Budapesti Hírlap, 1921. február (41. évfolyam, 25–47. szám)
1921-02-24 / 44. szám
Budapest, 1921 XII. évfolyam, 44. szám ára 2 korona. Csütörtök, február 24. ..................■...............■. . ■■ JUA Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Steffsettel árast ngess évre 280 kor., fél évre 140 kor., nagy.cave 70 kor., egy hónapra 25 kor. ügyes mm ára mindenfitt 2 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: la.o A Szerkesztőség: Vill. ker., Bükk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vill. ker., József-kirat 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazdban. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.* st paripa. Budapest, febr. 28. Arról a parádés lóról legyen itt a szó, amelyen tegnap Andrássy Gyula gróf oly elegánsan, úgyszólván a politika „magas“ iskolájának szabályai szerint belovagolt a keresztény pártok szövetségébe. Azt hiszem, senki joggal le nem kicsinyelheti Andrássy elhatározását és cselekedetét, ő a választások óta néma, ügyelő tagja a Háznak. Ezt az állását most feladta. Miért? Személyes türelmetlenségből? Gyerekes dolog volna ezt állítani. Elfáradt a pihenésben? Hiszen az sem bizonyos, hogy pihent volna eddig. A miértre nincs más felelet, mint hogy látta, hogy a dolgok nem jól mennek s ezért, ha már ott van, ő is felelős. Ha pedig valakire ránehezedült a felelősség érzete, akkor minden egészséges eszű ember szívesebben vállal felelősséget azért, amit csinál, mint azért, amit nem csinál, vagy amit mások cselekesznek. Eddig sokan vállalkoztak arra, hogy megmentik leromlott helyzetéből a hazát. Sajnos, még senkinek sem sikerült a dolog, s minthogy az ország dolga, ha előre nem megy, az már súlyos esete a hátramenésnek: semmi sem érthetőbb, mint hogy Andrássy gróf, a legképzettebb, leggyakorlottabb s legiskolázottabb politikusaink egyike, nem tudja tovább nézni a meddő vergődést és eddigi szemlélő helyzetéből, mint a régi jó frázis mondja, a tettek terére kivan lépni. Ez tiszteletreméltó elhatározás, mert nem az a fontos dolog, hogy én, vagy te, vagy ő mentse meg a hazát, hanem az, hogy a haza megmentessék. És most arról lévén a szó, mindenki kénytelen meghajolni a valóság előtt, hogy Andrássy kilépett magányából és kezébe vette ez eszmének a zászlaját. Mondjuk ki, képességei vannak a feladathoz, gyakorlata, tapasztalása van hozzá, most, úgy látszik, végre kedve is van hozzá. Azt is mindenkinek be kell látnia, hogy ilyen dologra nem vállalkozhatok egy magányos ember, a leggeniálisabb se. S egy kivált nem egy testület kebelében, ahol szervezett pártok mérkőzésén vagy megegyezésén dől el minden kérdés, a haza megmentése is. Hogy Andrássy gróf elhatározása reális valósággá legyen, annak tehát első lépése, hogy beálljon valamelyik pártba. Azt, hogy a kormányzó pártszövetségbe állt be, már szinte második lépésnek kell neveznünk. Mert hiszen mit csinálhatna valamely kisebbségi ellenzéki pártban. Itt kezdődtek a dolog nehézségei. Ezek közé nem számítjuk azt, hogy liberális múltját, mint ócska vértét, el kellett magáról vetnie, hogy felvehesse a keresztény kurzus páncélját. Ezt se tudta volna minden vezető több gráciával megtenni, mint ő, amiért szívesen, meg is gratuláljuk őt, de egy pontban elhagyta ismert jó ízlése, s ebben tovább ragadta őt buzgalma, mint a meddig, tapintatunk szerint őt helyeslésünkkel elkísérhetnők. Azt mondotta Andrássy Gyula gróf — s ez mint egy erkölcsi kényszer látszik elhatározásában szerepet játszani, — azt mondotta: ha a keresztény kurzus letörik, akkor ismét csak a vörös kurzus következhetik. Ez két irányban súlyos kijelentés, ha megáll. Kegyetlenélet magáról a keresztény kurzusról, amely kétévi munkájával nemhogy odáig nem jutott el, hogy az ország rendjét, de odáig sem, hogy a maga életét biztosítsa. A másik irányban súlyos, mert az országról, a nemzetről az a lesújtó ítélet van benne, hogy olyan gyáva, tehetetlen és züllött, hogy kétévi pauza után megismétlődhetik rajta az, hogy a tíz-tizenöt vakmerő kalandor és ugyanannyi — tengerészkatonákkal megrakott — automobil, ismét könnyűszerrel a nyakába ülhet Mi jobb véleménnyel vagyunk a nemzetről is (melynek hála Isten igen számos jeles és közszolgálatban kipróbált tehetsége egyelőre tétlenségre van kárhoztatva) és jobb véleményben vagyunk a keresztény kurzusról is, amely íme munkába tudta állítani Hegedűst, Grata Gusztávot, Belitskát (kik keresztények ugyan, de nem kurzusok) és most már Andrássy Gyulát is. Ez bizonyos javulásra, az attraktív erő fölébredésére vall. De, tisztelettel legyen mondva: semmiféle kurzus, sem a liberális, sem a vörös, sem a keresztény, nem alkotórésze az állam szilárd épületének: se nem kő, se nem szikla, se nem tégla, csak a vakolat. És minden vakolat lassan porlik, töredez és végre lehull. Aztán jönnek más kőművesek és új vakolattal, új kurzussal látják el az épületet. Nem kell attól félni, hogy a kurzus katasztrofálisan letörik, s aztán jön a káosz. Lassabban, vagy gyorsabban, meg fog érni, meg fog öregedni, mint minden más kurzus, elveszti új és fiatal volta vonzóerejét és mint törmelék fog lehullani a kőépületről, melyet nem tartott, csak takart Magyarországon, ha csak a külföldről fegyver élén be nem hozzák, bolosevizmus nem fog hamarosan újra táncolni rajtunk. Igen nagy ostobaságokat kellene elkövetnünk, hogy ez lehetséges legyen. Azt hiszem, Andrássy Gyula grófnak ezt a szertelen ítéletét csak az a szertelen vágya szuggerálta, hogy az építő, a mentő munkába beállhasson. Felkantározta, felcsatározta hát magának parádés paripájául, hogy mint délceg bajnok belovagolhasson rajta a táborba, amelyet diadalra óhajt vezetni a nemzet nagy, vergődő küzdelmében. És íme, az alkalom is itt van rá, hogy egyénisége egész súlyát és tekintélyét belevesse az ingó serpenyőbe, amelyen a közélet érdeke himbálózik. Általánosan feltűnik az a hallatlan jelenség, hogy a nemzetgyűlés átviszi egyik ülésszakából másikba (ahova tisztviselőit se viszi át) vitáját egy olyan kormány programjáról, amely azért alakult meg, hogy dolgozhassák. Ez nem elég, hanem a vitát oly széles mederben, oly változatos formákban folytatja, amely élénken emlékeztet bennünket a forradalomelőkészítő obstrukciókra. Ha így megy a nemzetgyűlés zsinatja tovább, gondoskodni kell arról, hogy a pénzügyminisztert még egy további esztendőre leszerződtessék, ámbár nem hiszem, hogy kötélnek álljon, mert igen nagyon nem mindegy ám az, hogy az egy évre kiszámított pénzügyi terveket egy rövid év vagy két hosszú esztendő alatt valósítja-e meg. Le se szálljon hát addig Andrássy Gyula gróf tüzes paripájáról, hanem gázoljon bele — nem is annyira a pártok, pont egyesek e privát kedvtelésébe. Mert igazán nincsen értelme annak, hogy a képviselő urak vitázzanak országos költségen egy programról, amelyet ma már talán azok is elfelejtettek, akik megfogalmazták, s amelyet az érdekelt nagyközönség igazán akkor se vett komolyan, a mikor újdonatúj volt. Higyishalmy és Sándor Pál. — Interpollációk a neaxxetgyűlésiben. — A missiui matin-féle szerződés rejtelmei. — A monilpottsztime rendszer. — Jetem Samu miliődése. — Délelőtt dz órától este hétig tárgyalt a nemzetgyűlés. — A nemzetgyűlés ülése ma fölötte hosszúra nyúlt. Délelőtt fél órától este 17-ig tartott s a napnak legnagyobb részét interpellációk foglalták le. Nagy érdeklődést s hellyel-közzel zajos izgalmat keltett Hegyeshalmi kereskedelmi miniszternél, és Sándor Pálnak vitája a Biedermann-féle áll a tavánuli szerződésről. A miniszter azzal vádolta meg Sándor Pált, hogy támadása voltaképpen a keresztény irány befeketítésére irányul s erre Sándor Pál kétségbevonhatatlan uj adatokkal bizonyította a szerződés káros voltát. Később ugyancsak nagymozgalmat idézett föl Sándor Pál a szénszállításról, továbbá a katonai konfekciós szállításokról, az élelmezési monopóliumokról és Stern Samu működéséről szóló interpellációjával, amelyre Vass József közélelmezési miniszter azonnal válaszolt. Az interpellálók közt volt ma Széchenyi Viktor gróf is, aki oroszországi hadifogjaink hazahozatalát sürgette. Az interpellációra Gratz Gusztáv külügyminiszter ryomban válaszolt. A Kormány programjáról szóló vita keretében Rassay Károly és Barla-Szabó József a kormány iránt való bizalmatlanságukat fejtették ki. A részletek alább következnek: A nemestégülés ülése. Az ülés elején a mentelmi bizottság előadója jelentette, hogy a részint izgatással, részint rágalmazással vagy becsületsértéssel vádolt Sziráky Pál, Vértes Vilmos, Zákány Gyula, Ujváry Géza és Drizdy Győző ügyében az eljárástbefejezte. Hegyeshalmi Lajos kereskedelmi miniszter, beterjesztette azután a védjegyoltalomról rendel-,kező törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A kormány programja. A kormány programjához ma elsőnek Rassay Károly szólalt föl. Andrássy tegnapi beszédére reflektálva, örömét fejezi ki azon, hogy Andrássy végre félretette a duzzogás politikáját. A kormány programjáról vitatkozni — úgymond — akkor, amikor a kormány már két hónap óta vágd a végrehajtó, sőt a kivételes hatalmat, fölösleges. Legyen már egyszer vége a kivételes hatalomnak. A mércse a pénzügyminiszter lemondott, akkor a miniszterelnök egy angol alkotmányos pózzal beadta a kormény lemondását s uj kormányát olyanokkal töltötte meg, a kiknek sem pártba sem érzelmi közösségük nem volt a nemzetgyűléssel. A kormány nem védi a nemzetgyűlés szuverenitását Pest vármegye tegnapi határozata már a teljes forradalmat, jelenti a nemzetgyűléssel szemben. Azután a királykérdéssel foglalkozik. Az amerikai Szabadság megírta, hogy Dvorcsák Győző nemzetgyűlési képviselő két óra hosszat időzött Pranginsban IV. Károly királynál Azt is megírta ez a lap, hogy Magyarországon a hatalmat gyakorló képviselők vissza akarják hozni a királyt s hogy ez meg fog történni: ez év júniusa és szeptember között. És ezt a lapot szabadon terjesztik az országban. Károlyi József gróf főispán azt a kijelentést tette, hogy ő a királyi által kinevezett főispánnak tartja magát, s még mindig nincs fölmentve. Andrássy is kétségbe vonta, hogy a nemzetgyűlésnek joga volna hozzányúlni a® államjogi problémák megoldásához. Mindezek alapján azt mondja Rassay, hogy főképp a királykér,dés miatt bizalmatlan a kormány iránt. Azután szóvá tette a tisztviselők helyzetét s kijelentette, hogy addig a pénzügyminiszter egyetlen javaslatot sem fogja megszavazni, amíg a tisztviselőkön nem , segít. Most fölemelkedett Teleki Pál gróf miniszter*,elnök s beterjesztette az 1915—1916. évi zárószámadásának I—-VIII. füzetét, továbbá a magyar korona címerének magánosok, vállalatok, intézetek ál-l tal való használata engedelemdijának fölemeléséről. Szóló törvényjavaslatot. ~~u' ’~r