Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
2 - - — * Runtaysigár. — Esterházy Pál herceg negyedmillős adománya a Magyar Tudományos Akadémiának. — Berzeviczy Albert, a Magyar TudományosAkadémia elnöke tegnapelőtt a következő levelet kapta: „Nagyméltóságu Belső Titkos Tanácsos Ur! Kagyerraes Uram! Még Mürischenben, ahol egyetemi tanulmánysimát folytatót, szereztem tudomást azott rendkivülien nehéz anyagi viszonyokról, a melyek a magyar művelődés és magyar szellem eteő intézetének, a Tudományos Akadémiának sikeres munkásságát hátráltatják. Mint fajomnak hű fia és mint a tudományos munkásságnak tisztelője, erkölcsi kötdességerrefelé tartom, hogy Akadémiánk segítségére siessek. A mai nappal intézkedem, hogy a Földhitelintézet 250.000 (kettőszázötvenezer) koronát utaljonát nevemben Nagyméltóságodhoz. Ezen összeg nem alapítvány, ilyen irányú terveim megvalósításához, ha a Gondviselés kegyelme is úgy akarja, egyetemi tanszanányaim után fogok hozzá. Most csupán az anyagi terhektől való mentesítést célzom, vagyis köteles adómat akarom leróni a magyar Géniusz s annak legelőkelőbb képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia iránt. Fogadta Nagy mél totásod, valamint az Akadémia egyeteme őszintén érzett kiváló tiszteletemnek kifejezését. Budapest, 1920. december 29- & Esterházy Pál hercegi * Tudósítónk, aki ezt a levelet rendelkezésünkre bocsátotta, a következő sorokat írja hozzá: Olvasván ezt a levelet, nagy gyönyörűség fogott el. Ebben a kiábrándult, kétségbeesett, közönyös, viszálykodó, valutára spekuláló világban ime előáll egy fiatal mágnás s kijelenti, hogy ámbár még ma tanulmányait folytatja, de már most is élénk érdeklődéssel van a magyar tudomány iránt, s mint fajának hű fia, az anyagiakban szűkölködő Magyar Tudományos Akadémia segítségére siet. Ki ez a fiatal Esterházy Pál herceg? , Berzeviczy Albert se tudott semmi közelebbit se mondani. Nemes adománya nagyságából ítélve, csak a nemrég elhalt EsterházyMiklós herceg elsőszülött fia lehet ez a nagylelkű adományozó. Kompetens helyen tudakozódván, megtudtuk a következőket: ő csakugyan bőld. Miklós herceg legidősebb fia, az óriási hercegi hitbizomány jelenlegi ura, mindössze tizenkilenc éves és nagykorúsitl hatott ugyan, de csak azzal a feltétellel, hogy a meddig tanulmányait be nem fejezi, addig hatalmas vagyonának ügyeit felsőfokon helyette egy rokoni tanács intézi. De ime a fiatal herceg nem akar addig mindennel várni, a meddig teljesen befejezi tanumányait és ámbár nem kér a vagyona kezelésével járó fényből és hatalomból, de a tudomány segítségére már most is nagy adománynyal siet Meghallottuk azt is, hogy tavaly, mint nyilvános hallgató, kitűnően elvégezte a bécsi kereskedelmi akadémiát, most a münicheni egyetemen erdészetet és gazdaságot tartal. Forrásunk őt kitűnő tehetségű, szorgalmas, puritán erkölcsű, tudományszomjas és takarékos ifjúnak vázolja, aki Münchenben is most egészen polgári egyszerűségű életmódot folytat. Atyjától örökölte a köz iránti meleg érdeklődést és egyéniségében a szeretetreméltóság a boldogult édesanyjától örökölt, erővvel és gyors elhatározóképességgel párosul. Szemiiatára már ma sem sablonos, hanem széleskörű, gondolkozása minden ízében modern, ezt a szót a legnemesebb értelemben véve és hazáján és faján fanatikus szeretettel csüng. Amikor a kedves levélíró és adományozó egyéniségét így megrajzolva hallottam, olyan öröm fogott f el, amilyet már régóta nem éreztem. Hisz ha ez így van, akkor ez a fiatal herceg ezzel a lépésével és ezzel a levelével egy olyan perspektívát nyitott meg a nemzet számára, amelyik mellett jelentőségében eltörpül maga a konkrét nagy adomány is. Mert hisz sokan áldoznak kötelességből a nagy cétoféra, mert sokszor nem térhetnek ki az elől, de hogy egy fiatal herceg, aki még nem is intézi maga az ügyeit, mégis a távolban meghallja a magyar tudomány anyagi zavarait és amikor semmi másról nem intézkedik, akikor mégis saját akaratából így siessen a magyar tudományosság segítségére, ez olyan valami meghatóan nagyszabású vonás, amely magasztos érzéssel tölti el az embert. Az idegenből érkező eme nagy támogatás a Bessenyey és Széchenyi István levegőjét érezteti újra és a ceniki kripta nagy halottjának megdobban talán a szive, a mikor a szomszédos Esterházy-hitbizordány ifjú gazdája már tizenkilenc éves korában határtalan fajszeretetének és a Magyar Tudományos Akadémiának hoz szép áldozatot és levelében már előre veti árnyékát az ő későbbi tudományos terveinek. Nem tudom, hogy nem vetek-e a fiatal herceg intencióiben, hogyha ezt a levelet és ezt a cselekedetét a nyilvánosság elé hozom, de azt hiszem, hogy annyi minden lehangoló, sőt kétségbeejtő momentum vesz bennünket körül, nyomorult sorsra jutott magyart lépten-nyomon, hogy ezt a gyönyörű reménységért, amely ebből a levélből kiárad, nem akartam megtartani a magam számára, hanem közreadom azt, hogy ne csak én örüljek ennek és azok, akiket közvetetlenül illet, hanem az egész magyar nemzet, hanem a kormányzó lélek hiányából. Azt jelenti, elzsibbadt az elme, a helyesen cselekvő akarat, a kormányos elhagyta a kormányt. Hányan élnek így s bár élnek, halottak. Hányszor halljuk, kár volt azt a dolgot feszegetni. Ha elpalástolták volna, az illető a nemzet becsült tagja, sőt vezére maradhatott volna. Mily tévedés! A jéghegyben ép marad a holttest, de szétomlik, ha szabadba hozzák. A levegő hatása feloszlatja. Tehát nem okozza a tényt, csak nyilvánosságra hozza. Fölfedi a halált, amely már rég beállt. Így vagyunk a szívvel is, amelyik a bánét takarni igyekszik. Nem élő az a szív! Porrá omlik szét, ha leleplezik. A rossz nem tud ténylegest alkotni, csak rombol és szétrombolja magát is. Nem külső jogi vagy politikai átalakulásra van itt szükség, hanem belső lelki megújhodásra. Nem elkülönülésre, hanem áthatásra. A rosszat jóval áthatni, jóval legyőzni, a tiszta ész eszméinek az élet minden területén megfelelő okozatokat biztosítani: ez a fejlett elmék feladata. Nekik kell a jövőt előkészíteni, állandósítani az örök lényegest, a céloknak rendszeres egységét és ez egység szükségének élményét. Boldog újévbe nem jut el hazánk, sohasem lesz Krisztus országává, ha lerángatjuk azokat, akik fölöttünk állanak. Borzevíczy Albert az adományról. Ma défekőtt munkatársunknak alkalma vott neszéléé tai Berzeviczy Alberttel, az Akadémia elnökével, aki nagy örömmel újságolta el a negyedmillós adomány jelentős eseményét és egyúttal készségesen elismerte, hogy a Budapesti Hírlapnak nagy érdeme van abban, hogy a társadalom áldozatkész fittyelme a magyar tudomány válságos helyzetére terelődött. Berzeviczy Albert hivatkozott a Budapesti Hírlapban közölt nyilatkozatára, amelyben az Akadémia és a magyar tudományos élet válságát emlegette. Megállapította, hogy a figyelem fölébresztése nagyon is helyénvaló volt, mert a nyilatkozat megjelenése óta cevre-másra érkeznek az Akadémiához kisebb nagyobb adományok, amelyeket egyformán értékessé tesz az adományozók nemes intenciója. Az adományok sorára — mondotta Bérre, piczo — koronát tett az ifjú Esterházy Pál here 33 negyedmilliós adományával. Majd így folytatta: Az ilyen nemes példák remélhetően követésre találnak elsősorban azokban a családokban, amelyeknek neve összeforrott a régi Magyarország történetével, de azoknak a részéről is, akik az új Magyarország történetébe kapcsolódnak bele. Erre ma nagy szükség van. A tudomány folytonosságát mindenképpen biztosítani kell, mert ha a folytonosságban megszakítás, hézag állna be, ez pótolhatatlan veszteséget jelentene tudományunkra. A tudományos élet folytomosszakjaik biztosítása a mai súlyos gazdasági viszonyoi között többszörösen nehéz. Ezért van szüksége a magyar tudománynak a társadalom ragulésküzdőére és áldozat késségére, lelkek reményeiről. Emlékezünk még a kétségekre, a nyílt s titkos befolyásokra, a rejtelmesés ördögi hatalmakra, melyek kigunyolták számításainkat s beleszőtték gonosz szándékaikat s ajándékaikat legfényesebb óráinkba. Miért vannak rosszak a világon? Isten ellen, avagy talán érette? Néha mintha érettek volnának. Mert a rosszak a kultúra rugói. Kifejtik az élet sarjadó erejét. Gondok s bajok létesítik az ipart, mindazokat a munkákat, amelyek az életet megszépítik. Az ember győzni ,bukásán tanul, meg nem fontolt cselekedetek párjin vásárolja meg a képességet, hogy bölcsen szólhasson. Csak ha már sokat tűrt, tud mást vigasztalni. De ha a rossz az Isten eszköze, mért gáncsoljuk másokban vagy magunkban? Mért gyülöljük, ha tudjuk, hogy szükséges? Mért ítéljük el, aki elesett, mért vádoljuk azért, amit Isten akart? A rosszat nem az Isten akarja. De akkor lenni miért engedi? Ha ellensége, mért nem győzi le? Hiszen az Isten mindent megtehet ■Én ezt nem ismerhetem el. Az Isten nem tehetrosszat, nem teheti az igazat hamissá, nem tagadhatja meg magát. Mi magunkat romlásba dönthetjük. Mert nem vagyunk készen, mindig leszünk. Mi a levés állapotában vagyunk, az Isten a létezés állapotában van. A rossz nem egy létező valami, hanem mindig valaminek hiájjajra. Nem az időből vagy a vágyakból folyik. . Budapesti Hiraf a___trwik i jam* l Politikai események. A politikai újesztendő. A kormányzópárt tagjai újesztendő napján 3 Pártkörben gyűlnek össze, ahol a párt nevében Barta-Szabó József üdvözli Rubinér Gyulát. Berné- Sák Nándor pedig Haller Istvánt üdvözli a Károlyipalotában A párt tagjai azután a miniszterelnöki palotába mennek, ahol Teleki Pál gróf miniszterelnököt Hermán Miksa képviselő üdvözli. A miniszterelnök nyilatkozni fog az aktuális politikai kérdésekről is. Rakovszkij Istvánt, a nemzetgyűlés elnökét és Bettuik József allnököt, akik távol vannak a fővárostól táviratban fogják üdvözölni. A demokratapárt elnökét, Ugron Gábort a párt neében Bródy Ernő üdvözli. A miniszterelnök üdvözlése. Szeged első választókerületének nevében Kelemen Béla dr. nyugalmazott főispán, pártelyöke, Teleki Pál gróf miniszterelnökhöz az újév alkalmából meleghangú táviratot küldött, melyben a párt bizalmáról és ragaszkodásáról biztosítja a miniszterelnököt Az államtitkári állások. Megírtuk, hogy a kormány Hegedűs Lórán,a pénzügyminiszter expozéja alapján a politikai államtitkári állásokat megszüntetni kívánja. A legközelebbi miniszteri tanácskozás foglalkozik ezzel azüggyel. A kormány köréből arról értesülünk, hogy legföljebb három politikai államtitkárságot tartanak fönn. Okvetetlenül betöltik a kultuszminiszteri és fölsmivelésügyi politikai államtitkári állást és alkalmasint a belügyminisztériumnak is lesz politikai államtitkára. A nemzetgyűlés összehívása. A keresztényszocialista párt kőnyomatos emfeljelentése alapján megírtuk, hogy mozgalom indult meg a nemzetgyűlés összehívása dolgában. Hátér, István, a párt vezére ma kijelentette, hogy nincs tudomása erről a tervről és nem is óhajtja a nemzet-gyűlésnek február előtt való összehívását. Komoly politikai körökben egyáltalában nem kívánjáka parlamenti szünet megszakítását. A jogi kar meghamisított véleménye. Batthyány Tivadar gróf több nyilatkozatában kijelentette, hogy a budapesti egyetem jogi karának kiküldött bizottsága a király lemondásának kérdésében olyan álláspontra helyezkedett, mint amilyent a Károlyi-kormány elfoglalt. Erre vonatkozóan Király János dr. egyetemi tanár, a jogi kar akkori dékánja ma a 8 Órai Újságban hosszabb nyiltkozatot közöl. Nyilatkozatában megemlíti, hogy a kiküldött kari bizottság tisztelgése alkalmával Károlyi Mihály gróf bizalmas esz-, mécsere után szóvátette a királykérdést is. Erre vonatkozóan Kmetty Károly dr. azt az álláspontját fejtette ki, a melyhez Pikler Gyula dr. is csatlakozott, hogy a magyar trón IV. Károlynál, bizonyos uralkodói ténykedései folytán, a milyenek Horvátország külön államiságának elismerése és a flottának Jugoszlávia részére való átengedése, megürése ,dettnek tekinthető. Ezzel szemben Király János dr., Dotesehal és Kenéz bizottsági tagok az ellenkező álláspontot foglalták el. A tisztelgés előtt a kiküldött kari bizottásg csak a Károlyi-kormány üdvözléséről tárgyalt s a bizottság tagjainak közreműködésével a királykérdésben sem írásbeli jogi vélemény nem készült, sem olyant fává nem hagytak is Károlyiést-F