Budapesti Hírlap, 1921. március (41. évfolyam, 48–68. szám)

1921-03-22 / 62. szám

2 Rassay Károly: A rendelet úgy intézkedik ■hogy az új bérlő minden kárpótlás nélkül átveheti az egész berendezést és az épületet is. Dródzy Ernő: Kun Béla rendszere! Rassay Károly: A­mi a mozikkal történt, nem hasonlítható össze a más jogosítványok elvételével, mert az italmérési engedély, a trifikengedély egész más természetű. Ezek csak elosztószervek, a mozi pedig valóságos ipar, a­melyben milliós ív­­elé­sek történnek. Dinich Vidor: Tiszta bolysevizmus! Rassay Károly: Tomcsányi miniszter a mozi­­saknáik cinikusan azt mondta, hogy nem történt semmi baj, mert hiszen nincs kizárva, hogy az is kaphat új engedelmet, a­kitől elvették. Ez rosszabb mint a bolysevizmus, mert a kommunisták a köz részére vették el. Avarfy Elek: (Öklével az asztalra csap.) Nem kellett volna kommunizmust­ csinálni. Gonda Jenő: Az ötven zsidónak, a feje fáj. Rassay Károly Gunda felé. Annak, a­ki tagja volt a pa­pi tanácsnak, nincs joga így beszélni. (Zaj.) Nem lehet egyesektől elvenni a vagyont és mások­nak odaadni jótékonyság ürügye alatt. Pénzügyi szempontból is súlyos következményei lesznek en­­nek. A mozgóképszínházak játszási engedelem és vigalmi adó címén nagy összegeket fizetnek az ál­lamnak, nem is szólva a harmad­­ osztályú kere­­seti adóról Tessék törvényjavaslatot hozni, a mozok kisajátításáról, vagy tessék új és magasabb adókkal sújtani az üzemeket. Akkor a pénz tényleg a bé­náknak és a koldusoknak fog jutni. Bozsik Pál: Csupa zsidót véd. Bródy Ernő: Hát a zsidótól szabad rabolni­? Meskó Zoltán: Nem hiába, a mozisok ügyvéd­­képviselőt kerestek. Bródy Ernő (felugrik): Gyanúsítás akar ez lenni? Tasnády K. József­: Ez gyanúsítás! Én is ügy­véd vagyok. Meskó Zoltán tagadókig int a kezével! Rassay Károly: Az egész kérdés mögött rejtő­zik az angol-magyar filmforgalmi r.-t., a­melynek élén Stead angol ezredes áll, a­ki szerződést kö­tött a vallás- és közoktatásügyi minisztériummal. Pekár Gyula: Nem kötött. Rassay Károly: Ak­kor szerződést fog kötni Hét mozit kapott az angol-magyar filmszínház, a­mely most ezekért semmiféle kárpótlást nem tar­tozik fizetni azoknak, a­kiktől elvették. És azelőtt úgy volt, hogy a­ki bérbe adta moziját, az elvesz­tette az engedelmet. A mostani rendelet ezt meg­változtatja, most már szabad bérbeadni a mozit. De tudva van az, hogy az angol-magyar filmtársaság egy év alatt tizenöt mozival kötött bérleti szerző­dést. A rendeletnek ez a része is tehát az angol­­magyar társaság kedvéért történt. Végül interpellá­ciójában azt kérdi, hogy hajlandó-e a minisz­er módosítani a rendeletet s megvédeni a magánjogot A miniszter válasza. Tomcsányi P. Vilmos igazságügyminiszter-bel­­ügyminiszter válaszában kifejti, hogy a férfi rende­let, a­mely engedélyhez kötötte a mozik működését, nem volt megfelelő. Ezen változtatni kellett s most már bizonyos állandósága lesz a moziknak, ha egy­szer megkapták az engedelmet. A miniszteri rende­let hivatkozik a kivételes törvényre is, mert a lakás­ügyekben kivételes szabályok állanak fenn. Azt a helyiséget, a­melyet eddig a régi engedélyes vett igénybe a mozgó céljaira, a háztulajdonos köteles az új engedélyesnek kiadni és a lakáshivatal pedig kö­teles az új engedélyest a helyiségbe beköltöztetni. Sándor Pál: Ez rablás. Tomcsányi Vilmos Pál: Ez csak egyszerű la­káskérdés. A beügyminisztérium a kormányrende­let alapján jogérvényesen jár el. E tekintetben meg vagyok nyugodva az iránt, hogy a bíróság az 1869. évi IV. törvénycikk alapján tudni fogja, mi a köte­lessége.Pető Sándor: Nem illik a kormánytól az em­berek vagyonát elvenni-Felkiáltások: Fáj a zsidóknak a feje, hogy a zsidóktól elvették. -Az elnök: Pető képviselő urat rendreutasítom. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Négy szempontot vettünk figyelembe. Az első szem­pont az, hogy a mozgószínházakat be lehet kap­csolni a fiatalságnak és munkásságnak hazafias szel­lemben való nevelésébe. Sándor Pál: Majd azt a Stead megcsinálja. Tomcsányi Vilmos Pál: A második szempont az, hogy az állam támogatásban kívánja részesíteni a rokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat To­vábbá közérdekű egyesületeknek anyagi forrásokat kell juttatni. Erkölcsi szempontokat is figyelembe kell venni. Drozdy Győző: Majd a Stead Becker Bébyvel fogja ezt megvalósítani. Tomcsányi Vilmos Pál­ igazságügyminiszter: Tizenöt régi engedélyes nem kért új engedélyt. Drozdy Győző: Az iktatóban eltűnt az aktájuk. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Meglehet, hogy az illetők kértek, de nem illetékes helyen, mert a belügyminisztériumban nem kértek. A régi engedélyesek közül nem kap engedélyt negyvenegy. A­mi a Magyar-Angol Fimrészvénytár­­sasá­got illeti, ennek ügyét meg fogja vizsgá­ni s ha szabálytalanság lesz, azt megszünteti. Annyit tud, hogy a Magyar-Angol Filmrészvénytár­saság az új igénylők közt van és fog is kapni engedélyeket, mert olyan kötelezettségeket vál­al, a­melyek köz­érdekből nagyjelentőségűét. Kéri válaszának tudo­másulvételét. Rassay Károly viszonválaszában azt mondja, hogy a mozikérdést nem lehet a kivételes hatalom­mal rendezni, mint a lakásügyet. Az egyesületeket tartsa­­ a társadalom, vagy ha nem életképesek, akkor szűnjenek meg. Túri Béla: A nemzeti szellem meg van rontva, meg kell javítani. Sándor Pál: Majd Stead megjavítja. Rassay Károly­: Talán Báni Balázs is rokkant katona? Gömbös Gyula: Kiég volt sebesülve. Rassay Károly: Tiltakozom az ellen, hogy itt engedélyeket egyesek protekcióból kapjanak. Vréter István: Dáni Balázs kétszer súlyosan megsebesült. Rassay Károly: Vannak, a­kik többször sebe­sültek meg. Dinás Vidtor: És sokkal szegényebbek. Rassay Károly: Hol van garancia arra, hogy holnap nem a kávéházaktól és más üzl­ebektől von­ják el az engedélyt? Fölkiáltások a kereszténypárton: Nagyon he­lyes lesz. Rassay Károly: A kártérítés kérdésére nézve nem adott választ a miniszter, holott ez az interpel­láció sarkpontja. Igenis, itt van a kommunizmus, ha milliós vállalatokat kártérítés nélkül megszüntet­nek. (Zaj.) Tomcsányi P. Vilmos közbeszól: Kárpótlásra a régi engedményesnek joga van, ez a magánjogra tartozik. De természetesen, ha az engedményes a befektetett tőkét tíz év alatt már százszorosam visz­­szakapta, akkor nem lehet szó kártérítésről. Rassay Károly erre kiemeli, hogy erre a mi­niszteri kijelentésre szükség volt Ha a miniszter a kártérítés kérdését a magánjog keretébe utalja, ezen az alapon megérthetik egymást s ily értelemben ő is tudomásul veheti a választ A Ház a választ tudomásul vette. Interpelláció a köztársasági pártról. Tasnádi K. József fölhívja az igazságügymi­­niszter figyemét arra, hogy egy köztársasági párt mozgolódik és tegnap Nagy György vezetésével meg­jelent Kosuth Lajos sírjánál. Tomcsányi igazságügyminiszter azt felelte az interpellációra, hogy nincs tájékozva a Kossuth sír­jánál mondott köztársasági beszédről. Majd megvizs­gálja az esetet s az egész mozgalmat s a vizsgálat alapján fog intézkedni. A választ tudomásul vették s ezzel az ülés egynegyed háromkor véget ért.­metország teljesítőképességének oly megszilárdulá­sát jelenti, a­menely úgy lehet, fölöslegessé teszi a büntető szankciók alkalmazását és a Londonban megszakított tárgyalás új megindítására ad alapot. A szavazás részletes eredménye. éppeb­ből jelentik, hogy a reggel 7 óráig ér­kezett jelentések szerint Felsősziléziában 113.000 német és 460.700 lengyel szavazatot adtak le. Ez 61 százalékos német többséget jelent Az eddig beérkezett jelentések szerint az egyes szavazókerületekben a szövetségközi bizottság meg­­állapítása szerint az eredmény a következő: Bosen­,­berg 24­ 200 német szavazat, (11.400 lengyel szava­zat), Lublinik 15.100 (13.800), Kreuzberg 4300 (2300), Tarnowitz 17­ 600 (27.000), Grosstraliti 22.500 (22.900), Oberglogau 32.700 (4500), Kösd 22.500 (22.900), Gleiwitz 58.000 (32.000), Lech­sefintz 65.100 (300), Ratibor 4S-700 (20700) , Katto­­witz 76.400 (69.800), Königshütte város 3L800 (10-800), Beuthen 73.900 (73.500), Hindenburg 45.200 (43.000), Pless 14-400 Ml.OOp), Bybmk 28.500 (50.000), Oppeln: 81.000 (20-000). .(Hr. T. l) Öröm Berlinben. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon: Berlin­ből táviratoztak. Berlinben igen nagy az öröm a­ népszavazás kedvező eredménye miatt. A középületek és a magánházak legnagyobb része lobogóciszt öltött. teáP£MTi Hírlap , 1921 március 22 Mellék a lengyel hadsereg leszerelését. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon, Varsóból táviratozzál. A rigai békeszerződés aláírása követ­keztében a lengyel hadügyminiszter elrendelte a had­sereg 1896—97—98-as évfolyamainak leszerelését. Felsőszilézia népe a németek mellett döntött. — A szavazók hatvanegy százaléka Német­­országra szavazott.­­ A vasárnapi népszavazás Felsősziléziában az eddig rendelkezésre álló adatok szerint a né­metek javára dőlt el, a­mi azonban nem jelenti egyúttal feltétlenül azt is, hogy egész Felsőszilézia csakugyan a németeké is marad. A szavazásra jogosultaknak kilencvennyolc szá­zaléka szavazott le, ám még ennél is jobban do­kumentálja a németségnek hasonlíthatatlan erejű nemzeti érzését, hazaszeretét, hogy majdnem ne­gyedmillió nem Felsősziléziában lakó, hanem a né­­met határokon is túl, Amerikában és Dé Afrikában élő sziléziai jött haza tengerek viharán s ezer más akadályon át, csak azért, hogy megmentse hazája számára Felsősziléziát, a­mely részükre nemzeti, Európa számára­ pedig­­ európai kérdés lett. A szavazás figyelemreméltó momentumai, hogy a vá­rosi szavazókörökben a németek jóformán az egész vonalon túlnyomó többséget értek el , hogy az Odera vonalán a lengyel lakosság is Németország mellett szavazott. A másik, nagy súllyal a mérlegbe­eső körülmény azonban, hogy a lengyelek éppen az Oderától északra eső ipari és bányavidéken mutat­koztak erősebbnek, a­minek tem­­észe­tes magyará­zata, hogy ez a vidék közvetellenül szomszédos Lengyelországgal, Felsőszilézia megosztása esetén pedig nem lehetetlen következménye lehetne, hogy az antant éppen ezt a gazdaságilag értékesebb vidé­ket ítélhetné oda a lengyeleknek. Ezzel szemben egész Felsőeznéziának német­ kézen maradása No­­ ­fm­­ann amerikai útja. Viviani Volt francia miniszterelnök és a nép­­szövetség francia delegáltja Amerikába készül menni Utazása hivatalos. A francia kormány és az egész francia nép üdvözletét kell átadnia az új elnöknek, Hardingnak. Az utazás első hírére már kétségtelen volt, hogy Vivianinak fontosabb feladata is lesz Amerikában, mint kizárólag üdvözleteket vinni és hozni Franciaország győzelmi politikája, úgy a­hogy a megkötött békékben megnyilvánul, a szö­vetségesei további szoros együttműködése nélkül bizony nem tartható fenn- Clemenceaunak minden igyekezete tehát kettőre irányult: a békéket meg­tölteni a francia győzelmi politika szellemével és ezt a szellemet a szövetségesekkel elfogadtatni. Clemenceau mind a­­két irányban célt ért. De a boldogság csak rövidélletű volt. A biztosság érzetét hamar felváltotta a kínos bizonytalanság. Amerika cserbenhagyta a franciákat és békéjüket, még­pedg éppen annak a republikánus pártnak az erélyes tiltakozására, a­mely Holding megválasztásával Amerikában most magához ragadta a politikai ha­talmat. A franciák ezt az amerikai pálfordulást el­hárítani nem tudván, már csak ellensúlyozására gondolhattak. Az ellensúly csak Anglia lehetett. Anglia érdeklődőét nem volt szabad elveszteniük, sőt mindenáron olyan szoros érdekközösségre kel­lett Angiéval jutnunk, a­mely a békes­zerződések további érintetlenségét -lm­érik a elpártolása után is biztosítja. A lefolyt párisi és londoni konferenciák igazolják, hogy a franciákat ebben az irányban eddig csalódás nem é­rte. De azért nem kerülhette el az aggódó franciák figyelmét, hogy az angol­­francia barátság még­sem az a biztos bázis, a­melyre föltétlenül és mindenkoron építeni lehet. És elvégre egy nagy szövetséges helyett kettő csak használ­hat az ügynek. A békék szénája nincs rendiben, ez nem titok: többé sehol a világon. Viviani tehát Amerikába megy, hogy jobbra fordítsa az idők kerekét, a­mely balra fordult. Most hogy elutazásának köze­ledik a napja, a csendet a­mely ezt az utat eddig körülvette, felváltja a nyilatkozatok és hírek han­gos áradata. Egyszerre tudnak az emberek sok mindenféléről, a­mire még tegnap nem is gondol­ta­k. A legnevezetesebb az amerikai-francia védő­szövetség megkötésének a terve Japánország ellen. Fölületes dolog volna komolyan reagálni ezekre a híresztelésekre, ha van bennök valami, az nap­fényre fog kerülni. Ma beérhetjük azzal, hogy ugyanaznap, a­mikor Viviani útjáról lerántják a leplet, jónak látják Harding e­röknek a külügyi politikáról táplált nézeteit pontokba szedve a vi­lággal közölni. Ezek a pontok azt mondják, hogy az elnök: 1. Ellenzi, hogy a békeszerződést­­újra a sze­nátus elé terjesszék. 2. Ellenzi, hogy a tulajdon­képpeni békefeltételeket ratifikálják; ellenzi ezt akkor is, ha a népszövetségre vonatkozó egyezményt ki­kapcsolják. 3. Ellenzi, hogy Amerika belépjen a népszövetségbe, még abban az esetben is, ha ki­kapcsolják a 10. szakaszt, mint a­hogy Viviani ja­vasolja; ellenzi, hogy Amerika a nemzetek akármi­­lyen szövetségébe belépjen, ha ez állandó katonai kötelezettséget jelent számára. 4. Tény az, hogy nincs olyan általános békeszerződés, a­melyet az Egyesült­ Államok elfogadhatnának a nélkül, hogy cselekvési szabadságuk ne korlátoztatnék és az a politikai hagyomány, hogy Európa ügyeibe nem avatkoznak, csorbát ne szenvedne. Éppen ezért az elnök tanulmányozni fogja azokat a módokat, a­melyeknek segítségével helyre lehet állítani a békét Németországgal

Next