Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)
1920-03-02 / 53. szám
2 Budapesti hírlap és. 1920 március 2. zönség sötét megjelenése között. Magyarország ma gubernátort választott redingótban és fekete zsaket-ruhában. A díszmagyar festői derűjét senki sem öltötte magára, mert az ország mai szerencsétlen helyzetéhez — még ünnepi aktusában is — a sötét szín felel meg a legjobban. Az ország fájdalmas érzése, lesújtott szívverése rajzolódott a mai ülés komor díszében. De viszont nem volt a mai ülésen senki, aki nem volna áthatva attól a szent meggyőződéstől, hogy a díszmagyarok mihamarább előkerülnek még a lezárt ládákból s — lesz még egyszer ünnep a világon . . . A karzati páholyok formás vonalai zsúfolásig megteltek s szempár szempár mellett villogott le a terem padsoraira. Főképp finom rajzolatú hölgyfejek csoportosultak vonzó képsorozattá; a karzatot nézve, a hölgyek ma határozóiján kiszorították a férfiakat a politikából. Mindmegannyian sötét színű, mondhatni: templomjáró öltözetben voltak. A második számú karzaton a fővezér, illetve a kormányzó családját láttuk a többi között. Az elnöki emelvény fölötti oszlopos páholyokban a miniszterek hölgyei s más előkelőségek foglaltak helyet. A főrendek karzatán az idegen missziók tagjai helyezkedtek el. Itt-ott katonai dísz csillogott elő a sötét szikek közül: a hadsereg főtisztjei is a karzatról nézték végig a kormányzóválasztás történelmi jelenetét. Egyebekben csak egy helyi változás jelzi a várt és elkövetkezendő közjogi aktust. A Ház ismert asztalát, a mely már fogalommá lett s a maradandót jelenti az örök változásban, ma elmozdították központi helyéről s szépművü perzsaszőnyeget terítettek a terem közepére. Ez a rendezés megjelölte a szinteret, a melyre a kormányzó rá fog lépni, a midőn mere,ltenik s leteszi esküjét.* A nemzetgyűlés elnöke, Rakovszky István általános feszült várakozás között megnyitja az ülést. A jegyzőkönnyvhitelesítés formaságán hamarosan átesvén, elrendeli a titkos számlást Magyarország kormányzójának megválasztására. Éljen Horthy’ *— kiáltják néhányan jobbról is, balról is, megelőzve a szavazás biztos eredményét. Azután következik a névsorolvasás hosszú, unalmas türelmi próbája s a képviselők csak azzal visznek bele némi változatot, hogy egy-egy népszerű nevet megéljeneznek. Körülbelül egy óra hosszáig tartott a szavazás s féltizenkettőre járt az óra, a mikor Rakovszky kihirdette a választás eredményét, a mely szerint összesen leadtak 141 szavazatot s ebből 131 Horthy Miklósra esett. Az ige ezzel valóra vált s egy reménysugár röppent föl s játszadozott a tavaszi napfénnyel, amely beszivárgott a Ház gótikus ablakain. Van kormányzója az országnak, van hatalmi csúcsa az elárvult magyar állam épületének — mától fogva tehát megkezdődik a szerves újjáépítésnek, a jogrend megóvásának, a védtelenek megoltalmazásának, az erőtlenek feltámasztásának , az igazság és az élet megújhodásának céltudatos biztoskezű munkája. Véget ér a forradalmi állapot bizonytalansága s nem lesz többé széthulló kéve a mi szerencsétlen, drága nemzetünk. Ez a buzgó hit, ez a forró remény és ez a biztató várakozás ujjongott a lelkekben, a midőn az elnök enunciációja után a Ház tagjai fölemelkedtek s tapssal és éljenzéssel hódoltak a kormányzó nevének. Az eletünk javaslatára azután deputációt küldött a nemzetgyűlés — minden pártból egyegy képviselőt szemelve ki Prohászka püspök vezetésével — a megválasztott kormányzóért, hogy megjelenvén, a Ház szilé előtt tegye le eskü jól. A küldöttség elment s gépkocsin elrobogott a Gellért-szállóba, a fővezér hadiszállására. A nemzetgyűlés azalatt szünetelt s türelmesen várakozott. Megteltek a folyosók s megtelt a Ház étkezőterme is, s nyüzsgött és hullámzott az a mozgalmas csoportosulás s az a nagy és kis kérdésekből kialakuló, elegyes társas érintkezés, vitázás s mindenféle ellenőrizhetetlen híreknek közlése és hozása, ami ebben a tarkaságban együttvéve a Ház folyosója életének ely sajátos érdekességét és oly különös varázst is ad. ez így eltartott körülbelül fél óráig, amikor Ilnül hozták, hogy a kormányzó autója most fordult le az Alkotmány utcából az Országháza középső traktusa, az úgynevezett delegációs kapu elé. A képviselők s a miniszterek is besiettek a terembe. Mindenki elfoglalja helyét s a miniszterelnök is már ott ül bársonyos zsöllyéjén. Ekkor azonban jelentik, hogy a kormányzó magához kéreti az elnöki terembe a minisztérium tagjait. Természetesen nyomban követik a meghívást s bevonják a tanácskozásba Andrássiy Gyula grófot és a nemzetgyűlés elnökét is. Háromnegyed egyet mutatott az óra mutatója, a mikor az elnök újra megnyitotta az ülést s jelentette, hogy a kormányzó megérkezett s most következik az eskütétel pillanata. * Horthy Miklós az elnöki emelvény oldalán, az elnöktől jobbraeső ajtón lépett a terembe. A háznagy ment előtte s követte Huszár Károly miniszterelnök, majd Prohászka püspök és a küldöttség többi tagja. Az egész Ház, — nemcsak a képviselők másfélszáz főnyi társasága, hanem a karzati közönség ezernyi sokasága is — meghatott, melegséggel fogadta. A képviselők fölállottak s tapssal és éljenszóval üdvözölték. A kormányzó ellentengernagyi díszruhájában jelent meg, valamennyi rendjelével ékesítve. (Ez az ellentengernagyi uniformus a jogfolytonosságot képviselte, a jogfolytonosságnak egyetlen elemét, amely a mai Házban megtalálható.) Nyugodt, katonás, energikus lépéssel haladt a terem közepe felé, az erőnek és határozottságnak kifejezésével magasra fölemelt homlokán. Az arcán a belső izgalom pírja felhozott; a szemében az elszánt akaratnak fénye csillogott. Megállóit s az elnök felé fordított arccal, rövid főhajtással megköszönte az üdvözlést. Most egy drámai hatású jelenet következett: rövid dialógus, kérdés és felelet az elnök és a kormányzó között. — Kormányzó úr! — Így szólította, meg Rakovszky az elnöki székből s ebben a minden cikornya nélkül való megszólításban volt erő és imponáló méltóság. — Kormányzó úr! vállalja-e ön a kormányzói tisztét? A hallgatóság azt hitte, hogy Horthy erre a kérdésre rövid igennel fog válaszolni. De nem. A kormányzó egy pillanatnyi megfontolást jelentő szünet után egy egész kerek mondattal válaszolt, ek éppen: — Magyarország kormányzói lisztét elfogadom. Normális beszélő hangon, nem szavalva s nem szónokolva, minden póz nélkül, természetes keresetenséggel mondotta ezeket a szavakat s csak a hangsúly határozottságában s csak magatartásának méltóságában vibrált a pillanatnak üznnepies magasztossága. Az elnök azután, ismét csak néhány rövid szóval üdvözölte a kormányzót s fölkérte az eskü letételére. A kormányzó erre fölemelte jobbkeze két ujját (a régi szép hagyományoknak megfelelően) s így mondotta a jegyző után, mindenhová elérő, hangos, érthető szóval, minden gondolatot gondosan tagolva, az eskü szövegét. A Ház tagjainak és a karzat közönségének nem kellett fölállania az eskühöz,mert úgyis állt mindenki attól a perctől fogva, amikor Horthy a terembe lépett. S amikor az esküből az utolsó szó elhangzott, a nemzetgyűlés tagjai tapsviharral ünnepelték a most már fölesküdött s e szerint jogainak teljességébe lépő országkormányzót. Úgy látszod, Horthy mondani akar valamit, de a telkekből elementáris erővel kitört a hazafias érzés s a Himnusz fenséges énekében keresett kifejezést. Lent a teremben és fönt a karzaton egyszerre, spontán közvetellenséggel hangzott föl az ének s a törvényhozás terme templomi kupolává magasodott és fölszállott a szivek fájdalmas mélységéből az áhítatas fohász: Isten áldd meg a magyart . . . és Megbimhedle már e nép a múltat és jövendöl . . . Soha a Himnusz dallamának, soha a Himnusz szavainak oly megrázó hatása nem volt, mint ebben a históriai pillanatban, amikor Magyarország kormányzója ott állott a törvényhozás termében, mint a szebb jövőnek ígérete, mint a jobb jövőnek reménysége. Az ének végeztével Horthy kormányzó megfordult s főhajtással búcsúzod a nemzetgyűléstől s ugyanazon az ajtórr, a melyen jött, kivonul a teremből. Utóbb tudtuk meg, hogy a mikor közvetettenül az eskütétel után szólni akart, akkor az volt a szándéka, hogy köszönetet mond a nemzetgyűlésnek megválasztásáért. Újabb szünet következett, miközben a kormányzó elnöklésével a kormány minisztertanácsot tartott. A minisztérium ezen elhatározta s nyomban elő is terjesztette lemondását. A kormányzó erre fölkérte a kormányt, hogy a kormányváltozás kérdésének elintézéséig maradjon a helyén. Ezzel a minisztertanács véget ért. A kormányzó távozott az országházból , gépkocsiján visszatért a Gellért-szállóba. A nemzetgyűlés pedig újból megnyílván, meghallgatta Huszár Károly bejelentését a kormány lemondásáról. Egyben elhatározta, hogy a kormányzó beiktatásáról szóló törvényjavaslatot sürgősen letárgyalja. Ez Horthy Miklós kormányzóvá történt választásának és eskütételének krónikája. A választás előtt, Ünnepi köntösbe öltözött a főváros belső része. A főbb útvonalakon, amelyen az eskütételre induló kormányzónak végig kell haladni, hogy a Gellért-vállából az Országházába jusson, a főváros lobogói dízelegtek és nemzetiszinű zászlók sorakoztak a középületeken és magánházakon. Díszruhás, sisakos lovas és gyalogos rendőrök, ünneplőt öltött katonai készültségek állottak fel az Erzsébethíd környékén és a parlamenthez vivő utcákon. Tig óra után katonai kordon vette körül az Országház épületét s a katonai sorfal mögött a kiváncsi közönség ezrei várakoznak, hogy tanúi lehessenek a bevonulásnak. De nemcsak a parlament vidéke feketéln a várakozók soraitól, a föllobogózott utakon mindenütt nagy tömegek várják a kormányzót. A díszruhás rendőrök az Andrássy-szobor mögött sorfalat állanak, a képviselőház egyes számú kapujának a bejárójáig. A sorfal lehúzódik a Dunapartra és a villamos sínek mentén széles szabad utat enged a parlamenthez közlekedő kocsiknak és autóknak. A katonai és rendőri kordon mögött helyezkednek el a különböző küldöttségek is- Legelöl, a parlament bejáróinál a leányiskolák küldöttségei sorakozik föl, majd a magyar asszonyok szövetségégének tagjai helyezkednek el, mellettük az ébredő magyarok, a köztisztviselők, a keresztényszocialistáik és a különböző pártok és egyesületek küldöttjei állanak. A bejárónál Beniczky Tamás rendőrfőparancsnok és a fővezérség karhatalmi különítménye őrködik a renden. Kocsit, autót föltartanak s csak igazolás után bocsátják a bejárót elé. A míg az utca egyre mozgalmasabbá és szinesebbé lesz, bent a képviselőházban is megélénkül a kép. A kormányzó megválasztása. — A nemzetgyűlés ülésén — Rakovszky István elnök délelőtt tíz és fél órakor nyitotta meg az ülést. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnökjelenti: Napirenden következik Maginarország kormányzójának megválasztása. Minthogy a törvény titkos szavazást ír elő, felkérem a nemzetgyűlési tag urakat, hogy nevük felolvasása után a szavazólapot a terem közepén elhelyezett urnába dobni szíveskedjenek. (Felkiáltások: Éljen Horthy!). A szavazókat Szakály Jenő jegyző, a távollevőket Szabó Sándor jegyző fogja jegyezni. A szavazás közben élénken megéljenezték Huszár Károlyt, Horthy Jenőt, a fővezér öccsét, Prohászka Ottokárt, Rubiner Gyulát. A szavazatokat nyílt ülésben számlálták meg, mire az elnök bejelentene, hot éy leadtak 141 szavazatot, melyekből Horthy Miklós 131 szavazatot kapott. (Zajos éljenzés.) Hét szavazatot kapott Apponyi Albert gróf, egy üres volt, két szavazat megoszlott. Ennélfogva a nemzetgyűlés Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választotta. Javasolta azután az elnök, hogy Prohászka Ottokár vezetésével lzatacsi Dénes, Gyömrey György, Szijj Bálint és Ugron Gábor nemzetgyűlési tagokból álló küldöttség hívja meg a megválasztott államfőt. A Ház a javaslatot elfogadta, mire a küldöttség nyomban elment az államfőért. A küldöttség távozása után az eddig esküt nem leli bírálóbizottsági tagok letették az esküt. Az elnök az ülést tíz percre felfüggesztette