Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-22 / 86. szám

Mopjeter.ik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési ára 1:: Egész évre 440 K, félévre 220 K, negyedévre 110 IC, egy hónapra 40 K. Bgrgee szám ára 2 feorona, Ausztriában 5 kör. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. XII. évfolyammI, 83. szám Péntek, április 22. Rákosi Jenő. Helyettes főszerkesztő: Csajsztnny Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „ Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,­­ Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen."­ ­ Budapest és London. Budapest, ápr. 21. Nem kis zavarban vagyok. Azon hunykó­­dom, hogy hova figyeljek: a Duna partjára-e vagy a Temze partjára, a­hol az a régi szép palota áll, mely kétségkívül inspirálta a mi Ybl mesterünk fantáziáját, a mikor országházunk grandiózus tervei forrongtak teremtő agyában. Mert az angol parlamentben a trianoni béke ratifikációját tárgyalták é­s el is fogadták rész­leteiben, a mi azonban a mi nemzetgyűlésün­kön egy fiakép­viselőt sem érdekelt, ellen­ben a m­i országházunkban ismét király­ vita folyt, a­mi viszont nem érdekel komolyan senkit a vi­lágon, kivéve azokat a képviselő urakat, a­ki­ket ezen a kérdésen kívül nem érdekel semmi. Mit mondjak hát Budapestről és Lon­donb­ól? Mert a­mi a királykérdést illeti, arról nekem az a véleményem, hogy a mai viszo­nyok közé a királynak nem kellett volna haza­jönni. A­hogy pedig most áll ez a dolog, minden józan magyar embernek az volna a dolga, hogy valamiképp ezt a elhibázott dolgot mentül kevesebb országos kárral rendbehozza. Ennek, sajnos, éppen az ellenkezője történik a nemzetgyűlésen. Ha így folyik a dolog tovább, akkor már igazán nem lehet tudni, mi lesz hamarosan a nemzetgyű­léssel és Bethlen István gróffal. A miniszter­­elnök ugyanis tegnap gavallérosan és nagy­lelkűen kijelentette, hogy teljesen vállalja a felelősséget az előbbi minisztérium dolgáért; de ha olvasom a mai nemzetgyűlés ülését s külö­nösen Beniczky Ödön beszédeit és táviratait és Tomcsányi igazságügyminiszter magyará­zatait hozzá, akkor az az aggodalmas kérdés ágaskodik fel előttem, hogy fog-e sokáig felelni tudni az új miniszterelnök az­­ új kor­mányért? Már most a­mi az angol alsóház dolgát illeti, a trianoni béke tárgyalása során Harms­­worth külügyi államtitkár nagylelkűen ki­­jeentette, hogy Magyarországnak mindenképpen fényes jövője van. Én mindenképpen sokkal hálásabban venném ezt a szép kijelentést, ha az angol államtitkár jobban érdeklődött volna Magyar­­ország jelene iránt és hazánk jövőjét ránk, magyarokra bízta volna. Harmsworth úr abból a tételből indult ki, hogy a­kik a háborút indították, azoknak kell megfizetni a költségeit. Ezt persze meg kell érteni. A­mennyiben mi indítottuk volna (ma tudva van már, hogy mi magyarok csak éppen hogy nem tudtuk megakadályozni), de ha mi indítottuk volna, bizony mi nem indítot­tuk sem Anglia, sem Amerika, sem Francia­­ország, sem a többi szövetkezett állam ellen. Nekünk csak Szerbiával volt volna bajunk egy alávaló merénylet miatt. Mi ezt elvégeztük volna becsületesen és tisztességesen, ha mások bele nem elegyednek. Miért elegyedtek bele? Velem és a világon semmi józaneszű emberrel el nem fogja hitetni senki, hogy ezek a világhatalmak azért elegyedtek­ a háborúba, hogy megvédjék Péter királyt, a­kit tudvalévően Anglia vagy két évig trónfoglalása után el sem ismert. Olaszország sem Szerbiáért pártolt az ellenség­hez, még Románia sem, hitét megszegve. Ebből a szemszögből hánytorgatni a há­ború kérdését közelebb áll a képmutatáshoz, mint az igazságossághoz. Mind várták a hábo­rút, mind készültek rá s mind kaptak az alkui­­l­mon. Semmi sem volna méltányosab­b, mint hogy testvériesen osztozzunk a költségein. Min­ket magyarokat különben is m­ár kirabolt az oláh invázió, melyet az antant dirigált ránk. A mellett lehasították területünk felénél töb­bet.­­ Harmsworth úr éppenséggel azt hiszi, hogy Szlovenszket is tőlünk vették el.) És ez a terület nem pusztaság, nem lakatlanság, nem kopár hegység, hanem részben nagy kultúrájú föld és sok virágzó város tele nemzeti kincs­esei, intézménnyel, magyar alkotással, művé­szettel, a magyar nemzet áldozatkész alkotá­saival. És most a megmaradt csonkarészre jöj­jenek a hitelezők, hogy fizessük meg teljesen, a­miért teljesen kifosztottunk. Nem vártunk a béke diktátoraitól szenti­mentális ellágyulást most sem. De a háború szellemének dühöngései mégis már annyira, messze vannak tőlünk, hogy az emberségesebb felfogásra talán jogunk lehetett számolni. Egyelőre be kell érnünk azzal, hogy ha a kormányok nem is, de egyes jelesek egy-egy országban s legkivált Angliában megérettnek látják az időt arra, hogy ajkukra vegyék még a törvényhozás termeiben a mi elnyomott igaz­ságunkat és az elszenvedett igazságtalanságokat. Köszönet és hála nekik érte. Némi forszál frisste Amerikát a közeel­lésre. — A coémef°koírmány jegyzéke. — Berlinből jelentik. A birodalmi kormány a berlini amerikai ügyvivő útján a következő jegyzé­ket intézte az Egyesült­ Államok elnökéhez: — Alulírottak a német birodalmi kormány és a német nép nevében, a formailag még fennálló hadiállapot ellenére azt az indítványt van szeren­csénk az északamerikai Egyesült­ Államok elnökéhez intézni, hogy a jóvátétel kérdésében vállalja el a közvetítést és állapítsa meg ezt az összeget, a­­me­lyet Németországnak a szövetséges hatalmak ré­szére fizetnie kell. Egyúttal arra kérjük, hogy a köz­vetítés iránt való kérésünkhöz járuljon hozzá, ünnepiesen kijelentjük, hogy a német kor­mányban minden korlátozás és fentartás nélkül mess van a készség és hajlandóság arra, hogy a szövetséges hatalmaknak azt az összeget, vagy jóvá­tételt fizesse, melyet az Egyesült­ Álammok elnöke a­z ügy beható megvizsgálása után jogosnak és méltá­nyosnak talál. Kötelezzük magunkat, hogy dönté­sét, bármiképp hangzik is, minden, részletében, usry betűjének, mint értelmének alávetjük magunkat. A német nép kérelmének benső jogosultságá­tól áthatva és kétségbe nem vonható őszinteséggel terjeszti alkotmányos kormánya útján az Egyesült­ Államok elnöke elé indítványát. Bízik kérelmének teljesítésében, hogy jog és igazság szerint döntés történik nemzetünk mélyen érzett kívánságának teljesítése, a fenyegető kényszerrendszabályok elhá­rítása és a vil­ágbéke helyreállítása érdekében. A jegyzéket Fehrenbach kancellár és Simons dr. külügyminiszter írták alá. (M. T. I.) Kormányválság­ lehetősége Németországban, Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. Berlin­ből jelentik, hogy a kormányválság lehetősége ismét előtérbe nyomult. Lehetséges azonban, hogy csak Simons dr. válik ki egyelőre a kabinetből. Simons akkor mondana le, ha a jóvátételi kérdésben tett lépései eredménytelenek maradnának. Utódjául máris két diplomata nevét emlegetik. A Kormányprogram vllája.' _ Andrássy a királykérdésrül. — Tomcsányi és Beniczky nyilatkozatai. — A Távirati Iroda tizenkét milliós szubvenciója. — A nemzetgyűlésnek ma is változatos s hellyel­­közzel zajos és izgalmas ülése volt. A királykérdés foglalkoztatta ma is a programvita szónokait s foly­tatódott Beniczky tegnapi bejelentésének pertraktá­­lása is. Nevezetesen Tomcsányi igazságügyminiszter ma azt a kijelentést tette, hogy Beniczkyék feltar­tóztatása kizárólag az ő intézkedésére történt s erről a kormányzónak nem volt előzetes tudomása. Erre Beniczky Ödön felásott s a csendőrséghez és a kato­nai parancsnokságokhoz küldött hivatalos távirati utasítások felolvasásával bizonyította, hogy mind­ezekben a rendelkezésekben a kormányzóságra tör­tént utalás és hivatkozás. A­mikor erre a leleplezésre az igazságügymi­­niszter azzal állott elő, hogy ő és a főkapitány a ki­rálynak az országban való időzése alatt állandóan a kormányzóságon tartózkodott , innen mentek szét az intézkedések, ennélfogva ez adhatott okot arra a félreértésre, mintha ezekben a kormányzóságnak is volt volna része; ezt a magyarázatot gúnyos kaca­gással fogadták, különösen a keresztény nemzeti párt oldalán. Ellenben a kisgazdapárt nagy hévvel helyeselte mindazt, a­mi történt. Beniczky bejelentése most a mentelmi bizott­ság elé kerül, de holnap Szmrecsányi György készül a nyílt fórumon hasonló sérelmet bejelenteni. A mai nap másik eseménye Andrássy Gyula gróf beszéde volt ugyancsak a királykérdésről egy­részt és az általános kom­ányzati poétikáról más­részt. A forradalmi események egyszerű felt­árásával bizonyította, hogy a király, annak idején nem szö­kött meg a veszedelmek elől, mint sokan hiszik, hanem hogy visszatérésétől az ország érdekének lel­kiismeretes mérlegelése tartóztatta. A­mi pedig a kér­­dés megoldását illeti, erre nézve Andrássy a legna­gyobb nyomatékkal hangoztatta, hogy a szabad ki­­rályválasztás a legnagyobb nemzeti szerencsétlenség volna. A keresztény nemzeti párt és a disszidensek zajos tapsai között jelentette ki, hogy a nemzetgyű­lésnek a királykérdésben csak egy kötelessége van: az, hogy törvényes uton tegye lehetővé a­ legitim ki­rály visszatérését. Az ősi alkotmányt meg kell be­csülni s az ilyennek felforgatásához szerencsétlen kézzel nyúltak hozzá olyan nemzetgyűlések is, a­me­lyek a tudás terén magasabb színvonalon állottak, mint a miénk. Az általános kormányzati politikáról­­szólva Andrássy kielentette, egy párt a nevében azono­sítja magát a kormány programjával, teljes bizalom­mal viseltetik a kormány iránt s ennélfogva melegen támogatja törekvéseiben. A kormányprogram vitája ezzel egyelőre véget ért. Mert Bethlen gróf miniszterelnök kérelmére ma a Ház elhatározta, hogy ezt a vitát ma félbeszakitja s holnap megkezdi a pénzügyminiszter váltságjavas- latának tárgyalását. Az ülés végén Drózdy Győző interpellált a Ma­gyar Távirati Iroda dolgában. A nemzetgyűlés ülése. Az elnök ma tizenegy órakor nyitotta meg 11z ülést, de a megnyitás után is sem miniszter nem volt a teremben, sem a képviselők nem voltak jelen határozatképes számmal. Ezt Sándor Pál és Szi­­lágyi Lajos szóvá is tették. Az első szónok Rassay Károly mindenekelőtt a királykérdésről beszélt, szélső király választó szem­pontból. Szerinte a históriában és most ,is csak egy pár főpap és főur csoportosul a király körül. (Zaj.) Apponyi Albert gróf: Van egy pár más is! Rassay Károly azt hiszi, hogy területi épsé­­günk visszaszerzése könnyebben érhető el nemzeti királyság útján,­ mint a legitimitás gondolatával. A legitimitás végeredményben az osztrák-magyar mon­­arkia visszaállítás­ára törekszik. (Tiltakozás a kö­zépen.) de nem a régi értelemben. Azt kérdi a mi­niszterelnöktől: mi történik azokkal az egyénekkel, a­kik a húsvéti puccs előkészítésében részesek? Van-e jogi alap az ezek ellen való eljárásra? Kérdi, hogy az előbbi kormány vállalt-e olyan anyagi vagy közjogi kötelezettséget, a­mely a nemzetet kötelezné?­­ Hivatkozik a Figaro-ra, a­melynek április 7-ai

Next