Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-22 / 86. szám

A Budapesti Hírlap m. Bst. 1921 április 28. számában azt olvasta, hogy a királynak évi 10 mil­liós évjáradékot ígértek. Ugyancsak a külföldi la­pokban olvasta azt a hírt, hogy a kormány közegei tárgyalnak Svájciban a király elhelyezéséről. To­vábbá­­kérdi, hogy van-e közjogi jelentősége annak, hogy az előző kormányelnök kiadta a királyi mani­­fesztációt? (Mozgás.) A kormány általános pro­fit -díjásra térve, úgy látja, hogy a kormány válasz­tásra, készül. Azután azt kérdi, hogy mi legyen az ideiglenes államfő kérdésével. Végül kijelenti, hogy nincs bizalma a kormány iránt. Tomcsányi a Beniczky-esetről. Most Tomcsányi V. Pál igazságügyminiszter emelkedett szólásra, hogy megvilágítsa a Benicz­ky­­esetet. Az ország színe előtt ünnepélyesen kijelen­tem, hogy a kormányzó úr örömállósága a Beniczky-­­ ügyben semmiféle intézkedést nem tett. Utólagosan nyert értesülést erről. (b­e kiáltások a kisgazdáknál: Éljen Horthy!) Húsvétvasárnap éjjel nyertünk érte­sítést arról, hogy két képviselőtársam olyan intézke­­dést óhajt tenni, a­mely intézkedést, mi a kormány, az 1920. évi I. törvénycikk értelmében meg ne­­ engedhetőnek tartottunk. (Zaj.) Hornyánszky Zoltán: Miért? Mert autóba akartak ülni? Tomcsányi: Az intézkedések megvalósítását meg kellett akadályozni. Hozzájárultam a főkapi­tány intézkedéseihez és további utasításokat adtam neki. Hornyánszky: Igen, a letartóztatásra. Tomcsányi: Rövid idő múlva értesítést kaptam, hogy intézkedéseimet foganatosították és Hajmás­­kéren föltartóztatták a képviselőket (Zaj.) Hogy ott hogyan értették félre az intézkedést, arra az a ma­gyarázat van, hogy az izgalmas órák alatt ügyelni kellett, hogy minden intézkedés egy helyről szár­mazzék. Mi állandóan a kormányzóság épületében tartózkodtunk, annak telefonját vettük igénybe nem­csak nappal, de éjjel is és ezt az utasítást is a szárny­segéd telefonjáról adtam ki. Innen támadhatott a félreértés, hogy a szervek a kormányzóságtól vették föl a parancsot (Zaj.) és úgy értelm­zték őket, hogy a kormányzóságtól jöttek is. Heggel ismét beszéltem a hajmáskéri parancsnokkal és mondtam, hogy én tettem . . . Hornyánszky. A letartóztatásra nagyon hely­telenül. (Zajos tiltakozás. A kisgazdák tapsolnak.) Hornyánszky Zoltán: Ez jogrend? Ez dikta, fura. Szilágyi Lajos: A belügyminiszter úr a hadse­reggel intézkedik. Ez nem lehet!! (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés a keresztény párton.) Tomcsányi Vilmos Pál: A képviselő úr tud­hatná, hogy törvényeink értelmében is a nemzeti hadsereg feladata a belső rend föntartása. Délután a honvédelmi miniszter nem volt jelen. Beszélem te­lefonon az ottani ezredessel és képviselőtársaimmal szemben lojálisan akartam eljárni. (Óriási zaj a középen és a baloldalon.) Azt üzentem nekik, hogy ha becsületszavukat adják, h­ogy Budapestre jönnek fel és itt jelentkeznek, szabadon fogják bocsátani őket. Dinich Vidtor: Kinél jelentkezzenek? A sóhi­vatalnál? (Nagy derültség.) Tomcsányi V. Pál: Nem akartam képviselő­társaimmal szemben szigorú rendszabályokat alkal­mazni. Bíztam abban, hogy Pestre jönnek és ná­lam jelentkeznek. (Zaj.) Felkiáltások: Milyen címen? Micsoda jogon? Drozdy Győző: Talán mozieng­edélyért jelent­kezzenek? Szilágyi Lajos: Mondja el ezt a kisdedóvóban. Az elnök szüntelenül rázsza a csengőt.­­ A zaj tovább tart. Az elnök figyelmezteti a Házat, hogy ha nem tudja fentartani az ülés rendjét, kénytelen lesz az ülést felfüggeszteni. Tomi­sányi igazságügyminiszter: Mi a kép­viselő urak érdekében jártunk el, mert nem akar­tuk őket tovább is fedezet mellett hagyni. (Zaj.) A­mikor a képviselők Budapestre érkeztek, én elmentem a lakásukra s ezzel is előzékenységet ta­núsítottam. Tájékoztattam őket, miért kellett eze­ket az intézkedéseket megtenni. Közöltem, hoggy nem kívánok további erőszakos rendszabályokat velük szemben alkalmazni (Zaj.) feltéve, hogy Budapesten maradnak és hasonló lépésektől­­tar­tózkodnak. Sándor Pál: Mit követtek el? Tomcsányi Vilmos Pál: Az intézkedéseket ki­záróan én­­köszvetetlenül tettem és a közvetetlenü­l alámrendelt hatóságok. A teljes felelősséget válla­lom. Nem azért, hogy a kormányzó azért vállalom a felősséget, mert a kormányzó úr ebbeen a dolog­ban semmit sem tett és utólagosan vett tudomást az egészről. Mindent én tettem és a felelősséget vállalom. (Taps a kisgazdapárton. Felkiáltások a keresztény pártról: Rosszul tette!) Tomcsányi Pál: Részletekbe nem akarok bele­menni. (Viharos felkiáltások a keresztény párton: Halljuk a részleteket, csak halljuk!), hogy az egész kérdést föltárjam. Ha a mentelmi bizottság jelen­tése a nemzetgyűlés elé kerül, én nyugodt fővel­­várom a nemzetgyűlés ítéletét. Tomcsányi beszéde végén az elnök az ülést felfüggeszti. Andrássy beszéde. A szünet után Andrássy Gyula gróf szólalt föl a program-vita keretében. A következőiket mondotta: — Grieger Miklós képviselőtársam tegnap azt mondotta, hogy őfelsége IV. Károly király a baj ide­jén megszökött az országból és itt hagyta veszélyben népét. Meg vagyok győződve, hogy ezt a ki­jelen­tést jóhiszeműleg tette. De nekem hangoztatnom kell, h hogy ez nem felel meg a valóságnak. Én, mint az akkori idők koronatanúja, kötelességemnek tartom előtárni a való tényállást. A­mikor én kineveztettem külügyminiszternek, Becsbe mentem, hogy megin­dítsam a békeakciót. Ugyanakkor szüksége merült fel annak, hogy őfelsége egy-két napig Bécsbe jöj­jön, egyrészt a békeakció megbeszélése végett, más­részt, hogy az Ausztriában az akkori időben kiadott manifesztálna által előidézett osztrák válságot elin­tézze. Megállapodtunk őfelségével abban, hogy a család Gödöllőn marad és hogy őfelsége a legsür­gősebb teendők elvégzése után visszatér Magyaror­szágba. Ő­felsége úgyis jött, mint a ki pár napig fog Bécsben maradni és a teendők elvégzése után rögtön visszatér. Közben bekövetkezett Magyarországon a fel­fordulás. Nem volt rend és nem volt kormány. Remé­nyünk, a­melyeket a kormány alakításához fűztünk, nem váltak be. Pest utcáin anarkii dühöngött és az őfelsége által kinevezett kormány cserben hagyta őfel­ségét. Köztársasági kormánynak vallotta magát. Ilyen körülmények között akkor igazán nem kerülhetett szóba, hogy őfelsége visszatérjen Pestre. Felkiáltások a középen: Meg is ölték. András­y Gyula gróf.- Nem­ a félelem tartotta ezt vissza, hanem más motívumok. Okkal-joggal nem akarta abban az időtájban Magyarországon való je­lenlétével a bizonyára kitörő polgárháborút föl­idézni. Az ország határán állott az ellenség. A ma­gyar közönség legnagyobb része el volt telve azzal a hazugsággal, hogy az antant kizáróan csaj­ Károlyi Mihállyal és egy pár hívével fog szóbaállni, de nem Habsburggal. Ilyen viszonyok között őfelsége haza­érkezése a polgárháború megindítására vezetett volna a mely ellenkezett azzal a nemes kötelesség­­érzettel, a mely őfelségét minden tekintetben jellemzi. (Fölkiáltások a jobbközépen: Éljen a király!) Azt hi­szem, ezzel ezt a kérdést tisztáztam. — Rassayval szemben kiemeli azután, hogy a nemzet önérzete nem viselheti el azt a szégyent, hogy külső hatalmak avatkozzanak bele abba, hogy ki legyen a magyar király. A szabad királyválasztás gondolata a legszörnyűségesebb, a legszerencsétlenebb gondolat. (Zaj és mozgás a kisgazdáknál.) Magyar­­ország ezeréves alkotmánya és a nemzet vitális ér­deke azt követeli, hogy a nemzetgyűlés a királykér­désben a törvényes megoldáshoz ragaszkodjék, oly mega­dáshoz, a­mely visszaadja az országnak tör­vényes királyát. (Nagy taps a keresztény párton.) A kormány általános programjára térve ki­jelenti, hogy bizalommal viseltetik a kormány iránt, a­melynek programja egyezik az övével. Ő is szük­ségesnek tartja az alkományreformot, de az ősi tradíciók megóvásával. A papiros alkotmányok nem tartósak, még azok se i­ váltak be, melyeket olyan nemzetgyűlések hoztak, a­melyeknek tudásbeli szín­vonala magasabb volt, mint a miénk. (Mozgás.) A nemzetgyűlés jogait nem akarom kétségbevonni, csak konstatálnom kell, hogy erkölcsi kötelessége a nemzetgyűlésnek, hogy saját jogaiba beleszeretve, a­melyeket önmaga adott magának, ne tegye tönkre a nemzet legnagyobb jogait. (Mozgás.) Miként a miniszterelnök, ő is elitéli az agresszív antiszemi­tizmust. Az­ ilyen agresszivitás szerencsétlenség és m­ihogy dicsőségére, de szégyenére válik a nem­zetnek. Intézményesen kell a keresztény társadal­mat megvédelmezni a nem keresztény befolyások ellen és lehetővé tenni azt, hogy a közgazdasági életbe nagyobb befolyása legyen, mint eddig volt. Az egységes pártot nem szabad erőszakolni. Magá­tól kell létrejönnie. A szociálpolitikai reformról, majd a munkáskérdésről beszélt még. A gabona szabadforgalmával kapcsolatban biztosítani kell az­ ellátatlanok szükségleteit. Gaál Gaszton: Tessék közteherré tenni. Andrássy ezután a jogrend megóvásáról be­szélt, melyet minden körülmények közülit és min­­denkivel szemben egyaránt meg kell őrizni. Kü­lönösen nagy súlyt helyes­ arra, hogy a katonaság ne avatkozzék a polgári közigazgatásba. (Általános helyeslés.) A polgári rendészetet szigorúan el kell választani a katonai szempontoktól és beavatko­zástól. A katonai szervek ne irányítsák a civil ren­dészetet. Gömbös kinevezését azért ellenezte, mert a párt őt megtestesül militaristának tartja. Végül újólag kijelenti, hogy a kormány pro­gramját magáévá teszi és melegen támogatja. (Zajos helyeslés és tetszés a középen és a baloldalon.) Beniczky leleplezései. Ezek után Beniczky Ödön szólalt fel személyes kérdésben s a következőket mondotta: — Az igazságügyminiszter úr előadásával szemben van szerencsém bemutatni eredetiben a kö­vetkező táviratot: fei­neszményi és tapolcai út mentén haladó automobil, a melyben Szmrecsányi György és Be­­niczky Ödön képviselők ülnek, feltartóztatandó, képviselők letartóztatandó­k mentelmi jog tekintetbe vétele nélkül. Mindez jelentendő Budapestre, kor­mányzó úr első szárnysegédének, Magasházy, szá­zados.“ Hornyánszky Zoltán: Szép egy mentelmi jogi (Zaj a Ház minden oldalán.) Beniczky Ödön: Van szerencsém egy másik táviratot is bemutatni, azt leadta a kormányzóság szárnysegédi hivatala. Arról szól, hogy abban az esetben, ha a neszmény—tapolcai út mentén nem sikerülne a feltartóztatásunk, akkor Szombatihelyen, a városnak kapuja előtt legyünk feltartózt­atandók s őrizetbe veendők. Jelen távirat a miniszterelnök urnak további intézkedés végett bemutatandó. A táviratot felvette olvashatatlan a burásai ur, leadta Magasházy százados. Ezek után a nemzetgyűlés képet alkothat ma­­gánnak kinek az előadása felel meg a valóságnak. Tomcsányi igazságügyminiszter: Én beszédem­ben rámutattam arra, hogy a látszat, a­mely künn előállhatott, onnan származhatott, hogy én ezekben az órákban állandóan a kormányzói irodában tar­tózkodtam, csak azért, hogy egy szerv adja le az ösz­­szes jelentéseket. Ez a szárnysegéd­ szobából történt telefonon vagy távirati úton. Nemcsak az ő részé­ről, hanem a főkapitány részéről is azért volt erre szükség, hogy a válaszértesítések is ide érkezzenek. Dinics Vidor: Halljuk a bácsit mesélni Tomcsányi Vilmos Pál: Nem az a fontos, hogy ki írta alá az intézkedéseket, hanem az, hogy kinek a hozzájárulásával történt. Én intézkedtem közve­­tetlenül vagy közvetett uton, minden ügyben. (Zaj.)­ Fölkiáltások a kisgazdapártonElég volt. Beniczky Ödön: A hajmáskéri letartóztatás al­­kalmával a vezénylő százados a kormányzó arra hi­vatkozott, annak a nevében tartóztatott le bennün­ket. Csupán hat órakor jött bejelenteni, hogy most már a belügyminiszter intézkedésére vagyunk fog­lyok. (Nagy zaj.) A százados úr részéről történt té­vedés föltétlenül jóhiszemű volt, de azt nem tudta a mai napig, hogy a belügyminiszter urat Magasházy századosnak hívják. Mivel az intézkedés Magas­ház V. százados nevében történt (Óriási zaj.) A programvita folytatása. Azután a programvitát folytatták s Tasnády•­ Kovács József mondott beszédet A kormány pro­gramjáról szólott, de kitért a királykérdésre is. He­lyesli Andrássynak azt a megállapítását, hogy a ki­­r­ály nem szökött meg. A­kit Szent István koronájá­­val megkoronáztak, annak sérthetetlennek kell ma­­­radni. El kellett mennie a királynak, mert gyerme­keit meg akarták ölni és a király gyermekeit épen az­ mentette meg, a­kit most a vádlottak padjára ül­tettek. (Nagy zaj.) Meskó Zoltán: Ki ültette oda? Tasnády Kovács József: Majd elmondom, ha eljön az ideje. (Zaj.) A királykérdés alkotmányjogi kérdés, a­melyet alaposan tanulmányozott s egyet­­ért a miniszterelnök­kel abban, hogy külső és belső politikai okok miatt ma meg nem oldható, de al­kotmányunkat rendeznünk kell. Kéri a miniszter­­elnököt, legyen a magyar fajnak a védelmezője,­­hogy Magyarországon a magyar lehessen végre az úr. Bethlen István miniszterelnök kéri, hogy a tárgysorozat megszakításával holnap a pénzügyi javaslatok tárgyalására térjen át a nemzetgyűlés, mert a költségvetés tárgyalása kapcsán úgyis al­kalma l­esz a nemzetgyűlésnek az összes politikai kérdésekhez hozzászólani. Rakovszky István elnök indítványára a Ház a holnapi ülés napirendjére a vagyonváltságról szóló törvényjavaslat tárgyalását tűzte ki. . Interpelláció: Drózdy Győző mondotta el azután interpellá­cióját: Megdöbbentő pénzpocsékolás folyik minden, vonalon. A pénzpocsékolásról részletes illusztráció­ikat a költségvetési vita folyamán fog előterjeszteni. Most a Magyar Távirati Iroda dolgaival akar fog­lalkozni.­­ A Távirati Irodára az állam soha nem fize­tett rá. A­mikor a keresztény kurzus jött, Teleki miniszter első dolga az volt, hogy eltávolítsa a sajtófőnököt, a becsületességéről és jelleméről ismert Bónitz Ferencet és kinevezte Eckhardt Tibort sajtó­főnöknek, Eck­hardt azonnal reformokkal jött. Első­sorban militarizálta a Távirati Irodát, a­melynek vezetését Kozma Miklós kapitányra bízta. Szilágyi Lajos: A Magyar Távirati Iroda, mint vitézi telek! (Nagy derültség.) Drózdy Győző: míg ezelőtt tizenkétezer korona volt a Távirati Iroda szubvenciója, most tizenkét millió. A régi Távirati Irodában húsz ember dolgo­zott, most százhúsz. Hogy a vidéki szervekben mennyi működik, meg sem lehet állapítani. A Táv­irati Irodának nem volt spekulációra alapozott tőzs­­dei osztálya, kül- és belföldi és egyéb nem tudom micsoda osztálya, vezetőjének ezelőtt nem volt két gépírókisasszonya és szolgálati éves főhadnagy-tit­kára. Nehogy félreértsenek. Nem azt helytelenítem, hogy katonatiszteket polgári hivatalokban elhelyez­nek, mert ez valóban helyes és szükséges­­k

Next