországban, még akkor is rendszerint olyan célt szolgálnak, amely az alkotmány keretében el nem érhető. Így vagyunk ezzel a német vizsgálóbizottsággal is. Hivatalos célja ugyan történetet csinálni, napfényt deríteni bizonyos eseményekre, melyek még az idők ködéből nem tudtak kibontakozni, valójában azonban ez a bizottság is politikai, még jó célra egészet.Ahogy és alacsony politikai (fokút najszol. A mai német kormány,. In nem. isközvetetlenül, de ilin Krencsikre még a tavalyi forradalomnak egyenes leszármazottja. Ezt a forradalmat, csak úgy, mint minálunk, nem belső szükségszerűség pattantotta ki, hanem a pillanatnyi kedvező helyzet szülte, fa gázolta a régi rendszert, a régi embereket"," megterhelve őket a német nép minden bajával és nyomorúságával. A meggyötört és kimerült nép pedig hitt a csábítóknak. A demokratikus államforma és az új emberek azonban — pedig mennyi remény fűződött hozzájuk — sem a megaláztatást, sem a szerencsétlenségetNémetországtól távoltartani nem tudtak. Elkövetkezett a csalódás, mely az emberek hitét aláássa s megrendíti. Németországban mindegyre nő azoknak a száma, akik ma már nem a régi intézményekben járják a német kár valódi okát, hanem abban a rendszeres és féktelen izgatásban, mely éppen a régi rend és vezetői ellen még a háborít folyamán olyan kíméletlenül tombolt. Ez a kijózanodás, ez a kiábrándulás végzetes lehet a hatalommai birtokosaira, akiknek pünkösdi királysága menten pszszedül, ha ez a lelki processzus tovább terjed és tovább hódít. Ezt kell a vizsgálóbizottságnak ellensúlyozni, sőt, ha lehet, megakadályozni. De miképpen? Rá kell sütni a háborús Németország vezetőiérifiaira a lelkiismeretlen kötelességmulasztásnak és az államférfim felelősségérzet teljes hiányának tüzes bélyegét és igy bérre mosni"azt,, ami születésekor már fekete színt hordott. Ha sikerül a szerecsemmosdatás, akkor a hazugságra épített forradalmi épület se focr talán hamarosan összedőlni. Akinek vacog a foga, az ne prédikáljon bátorságot. A német kormány többségi pártjai is jobban tették volna ha a kényes és kétélű fegyverhez nem nyúlnak. Mert a fegyver máris vissza*, felékészül elsülni és ezen a bizottságjainak erőszakossága és reméletlenségig erélyes tárgyalási modora se fog O O K) w*‘ tudni többé változtatni. Tanukul idézték meg Bethmann- Holdweget, Stelffericht, Hindenburgot és Ludendorffot, de kezdettől fogva vádlottakként bántak velük. Ám ezeket a férfiakat megfélemlíteni, vagy visszavonulásra késztetni nem könnyű dolog. Hamarosan megfordították a nekik szegzett tőrt, egy percre se vállalták a vádlott szerepét, hanem becsületes, lelkiismeretes, önzetlen, csak a haza javáért: folytatott fáradságos munkájuk öntudatától áthatva, magukra öltötték a vádló köntösét, és védekezés helyett támadásba mentek át. Mert ők azt akarják — így mondta Jlindenbürg. *— hogy az igazság minél tökéletesebb,én jusson napfényre, mert a német néj, amely még mindig betege a háborúnak, csak így nyerheti visszaegészségét és jövőjét. Jus Blindenburg és társainak morális sikere máris óriási. A német nép nagy tömege nyíltan és lelkesen tüntet mellettük, szembehelyezkedve a kormánnyal és mit sem törődve a hatalommal. Hazugságokból szőtt hálóval akarták e férfiakat elmenteni, de az igazság súlya annyira cafatokba tépte a gyönge fonalú hálót, hogy összetoldozása soha többé nem sikerülhet. Glindenburg és Ludendorff, ez a modern Castor és Polluix, levetették ezúttal fényes mandarjukat és egyszerű civil ruhát öltöttek, mert a vizsgálóbizottságnak szerintük olyan tagjai is vannak, akik előtt a háborúban viselt ruhájukkal és érdemrendjeikkel nem jelenhetnek meg. Aki öt év óta megfigyelte e két kemény vágású német katonának őszinte, egyenes, minden alakoskodástól mentes egyéniségét, az ebből meg fogja érteni azt a lesújtó ítéletet, amelyet Hindenburg és Lüdendorff ezzel a cselekedetükkel a sok hűhóval beharangozott vizsgálóbizottságra rámért, le két. hadvezér- volt hivatva a német népet a rátörő egész világgal szemben megvédeni. Önhibájukon kívül e hivatásuknak nem tudtak megfelelni. A német nép elfordult tőlük és elbukott. De ők rendíthetetlenül kitartottak igazságuk mellett és most, hogy a német nép ismét magára talált és kábultságából föleszmélt, ösztönszemen érzi,hogy e két férfiu ....... ............................--------------------------~~ fölé kell csoportosulnia, hajrából föl akar melkedni oda, a honnai/lelkiismeretlen kérés segítségével az is Hmség letaszította* konceitkrásió nehézségei. A szocialisták és a demokraták követelései. — y'A pártok értekezletei. — , ^ Budapest, nov. 20. Már jeleztük, hogy a nemzeti demokraták is a szocialisták oly követeléseket támasztottak, melyeket Huszár Károly nem teljesíthet, se állalmiban ez a legnagyobb nehézség, amely koncentrációnak és Huszár kormányalakításának útját elállja. A szocialisták két miniszteri tárcát követelnek: a kereskedelmit és a népjólétit. mindezt a népegészségügyi minisztérium megszünteését s beolvasztását a népjóléti minisztérium keretébe. A kereskedelmi tárca körébe tartoztak az állami alkalmazónak széles rétegei, a vasutasok és a postások s főképp ez a körül- , tény az oka, hogy Huszár Károly és a háta mögött a keresztény nemzeti egyesülés pártja vonakodik ezt a hatalmas érdekkört kiszolgálni is a szociáldemokrata pártnak. Másrészt a szocialisták a népegészségügyi minisztérium megszüntetésével egyben követelik a munkásbztosítópénztár régi helyzetének visszaáiklást, amihez Huszár Károly szintén nem járulhat hozzá. A mi értek-illésünk szerint Huszár felajánozta a szocialistáknak a népjóléti miniszterimőt és egy államtitkári állást a külügyminisztéiumban, ezt oly célból, hogy nemzetközi összevevetésüket kihasználhassák az ország munkás- érdekeinek javára. De itt meg kell jegyezni, hogy a francia szocialisták veresége után a kormány körében olyképp vélekednek, hogyy a szocialisták nemzetközi szolidaritásának nincs többé az az ereje és az a jelentősége, ami eddig volt. De van a szocialistáknak egy általános politikai természetű követelése is, nevezetesen az, hogy a nemzetgyűlés választása ne december 21-én, hanem legalább egy hónappal később történjék. Ehhez a követeléshez a szociaisták és a demokraták egyaránt ragaszkodnak. A szocialistáknak egy másik követelése arra irányul, hogy a választandó nemzetgyűlés csak hat hónapra terjedő mandátummal s szorosan körül- i ja tűrőtt munkaprogrammal szereltessék föl. Az volna a legfőbb tennivalója, hogy ratifikálja a békeszerződést, azután uj (még radikálisabb) választójogot kellene törvénybe iktatni s csak az ennek alapján összeülő uj nemzetgyűlés volna hivatva organikus országos reformok megvalósitására. Világos, hogy ezzel csak elnyajlódnék az általános bizonytalanság s az uj választás közelsége tömérdek agitációs anyagot és uj felfordulás csíráit hordaná magában. Huszár Károly ez okon elutasítja ennek a követelésnek teljesítését. A nemzeti demokrata párt legfőbb követelése a vallás- és közoktatási tárca megszerzésére irányul, amelynek ellátását Bárczis István kezére akarja bízni. És megemlítjük mindjárt, hogy a szocialisták is erősen exponálják magukat a nemzeti demokratáknak ezért a posztulátumáért. Ennek a követelésnek a teljesítése izmiban szintén nagy, talán a legnagyobb nehézségbe ütközik. A kultuszminisztériiumban ott vannak azok az akták, amelyek a vörös uralomról és a fővárosi tanítók egy részének viselt dolgairól szólnak "s Huszár Károly lehetetlennek tartja, hogy ez akták eldöntése szabad- . Budapest, 1919. XXXIX. évfolyam, 119.szám. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizeti is órait: Egész évre 220 katona, félévre 100 kor., ne. , egy hónapra 20 kor., Egyes számára, helyben, vidi pályaudvarokon 80 fillér. Hirdetések milliméter Számítással, díjszabás szerint. Ereken és Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csaithay Ferenc Szerkesztőség: Vili, ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili, ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84, az Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal.