Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)
1921-04-22 / 86. szám
A Budapesti Hírlap m. Bst. 1921 április 28. számában azt olvasta, hogy a királynak évi 10 milliós évjáradékot ígértek. Ugyancsak a külföldi lapokban olvasta azt a hírt, hogy a kormány közegei tárgyalnak Svájciban a király elhelyezéséről. Továbbákérdi, hogy van-e közjogi jelentősége annak, hogy az előző kormányelnök kiadta a királyi manifesztációt? (Mozgás.) A kormány általános profit -díjásra térve, úgy látja, hogy a kormány választásra, készül. Azután azt kérdi, hogy mi legyen az ideiglenes államfő kérdésével. Végül kijelenti, hogy nincs bizalma a kormány iránt. Tomcsányi a Beniczky-esetről. Most Tomcsányi V. Pál igazságügyminiszter emelkedett szólásra, hogy megvilágítsa a Beniczkyesetet. Az ország színe előtt ünnepélyesen kijelentem, hogy a kormányzó úr örömállósága a Beniczky- ügyben semmiféle intézkedést nem tett. Utólagosan nyert értesülést erről. (be kiáltások a kisgazdáknál: Éljen Horthy!) Húsvétvasárnap éjjel nyertünk értesítést arról, hogy két képviselőtársam olyan intézkedést óhajt tenni, amely intézkedést, mi a kormány, az 1920. évi I. törvénycikk értelmében meg ne engedhetőnek tartottunk. (Zaj.) Hornyánszky Zoltán: Miért? Mert autóba akartak ülni? Tomcsányi: Az intézkedések megvalósítását meg kellett akadályozni. Hozzájárultam a főkapitány intézkedéseihez és további utasításokat adtam neki. Hornyánszky: Igen, a letartóztatásra. Tomcsányi: Rövid idő múlva értesítést kaptam, hogy intézkedéseimet foganatosították és Hajmáskéren föltartóztatták a képviselőket (Zaj.) Hogy ott hogyan értették félre az intézkedést, arra az a magyarázat van, hogy az izgalmas órák alatt ügyelni kellett, hogy minden intézkedés egy helyről származzék. Mi állandóan a kormányzóság épületében tartózkodtunk, annak telefonját vettük igénybe nemcsak nappal, de éjjel is és ezt az utasítást is a szárnysegéd telefonjáról adtam ki. Innen támadhatott a félreértés, hogy a szervek a kormányzóságtól vették föl a parancsot (Zaj.) és úgy értelmzték őket, hogy a kormányzóságtól jöttek is. Heggel ismét beszéltem a hajmáskéri parancsnokkal és mondtam, hogy én tettem . . . Hornyánszky. A letartóztatásra nagyon helytelenül. (Zajos tiltakozás. A kisgazdák tapsolnak.) Hornyánszky Zoltán: Ez jogrend? Ez dikta, fura. Szilágyi Lajos: A belügyminiszter úr a hadsereggel intézkedik. Ez nem lehet!! (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés a keresztény párton.) Tomcsányi Vilmos Pál: A képviselő úr tudhatná, hogy törvényeink értelmében is a nemzeti hadsereg feladata a belső rend föntartása. Délután a honvédelmi miniszter nem volt jelen. Beszélem telefonon az ottani ezredessel és képviselőtársaimmal szemben lojálisan akartam eljárni. (Óriási zaj a középen és a baloldalon.) Azt üzentem nekik, hogy ha becsületszavukat adják, hogy Budapestre jönnek fel és itt jelentkeznek, szabadon fogják bocsátani őket. Dinich Vidtor: Kinél jelentkezzenek? A sóhivatalnál? (Nagy derültség.) Tomcsányi V. Pál: Nem akartam képviselőtársaimmal szemben szigorú rendszabályokat alkalmazni. Bíztam abban, hogy Pestre jönnek és nálam jelentkeznek. (Zaj.) Felkiáltások: Milyen címen? Micsoda jogon? Drozdy Győző: Talán moziengedélyért jelentkezzenek? Szilágyi Lajos: Mondja el ezt a kisdedóvóban. Az elnök szüntelenül rázsza a csengőt. A zaj tovább tart. Az elnök figyelmezteti a Házat, hogy ha nem tudja fentartani az ülés rendjét, kénytelen lesz az ülést felfüggeszteni. Tomisányi igazságügyminiszter: Mi a képviselő urak érdekében jártunk el, mert nem akartuk őket tovább is fedezet mellett hagyni. (Zaj.) Amikor a képviselők Budapestre érkeztek, én elmentem a lakásukra s ezzel is előzékenységet tanúsítottam. Tájékoztattam őket, miért kellett ezeket az intézkedéseket megtenni. Közöltem, hoggy nem kívánok további erőszakos rendszabályokat velük szemben alkalmazni (Zaj.) feltéve, hogy Budapesten maradnak és hasonló lépésektőltartózkodnak. Sándor Pál: Mit követtek el? Tomcsányi Vilmos Pál: Az intézkedéseket kizáróan énköszvetetlenül tettem és a közvetetlenül alámrendelt hatóságok. A teljes felelősséget vállalom. Nem azért, hogy a kormányzó azért vállalom a felősséget, mert a kormányzó úr ebbeen a dologban semmit sem tett és utólagosan vett tudomást az egészről. Mindent én tettem és a felelősséget vállalom. (Taps a kisgazdapárton. Felkiáltások a keresztény pártról: Rosszul tette!) Tomcsányi Pál: Részletekbe nem akarok belemenni. (Viharos felkiáltások a keresztény párton: Halljuk a részleteket, csak halljuk!), hogy az egész kérdést föltárjam. Ha a mentelmi bizottság jelentése a nemzetgyűlés elé kerül, én nyugodt fővelvárom a nemzetgyűlés ítéletét. Tomcsányi beszéde végén az elnök az ülést felfüggeszti. Andrássy beszéde. A szünet után Andrássy Gyula gróf szólalt föl a program-vita keretében. A következőiket mondotta: — Grieger Miklós képviselőtársam tegnap azt mondotta, hogy őfelsége IV. Károly király a baj idején megszökött az országból és itt hagyta veszélyben népét. Meg vagyok győződve, hogy ezt a kijelentést jóhiszeműleg tette. De nekem hangoztatnom kell, h hogy ez nem felel meg a valóságnak. Én, mint az akkori idők koronatanúja, kötelességemnek tartom előtárni a való tényállást. Amikor én kineveztettem külügyminiszternek, Becsbe mentem, hogy megindítsam a békeakciót. Ugyanakkor szüksége merült fel annak, hogy őfelsége egy-két napig Bécsbe jöjjön, egyrészt a békeakció megbeszélése végett, másrészt, hogy az Ausztriában az akkori időben kiadott manifesztálna által előidézett osztrák válságot elintézze. Megállapodtunk őfelségével abban, hogy a család Gödöllőn marad és hogy őfelsége a legsürgősebb teendők elvégzése után visszatér Magyarországba. Őfelsége úgyis jött, mint a ki pár napig fog Bécsben maradni és a teendők elvégzése után rögtön visszatér. Közben bekövetkezett Magyarországon a felfordulás. Nem volt rend és nem volt kormány. Reményünk, amelyeket a kormány alakításához fűztünk, nem váltak be. Pest utcáin anarkii dühöngött és az őfelsége által kinevezett kormány cserben hagyta őfelségét. Köztársasági kormánynak vallotta magát. Ilyen körülmények között akkor igazán nem kerülhetett szóba, hogy őfelsége visszatérjen Pestre. Felkiáltások a középen: Meg is ölték. Andrásy Gyula gróf.- Nem a félelem tartotta ezt vissza, hanem más motívumok. Okkal-joggal nem akarta abban az időtájban Magyarországon való jelenlétével a bizonyára kitörő polgárháborút fölidézni. Az ország határán állott az ellenség. A magyar közönség legnagyobb része el volt telve azzal a hazugsággal, hogy az antant kizáróan csaj Károlyi Mihállyal és egy pár hívével fog szóbaállni, de nem Habsburggal. Ilyen viszonyok között őfelsége hazaérkezése a polgárháború megindítására vezetett volna a mely ellenkezett azzal a nemes kötelességérzettel, a mely őfelségét minden tekintetben jellemzi. (Fölkiáltások a jobbközépen: Éljen a király!) Azt hiszem, ezzel ezt a kérdést tisztáztam. — Rassayval szemben kiemeli azután, hogy a nemzet önérzete nem viselheti el azt a szégyent, hogy külső hatalmak avatkozzanak bele abba, hogy ki legyen a magyar király. A szabad királyválasztás gondolata a legszörnyűségesebb, a legszerencsétlenebb gondolat. (Zaj és mozgás a kisgazdáknál.) Magyarország ezeréves alkotmánya és a nemzet vitális érdeke azt követeli, hogy a nemzetgyűlés a királykérdésben a törvényes megoldáshoz ragaszkodjék, oly megadáshoz, amely visszaadja az országnak törvényes királyát. (Nagy taps a keresztény párton.) A kormány általános programjára térve kijelenti, hogy bizalommal viseltetik a kormány iránt, amelynek programja egyezik az övével. Ő is szükségesnek tartja az alkományreformot, de az ősi tradíciók megóvásával. A papiros alkotmányok nem tartósak, még azok se i váltak be, melyeket olyan nemzetgyűlések hoztak, amelyeknek tudásbeli színvonala magasabb volt, mint a miénk. (Mozgás.) A nemzetgyűlés jogait nem akarom kétségbevonni, csak konstatálnom kell, hogy erkölcsi kötelessége a nemzetgyűlésnek, hogy saját jogaiba beleszeretve, amelyeket önmaga adott magának, ne tegye tönkre a nemzet legnagyobb jogait. (Mozgás.) Miként a miniszterelnök, ő is elitéli az agresszív antiszemitizmust. Az ilyen agresszivitás szerencsétlenség és mihogy dicsőségére, de szégyenére válik a nemzetnek. Intézményesen kell a keresztény társadalmat megvédelmezni a nem keresztény befolyások ellen és lehetővé tenni azt, hogy a közgazdasági életbe nagyobb befolyása legyen, mint eddig volt. Az egységes pártot nem szabad erőszakolni. Magától kell létrejönnie. A szociálpolitikai reformról, majd a munkáskérdésről beszélt még. A gabona szabadforgalmával kapcsolatban biztosítani kell az ellátatlanok szükségleteit. Gaál Gaszton: Tessék közteherré tenni. Andrássy ezután a jogrend megóvásáról beszélt, melyet minden körülmények közülit és mindenkivel szemben egyaránt meg kell őrizni. Különösen nagy súlyt helyes arra, hogy a katonaság ne avatkozzék a polgári közigazgatásba. (Általános helyeslés.) A polgári rendészetet szigorúan el kell választani a katonai szempontoktól és beavatkozástól. A katonai szervek ne irányítsák a civil rendészetet. Gömbös kinevezését azért ellenezte, mert a párt őt megtestesül militaristának tartja. Végül újólag kijelenti, hogy a kormány programját magáévá teszi és melegen támogatja. (Zajos helyeslés és tetszés a középen és a baloldalon.) Beniczky leleplezései. Ezek után Beniczky Ödön szólalt fel személyes kérdésben s a következőket mondotta: — Az igazságügyminiszter úr előadásával szemben van szerencsém bemutatni eredetiben a következő táviratot: feineszményi és tapolcai út mentén haladó automobil, a melyben Szmrecsányi György és Beniczky Ödön képviselők ülnek, feltartóztatandó, képviselők letartóztatandók mentelmi jog tekintetbe vétele nélkül. Mindez jelentendő Budapestre, kormányzó úr első szárnysegédének, Magasházy, százados.“ Hornyánszky Zoltán: Szép egy mentelmi jogi (Zaj a Ház minden oldalán.) Beniczky Ödön: Van szerencsém egy másik táviratot is bemutatni, azt leadta a kormányzóság szárnysegédi hivatala. Arról szól, hogy abban az esetben, ha a neszmény—tapolcai út mentén nem sikerülne a feltartóztatásunk, akkor Szombatihelyen, a városnak kapuja előtt legyünk feltartóztatandók s őrizetbe veendők. Jelen távirat a miniszterelnök urnak további intézkedés végett bemutatandó. A táviratot felvette olvashatatlan a burásai ur, leadta Magasházy százados. Ezek után a nemzetgyűlés képet alkothat magánnak kinek az előadása felel meg a valóságnak. Tomcsányi igazságügyminiszter: Én beszédemben rámutattam arra, hogy a látszat, amely künn előállhatott, onnan származhatott, hogy én ezekben az órákban állandóan a kormányzói irodában tartózkodtam, csak azért, hogy egy szerv adja le az öszszes jelentéseket. Ez a szárnysegéd szobából történt telefonon vagy távirati úton. Nemcsak az ő részéről, hanem a főkapitány részéről is azért volt erre szükség, hogy a válaszértesítések is ide érkezzenek. Dinics Vidor: Halljuk a bácsit mesélni Tomcsányi Vilmos Pál: Nem az a fontos, hogy ki írta alá az intézkedéseket, hanem az, hogy kinek a hozzájárulásával történt. Én intézkedtem közvetetlenül vagy közvetett uton, minden ügyben. (Zaj.) Fölkiáltások a kisgazdapártonElég volt. Beniczky Ödön: A hajmáskéri letartóztatás alkalmával a vezénylő százados a kormányzó arra hivatkozott, annak a nevében tartóztatott le bennünket. Csupán hat órakor jött bejelenteni, hogy most már a belügyminiszter intézkedésére vagyunk foglyok. (Nagy zaj.) A százados úr részéről történt tévedés föltétlenül jóhiszemű volt, de azt nem tudta a mai napig, hogy a belügyminiszter urat Magasházy századosnak hívják. Mivel az intézkedés Magasház V. százados nevében történt (Óriási zaj.) A programvita folytatása. Azután a programvitát folytatták s Tasnády• Kovács József mondott beszédet A kormány programjáról szólott, de kitért a királykérdésre is. Helyesli Andrássynak azt a megállapítását, hogy a király nem szökött meg. Akit Szent István koronájával megkoronáztak, annak sérthetetlennek kell maradni. El kellett mennie a királynak, mert gyermekeit meg akarták ölni és a király gyermekeit épen az mentette meg, akit most a vádlottak padjára ültettek. (Nagy zaj.) Meskó Zoltán: Ki ültette oda? Tasnády Kovács József: Majd elmondom, ha eljön az ideje. (Zaj.) A királykérdés alkotmányjogi kérdés, amelyet alaposan tanulmányozott s egyetért a miniszterelnökkel abban, hogy külső és belső politikai okok miatt ma meg nem oldható, de alkotmányunkat rendeznünk kell. Kéri a miniszterelnököt, legyen a magyar fajnak a védelmezője,hogy Magyarországon a magyar lehessen végre az úr. Bethlen István miniszterelnök kéri, hogy a tárgysorozat megszakításával holnap a pénzügyi javaslatok tárgyalására térjen át a nemzetgyűlés, mert a költségvetés tárgyalása kapcsán úgyis alkalma lesz a nemzetgyűlésnek az összes politikai kérdésekhez hozzászólani. Rakovszky István elnök indítványára a Ház a holnapi ülés napirendjére a vagyonváltságról szóló törvényjavaslat tárgyalását tűzte ki. . Interpelláció: Drózdy Győző mondotta el azután interpellációját: Megdöbbentő pénzpocsékolás folyik minden, vonalon. A pénzpocsékolásról részletes illusztrációikat a költségvetési vita folyamán fog előterjeszteni. Most a Magyar Távirati Iroda dolgaival akar foglalkozni. A Távirati Irodára az állam soha nem fizetett rá. Amikor a keresztény kurzus jött, Teleki miniszter első dolga az volt, hogy eltávolítsa a sajtófőnököt, a becsületességéről és jelleméről ismert Bónitz Ferencet és kinevezte Eckhardt Tibort sajtófőnöknek, Eckhardt azonnal reformokkal jött. Elsősorban militarizálta a Távirati Irodát, amelynek vezetését Kozma Miklós kapitányra bízta. Szilágyi Lajos: A Magyar Távirati Iroda, mint vitézi telek! (Nagy derültség.) Drózdy Győző: míg ezelőtt tizenkétezer korona volt a Távirati Iroda szubvenciója, most tizenkét millió. A régi Távirati Irodában húsz ember dolgozott, most százhúsz. Hogy a vidéki szervekben mennyi működik, meg sem lehet állapítani. A Távirati Irodának nem volt spekulációra alapozott tőzsdei osztálya, kül- és belföldi és egyéb nem tudom micsoda osztálya, vezetőjének ezelőtt nem volt két gépírókisasszonya és szolgálati éves főhadnagy-titkára. Nehogy félreértsenek. Nem azt helytelenítem, hogy katonatiszteket polgári hivatalokban elhelyeznek, mert ez valóban helyes és szükségesk