Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-01 / 94. szám

1921 május 1. . IUVESTIUmU? (94. sz.) van, annak nem kell semmitől sem félnie. Volt én együtt Hüttnerre a főidőben? A tanú: Voltam/ Az elnök: Nem volt ott őr- A tanú: Velünk nem jártak örök. Voltam én ikint a városban is őr nélkül. Vágó is kint volt. Fényes kérdésére azt feleli a tanú, hogy nem­csak hivatalosan, hanem magánügyben, is kint járt a városban. A tiszteket bármikor hazaengedik. Ő, Paksy és Paim detektívekkel járt ki. Mind a kettőnek igazolványa volt, hogy önkéntes káplárok a szegedi vadászzászlóaljnál. Július 8-án, a helyszíni szemle után — mondja a tanú — Károlyi Imre autóján a budai Nagy Anna-féle vendéglőbe mennek, a­hol Fiain Ferenc költségén megvacsoráztak. Paksy ve­lük volt, neki adta Fiain a pénzt. A katonai főtár­­gyaláson Hüttnerrel érintkezett és ezért vizsgálatot is indítottak ellenük. Szünet közben Fiain is bejött hozzájuk és mindig azt monda, hogy csak az iga­zat mondjuk. Dobó egyszer ingerülten közbekiál­­tott: „Hát én megmondtam az igazat?** Mire Illám Licsinyiben intett a kezével: „Ah, ez nem jelent sem­­mit.“* Egész teória volt az — mondta Sztany­­tovszkiv — hogy hát a Kék­, a Fényes meg a Fried­­richnek hogyan kell benne lennie az ügyben. Az elnök: Külön megnevezték Friedrichet és Kerrt is? A tanú: Igen. Fiam­. Meg is mondotta, hogy Friedrichnek legkisebb bűne a Tisza-gyilkosság. O, l’la­n, a szénapanamával akarta lehetetlenné tenni Friedrichet. Fényes kérdésére azt feleli továbbá a tanú, hogy Lengyel Zoltánnak megmondotta, hogy ártal­­an embereket is belekevert az ügybe, hogy Hüttner találta ki az egészet. — Hogy én a kérdésre teljesen megfelelhessek — mondja aztán Sztanykovszky — ahhoz el kellene mondanom,­hogy ki tulajdonképpen ez a Hüttner is elő fogom adni, hogy miért vállalta az egész ügyet. Hüttnernek február 16-án Flam­nal volt meg­­beszélése, akkor vállalta az egész Tisza-ügyet. Ápri­lisban azutáni Lengyel nálam járt és azt mondotta, hogy hiásba beszélek, ő átnézte az iratokat, nagy halom adat van ellenem és a többi bűntársak ellen. Akkor azt mondotta Lengyel, hogy úgy járhatnék, mint Regula és hogy az igazság és a valóság az kettő. Az elnök: Nem tételezhető föl, hogy Lengyel holtan, a­ki okos ember, ilyesmit mondjon. A tanú: Mondotta.­­ Polónyi Dezső hangos megjegyzést tesz: Az ifyám emléke . . .­­ Sztanykovszky Hü­ttnerről. Fényes azt a kérdést intézi azután a tanúhoz, hogy van-e közvetetten tapasztalata arról, hogyan jött létre Hüttner Sándor kibővített vallomása. A tanú azt feleli, hogy erről közvetetten tudomása van, de ennek elmondása negyedórát vesz igénybe. Az elnök ezután szünetet rendelt el. Szünet után Sztanykovszky elmondta, hogy Kassán tiszti körökben Hüttnert a legerkölcstele­­nebb csíny­tevőnek tartották. Miskolcon kommu­­nista üzelmek miatt eljárás is folyt ellene. Ott érte­sült arról, hogy a Tisza-gyilkosság miatt Kérit, Fe­ Ferenc József uralkodása is elmúlt. Már a régi pár nem volt boldog pár, de a régi boldogság otthona, a kedves kis ház még mindig állta a­­vihart. Ekkor r­ég szörnyűbb csapás érte a régi bol­dogság romjait. Beütött a béke. Menjen rá a cső­­rcselék vad uralma. Ráduplázott az idegen rablóbe­törés. És termett a véresők nyomán bolondgomba­­módra mindenféle hivatal. Olyan is, mely a boldog­talan boldog pár kedves kis házába betelepítette a Tisztesség és Tisztaság meghitt családi otthonába az eladdig ott nem ismert kiirthatatlan rovarokat s az eladdig onnan, kiűzött szennyet. Minthogy pedig a hek*vártélyozottaknak közhatósági följogositásuk volt ott lakniok, a boldogtalan boldog párnak ellen­ben kötelessége volt „különbeni ennek és annak terhe alatti* tűrni a betelepítést, természetszerűen a gyorsan szaporodó jövevények lettek a hajdan kedves kis házban a packázó urak s a boldogtalan boldog párnak remegni kellett tőlük, saját ottho­nában. Még ezt is kiállta a boldogtalan boldog pár. De már csak keserű dacból, a­mi a méltatlanul ül­dözöttek utolsó tartalékerejének agóniája. Aztán, mintha végre pitymallott volna a jobb idő. Csakhogy ekkorra már a boldogtalan boldog pár halálos fáradt volt az undortól. És jött a bor­zalmas drágasági hullám és egekre tornyosult az adóhullám. Még csak ezt kell­­megállni rendületlen!... Aztán majd jön az ocsósági hullám s megint léleg­zethez juthat, a­ki addig bírja. Fájdalom, a boldogtalan boldog pár nem birta tovább. Elszegényedett. Már mindent eladott, még a­­kicsinyítő tükröt is, melyben éppen csak a hul­lámok nem kicsinyedtek liliputivá. Végre is a bol­dog pár lefeküdt és meghalt, azzal a föltett szán­­.idákkítt, hogy­ többé­be­n születik újra sóhaj nyest. Dobót letartóztatták. Mindenáron Pestre akart jönni és azzal állt elő, hogy hallotta azt a beszélgetést, a­melyet Kéri folytatott Dobóval. Erre aztán fölhozták Pestre, Hütt­ner aztán elmondotta neki, hogy Pesten kezdet­ben csak annyit vallott, hogy hallotta, a­mikor Kéri fölbujtot a Dobót a gyilkosságra, de a detektívek­­nek, mondotta Hüttner, ez nem volt elég. Erre kezdte kibővíteni a vallomását. Hozzáfűzte a Royal­­beli jelenetet, közben megpofozták, mire magát is bevonta, de óvatosan, úgy hogy ő a Roheim-villá­­ban csak a kertben, állott. Azt is mondta, hogy nagy urak vannak belekeverve ebben az ügyben. Paksy ekkor Huszár volt miniszterelnökhöz szaladt. Hütt­nert aztán átvitték a hadbíróságra, a­hol visszavonta a rendőrségen tett beismerő vallomását. Egyszerre az­tán, február 16-án, látszólag minden kényszer nél­kül vallani kezdett. Utólag elmondta, hogy mert­ Károlyi Imre goltól írásban Fiain Ferenc dr. köz­vetítésével levelet kapott, a melyben a gróf garan­tálja, hogy ha a börtönből kijut, tiszttartónak fogja alkalmazni és megkapja a 200.000 koronás jutalmat is. Azt is mondotta neki Hüttner, hogy őt a Sippin- Klein-ügy miatt fölakaszthatják, mert ő volt az, aki­nek besúgására Nikolényit és Stenczelt agyonlőtték. Ezért inkább a Tisza-gyilkosságot vállalja, mert a miatt legföljebb éveket kaphat. Kijelentette neki, hogy ő is vissza fogja vonni a vallomását, de úgy látszik, azért nem vonta vissza, mert nem volt elég ereje hozzá, szégyelte magát. Az elnök: Tud-e arról, hogy Hüttnernek a vallomások megtétele körül volt bizonyos terve, egyrészt, hogy kitérő választ adjon, m­ásrészt, hogy dolgokat elferdítsen? A­lany: Én csak annyit tudok, hogy Hüb­ner kitanított engem, a telkemre kötötte, hogy ügyeljek arra, hogy zavarba ne jöjjek. Ha nem tudnék va­lamire válaszolni, akkor kitérőleg feleljek, mert ha egyszer-kétszer rajtacsípnek valamin, az a szavahi­hetőséget teljesen elrontja. Meg is mondotta Fiam­ a tárgyalás során a szereposztást. Hüttner volt a primadonna, én voltam az intrikus. Vágó meg a bohóc. Az elnök. A katonai főtárgyal­áson a tárgyalás­­vezető eléje tárt bizonyos dolgokat, fölmerült kér­déseket, aztán ehhez fűzték a dolgokat, úgy került szóba azután az ön kijelentése is, a­mely úgy hang­zott, hogy minél nagyobb gazem­ber valaki, annál távolabb áll az ügytől. A tanú: Kérem, tárnek a története az, hogy a helyszíni szemlén mondta ezt Fiam­. így nyilatko­zott: Dobó a legkisebb gazember, mert az benn volt és lőtt, nálánál nagyobb gazember Kéri, a­ki már kívül állt, még nagyobb Fényes, a­ki még távolabb állott, de a legnagyobb gazember Friedrich, mert az fönn volt már a Várban. A védők kérdései, Goertner Marcell és Vágó-Wilheim Jenő kér­dései után Gál Jenő dr. védő intézett kérdéseket Sztanykovszkyhoz. A védő kérdésére a tanú azt fe­leli, hogy Lengyel Zoltán és Fiam­ mondották, hogy nem a gyilkossági ügy a fő, más célok a jelentősek. Friedrich Istvánt, a Keresztény Párt megalapítóját kell kompromittálni, ez a lényeg. Azt is mondták, hogy az a politika, a­melyet Friedrich folytat, olyan, mint a Kun Béláé, csak fehérben. Az elnök: Hát ez volt az a nagy rejtély? A tanú: Van még több is. Friedrich közbeszól: Majd elmondjuk azt mi. Elmondja még Sztanykovszky, hogy a­mikor elhangzott a hadbírósági tárgyaláson a halálos íté­let, bevitték a járalomházba és harminckét fontos vasat bilincseltek a­ lábára. Paksy magánnyomozó irodáját tudomása szerint, Károlyi Imre finanszí­rozta. Ezt Paksy és Hüttner mondották neki. Az elnök: Nem értem, mennyiben tartozik ez ide? Polónyi: Politikai hajsza,, ide tartozik ez is szo­rosan. Az elnök: Erről a helyről meg kell állapítani, hogy a sértettnek és a sértett képviselőjének épp úgy, mint a védelemnek meg van a maga szabad­sága arra, hogy adatait beszerezhesse. Ha a védelem a párisi Credit Lyonnisig mehet el az adatok be­szerzése végett, akkor nem tudom megérteni, a sér­tett miért ne szerezhetne adatokat. Egyet nem sza­bad természetesen és ez már törvénybe ütköző, ez a hamis tanuzásra való rábírás. Károlyi Imre gróf, mint a Tisza-család közeli hozzátartozója, segített az adatok beszerzésében. Ezt ne tessék így beállí­tani. Ennek a beállításnak nincs semmi értéke és semmi hatása a bíróságra. Azután Várkonyi Oszkár intézett kérdéseket a tanúhoz, különös­en a 100.000 koronás levélre vo­natkozóan. Sztanykovszky kijelenti, hogy Hüttner neki bevallotta, hogy ez a levél hamis. Hüttner a védők ajánlatára mondotta, hogy a levél nem Prá­gában van, hanem Bernben. Bern ugyanis messze van és úgy számítottak a védők, hogy oda nem küld ki­ a hatóság a levélért, így is történt. A tárgyalást ezután hétfőre halasztották.1 *­ A Pészügy! Tanács első ásásé. — Hegedűs Lóránt beszéde. — Az ország­ be­vétele fedezi a kiadást. — Az Országos Pénzügyi Tanács ma dél­előtt tartotta az első ülését a pénzügyminisz­tériumban Wekerle Sándor elnökletével. Megjelen­tek Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter, Lukács László, Teleszky János, Popovics Sándor és Ko­rányi Frigyes báró volt pénzügyminiszterek, Töry Gusztáv, Ráth Sándor, a Kúria elnökei, Wlassich Gyula báró, Benedek Sándor, a közigazgatási bíró­ság elnökei, Róbert Emil, Kraft Sándor, Czettler Jenő nemzetgyűlési képviselőik, a pénzügyi tanács tagjai, Schober Béla, Vértessy Sándor, Kállay Tibor, pénzügyminisztériumi államtitkárok, Paul Iván mi­­niszteri titkár és Eperjessy­­Sándor, a pénzügyi ta­nács jegyzője. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter köszöntötte a Pénzügyi Tanács tagjait, hálálkodva nekik, hogy részt vesznek az ország gazdasági életének orvoslá­sára megkezdett nehéz munkájában. Utalt pénzügy­­miniszteri működésének eredményére. Másfél hó­,­nap óta nem kerül forgalomba fedezetlen bankjegy. Megvizsgálta az államkasszát s megállapította, hogy pénzállománya ugyanaz, mint volt azon a napon, a­melyen megállíto­tta a bankóprést. Tehát bevéte­leink fedezik a kiadásokat. De a munka többi részé­hez szüksége van a Pénzügyi Tanács segítségére. A tanácsra vár a törvény értelmében bizonyos fon­tos kérdéseknek megvitatása, mint a magyar állam­­adósság kérdése. Különösen külföldi vonatkozásban, — a­miről ma óhajt tanácskozni — így például a Franciaországgal kötött konvenció és a most ké­szült angol konvenció. A vagyon­válts­ág kérdésénél is szükség van a­ Pénzügyi Tanács erkölcsi támogatására. Végezetül köszöntötte az elnökséget s különös bizalommal fordult Wekerle felé, a­kit a magyar pénzügyminiszterek atyamesterüknek tekin­tenek. A pénzügyminiszterek különböző pénzügyi politikát követnek, de egymás kezét fogja s egységes láncot alkot valamennyi. E­z a láncolat igy vissza­­nyulik egészen Széll Kálmán idejére, ő egy elkese­redett ember vakmerőségével válatkozot­t munká­jára, de­ biztosan kapaszkodik a volt pénzügymi­niszterek kezébe, így fognak az utódok egykor biz­tosan kapaszkodni az ő kezébe. A pénzügyminiszte­rek egymásba kapaszkodva folytatják a régi tárnok­­mesterek munkáját, a­kiknek képe ott függ a terem falán. Hegedűs Lóránt ezzel a nagy tetszéssel foga­dott beköszöntővel megnyitotta a Pénzügyi Tanács ülését, a­mire Wekerle Sándor felkérte a tanács tag­­jait, hogy tegyék le az esküt Ezek után megkezdő-.­­dött a bizalmas tanácskozás, .­­ Platyk­ Elő a Magyar-Ba­tárpias WM Prágából jelentik: Massaryk elnök fogadta Szentiványi keresztényszocialista képviselőt, mint a cseh parlamentben helyet foglaló magyar polgári pártnak képviselőjét. Mint a Magyar Távirati Iroda tudósítója értesül, egy eszmecsere során az elnök kijelent­­tette Szentiványi képviselőnek, hogy Magyarország­gal a tárgyalást valószínűen a legrövidebb időn belül befejezik, mire a két ország remélhetően kölcsönösen jó viszonyba fog kerülni egymás­sal. Szentiványi tájékoztatta az elnököt, hog a magyar politikusok a népek kiengesztelődésének álláspontján vannak, de ez természetesen csak ak­kor lehetséges, ha az alkotmányt megváltoztatják és nemzeti autonómiát biztosítanak. A képviselőnek arra a kérdésre, várjon a politikai magatartásuk miatt elítélt felvidéki magyarok amnesztiát fog­nak-e nyerni, az elnök azt válaszolta, hogy tájéko­zódni fog ezekről az esetekről és biztosította a kép­viselőt, hogy az ügyeket, jóakarattal fogja elintézni. S petlEme áráiiaH Misa is a sürak stfüüsi A kormány legújabban két fontos közszük­ségleti cikk árának szabályozása iránt intézkedett. Nevezetesen a pénzügyminiszter a kincstár tulajdo­nában levő és a felszámolás alatt álló ásványolaj­ipari szö­vet­ség útján eladásra kerülő petróleum árát az eddigi kilogrammonkénti 38 koronáról 25 koro­nára szállította le, a­mihez továbbra is az eddigi 3 korona kincstári részesedés járul. Ehhez képest a petróleum az ásványolajipari szövetségnél május 1-től kezdődően az eddigi 41 korona helyett kilo­­gramonként 28 koronáért lesz beszerezhető, még­pe­dig a belföldi forgalomnak talán megtörtént sza­­baddá tétele folytán, minden külön engedelem nélkül. A­z Al só eddigi kilogramonként való 8 koronás alapárát viszont — a m­enyi immár egy év óta nem változott, — ,egy legközelebb megjelenő kormány­rendelet, ■— tekintettel • a németországi vasúti fa .

Next