Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-22 / 86. szám

a­mellyel az ellátatlanok szükségletét biztosítani fogja. (A mi értesülésünk szerint a gazdatársadalom az adót gabonával fogja fizetni.) Többek fél szóla- ---------- —--------------0— .­dása után az értekezlet este 10 óra után véget ért, országot annyira leverték. Beniczky Ödön mentelmi üg­ye. Kulkafal­u Miklós a mentalmi bizottság el­nöke, Beniczky Ödön mentelmi joga megsértésének bejelentése tárgyában a mentelmi bizottságot hol­nap déli egy órára ülésre hívta össze. A bizottság elnöke a holnapi ülésre meghallgatás végett meg­hívta Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminisztert, a­­ki annak idején a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével volt megbízva. A keresztény nemzeti párt nem foglal állást Beniczky Ödön mentelmi ügyében mindaddig, míg a mentelmi bizottság a tanuk meghallgatásával dön­tését nem publikálja. A kérdést különben nem poli­tikai, hanem jogi kérdésnek tekintik. A nemzetgyűlés holnapi ülésén Szmrecsányi György is bejelenti letartóztatásának körülményeit, s ebből kifolyólag mentelmi joga megsértését. Kilépés a keresztény pártból. Pröhre Vilmos képviselő Andrássy Gyula gróf­hoz levelet intézett, melyben bejelenti a pártból való kilépését. A levél megokolásában azt mondja, hogy veszedelmet lát abban, hogy a kikapcsolt függő kérdéseket szünet nélkül előtérbe nyomják s e kér­dések fes­zegetés­énél végzetes türelmetlenséget lát. Nem fess­z­m e­fcBdja. — Beszélgetés a lengyel küldöttség tagjaival. — Tollocskó Julián, a tegnap érkezett lengyel küldöttség elnöke, volt lengyel közlekedésügyi mi­niszter, a varsói lengyel-magyar kamara elnöke, munkatársunknak arra a kérdésére, várható-e az oroszoknak oly régen hirdetett ofenzívája, leköte­lező szívességgel a következőket válaszolta: — Az orosz viszonyokat nagyon jól ismerem. A szovjet kormány az u­olsó lengyel háborúban sok­kal több vér- és anyagi áldozatot hozott, mint álta­lában beszélik. Oroszországnak már gazdasági vi­szonyai miatt is hosszú ideig pihennie kell. Az orosz paraszt békét akar és az orosz hadsereg vezérei na­gyon jól tudják, hogy katonáikat igen nehezen in­díthatnák újabb háborúba, hiszek a tartós békében, mert Oroszország amúgy is, kimerü­hetetlen gazdag­sága ellenére, pénzügyi és gazdasági összeomlás eaken áll és Oroszország mai urai ezt napról-napra jobban látják.­­ Míg nálunk a hadsereg leszerelése teljes mértékben folyik, addig Szovjet-Oroszország kormá­nya ezt nem viheti oly könnyen keresztül, mert neki a belső rend föntartására, az állandó lázadások le­verésére erős haderőre van szüksége. Az orosz szov­jet­­helyzete különösen Ukrajnában, Fe­nér-Oroszor­­szágban, de egyéb vidékeken is, felette bizonytalan, tán tehát egy erős orosz hadsereg fennállását nem lehet az offenzív céllal egyértelműnek venni. Munkatársunknak alkalma volt még két len­gyel úrral beszélni az orosz készülődésekről. Az egyik Ariél Viktor, a lengyel államvasutak gazdasági középpontjának elnöke, a másik pedig Szefer Oszkár, a varsói America-Europe Exchange Corporation igazgatója. Mindketten elmondják, hogy Lengyelország­ban általános a meggyőződés, hogy Oroszország abszolúte nem készül háborúra. Lengyelország ezért szereli le hadseregét, ugyannyira, hogy most már csak öt korosztály van fegyverben. Oroszországból hetenkint ezer meg ezer lengyel alattvaló tér haza, a­kik egybehangzóan állítják, hogy Oroszországban is bizonyos fokú leszerelés észlelhető. — Lengyelországnak kelet felé igen kevés csapata van már, minden haderőnk Felső-Szilézia felé van koncentrálva a németekkel szemben. Orosz­országnak ugyancsak kevésszámú csapata van a len­gyel határon, mert a parasztfelkelések a szovjet­­kormány minden erejét lekötik. — Ebben az évben teljesen ki van zárva az orosz támadás — mondja mind a két lengyel gazda­sági szakférfiú — legfeljebb 3—4 év múlva lehetne erről ismét s*ó. — ha ugyan, a­mint a jelekből már megállapítható, a szovjetek uralma addig össze nem omlik, ha­ talán tortén­ik. Mindnyájunk élénk emlékezetében vannak­­ azok az elkeseredett magyar szívünknek jóleső fel­szólalások, a­melyek március hónapban az angol felsőházban hangzottak el a magyar béke kegyetlen­ségéről, a magyarság becsületes értékeléséről. New­ton és Sydenham lordok voltak a magyarság keser­veinek a szószólói. Annak az érzésnek, a­mely ennek a két angol főurnak a megértő és meleg szavaira minden magyar szívben életrekelt, adott hangot a magyar közéletnek egy régi harcosa, Lyka Döme, a régi jó időkben országos képviselőnk, igen szép, önérzetes köszönő és tájékoztató levelet írt Newton lordnak, a­melyre az utóbbi postafordultával vála­szolt. Lyka Döme levele így szólt: Newton lordnak. Mylord. Örömmel és lelkesedéssel olvassa minden ma­gyar az Ön és Lord Sydenham felszólalásai­, me­lyekkel Önök az angol Felsőházban szerencsétlen­ségbe jutott országunk ügyeivel foglalkoztak. Az az igazságérzetből fakadó nemes hang, a­mellyel Önök súllyal bíró szavukat e magas gyüle­kezetben felemeltéti, millió magyar lelket köszönet­tel és hálával tölt el. Ezeket a fe­szólalásokat a magyarság hatvá­nyozott örömmel üdvözli már azért is, mert oly országban hangzanak fel, melyhez századok óta bennünket számos kapocs fűz. Elég, ha emlékünkbe idézzük az Önök Charta Magnóját (1215) és a mi Bulla Aureánkat (1222), menőkkel e két nemzet alkotmányuk alapjait rakta le. E rég elmúlt idők óta a magyarság nemzedék­­ről-nemzedékre szünet nélkül ápolta az Angolország iránt való rokonszenvet és szeretetei és legelőkelőbb családjaink sokat és gyakran tartózkodtak Angliá­ban, köztük a legnagyobb magyar. Széchenyi István gró­f, kinek nagyszerű a­ko­dásait — mellyel a nem­zetet örök hálára kötelezte — nagyrészben ott szer­zett tapasztalatainak köszönthetjük. Az Östök királya — VII. Edvárd — gyakran fordult meg országunkban és hogy ő itt jól érezte magát, annak sok jelét ad­a. —z a többi közt megs­­tiszelte a mi Nemzeti Kaszinónkat, — melynek tagja is lett — életnagyságú arcképével, ama bol­dog idők emlékére, a melyeket köz­ünk eltöltött. Mylord bizonyosan nagyon fog csodá­kozni, ha hallja, hogy ez a kép még ma is azon a helyen lóg, hová akkor — boldog időkben — helyez­ik. Kér­dem: várjon létezik-e Angliában egyet­en klub, a­mely a hadüzenet után csak egy napig is falain tűrte volna az egész földgömb­in tisztelett­el környe­zett I. Ferenc József magyar apostoli kirá­l képét? Jelen­éktelen apróság — de fölötte jellemző! Jött a háború. Magyarországnak se háborús, se hó­ditó szándéka nem volt. Magyarország saját létér­deke és önvédelme okából sodor­atost. a háborúba. Egyetlen­ nemzet se viselte magát ellenségei­vel szemben oly lojálisam, mint a magyar. Csak úgy hemzsegtek i­s nálunk a háború alatt az ellenséges idegen alattvalók— köztük nagyszámú angol. Kér­dezze meg őket Mylord, mily bánásmódban részesül­tek. Minden telhető szabadságot élveztek, a vendég­­szeretetnek minden előnyében — még vadászat és egyéb mulatságban — is volt részük. Mely más nemzet cselekedett így? Mi magyarok büszkék voltunk a parlamen­tünkre, voltak kiváló szónokaink, nagy és bölcs ál­­lamtárfiaink, a hazaszeretet és becsület mintaképei, olyanok, a­kik a világ minden parlamentjének büsz­keségei lettek volna. Mint általában a demokrácia jelszava alatt mindenütt, sajnos, a parlamentek nívója sülyed­t és pedig éppen nem az ország előnyére, így az antant és ezt alá kell húznom, főleg Angolország intenzív támogatásával, kényszerített ránk is egy választói törvényt, mely egyetlen, társadalmi osztálynak sem válik előnyére. összes ellenségeink között mi magyarok a leg­inkább Angolország lojalitásában bíztunk. Érteni fogja Mylord, hogy mindabból, a­mi a háború befe­jezése óta történt és történik, bennünket még most is Anglia eljárása szemerít el a leginkább, mert mi Angolország részéről soha nem tételeztünk volna fel oly érthetetlen, a lojalitással, a lovagiassággal és az igazságszeretettel homlokegyenest ellentétben álló viselkedést, mint minőt most tapasztalunk. Csalódásunk nagyon fáj! Minket nem győztek le, ellenség egy talpalattayú földünkön sem állt. El­vesztettük a háborút, mert a belső ellenségeink le­győzték a nemzetet. Árulás, forradalom, bolosevizmus terítettek fölére bennünket. Mylord igazat fog nekem adni, ha állítom, hogy a belső ellenség ártalmasabb, mint a külső. Kérdem, Mylord, tűrte volna-e Angolország, hogy az ő parlamentjében — a háború alatt — akadjon csak egy is, a­ki nyílt ülésben magát német­barátnak merte volna vallani? Aligha tévedek, ha azt mondom, hogy az ilyen embert Angliában, rögtön kivégezték volna. Nem így nálunk, a­hol egy pár megvetni való söpredéke az emberiségnek —­­természetesen kommunisták — nyilt parlamenti ülésben, ellenségeink barátainak vallották magukat. És ezek az egyének még élnek. Szégyenfoltja ez tör­ténelmünknek! Azonban a mi leírhatatlan fájdalmunk és nyo­morunk ellenére, a­melyet minden egyes magyar lel­­kében hordoz, mégis boldogok vagyunk, hogy oly nemzethez tartozunk, a­mely hű és megbízható és a neon olyanhoz, a mely csalárd és áruló módon meg­csalta és elhagyta hosszú évek óta barátját és szö­vetségesét. A mi szerencsétlenségünkben ez a mi vigaszunk és büszkeségünk. Sokat éllem Angliában s ott a barátságnak nem egy megható tanujekit tapasztaltam. A baráti hűség hazájának neveztem Angliát és azért hinni akarom, hogy ott appreciálni fogják e tulajdonsá­gunkat. A forradalom kitörése napjától itt sok szen­vedésen mentünk át. Láttuk a rossznak örökös dia­dalát, a jónak örökös bukását, ma is sötéten és bo­rúsan áll előttünk a világ. Az önök beszédei Mylor­­dok, mint rég megkívánt napsugarak hatottak. Őszinte, igaz szivel üdvözöljük önöket Mylor­­dok a mi jelenleg boldogtalan hazánkból. Fogadják nagyrabecsülésemet­ és hálámat és biztosíthatom, hogy ezen érzelmekkel nem állok egyedül Magyar­­országban. Kiváló tisztelettel Pázmánd, 1921. március hónap. Lyka Döme volt országos képviselői a régi parlamentben* Newton lord válaszában a többi közt ezeket irta: — A­hogy már más magyar tudósítóknak, a kik hozzánk fordultak s a kik nekem írtak, meg­mondottam, az én egyetlen célom és barátomé az, hogy igazságot szerezzünk Magyarország számára, és hogy biztosítsuk a békeszerződés határ­ozmány­ára vonatkozólag a tisztességes elbánást. seian'u- nas233£sszsz2sa®Br faiattatos, elegáns, mozgékony és rugékony, mert Beoson gummisarkot visel. Betűsort gummi­­sarok minősége utolérhetetlen. K­MPESTS HIBIA? (86. sz.) 1921 április 22- A lengyeleket általában nagy örömmel tölti el a magyarok vendégszeretete. A küldöttek jól érzik nálunk magukat és igen büszkék arra, hogy Orosz­___' .. _ i . . i_______i. ii. Az angol aissz misei cltindse is r.Utódja a magyar fisneszminitel. — Harmsworth a végsőig­ való jóvátételt kö­vetel Magyarországtól is. — A francia kamara ia ma tárgyalta a magyar békeszerződést. — Londonból jelentik, hogy az angol akóházban második olvasásban is letárgyalták és szótöbbséggel el is fogadták a magyar békeszerződés ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot. A ratifikálást rövid vita előzte meg, meynek során Harmsworth külügyi al­­államtitkár azt a különös megállapítást tette, hogy jogos az a követelés, hogy Magyarország teljesítői képességének határáig tegye jóvá az okozott károkat. A jóvátételi kérdés egyébként úgymond­­ nem­sokára újabb értekezlet elé kerül. Semmi esetre sem áll, hogy Magyarországgal a jóvátételi kérdés­­ben nem bánnak méltányosan. Kiemelte azt a tényt, hogy nem a szövetségesek szakították el a lótokat, horvátokat és szlovéneket Magyarországtól, hanem maguk ezek a népek dolgoztak ez irányban, mielőtt még a legfelsőbb tanács a magyar határokat megál­lapította volna. Az osztrák-magyar monarkia földön rabolása káros gazdasági következményekkel járt, de a nemsokára összeülő portorosei konferencia­ megtalálja majd a Magyarország és az őt környékezd, államok jövőjére nézve oly nagy fontosságú pro­o­bléma megoldását. Balfourhoz a vita során kérdést intéztek a nép­­szövetségnek a magyar helyzettel szemben való sze­repét illetően Balfour válaszában azt mondta, hogy rendkívül sajnálatos körülmény, hogy azok a napok, a­melyek valamikor a legtöbbet szenvedtek a zsar­nokság és elnyomatás alatt, szabadságuk visszaszer­zése után nem mindig és nem eléggé ügyelnek arra, hogy most már viszont ők ne nyomják el zsarnok­sággal a közéjük került idegen népeket. A világ közvéleménye. Ez a közvélemény remé­hetően jóté­kony befolyást gyakorol majd azokra a hatalmi és érdekcsoportokra, a­melyek eddig nem nagyon vol­tak hajlandók figyelembe venni a nemzeti kisebbsé­gekkel szemben fönnálló kötelességeiket, de ha a közvélemény befolyása elégtelen volna, akkor min­denesetre más rendszab­ályok­ is állnak a népszövet­ség rendelkezésére. Végül még Harmsworth han­goztatta, hogy a szerződést nem bosszú szelleme hozta létre s Magyarországnak mindenképpen fényes jövője van. E kijelentések után a javaslatot kézfel­, emeléssel elfogadták. Párisi l­apos­ jelentés szerint a francia k­mara is ma tárgyalta a Magyarországgal 1920. június 1-én megkötött trianoni békeszerződés ratifikációs tör­vényjavaslatát. A trianoni béke az angol felsőházban. Londonból jelentik: Newton interpellációt szándékozik előterjeszteni amiatt, hogy a felsőház nem tűzi napirendjére a trianoni béke megvitatását. (MTI.).

Next